2020. március 19., csütörtök

Miért nem veszitek észre?? - Ami a Koronavírus mögött van...


Egészen egyszerűen túltoltátok a Föld lehetőségeit minden szempontból. Millióképpen jelezte és figyelmeztetett benneteket, engem is, csak én látok előre is, szóval folyamatosan kaptátok a jeleket, helyzeteket, figyelmeztetéseket, hogy vegyetek vissza! Kevesebb kerozin, kevesebb kipufogógáz, több erdő, és elsősorban lassíts már le! 


Hova rohantok emberek állandóan, még hétvégén is? Mint a hangyák, csak ti esztelenül rohangáltok, az állatok, meg tudatosan. Az állatok érzik a jót és a rosszat is, és az ösztöneikre hallgatva vándorolnak, lassítanak, visszahúzódnak, alkalmazkodnak a természethez! Ti meg túltoltatok mindent, leszartatok minden figyelmeztetést és most meg vagytok sértődve, ki vagytok akadva, hogy kénytelenek vagytok otthon ülni a seggeteken, kibaszott 14 napig.


Ezt sem fogjátok fel, hogy miért van szükség a csendre és nyugalomra.


Kiviszed a gyereket a játszótérre, ott elvan a többi gyerekkel, te meg nyomkodod a telefonodat ugyanúgy, mint három héttel ezelőtt. Te csak azt fogod fel, hogy korlátozva vagy és már csak azért is feszegeted a határokat. Honnan tudod, hogy nem vagy vírushordozó? Honnan tudod, hogy a sok hülye közül, akivel a vízparti séta alatt találkozol, nem beteg valaki? Miért nem vagy képes felfogni, hogy ha a seggeden ülnél, és lenne némi kreativitásod, hogyan foglald le magad otthon vagy a gyerekeidet, akkor sokkal hamarabb és fájdalommentesebben lennénk túl ezen az egészen, és nem tartana hónapokig a te hülyeséged miatt, hanem lerövidíthetnénk a vírus terjedést mondjuk két hétre vagy egy hónapra. Ennyit nem bírsz megtenni saját magadért, a gyerekedért és a szüleidért, a többi emberért?


Az az igazság, és ezzel tudom, hogy nem vagyok egyedül, hogy én valahol örülök ennek a vírus-helyzetnek. Tudod miért? Mert kénytelen a Föld lassítani. Konkrétan nincs más választása. Képzelj el egy ringlispílt, ami több tíz éve csak megy és megy körbe-körbe, baromi gyorsan. Egyszer csak jön egy apró vírus, amit szabad szemmel nem is látunk, és képes arra, amire ti n nem voltatok képesek több tíz év óta, lelassít benneteket, ha akarjátok ha nem! Nem te irányítasz! 

Most fogod megtanulni, hogy porszem vagy a gépezetben, és ha jól csinálod, tehetsz a Földért. Ha pedig hülye vagy, akkor előbb vagy utóbb és most képletesen értem, de karanténba fogsz kerülni. Mondom képletesen! Egész egyszerűen nem lesz más választásod, mint annyira lelassítani, hogy észrevedd van egy Föld nevű bolygó körülötted. Nem egyedül ész itt, és a természet az úr, nem te! Kis pofám, vagy megtanulsz végre alkalmazkodni, vagy véged, megint csak képletesen értem.

Olyan radikálisan fog megváltozni körülöttünk a vírus biztonságos elvonulása után minden, hogy el sem tudod ezt most még képzelni. Le fog tisztulni minden. Teljesen meg fog állni a ringlispíl, de csak egy pillanatra. Pont annyira, hogy észre tudd venni, újraindult. De most már egy teljesen más fordulaton, sokkal lassabban. Ereje és dinamikája most is lesz, sok szenvedély és szeretet lesz benne. Aki képes lesz felülni erre az új ringlisre, egy nagyon szép és letisztult életet fog tudni élni, vagy felépíteni a semmiből. 
Aki pedig nem ül fel a ringlisre… azzal nem tudom, hogy mi lesz, legyez az ő dolga.


Most megtanulsz örülni az apró dolgoknak. Nem tetszik, hogy a szállodában nem mehetsz le reggelizni vagy vacsorázni a szobából, hanem a pincér, hatalmas nehéz tálcán viszi neked kesztyűben a kaját? Ehetsz a szobádban, a TV-t nézve vagy a teraszon balatoni panorámával. És ez baj? Más szállodákban ezért súlyos pénzeket kérnek el, ha a szobában akarsz étkezni, most meg megkapod alapból, felár nélkül, és nem tetszik?!

Biztos hallottad, hogy amióta Velencében megszűnt a turisták áradata, delfinek úszkálnak a tengerben, kacsák fürdenek a szökőkutakban. Tiszta lett a levegő. Gyönyörűen süt a Nap. Nyisd ki az ablakot vagy a  teraszt és örülj a tavasznak! Ezt vártad, nem? Ja, nem. Most már a nyár kellene, csak tudod rajtad múlik, hogy milyen nyarunk lesz.. 


Rajtad múlik, hogy mikor nyitnak ki az éttermek, Mozik, a fodrász meg a konditerem, és a többi. Miért nem fogod fel, hogy minden csak rajtad múlik? Miért nem vagy képes a magad és a mások egészségének érdekében otthon ülni a seggeden? Menj dolgozni, vásárolj be, vidd le a kutyát, de este 6 óra után, maradj otthon! Ha nem szükséges napközben jönni menni, maradj otthon! Bakker, a te otthonod, te rendezted be, szereted, nem? Akkor miért nem érzed ott jól magad? A saját kuckódból menekülsz és inkább bevállalsz egy koronavírust, csak ne kelljen otthon lenni az asszonnyal meg a gyerekekkel? Basszus, te választottad! Mennyi családról fog kiderülni, hogy csak látszat az egész. Igazi összetartása, mélysége nincs. Lesz válás a következő időszakban bőven, de ez sem baj, mert legalább ezen a téren is lesz tisztulás. 
Milliónyi ember él együtt a semmiért. Most olyan élethelyzeteket fogtok kapni, ami rá fog kényszeríteni a változásra változtatásra. Ez van!

Nagyon sok embertől hallottam már az elmúlt években, hogy, Istenem, csak lenne egy hetem, amikor nem kell csinálnom semmit és otthon maradhatok. Hát tessék, most itt van, csak tanuljatok meg élni vele. Nem ráfeszülni kell egy rosszabb vagy nehezebb helyzetre, hanem megérteni és hagyni, hogy vezessen bennünket. Sokkal egyszerűbb alkalmazkodni egy helyzethez, mint szembemenni vele. Hagyd magad, hamarabb szabadulsz!


Ne akarjál okos lenni, ne riogass, hanem maradj csendben. Halld meg, hogy miről szól ez az egész. Lásd meg a világot magad körül. Gondold végig, hogy te egészséges vagy, és ennél nagyobb kincsed nincs is. Legyél érte hálás, és azért tegyél, hogy ez így is maradjon! Segíts annak, akinek szüksége van rá, és most az egyszer tanuld meg betartani a játékszabályokat!  

NorAsmitH

Hasonlóan gondolkodunk? Akkor köszönöm, hogy megosztod az írásomat! :)

Még több ebben a témában: Adott egy helyzet ....

Olvass tőlem még többet! 


2020. március 16., hétfő

Adott egy helyzet- Koronavírus

Adott egy helyzet, így van! Vannak játékszabályai, így van! Mi pedig szó nélkül betartjuk, így van! Figyelünk a fejleményekre, így van! De annak nincs semmi értelme, ha félelemben, rettegésben éljük meg az adott helyzetet, melyet egy apró vírus okoz a Földön és az emberiséggel. 

Figyelj oda, tartsd be, légy körültekintő és figyelmes, de a maradék időben tereld el a figyelmedet az adott problémáról! Kapcsolódj ki otthon vagy az erdőben, mezőn, réten, mert a friss levegő jót tesz, és ott kevés emberrel találkozol. Igyál gyakrabban, hogy a torkod sose legyen száraz. Most jöhet a sok forró tea és forralt bor időszaka, mert a télen úgysem volt erre idő. Most van! Olvass el végre olyan írásokat, könyveket, amelyeket hónapok óta halogatsz.

 Nézz filmeket, sakkozz a gyerekkel és beszélgess is vele, mert most végre van rá időd! Készíts vacsorát maradékokból, legyél kreatív és használd el a hűtőből a felhalmozott élelmiszert. Kezdd el megvarrni a hónapok óta félretett szakadt ruhákat, ültess fűszernövényeket a konyhaablakba. Tanuld meg elfoglalni magad! Tanuld meg lefoglalni magad! Tanuld meg a szabadidőt hasznosan eltölteni, mert erről is leszoktunk. Kezdj el nyelvet tanulni, amit évek óta halogatsz. Ha most elkezded, a vírus elvonulása után is lesz időd, hogy olyan dolgokkal foglalkozz, amelyek fontosak, csak nem volt rá eddig időd. Időnk mindig arra van, amire akarjuk, hogy legyen. Most megtanuljuk, hogy az időnk a miénk. Most megértjük az idő lényegét, jelentését és jelentőségét. 

Amikor van egy helyzet, amin mi változtatni nem tudunk, sokkal egyszerűbb, ha feltesszük a kezeinket, nem azon hergeljük magunkat, hogy elapadnak a bevételeink, hanem meg kell tanulnunk igazán és valóban értékelni azt, amink van. A szar munkahelyünket, amit annyira utálunk, és hetente akarunk felmondani. Mi sem természetesebb, mint  a konditerem, szolárium, fodrász, műkörmös, most ez sem lesz egy darabig. Jöhet megint az otthoni kozmetika, és rájövünk, hogy mennyire értékes az ő munkájuk a számunkra. 

 Most megtanuljuk, hogy mennyi szemét, önző ember van, akik kirabolják a boltokat full fölöslegen, és a többieket megfosztják attól, hogy legalább egy kiló lisztje lenne otthon, hogy pár szem palacsintát tudjon sütni a gyerekeknek, akikre otthon vigyáz. Most megtanuljuk igazán és őszintén és mélyen értékelni mindazokat a dolgokat, amelyek létezése nélkül összeomlunk, leginkább lelkileg. 

Tudod te, hogy milyen volt az I. vagy a II. világháború? Én sem. De azokban az időkben tudtak fegyelmezettek lenni az emberek, és minden szabályt, intézkedést betartottak (majdnem). Mi meg ma azt se tudjuk hogyan menjünk szembe minden korlátozással, már csak azért is, ahelyett hogy mindenki lenyugodna a picsába egy kicsit, és örüljön, hogy még él. 

A magyar mentalitás velejárója  a túlaggódom, túlspírázom, túltolom, és folyamatosan beszél! Hajtja a semmit! Megmagyaráz, kimagyaráz, sokkol, befolyásol, megvezethető és nagyon könnyen megfélemlíthető. Itt egy helyzet, ami lehetőséget adhatna arra, hogy bebizonyítsuk, a magyar nem ilyen! A magyar okos, fegyelmezett, gondolkodik mielőtt lépéseket tesz, és még a felelősséget is vállalja  a tetteiért. A magyar segítőkész, kedves, önzetlen, barátságos, megbízható és tele van őszinte szeretettel, tisztelettel. 
Ülj le egy csésze meleg tea mellé, gondold ezt végig, és utána olvass el nálam legalább 5 írást, Elhiszed nekem, hogy utána sokkal jobban fogod magad érezni? 



Igazából én azt nem értem, hogy miért kell egy vírusnak átszelnie az egész világot ahhoz, hogy rájöjjünk, mennyire elhanyagoltuk a mindennapi higiéniát. Miért kell vírus őrületnek lennie ahhoz, hogy az éttermek, és minden kiszolgáló tevékenységet folytató vállalkozás folyamatosan használjon fertőtlenítőket? Ez alapból miért nem így van? Egy postás naponta mennyi bacilussal és egyéb rossz nyavalyával találkozhat? Egy étteremben nem csak a konyhán lehet szalmonella nyár közepén, hanem hozhatja a vendég is magával, máshonnan. Miért csak most kezdünk el fertőtlenítőket használni? Azon gondolkodtam az elmúlt napokban többször is, hogy csoda, hogy eddig nem pusztítottuk ki magunkat.  Csoda, hogy még élünk.  A  világméretűre nőtt járvány miután elvonul, és tisztává válik a terep újra, szép lassan el is fogjuk felejteni a fertőtlenítést és ugyanabban a bacikkal teli világban fogunk élni, mint korábban?? Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy szándékos vagy természetes járványról beszélünk, az a fontos, hogy mit tanulunk meg belőle! 

Vigyázni magunkra és a környezetünkre? Következetesnek és előrelátónak, logikusnak lenni? Segíteni mindenkinek, ahol és amikor csak tudunk? Betartani a játékszabályokat annak ellenére, hogy nem értünk velük egyet? Tisztaságban élni? Annyit vásárolni, mennyire valóban szükségünk van? 
Szerintem mindenkinek más a tanulnivalója ugyanabból a helyzetből. Mivel különbözőek vagyunk, vegye fel mindenki azt az inget magára most, ami az övé. Öltözködjön fel, és maradjon is úgy, de csak azután, hogy fertőtlenítette  a kezeit! :)

Hasonlóan gondolkodunk? Akkor köszönöm, hogy megosztod az írásomat! :) 

NorAsmit

Még több ebben a témában: Miért nem veszitek észre? - Ami a koronavírus mögött van..
https://norapicture.blogspot.com/2020/03/miert-nem-veszitek-eszre-ami.html

Olvass nálam még többet :  HOGYANLETTEMNORA.COM   https://hogyanlettemnora.com

2020. február 19., szerda

ELKÉSZÜLT a Hogyanlettemnora.com- a szabadidő hasznos eltöltése, nálam

 És kész!

HOGYANLETTEMNORA.COM 

Egy weboldal egy könyvről. Egy könyvről, ami az életről szól, őszintén. Igazi történetek, melyek neked is segíthetnek vagy megoldást adhatnak élethelyzeteink és feladatainak útvesztőjében. Könnyebb úgy megoldani, feldolgozni és túllépni helyzeteken, ha tudod, hogy rajtad kívül mások is jártak már ebben a cipőben. 

a weboldalra itt tudsz látogatni  https://hogyanlettemnora.com


Hónapok tervezése, hónapok munkája, hónapok feszültsége van ebben a weboldalban, millió ajtó, ami mindig az orrom előtt záródott be. 

Lépésről-lépésre összerakni, összeállítani elemenként egy weboldalt, úgy, hogy nem értesz hozzá, nem egyszerű feladat. 

Hatalmas feszkó minden egyes nehézségnél és a türelem brutális tanulása. 



A felület nagy része szinte pillanatok alatt összeállt, gyorsan tudtam vele haladni, és rendkívül látványos volt. Aztán amikor a technikai részét kellett volna hozzátenni, ott megállt a világ! Nem vagyok informatikus, nem értem a programozást, milliónyi beállítást, apró, de annál fontosabb dolgok elhelyezését, beillesztését. 

Elvileg egyedül alkottam, de ez így nem lenne igaz. Voltak, akik nem akartak segíteni, voltak, akik válaszra sem méltattak, volt idegen, aki szeretett volna segíteni, de meghaladtam a tudását, ÉS! voltak, akik nagyon szívesen segítettek. 

Megint és ismét csapatban dolgoztunk, és a végére minden úgy alakult, ahogy én szerettem volna. Köszönöm a legapróbb véleményt, ötletet, tanácsot, támogatást, biztatást, segítséget MINDENKINEK!


Ettől a perctől nyitva vagyok! A nap minden percében, a reggeli kávéhoz, vagy ebédidőben. Olvasgass nálam vacsora közben. Olvasgass nálam utazás közben a buszon, metrón, villamoson, vagy a felhők fölött. Olvasgass nálam egy padon ülve a parkban, Olvasgass nálam bármikor, ha van öt perced, pasik a WC-n ülve, csajok a szoláriumra várva, és amikor éjjel nem tudsz aludni, BÁRMIKOR! :) 

Égi segítőim, íme az alkotásunk! 

Ha azon gondolkozol, hogy készítesz magadnak egy weboldalt, ami nem kerül csilliókba, de a vállalkozásodat, munkádat, hobbidat szeretnéd megmutatni és elérhetővé tenni nem csak a facebook felhasználók között, hanem mindenki számára, keress bátran, szívesen segítek! 
Minimális havi díjért olyan weboldalad lehet, amit te kezelsz, te frissíted, akkor, amikor időd és kedved van hozzá. Nálad fut be minden adat, statisztika, üzenet, kérés, megrendelés. 

Tizenöt évvel ezelőtt milliónyi weboldal létezett, melyek teljesen személyre vagy cégre voltak szabva és formálva. Az oldal dizájnja, elrendezése, menüi megadták a tulajdonos KÉPÉT. Képet kaptunk róluk. Ma a facebook segít abban, hogy ingyen felületed legyen, de minden oldal ugyanúgy néz ki. Nincs keresőoptimalizálás, hogy rád találjanak azok az emberek, akiknek szükségük van mondjuk a termékedre, szolgáltatásodra. 


A weboldal az enyém és a tiéd, szabadon és kreatívan pakolhatjuk ki magunkat a kirakatba. Saját kirakatunk van.

A facebook oldalam természetesen marad, www.facebook.com/norapictures az is én vagyok. Jól megfér a kettő egymás mellet, vagy kiegészítik egymást. A saját weboldal egy plusz lehetőség arra, hogy minél többen lássák a kirakatodat :) 

NoraSmith 

HOGYANLETTEMNORA.COM https://hogyanlettemnora.com


2020. február 7., péntek

Szépen bánj a lányommal "kishaver", különben eláslak!

 Jókat szoktunk szórakozni azon, amikor a lányos apák már a gyerkőc megszületésének pillanatától különböző fegyverarzenált sorakoztatnak fel, no persze inkább csak fejben, hogy megvédjék a kislányukat a pasiktól.


Mindig így volt ez, de az utóbbi években egyre gyakrabban látok ilyen jópofa, de kőkemény beszólásokat apukáktól, én pedig elgondolkodtam ezen egy kicsit…..




Apuka végigcsajozta az életét mielőtt gyermekének anyukájával találkozott volna. Átvert, kihasznált és visszaélt helyzetekkel, olykor egy perc alatt pattintott le egy-egy csajt. Vagy használta őket egy ideig, aztán, amikor kötődni kezdett volna a lány, már menekült is a pasi. Mire egy férfi eljut ahhoz az állomáshoz, hogy apává váljon, van a háta mögött jó pár kaland, és helyzet.


Azt ne mondja nekem senki, hogy minden apa minden helyzetben úriemberként bánt és viselkedett minden nővel!


Szóval, a férfiből apa lesz, és azonnal kardot ragad, hogy az ő kislányát egy pasi sem bánthatja meg, vagy beszélhet  vele csúnyán és tiszteletlenül. Tényleg??? Cuki ez a hozzáállás, és vonzó a lelkünk számára, de esély sincs arra, hogy legyen olyan kislány, akit mostantól soha egyetlen pasi sem fog kihasználni, megbántani vagy rosszul bánni vele.




A lányos apák addig hordják a képzeletbeli kardjukat, míg a lányuk el nem kezd pasizni. Ugyanis, ha a kardot igazából akkor kezdenétek el használni, amikor a pasik színre lépnek, lenne műsor és felnégyelés igen gyakran.

Most akkor mi van? Az apák belátják idővel, hogy nem tudják lányaikat megvédeni minden szélhámostól, vagy időközben eszükbe jut, hogy ők ugyanilyenek voltak fiatalon?

Van egy kislány, akit megbántott a pasija, mondjuk lelépett a kislány barátnőjével. Kislány hazamegy sírva, elmeséli apukának. Eleve a lányok az ilyet nem mesélik az apjuknak. De legyen, elmeséli apának. Hányszor hallottál már olyat, hogy ezek után apa, feláll a foteljéből, felveszi a bőrdzsekit, farmer, bakancs, kimegy a garázsba, leakasztja a láncfűrészt a falról, felpattan a Harley-jére, és meg sem áll Pistikéék házáig?! Leszáll a motorról, kezében lóbálja a láncfűrészt, becsenget, Pistike apukája ajtót nyit, ott áll Pistike is, és a kislány apukája szó nélkül nekiküldi Pistikének a láncfűrészt!?!?
Naponta lenne tele a tv híradó, hogy a rossz bánásmód miatt a mai napon 500 apuka vett revansot, mert szarul bántak a lányával. Valahol vicces ez, de mégsem az!


Lány létemre mondom azt, hogy apukák! Van a gyereklány születésétől kezdve 15 évetek arra, hogy megtanítsátok a lányaitoknak, hogy mit tehetnek meg velük és mit nem. Mit jelent az, hogy egy nőnek tartása van. Hogyan szűrheti ki a szélhámos pasikat és honnan ismerszik meg a jó fej srác? Hogyan bánik egy férfi a nővel. És arra is tanítsátok meg őket, hogyan kell a férfiakkal bánni. Neveljetek, karakán, vagány csajokat, hogy két keresztkérdésből levágjon egy pasit. Tanítsátok meg őket arra, hogy ne elégedjenek meg a jóval, hanem a legjobbat válasszák. Tanítsátok meg a kislányaitoknak, hogy mitől lesz jó egy csaj. Tanítsátok meg őket szeretni, és elfogadni. Törődni, gondoskodni és őszintén hinni, bízni.



Ha ilyen útravalót adtok lányaitok kezébe, sosem lesz szükségetek a láncfűrészre! :)

NoraSmith 

Megoszthatod az írásom linkjét, ha tetszett. 

Nézz be hozzám a facebookon is: https://www.facebook.com/norapictures/


Szeretsz olvasni? Akkor várlak a weboldalamon: http://hogyanlettemnora.ukit.me/

2020. január 27., hétfő

A körülöttünk élő emberek megismerésének titkai


 Sokan jártunk már úgy, hogy sok év haverság, barátság, üzleti vagy munkaviszony után egyszer csak hirtelen, minden előzmény nélkül történik valami, és olyan reakciót kapunk, ami konkrétan pofánbasz!

Megismertél valakit valamilyennek az évek és közösen átélt dolgok kapcsán, és elvileg tudtad, hogy mire hogyan reagál, miről mi a véleménye, mit hogyan kezel vagy intéz. Mondhatni ismerted az illetőt. Vagyis ezt hitted. És akkor jön egy váratlan helyzet, ami kizökkenti az általad ismert embert a szerepéből, és egy pillanatra véletlenül igazán önmagát adja, amitől te kapsz egy gyomrost.

Pl. oda-vissza segítettétek egymást az évek során, aztán most szerettél volna megbeszélni vele valamit, vagy kérni egy apróbb szívességet, segítséget, és kapsz válaszul egy nagyon negatív, elutasító, sértő és bántó elutasítást vagy lekezelő viselkedést. A dolog lényege, hogy menjél te a sóhivatalba az apróbb kínoddal, pont leszarom, mert én most fontosabb vagyok. Vagyis, az illető eddig is magát helyezte előtérbe, a te károdra, csak eddig nem vetted észre, mert jól palástolta.

A váratlan helyzetek mutatják meg igazán azt, hogy a környezetünkben élő emberek milyenek.

Lehet, hogy a főnököm általában mézes-mázos velem, de ha egyszer felhívom, hogy szerdán egy orvosi vizsgálat miatt nagyjából egy órát kések a munkahelyemről, és ezt elutasítja, máris tudjuk, hogy kivel álluk szemben igazán.

A szavak sok mindent elbírnak, és ígérgetni is lehet egy ideig… de mindig az a fontos, hogy mi van a szavak mögött. Van-e ott egyáltalán valami…

Ha szeretnéd tudni, hogy milyen emberek élnek a környezetedben valójában, teszteld őket! Ne gondold, hogy téged sosem tesztelt senki! Dehogynem! Már rég meg is kaptad a címkédet, a hülye, akivel bármit meg lehet tenni, és bármit lehet tőle kérni, mert úgyis ugrik azonnal! Sokan vannak a környezetedben, akik ezzel szép csendben vissza is élnek.
Ennek az ellenszere az, hogy te pedig szép lassan teszteld le őket, és ha átmentek a „vizsgán” tartsd meg őket. Ha elbuktak a vizsgán, akkor szép lassan szabadulj meg tőlük.

Hogyan lehet tesztelni?

Találj ki egy titkot, ami persze nem is titok, sőt, lehet, hogy nem is gaz. Mond el összesen egy embernek, és várj néhány napot vagy hetet. Előbb utóbb kiderül, hogy az illető valóban tud-e titkot tartani, tehát bármikor tudsz rá számítani, vagy két napon belül valaki más visszakérdezi tőled, a titkot, hogy ez tényleg igaz?

Miután te egy áldott jó ember vagy, tőled alap, hogy bármit lehet kérni, megértő vagy és segítőkész, ugrasz azonnal. Eddig ok, de te is ugyanezt viszont kapod tőlük? 

Teszteld! 

Kérj tőlük te is valamit. Eleinte csak apróságot, olyat, ami nekik nem kerül pénzükbe, túl sok idejükbe, és nem élsz vissza a kapcsolataikkal lehetőségeikkel. Nézd meg hogyan reagálnak?! Elutasít, keresi a kifogásokat, húzza az időt, vagy nyúl a telefonjáért azonnal? Ha azt ígéri, estére jövök a válasszal, tényleg úgy van, vagy neked kell rászólnod, hogy ugye nem fejeltetted el...?

Amikor öröm ér, nyilván néhány emberrel megosztod. Hogyan reagálnak erre? Ugyanúgy örülnek, vagy még jobban, mint te, mert tudják milyen úton jutottál el idáig, és érzik, értik, hogy neked ez mennyire fontos volt és mekkora boldogság? Vagy elintézik egy udvariassági gyors, rövid formulával?

Milliónyi nyoma és jele van annak, hogy ki tudjuk szűrni a környezetünk valódiságát, csak annyira rohanunk minden nap, és annyira lekötnek a teendőink és a gondolataink, hogy egyszerűen nem vesszük észre, a környezetünk, fel, kihasznál és megmérgez. Nem vesszük észre, hogy csak azért vannak még mellettünk, hogy belőlünk „táplálkozzanak” így vagy úgy. A szemünkben barátnak mutatkoznak, csak hátat ne fordítsunk nekik, mert azonnal kijátszanak, kibeszélnek, elárulnak, kellemetlen helyzetbe hoznak.


Tanuljuk meg, hogyan szűrjük az embereket és a tetteiket! Ezekről a helyzetekről is írok a Hogyan lettem Nóra című könyvemben, melyről több információt itt találsz:  


NoraSmith 

Nézz körül itt is: 






2020. január 8., szerda

Gondolj bele! Minden ember jó valamiben

Részlet a NÓRA2 című könyvemből 
Van, aki hidakat épít, van, aki tortákat süt, van, aki a cukorbetegségről tud sokat írni, vagy arról, hogyan küzd meg a mindennapokkal egyedülálló anyaként. Milliónyi példát sorolhatnék! 

Mindenki tehetséges valamiben, csak az a kérdés, hogy akarja-e tudni, miben az?

Az a kukás ember, aki azért csinálja ezt a munkát, mert élvezi, hogy a munkája révén csodásan tiszta utcák lesznek, követte az álmait. Munkájának minősége ennek megfelelően kiemelkedően jó lesz. 


Az a táncos, aki elkövetett mindent, hogy táncművész legyen, sikeres és elismert lesz 

Az a mérnök, aki csak azért lett tervező, mert ezt várták el tőle, sosem lesz jó szakember, bármennyit is tanuljon és dolgozzon érte. Az az eladó, aki csak kínjában nyitott egy boltot, mert valamit csinálni kell, sosem lesz jó kereskedő, és a vásárlók nem fogják szeretni, tehát hosszútávon veszteséges lesz a bolt, mert ezt a hozzáállást érzik a vevők, és el fognak pártolni más üzletbe. 

Az embereknek csak kisebb része olyan szerencsés, hogy kicsi gyerekkora óta tudja, hogy űrpilóta akar lenni, vagy MB1-es kosárlabdázó. Így nagy előnnyel indul, mert sok ideje van felkészülni erre a pályára. Minden mást ehhez igazítva alakítja ki az életét, ami az átlagember számára furcsa és természetellenes.  

Az emberek nagyobb része viszont, sajnos még felnőtt korára sem tudja, hogy mi érdekli igazán, milyen munkát végezne hosszú évekig szívesen és lendületesen. Nem tudja mire vágyik, mit szeretne megvalósítani, elérni, átélni, vagy érezni. Mondhatjuk erre azt, hogy nevelési probléma, és okolhatjuk érte a szülőket. Nekem is vannak olyan negatív élményeim, vagy fájdalmaim, amit a szüleim nevelése okozott, de nem hibáztatom őket, hanem kijavítom, megoldom, és egyensúlyt teremtek. 

Nekem is sok időre volt szükségem ahhoz, hogy rájöjjek az írás, fotózás, másoknak való segítségnyújtás lesz az, ami kitölti az életemet, és képes vagyok ezekért rengeteget dolgozni. 

Gondolhatnád, hogy könnyű nekem, mert én csak írogatok, kattogtatok és osztom az okosságaimat, a tapasztalataim alapján, míg mások egy kőfejtőben fizikai munkát végeznek. Ha az én esetemben az derült volna ki, hogy történelem és irodalom szakos tanár szeretnék lenni, akkor afelé mentem volna el, és első körben leérettségiztem volna. Nem lettek volna ekkora törések az életemben, de én ma sem bánom őket, mert mindegyikkel csak gazdagabb és bölcsebb lettem. 

Amikor egy gyerekre születésétől fogva odafigyelnek a szülei, és nem erőltetni akarnak rá dolgokat, hanem érdeklődve figyelik, hogy a gyerek mi felé vonzódik, ezen az úton segítik, támogatják, terelgetik őt, de mégis hagyják, hogy egyedül, önállóan tapasztaljon, hamar kiderül, hogy mire fogékony és merre indul el az élete. 

„Amíg az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit én mondok!” Ezt a mondatot sokszor hallottuk már, és jó esetben nem a saját szülőnktől. Tehát amíg az én kenyeremet.... na és mi a garancia arra, hogy aki ezt a mondatot nekünk szegezi, világi jó életet tudott magának felépíteni?, s még az is lehet, hogy igen, sikerült neki egy szép hátteret megvalósítani, de mi van ha én nem akarom tovább vinni az apám ügyvédi irodáját? Mi van, ha az az álmom, hogy Moziban legyek jegyeladó, mert annyi mosolyt kapnék a látogatóktól, ami engem arra késztet, hogy elégedett legyek magammal és a munkámmal. Szándékosan sarkítottam, hogy érthető legyen a kontraszt. 

Nem értem, hogy miért kell egy gyerekre ráerőszakolni bármit is? Sok olyan szülőt láttam már, aki a gyerekére olyan hivatást akart ráerőltetni, amit ő szeretett volna megvalósítani, de akár jogos okkal, akár gyávaságból és kishitűségből nem tett meg. Most pedig a gyerekével akarja megvalósíttatni a saját álmait. Ez erőszak és önzés. 
Azt értem, hogy a szülők tudásuk legjavával akarják a legjobbat a gyereknek, de közben mégsem látják, hogy megfojtják őket? Néha olyan, mintha a szülők sosem lettek volna gyerekek, és nem élték volna át azokat a dolgokat, amiket most ők tesznek a gyerekkel. Ilyen például a beszámoltatás. Miért gondolja azt egy szülő, hogy neki mindenről tudnia kell? A szülők sem mondanak el mindent a gyerekeknek, mert igenis vannak olyan dolgok, amik a gyerekre nem tartoznak, tehát ez visszafelé is igaz. 

Ha, és amennyiben a szülőkben kialakulna az a hozzáállás, hogy figyeli a kölkét, mihez vonzódik, mi érdekli, és segíti, hogy az adott témával kapcsolatban minél többet megtudjon, sokkal hamarabb kiderülne, hogy melyik gyereknek merre vezet az útja. Lehet, hogy sok dolgot ki kell majd próbálnia ahhoz, hogy megtalálja a saját világát, de ha ezt nem hagyjuk, akkor sosem fog rájönni, hogy mihez szeretne kezdeni magával a legszívesebben.  

Nem lenne annyi állástalan diplomás, és sokkal jobb és megbízhatóbb szakemberek dolgoznának mindenhol. Ismerek olyan gyerekorvos nőt, aki nem szereti a gyerekeket, de van ilyen óvónő is. 

Réges-régen volt olyan magyartanárom, aki a több oldalas irodalom dolgozatomat áthúzta, és egyest adott, minden indok nélkül. Pár évvel később magyarból az osztály egyik legjobbja lettem, ma pedig írok. Említettem korábban, hogy gyerekkoromban verseket írtam, de mivel senki sem biztatott, abbahagytam. Sok évvel később mégis csak a felszínre jött, és ha nem is versben, de gondolatokat osztok meg, veled. 

Azaz igazság, hogy számomra az írás egy teljesen hétköznapi és természetes dolog, nincs nekem ebben semmi különös, vagy eltérő a normálistól. Nagyon sokáig azt hittem, hogy az írásban való kifejezés készsége mindenkiben benne van. Vannak gondolataim, azokat leírom, és ennyi. Amióta megírtam az első könyvet és írom a cikkeimet, a visszajelzések alapján kiderült, hogy nem mindenki képes kifejezni magát írásban, sőt még sokszor szóban sem. 

Az, hogy én az írásban találtam meg magamat és a jövőmet, szerencse, de nagy felelősség is! Ám ahhoz, hogy én ide megérkezzek, nagyon sok dolgot kellett csinálnom, kipróbálnom, vállalnom, tapasztalnom. Semmi extra nincs az én szavaimban és soraimban, egyszerűen csak megfogalmazom mások gondolatit és érzéseit. Amikor ezeket visszaolvassák, feltöltöm őket, mert megerősítem az elképzeléseikben, tapasztalataikban, világnézetükben. Olyan, mint egy beszélgetés, csak itt most szinte egyfolytában én beszélek, és néha te is megszólalsz olvasás közben, tudom! :) 

Szóval, te tudod, hogy mi az életcélod? Vannak titkos vágyaid? Te azt a munkát végzed, amire mindig is vágytál, vagy ha még nem azt teszed, haladsz felé, teszel érte? Hiszel benne? Hiszel magadban?

Tetszett a részlet? Köszönöm, hogy megosztod! :) 

NoraSm 

Nézz be hozzám a Facebookon: https://www.facebook.com/norapictures/

Szeretsz olvasni? Akkor nézz be hozzám a weboldalamon: http://hogyanlettemnora.ukit.me/