Az utóbbi hónapokban
nem fotóztam eseményt vagy rendezvényt, pláne nem olyat, ahol tudvalévő, hogy
rengeteg ember lesz, és kevés a jó hely, ahonnan kényelmesen és zavartalanul
tudok fotózni. Egy kedves ismerősöm szólt
néhány nappal korábban, hogy Május első
napján, Jenson Button és Forma 1-es tudása Budapestre látogat, hogy a Bajcsy
Zs. út és az Országház között száguldozzon, és pörgesse a motort. Aki ismer, tudja, hogy Forma1 függő vagyok, a két
nagy favoritom pedig, Button és Hamilton. Tehát, ha cigány gyerekek potyognak az
égből, én akkor is hallani akarom dübörögni, és az egekig pörögni a motor
hangját, érezni akarom az égett gumi illatát, mert annak igenis illata van, ugyanis ezek együttes élménye megszabadít a legmélyebb
feszültségeimtől is. Feltölt energiával,
és olyan adrenalin löketet ad, mint kevés egyéb dolog.
Vártam már a napot,
amikor kiélhetem szenvedélyem az autók iránt, de egyebet nem tettem, azaz nem
néztem meg a részletes programot, helyszínt, műsort, és egyéb – mihez tartásként
– szükséges infókat. Nem beszéltem a szervezőkkel, hogy fotós belépőt intézzek,
vagy ha netán az nem sikerülne, megtudjam hol érdemes helyet találnom, és nem a
rendezvény kezdetekor kéne megérkeznem, hanem mondjuk 2 órával korábban, és a
Bajcsynak nem azon az oldalán kéne elindulnom némi rést keresni a pajzson, ahol
szembe tűz a nap, mert így a legtöbb fotót ki fogja égetni a tűző nap, a bőrömről
nem is beszélve, és az sem túl jó, ha a gép már annyira forró, hogy égeti a
kezemet.
Régen egy pillanat
alatt felmértem a körülményeket, és biztosan az árnyékos oldalon indultam volna
el, egyszerűen rutinból. Elővettem volna valamelyik fotós passomat, szépen a
nyakamba akasztottam volna, és nagy mosollyal elindulok a tömegben. Nagyon kutatni sem kellett ilyenkor hely
után, mert az emberek maguktól ajánlották fel, hogy álljak eléjük,és fotózzak
kedvemre, nagyon szívesen segítik a munkámat.
Meg kell mondjam, most ennek szikráját sem vettem észre, inkább
kapaszkodtak a kordonba, féltve őrizvén a helyüket. Ez a kép viszont azt
mondatja velem, hogy több hasonló élményre vágynak az emberek.
Tehát nappal szemben, és
végeláthatatlan embertömegben esélyét sem láttam, hogy normális képeket tudjak
készíteni, de egy lépcsőház bejáratának lépcsőjéről a száguldó autók tetejét már
láttam. Maradt a hangban kapott élmény, megjegyzem az sem volt kutya. Néhány perccel később a kordon mellől, rám
köszönt valaki, egy volt gimis osztálytársam, és azonnal lett helyem egy egészen jól belátható részen.
Na, ez meg a mázli! És az is mázli, hogy az a közel fél óra, amit a tűző napon töltöttem,
pont a bemutató legjobb és legtartalmasabb része volt, majd Button harmadik
futamát is végigfotóztam. Megkaptam a látványt
is a hangélmény mellé. Próbáld meg elképzelni, milyen hangos és gyors lehet egy
Forma1-es versenyautó, ha hullik a vakolat a házak homlokzatáról, ahogy elsüvít
mellettük. Nem cseng a füled, hanem
néhány másodpercig szinte semmit sem hallasz, miután elhúzott melletted. Olyan
erő árad a motorból, ami felfoghatatlan.
Volt szerencsém néhány évvel ezelőtt a REDBULL
Forma-1-es eseményén részt venni Tihanyban, és ott pazar helyről fotózhattam,(
pláne, hogy idejében elő is készítettem a munkámat) mondhatni VIP helyről. Egy nagyon kedves barátom volt az
üzletvezetője a móló melletti étteremnek, és
a terasz tökéletes hely volt az esemény teljes megörökítésére.
A fotózás olyan, mint
egy zenésznek a hegedülés. Amikor nap mint nap gyakorol, jól játszik, de ha egy
időre leteszi a hangszerét, nyekeregni fog, amikor újra játszana rajta. Igaz a
mondás, az igazi fotós minden nap fotóz valamit!
NoraSm
