Tényleg??

Tényleg mindenki azt hiszi, hogy egy adott Facebook profil tartalma minden esetben a valóságot takarja? Tényleg elhiszi mindenki azt, amit az orra alá dugnak? Sosem gondolkozik el senki, hogy mi lehet a színfalak mögött? 

Ha az a titulus van kipakolva, hogy semmi, akkor biztos, hogy nincs is senkije? Ha az a titulus, hogy kapcsolatban, tényleg abban van? Ha azt látod, hogy házas, biztos, hogy az?  És, ha mégsem az a valóság, ami a kirakatban van, akkor mi van? 

A  magán dolgaimat nem pakolom ki az ismeretlenek elé, és ezzel nem vagyok egyedül. Annyira zárom le a profilomat idegenek előtt, amennyire csak lehet, és ennek ellenére.... 

Hogy veszi a bátorságot bárki is, hogy egy idegen nővel vagy férfivel, mindenféle bemutatkozás és köszönés nélkül, full ismeretlenül csajozni vagy pasizni akarjon? 

Miért gondolja azt egy idegen, hogy azért, mert nincs tele a profilom, és másoké sem, közös képekkel egy pasival, férfiak esetében egy nővel, akkor az egyedülálló? Egyedülálló és támadható. Az egy dolog, hogy azt hiszi, egyedül él a profil tulajdonosa, de még csak azt sem méri fel a zaklató, hogy akarnak-e vele egyáltalán beszélgetni, pláne ismerkedni. 

Tényleg nem csak én kapok olyan kéretlen, pofátlan leveleket pasiktól, hogy lassan a falat rugdosom az értetlenségtől!  Ezzel a helyzettel nagyon nem vagyok egyedül. Egyre többen meséltek hasonló dolgokról. Tényleg ennyi ember van körülöttem, akik hozzám hasonlóan szenvedik el, lassan heti rendszerességgel az idiótákat? IGEN! 

Milyen lelkülete van annak, aki ismeretlenül, pofátlanul magára akarja erőltetni a szerencsétlen áldozatot? 

Ilyet csak pasi csinál, mert egy férfinak ez eszébe sem jutna! Egy férfi tudja hogyan közeledjen egy számára teljesen ismeretlen nő felé. Csak a pasi agy van addig kalibrálva, hogy meglátott a facebookon egy női profilt, egész pofás a fotó is, talán még mosolyog is a nő, és azonnal támad! Nem is érdekli, hogy a nő akar-e tőle valamit! Fel sem merül benne ez az opció, csak megy az "okos" feje után.  Faragatlanul bepróbálkozik, hazudozik, hogy már valahol találkoztak, és ismerkedni akar!! Nem szeretne, hanem AKAR! "Bejössz nekem, mint nő!" 

Gyökér! Láttál egy fotót és beindult az agyad? Azt sem tudod, hogy ki az a nő, de bejön, mint nő? Viccelsz?? 

A nő nyilván azonnal rövidre is zárja a kezdeményezést. És ilyenkor jön a gusztustalan része. Vagy hülye picsa leszel azonnal, vagy elkezd éjjel írogatni, és addig nem hagy békén, míg nem tiltod. 

Mire számítanak ezek az emberek úgy mégis? Arra, hogy előbb utóbb valaki csak horogra akad? Ez egy roppant kényelmes módja  a vadászatnak? Ebben milyen emberi értékek vannak? 

A facebook nem társkereső platform, hanem facebook. Majd ha ismerkedni akarok, akkor regisztrálom magam valamelyik erre specializálódott weboldalra, de ez a veszély nem fenyeget! 

Az alapvető tisztelet és őszinte érdeklődés, odafigyelés kezd kiveszni az emberekből, vagy nem is volt. Kétségbeesésükben kapálóznak és lövöldöznek mindenre, ami mozog, csak, hogy kitehessék a facebookra: kapcsolatban. 

Azok pedig, akik boldogok a világtól elzárt magánéletükben, pont tesznek arra, hogy  ami a titulusuk, mi látszik kifelé, és erről ki mit gondol. 

Tartsuk tiszteletben egymás életét, és magánéletét!

 Az ismerkedésnek pedig vannak szabályai: 

Illedelmes köszönés

Bemutatkozás

Majd őszinte és valóban érdeklődő kérdések, és figyelem.

Sokat segít, ha feltérképezed, hogy a másik fél is szeretne-e ismerkedni!? 

Senki sem szereti, amikor ismeretlenek "beköszönnek" és kellemetlen helyzetbe hozzák a saját otthonában. Remélem mindenki érti a hasonlatot. 

Ha ismerkedni akarsz, van erre rengeteg lehetőség, ott pont erre várnak! 

NoraSm

Nézz be hozzám a facebook-on: https://www.facebook.com/norapictures/

Te nem akarsz gyereket vagy nem lehet?

Mert csak ez a két opció létezik, ugye?

Beszélnék egy kicsit egy olyan opcióról, ami a fenti kettőnél sokkal gyakoribb, és fontosabb is! 

A „rögtönítélő bizottság” minden kérdés nélkül elkaszál olyan embereket, nőket és férfiakat, akiket nem is ismer, semmit sem tud róluk. Maximum annyit, hogy az illető nő vagy férfi látszatra elmúlt 35 éves és nem vonszol maga után 2,3 gyereket az utcán ingerülten. Ha ez nincs meg, akkor máris jön az ítélet! Nem akar!! vagy nem lehet neki!

Nem akar: Önző, gyerekes, fél a felelősségtől, törtető, karrierista, és még sorolhatnám.

Nem lehet neki: Szegééény! Biztos jó szar  érzés lehet!

De kérdezni, őszintén érdeklődve kérdezni nem szokott, senki! Az nem ciki és azzal úgy érzi, nem sérti meg a gyerek nélkülit, ha rásüti, azaz eldönti, hogy nem akar, vagy nem lehet. Azt gondolja, hogy kérdezni nem illik! Kérdezni nem illik olyat, hogy neked miért nincs még gyereked? Holott ez lenne a legemberibb kérdés. Azért, mert akkor a gyerek nélküli felnőttnek lenne lehetősége válaszolni erre a kérdésre. Már ha akar.

Meglepődnél, hogy hányan mondanák azt, tudod, nem mindenkinek az élete alakul úgy, hogy huszonévesen megismerjen egy olyan nőt, vagy férfit, akivel szeretné megosztani az életét hosszútávon. Nem mindenkinek az élete alakul úgy, hogy huszonöt évesen egy zseniálisan jól működő kapcsolatba vagy házasságba gyerkőc érkezzen.

Nem akarok belemenni abba, hogy vannak nők, akiknek full mindegy, hogy kitől, csak valakitől legyen már egy vagy több gyerekük. Ne kelljen dolgozni járni, lehessen hisztizni és követelni mindent, szóval, ezt most hagyjuk!

Arról beszéljük, akiknek fontos az, hogy valóban a legideálisabb, leghumorosabb, legokosabb legvonzóbb (kívül, belül) társat szeretnék megtalálni. Abba se akarok belemenni, hogy nincs tökéletes társ, érd be azzal, amit dobott a gép! Sokan vagyunk, akik nem csak hiszünk abban, hogy létezik a másik felünk, hanem azt is tudjuk, hogy egyszer találkozni is fogunk vele. Mert így lesz, és így van!

Vannak olyan emberek, nők és férfiak, akik türelemmel kivárják a társukat. 

Igen, ezek az emberek azt is vállalják, hogy nem húszévesen ülnek a gyerekkel a homokozóban, hanem lehet, hogy bőven negyven év fölött. Ezek az emberek tisztában vannak azzal, hogy nekik nem lesz aranylakodalmuk, az ő gyerekeiket cikizni fogják az iskolában, hogy de öreg anyád van! Ezek az emberek tudják, hogy jóval kevesebb időt fognak kapcsolatban, házasságban, anyaként, apaként, és főleg nagyszülőként eltölteni. De ezek az emberek azt is tudják, hogy ez a rövidebb idő sokkal szebb, boldogabb, élménydúsabb, biztonságosabb, eredményesebb, szeretettel telibb és maradandóbb lesz, mintha pl. huszonöt évesen férjhez mentek volna ahhoz a palihoz, akivel akkor éltek, csak azért, mert a társadalom nyomása iszonyúan erős! Elmúltál már harminc éves, öreg vagy, szüljél! Ezt a mondatot én nagyon sokszor hallottam, amikor harminc éves voltam. És nem azt váltotta ki belőlem, hogy irány a szülőszoba, hanem azt, hogy meneküljek a kapcsolatból! Menekültem is.

Azok az emberek, akik hiszik és tudják, hogy egy szép nap találkozni fognak az igazi társukkal, nem ítélik el azokat, akik fiatalon házasodtak és vállaltak gyereket. Azokat sem ítélik el, akik negyven éves korukra már a harmadik házasságukban élnek, több gyerekkel, hiszen ők legalább megpróbálták…. Ezt mondjuk én spec kiröhögöm, mert valamit ugyebár mondani kell. Inkább vállalná fel, hogy basszus, én sem így terveztem, de így alakult! Az legalább őszinte lenne!

Szóval, a harmincöt fölötti gyermektelen nők és férfiak nagyon sok mindent tolerálnak, és elfogadnak. Még azt is, amikor egy kibaszott étterembe nem tudunk elmenni szombaton ebédelni nyugodtan, mert minden kibaszott asztalnál legalább egy, három év alatti gyerek van, akik olyan visítást és csapkodás rendeznek az evőeszközökkel, hogy legszívesebben evés közben, fizetés nélkül távoznánk az étteremből. De nem tesszük! Mosolyogva, fogat csikorgatva megesszük az ebédet, és kifizetjük 35 rongyos számlát, csak menjünk már! Amúgy a kaja tök jó volt!

Azok a felnőttek akiknek nincsen még gyerekük mindent tolerálnak! Azok az emberek, akiknek van házasságuk, férjük, feleségük, gyerekük, semmit sem tolerálnak! Azt sem, hogy nyugodtan és lehetőleg csendben szeretnénk ebédelni, és azt sem, hogy még nincs gyerekünk!

Mi vagyunk a selejt, mi vagyunk a törvényen kívüliek, a haszontalan tagjai  a társadalomnak, mi vagyunk azok, akik lehet, hogy jobb is ha nem nevelünk gyereket! Tudod mit!? Sokkal inkább nekünk kellene szülőnek lennünk, mert mi legalább végiggondoltuk életünk során többször is, hogy mi lenne a legjobb a gyerekünk számára. Az, ha megszülöm húszévesen, de semmit sem tudok neki adni, pláne magamból, mert mint szülő szart sem tudok még az életről. Arról meg pláne nem, hogy mikor és mivel okozok a gyereknek olyan lelki sérülést, ami kihat az egész életére. Bennünk harmincöt fölötti felnőttekben sokkal nagyobb a felelősségérzet, mint azokban, akik minket minden lehetséges helyzetben azonnal elítélnek. Mi azonnal tudunk különbséget tenni gyereksírás és gyereksírás között. Ezért teszünk időnként félhangos megjegyzést, hogy csinálj már azzal a szerencsétlen gyerekkel valamit, nem hallod., hogy visít! Téged nem zavar, hogy ez másokat zavar?

Legyünk már egymás életére, elképzeléseire, tisztelettel! Legyünk már empatikusabbak! Legyünk már őszintén érdeklődőek! Hátha akkor nagyobb lenne az összhang ember és ember között!  

Egyetértesz? Vitatkozol? Bármit tehetsz! Pl. megoszthatod a bejegyzésemet! Köszönöm! 

NoraSm 

Nézz be hozzám a Facebookon: https://www.facebook.com/norapictures/

Úgy fotózunk, hogy az élmény legyen

Többen kérdeztétek tőlem, hogy vállalok-e családi fotózást, vagy olyan sorozatot, amiért nem kell műterembe menni és mások előtt feszengeni? 


Persze, szívesen vállalok. Ezeket szeretem a legjobban. Saját közegben, kedvenc helyen,  egy játszóházban, vagy egy séta alkalmával sokkal természetesebb fotókat lehet készíteni. Egy romos, ám nagyon hangulatos épületben zavartalanul lehet egyedi képeket lőni.  

A férfiak többségét nem lehet rávenni egy műtermi fotózásra, de az otthon biztonságában és melegében már ők is feloldódnak, akárcsak a gyerekek. Szívesen megyek házhoz vagy egy megbeszélt kedvelt helyre, és lövöldözünk kötöttségek nélkül. 


Egy 1,5-2 órás fotózás alatt bőven készül annyi kép, amiből lehet válogatni családi albumba, karácsonyra a nagyszülőknek és persze előhívatni is egy szép keretbe, hogy új dísze legyen az otthonnak.

Nem rajong azért mindenki, amikor fotózzák, én sem. Ezért tudom azt, hogy milyen érzés, rossz! Nagyon rossz. De  több mint 20 év fotós tapasztalata alapján azt is tudom, hogy mindenkiről lehet olyan fotókat készíteni, ami a valódi arcot és lelkivilágot adja vissza. Ehhez ad segítséget az, hogy otthon vagy egy megszokott, ismert közegben fotózunk. Nálam nincs beállítás, úgy fotózok, mintha ott se lennék. A pillanatot keresem, és meg is szoktam találni.

Amikor valakiről (végre!) készül egy olyan fotó, amin szívesen látja viszont magát és azt mondja, igen, ez az én arcom, ez vagyok én, azt tekinthetjük terápiának is. Aki egyszer csak magát látja viszont egy fotón, nem fogja zavarni, ha máskor is fotózzák. Önértékelés növeléshez kiváló, tapasztaltam  már sokszor, jó érzés, nagyon!

Az elkészült sorozatot először a megrendelő látja és utána osztok meg belőlük én is néhányat, de csak néhányat. 

Elsősorban Veszprém megyében dolgozom, de fotóztam már az ország legtávolabbi szegletében is! :) 

Kedvező árajánlatot és Időpontot tudsz velem egyeztetni a https://www.facebook.com/norapictures/ oldalon, messengeren vagy e-mailben: norapicture@gmail.com.

A készült fotókat (50-100 db) eredeti méretben, retusálva készítem el, adathordozóra, vagy E-mailben. Foglalj időpontot minél előbb!

NoraSm 

A poszt nyilvános, tehát bárki megoszthatja az ismerőseivel! Szép napot mindenkinek!   Nóri 

Férfi becsület- női becsület

Itt álljunk is meg két szóra, hallottál már olyat, hogy női becsület? Én még nem. A férfi becsületről hallunk csak és kizárólag. A másik, nem vagyok keserű hangulatomban, nem bántott senki, hogy ihletet kaptam erre  a témára. Beszélgettem ma reggel valakivel, és ő mesélt arról, hogy egy férfit mennyire padlóra tud küldeni, ha egy barátja kukába dobja  a becsületet, a barátságot, és visszaél mindennel, ami eddig őket összekötötte. Kiadja a titkait és semmibe vesz minden addigi megállapodást. Egy szó jut most eszembe, árulás! 

A férfiak között lévő haverság, barátság szent dolog. Ezt még a nők többsége is tiszteletben tartja. A férfiakra kevésbé jellemző, hogy elárulják és hátba támadják egymást. A nők többsége viszont gondolkodás nélkül kidobja a barátnőjét a kukába, ha a szükség úgy hozza, minden gátlás nélkül! Nő vagyok, sok ilyet láttam már, meg nyilván kaptam is belőle. Ahogy az érdek úgy diktálta, hogy rám már nincs szükség, mentem is a levesbe. 

Sok férfivel és nővel beszélgettem már erről, és ezt a véleményt osztja sajnos a legtöbb ember. 

Viszont! Van egy hatalmas különbség. Logikus is .... 

Miután egy nő hamarabb, azaz gyakrabban áldoz fel egy barátságot vagy árulja el a barátnőjét, míg a férfiak kitartanak egymás mellett és mivel genetikailag őszintébbek is, sokkal ritkábban kerülnek ilyen helyzetbe.  Mi nők, erre valahol mindig fel vagyunk készülve. Lehet, hogy többet beszélgetünk, de a belső, féltett dolgainkat nem osztjuk meg mindenkivel és akárkivel. Igyekszünk minél kevesebb támadási felületet adni, edzettebbek vagyunk a férfiaknál, ezért hamarabb észrevesszük az árulás vagy távolodás jeleit, így minket nem visel meg annyira egy ilyen helyzet. 

Azok a nők, akik sok pofont kaptak nőktől, nem meglepő, hogy  a férfiak barátságát keresik inkább. Engem is árult már el pasi, de sokkal ritkább esetben, mint egy nő. Tehát, ezért is lehet az, hogy  a nők egy részének több a férfi barátja, mint a nő. 

A férfiak ritkábban kerülnek az árulás, a mellőzés, a kihasználás, átverés  csapdájába, mélyebbek a barátságaik, és sokkal sebezhetőbbek, mint  a nők. Ők az ilyen helyzeteket sokkal rosszabbul élik meg és ilyenkor jön a hideg zuhany, aztán pedig  a vasfüggöny, amit maguk köré húznak, hogy a fájdalmukat egyedül élhessék meg. Csendes lesz és nem akar beszélgetni, pláne az átélt csalódásról nem. Eltemeti magában, és rohadtul fáj neki. 

Van néhány dolog a körülöttem lévő életnek hívott valamivel és a benne élő emberekkel kapcsolatban, amit fel sem fogok!  Ember és ember között micsoda és mekkora különbségek vannak, és mégis egy azonos bolygón élünk! Hogy lehet az, hogy amire én azt mondom, sose tenném meg, mert rossz dolog, mások gondolkodás és gátlás nélkül elkövetik ellenünk!?

Okos enged, szamár szenved! Meddig hagysz rá valakire valamit, csak azért, hogy ne menj bele egy vitába, egy balhéba, egy üvöltözésbe? Meddig hagyod, hogy valaki hülyét csináljon belőled és kihasználjon? Minden esetben be lehet tartani azt az elvet, hogy ne vedd fel a kesztyűt, és inkább nézzenek balfasznak, de elkullogsz csendben, mert nincs értelme kiállni az igazadért!?

Egy nő, ha megbántják kibeszéli magából a kínját, és leordítja valaki fejét, de valahogy biztosan levezeti a feszkót. A férfi viszont vagy csendben van, nagyon csendben, vagy eljár a keze! A férfitől nem meglepő, ha ököllel üti a falat. A nők ilyet nem szoktak. Nőkről beszélek, nem a hisztis picsákról, akik ütnek, ha kell nem és nem a gyökér pasikról, akik keresik a lehetőséget, hogy beleálljanak egy másik pasiba, csak úgy. A normális emberekről beszélek.

Hihetetlenül barbár világban élünk, amit mi teremtünk magunknak. Egyre több az érdekember, az erőszakos, önző, neveletlen, faragatlan, alapvető kultúrát nem ismerő valaki, akinek hagyjuk, hogy kedvére rombolhasson körülöttünk és bennünk, mert mi különbek vagyunk, és nem ilyen eszközökkel létezünk. Hol van az a pont, hogy elég volt! Hol lesz az a pont, hogy az ilyen negatív embereket megtanítjuk arra, hogyan kell tiszteletben és őszinteségben, becsülettel élni és létezni? Mik azok az „eszközök” amivel a jó útra terelhetnénk a csalókat, a hazugokat, az önzőket, mindazokat, akik hülyére akarnak venni minket? Hogyan értethetnénk meg velük, hogy őszintének lenni a legjobb dolog a világon, és bár lehet, hogy nekünk hosszabb útjaink vannak a célok és elképzelések felé, de maga az út is csodás, mert mindig tanulunk valami újat, de a célba érés mámorító, mert végig tiszta és őszinte úton haladtunk. A célunk, vagy vágyunk pedig sokkal tartósabb, mintha kierőszakoltuk, vagy kijátszottuk volna.  

Sokkal jobb érzés arra törekedni, hogy tiszta lapokkal játszunk! :)

NoraSm

facbook.com/norapictures 

Olvasgass itt is: http://hogyanlettemnora.ukit.me/?fbclid=IwAR1YYQqrEVXl5SgjJZEHawceOpp9GhIFyaVo6trNyl0zZZL0Xt8hFFerhr4

… amikor eleged lesz….

Te mit csinálsz akkor, amikor eleged lesz? 

Több mint 100-an segítettetek nekem egy kérdőív kitöltésével, amelyben azt kérdeztem, hogy mi van akkor, amikor eleged lesz?

Mi az az egy! szó, ami erről eszedbe jut? Nem fogod elhinni, toronymagasan nyert az, hogy F@aszom! Tudom, nem illik ilyen szavakat nyilvánosan blogbejegyzésben leírni, de ez van! Napokig gondolkodtam, hogy a szép magyar szavaink közül milyen szóval helyettesíthetném, a fenti nyertest, hogy ízlésesen tudjam ezt tálalni. Aztán rájöttem, hogy az már ferdítés, vagy hazugság lenne. Én kérdeztem, ti pedig őszintén válaszoltatok, tehát én sem írhatok más szót, csak ezt.

Miután egyszer leírtam az általatok kapott szót, most már helyettesíthetem valami könnyebben emészthetővel :) Legyen az, hogy tele van a hócipőd.

Akkor, mehetünk is bele a témába

Minden embernek időnként tele lesz a hócipője. A munkahelyén, az emberi kapcsolataiban, barátok, haverok, otthon a szüleivel, a pasijával, a csajával, a férjével, feleségével gyerekeivel, üzleti partnereivel, vagy a megrendelőivel, meg persze önmagával. A durva helyzet akkor van, ha szinte minden életterületen egyszerre csapnak össze a hullámok. Nálam pontosan ezt történt 2010-ben. Igen, 9 évvel ezelőtt. Az én esetemben az történt, hogy szedtem a sátorfámat, és meg se álltam egy szigetig, csak, hogy végre egyedül egyek sokáig, idegen közegben, idegen emberek között, ahol nincs előítélet, nem ismernek, tehát egy teljesen tiszta lappal tudtam indulni. Tudom, hogy vagyunk jó páran, akik elhúztuk a csíkot másik országba, aztán vagy maradtunk ott, vagy hazajöttünk. De erről később.

Most arról szeretnék írni, hogy akkor mi van, ha itthon vagy, a saját közegedben, és baromira eleged van. Kis részünk tette, vagy teszi meg azt, hogy elmegy, akár csak egy másik településre, vagy külföldre, de mindenképpen drasztikus váltást csinál. A többség viszont marad itt, és itt akarja megoldani a helyzeteit.

Két fajta elegem van állapotot különböztetek meg, az egyik az, amikor általánosan összecsapnak a hullámok felettünk, vagy rossz a szériánk, de nyilván maradunk. A másik állapot meg az, amikor annyira lesz elég, hogy el kell menned! Sokan fogalmazzák ezt úgy, hogy menekülés: Nem az! Azért, mert más közegre, más társadalomra, más elvárásokra vágysz, az nem menekülés. Menekülni az szokott, aki elkövetett valami bűncselekményt, és menni kell olyan országba, akivel nincs kiadatási egyezmény.

Én is megkaptam sok mindenkitől, hogy 2010-ben elmenekültem. Nem igaz. Évek óta terveztem, hogy Mallorcán szeretnék élni. Ez volt az a hely, ahol többször jártam, és úgy éreztem minden alkalommal, hogy otthon vagyok, és valami dolgom van a szigettel. Lett is. Ott írtam az első könyvemet. Mondhatom azt is, hogy Mallorca tett íróvá. De én azért költöztem oda, mert a nulláról új életet akartam kezdeni.

Vissza az itt honhoz. Nem tud és nem is akar mindenki költözni. Szeretne maradni a saját lakóhelyén, mert itt érzi magát jól és biztonságban. Maradunk, mert szeretünk itt élni. Maradunk, mert nekünk itt a jó. De mit tehetünk akkor, amikor full elegünk lesz mindenből, meg mindenkiből? Megteszünk minden tőlünk telhetőt minden életterületünkön, de falakba ütközünk, elutasítanak, felmondunk, nem úgy érkeznek a bevételeink, ahogy a kiadásaink generálódnak, kapunk néhány pofont a barátainktól. Azt hittük, hogy meghallgatnak minket, de közben az utcán sétáló embereket nézegetik, bármit csinálsz semmi nem jó.

Hogyan szoktad kihúzni magad ebből az állapotból?

Van néhány ötletem, hátha segíteni tudok vele. Nem vagyunk egyformák, nem működhet mindenkinek ugyanaz a módszer, vagy lehetőség. És ez benne a szép. Meg kell találnunk, hogy minket mi kapcsol ki. Mi tölt fel, mi okoz örömet, és ad pozitív töltetet, hogy egyszer csak megrázzuk magunkat, fülig húzódjon a szánk, és nekiinduljunk a dolgainak újra, egy teljesen más hozzáállással, más megközelítésből, más eszközökkel, más ötletekkel, és ami eddig sehogyan sem akart működni vagy haladni, az most szuperszonikusan tarol! Méghozzá hosszútávon.

Tehát, néhány ötlet…..

Írjál!

Sok embernek javasoltam már azt, amikor nagyon oda volt, hogy írd le! Írd ki magadból! Nem kell mindenkinek könyvet írnia, de nem tudhatod, hogy mi lesz belőle. 3 könyv megírása után biztosan állíthatom, hogy az egyik legjobb terápia. Magaddal vagy addig, amíg írsz, az csak a tiéd. Nincs kifogás, hogy nem tudok írni! Írni mindenki tud! Ha az embernek vannak gondolatai, márpedig vannak, akkor azt le is tudja írni. Próbáld ki egyszer, hogy leírod egy kínodat, de elejétől a végéig, annyira részletesen, amennyire lehet. Sírd el magad rajta, és csöpögjenek a könnyeid a papíron vagy a klaviatúrán. Igen, ez ilyen! Eszedbe se jusson közben, hogy mi van, ha ezt valaki elolvassa, és megtudja a legféltettebb titkaidat, ez most nem erről szól! Senki sem fogja látni, amit írtál, ha nem akarod, mert miután leírtál MINDENT! Nyomtasd ki ha géppel írtad, tehát legyen papír formában. Ha ez kész, három lehetőséged van, 1, égesd el (nyilván biztonságos helyen) 2, tedd bele egy zacskóba, és tedd a fagyasztóba. Ne röhögj! Működik!! Konkrétan lefagyasztod azt a helyzetet, amit leírtál. Néhány hétig tárold a jégen, majd vedd ki ,és égesd el! 3, tedd bele egy borítékba, és ha lehetőséged van rá, vidd el egy patakhoz vagy folyóhoz és engedd bele. Engedd el! Leírhatatlan az az érzés, amit ilyenkor átélünk. Mázsás súlyok esnek le rólunk és adunk helyet a szép dolgoknak. Ne aggódj, hogy a vízből valaki kihalássza, és elolvassa, Ha teszel a borítékba egy kis kődarabot, biztos hamar szétázik, és eltűnik. De azt is megteheted, hogy a csörgedező patak fölött összetéped, és beleszórod a vízbe. Találd ki a saját technikádat. És használd a fantáziádat! :)

Van jogosítványod és autód?

Vagy tudsz kérni valakitől kölcsön egy autót egy fél napra? Tök egyedül ülj be, és indulj el! Csak előtte tankolj! Nincs olyan ember, akinek jogsija lenne, hogy ne szeretné az autót. A kivételektől elnézést kérek!

Tehát, egyedül autózz egy fél napig olyan helyen ami a lehető legközelebb van a természethez. Ne feltétlenül Budapest belvárosában tekeregj, mert az nem fog megnyugtatni. Ehhez fák, redők és nyugodt útszakasz a legjobb. Néha áll meg, szállj ki és nézz körül. Keress egy vonzó fát és igen, ölelgesd. Kirándulj egyet, de egyedül!

Legyél egyedül időnként

Erre van a legnagyobb szükségünk, hogy időnként egyedül legyünk. Kapott is már címkét, „énidő”! Van erről egy videó anyagom, amiben részletesebben kifejtem ezt a témát. (hamarosan megmutatom.)

Amikor egyedül vagy, akkor van csend körülötted. Ahhoz hogy visszatalálj magadhoz, csendre van szükségünk. Nem fogsz rájönni a probléma gyökerére, a megoldásra meg pláne nem, ha állandóan zsivaj van körülötted. Önmagunkhoz akkor találunk vissza, ha lecsendesedünk. És a lecsendesedéshez valahova el kell indulnunk. Én Mallorcáig mentem 2010-ben, ma már csak Tihanyig autózom, ha szükségét érzem.

Nem kell világgá menni ahhoz, hogy csend legyen. Annyira szép országban élünk, hogy mindenünk megvan, ami a nyugalomhoz szükséges. Egy patak partja, egy folyó látványa, egy kicsi tavacska, egy vízesés, egy hegygerinc, egy erdő, egy mező, egy tisztás, egy birkacsorda, egy pad egy parkban, vagy a Balaton. Mindenki környezetében vannak szép helyek. Menj kirándulni! Nem kell 20 km-t menni, csak sétálj, egyedül! Valami biztosan történni fog. Találkozol idegen emberekkel, akikkel beszélgetsz egy jót, és elvonják a figyelmedet a kínjaidról. Meglátsz egy őzikét, ahogy átfut a tisztáson. A madarak csak neked énekelnek, és máris eltávolodtál a kínjaidtól. Mert, hogy ez a cél, hogy távolodj! Tereld el a figyelmedet, és szellőztesd ki a fejedet. Lehet, hogy nem akkor, hanem három nappal később, de történni fog valami pozitív, ami olyan gyorsan ránt ki a rossz lelkiállapotodból, hogy magadon fogsz mosolyogni.

A bónusz ötletem pedig az, hogy olvasd el a Hogyan lettem Nóra című könyvemet, mert kikapcsolódásnak és feltöltődésnek, valamint lélekápolásnak is tökéletes lesz!

Találd meg a saját módszeredet, hogy folyamatosan töltsd magad, ne csak akkor, amikor teljesen lemerültek az elemeid. Sokkal könnyebb karban tartani magunkat, mint három havonta valahogy felállni a padlóról! :)

NoraSm

Tetszett a bejegyzés? Akkor oszd meg! 

A Hogyan lettem Nóra című könyvemről itt tudsz olvasni:http://hogyanlettemnora.ukit.me/?fbclid=IwAR0lx3-H8Ay-Abl6wbQVL2U3FzjnksGrgR8WHSuE2BA22r5721nUBB0E0kY

Nézz be hozzám a Facebookon is:https://www.facebook.com/norapictures/