2020 a változások éve – most meg aztán pláne….

Hányszor hallottad vagy olvastad az elmúlt már nem is hetekben, hanem sokkal inkább hónapokban, hogy 2020 a változások éve? Biztos, hogy már annyiszor, hogy a könyöködön jön ki.

Nem baj, ha már unod, egyszer majd csak elégszer fogod hallani ahhoz, hogy tényleg meg is halld! Előbb vagy utóbb szinte mindenkinél el fog jönni az a pont, amikor megáll egy pillanatra, mert kimerevítették nála a képet, ugyanis megérkezett fejben és lélekben is, az, hogy egy brutálisan durva változás kellős közepén vagyunk. Visszaút már nincs, és leesik, tudatosul az is, hogy soha többé nem lesz már a világunk ugyanolyan, de még csak hasonló sem, mint mondjuk fél évvel ezelőtt.

Minden ember a maga életére nézve és a maga szintjén olyan drasztikus változásokat él meg, ami kinyitja az alvó szemeket és felébredtek végre.

2017 tavaszán írtam meg a 3. könyvemet, aminek a címe, VÁLTOZÁS

Pontosan három évvel ezelőtt leírtam, hogy már benne vagyunk egy változási folyamatban és lesz akire nehéz időszak vár, és lesznek, akik jó értelemben nagyon jól járnak, mert figyelnek és látják a körülöttünk zajló dolgokat.

Próbáld meg úgy elképzelni, mintha megállnál egy hatalmas színházi függöny előtt, és hirtelen széthúzod, de csak annyira, hogy a fejed beférjen, és nézed a filmet a függöny mögött. Látod a saját életedet, azt amit minden nap élsz, látod mindenki más életét is, tényleg mintha egy filmet néznél. Aztán hirtelen húzd vissza a függönyt. Ott állsz egyedül, és kicsit sokkot kapsz. Pörög az élet gyors filmje, melyből egy pillanat alatt ki is lépsz. Fura érzés, ugye? Vagyunk jó páran, akik évek óta így látjuk a világot. Néha belenézünk, sőt, bele is lépünk és megy a saját szerepünk is, de ha úgy adódik, mert mondjuk már sok a nyüzsgésből, akkor mi tudunk egyet hátra lépni, és kívülállóként tudunk rátekinteni mindarra, amit megélünk, ami történik velünk.

A mostani vírushelyzet pontosan ezt mutatja meg nekünk többek között

Eddig úgy éltük a napjainkat, hogy a higiéniát még szinte hírből sem ismertük. Nem igaz, nem így van, de ha összehasonlítod azzal, hogy lassan a fertőtlenítőt meg is esszük, hogy maszkot meg kesztyűt hordunk, hogy nem fogjuk meg az üzletek és gyógyszertárak ajtaját, hanem lábbal nyitjuk és zárjuk. Ha azt nézed, hogy nem mersz hozzáérni egy bevásárlókosárhoz vagy kocsihoz, mert látod lelki szemeid előtt a vírusokat rohangálni. Ha onnan nézed, hogy hetek óta nem bandázunk, már aki nem… hetek óta nem találkozunk senkivel, maximum idegenekkel a boltban. Ha azt nézed, hogy kikerüljük egymást a boltban, már aki… akkor ez önmagában egy brutális és drasztikus változás. Eddig egymás nyakán lógtak az emberek a boltok pénztárainál. Semmilyen tiszteletet nem kapunk a mögöttünk állótól, mert még azt is megnézi mennyit fizetünk és mivel, arról nem beszélve, hogy beleliheg a nyakamba és belemászik az aurámba. Most minden pénztárnál ott vannak felragasztva a jelzések, hogy eddig és nem tovább.

Tele vagyunk változással és változtatással, új szabályokkal, ami nekem például tetszik, mert megtanít távolságot tartani végre.

Konkrétan arra vagyunk kényszerítve, hagy magunkkal legyünk, és nem egy 4 napos húsvétra, hanem hetek óta és még ki tudja, hogy meddig.

Eltávolodtunk másoktól fizikailag és közel kerültünk önmagunkhoz, végre! Erre igyekszem ösztönözni az olvasóimat közel 10 éve. Mert ezt meg lehet tenni kényszerítő korlátozások nélkül is, önszántunkból. De mégsem akarta ezt tenni a többség. Íme kérem, kaptatok akkor drasztikus ébresztőt.

Az emberek többsége sajnos az elmúlt pár száz évben arra lett nevelve, hogy kifelé éljen. Mások igényei és elvárásai szerint. Különböző nyomásoknak megfelelően. Azt pedig ez idő alatt elfelejtette mindenki, hogy nem ez a fontos. Csak az a fontos, hogy az én váram határain belül mi van. Már természetes dolog lett, hogy mindenki mások életét éli, és osztja az „okos” tanácsait, ami szart sem ér, csak rombol vele. Megszoktuk, hogy nem önmagunktól kérdezzük meg egy adott helyzetben, hogy mit tegyek, hogy lépjek, hogy döntsek? Hanem a haveroktól, szülőktől, és mindenektől kérdezünk, csak ez nem vezet sehova. Most mindenki egyedül van képletesen önmagával. Ok, ott az internet, és a korlátlan telefonálás lehetősége, most is dönthet helyettem Micike, de ennyi csacsogást nem bír el a hálózat. Tehát valahol kénytelen most sok ember egyedül lenni a gondolataival. Alapból sokkal csendesebb minden. Vagyis az alap rezgés, ami körülvesz minket, alacsonyabb, lassabb. A sok túlpörgött embert lelassította ez a kis apró vírus, és mindenkinek rengeteg dolgot fog megtanítani, újragondolni, átgondolni, megtanít spórolni, már akit.. megtanít figyelni és hallgatni, ha akarod, ha nem!

Lesznek akik kényszerből fognak most változtatni, és amint elvonultak a viharfelhők, ugyanolyan pazarló és fölényes lesz, mint amilyen korbábban volt. És lesznek, akik a vihar elvonulta után is megtartják az új szokásaikat, és viszik magukkal az új életükbe! Lesz, aki továbbra is sütni fogja a kenyeret és mivel volt ideje kísérletezni, már a sütiket is ügyesen készíti, és megszerette a főzést. Lesz, aki minden nap sétálni fog eztán is egy húsz percet, lesz, aki rátalál a bútorok restaurálására, a kertészkedésre, a biciklizésre, a futásra, és még sorolhatnánk. Lesznek sokan, akik viszik magukkal az elmúlt hetek tapasztalatait és valóban több és tartalmasabb időt fognak egymással tölteni. Lesz olyan szülő, aki rá fog kapni a tanulásra a gyereke mellett. Lesz olyan szülő, aki kitalálja a kiscsoportos tanítást? Micsoda zseniális ötleteket adhat nekünk ez a változás, csak észre kell venni.

Eddig annyira egymás seggében voltunk, hogy ez fel sem tűnt nekünk. Mondjuk, nekem igen… Pont a VÁLTOZÁS című könyvem kezdődik úgy, hogy egy bolti pénztáros jelenetet írok le, részletesen, ahogy egy idős hölgy pofátlanul beállt a nyakamba, és amikor jeleztem neki, hogy legyen kedves tartson nagyobb távolságot tőlem, halálosan végigsértődött. Az van, hogy rohadtul nem tartottuk tiszteletben egymás köreit. Most viszont meg kell tanulnia mindenkinek, hogy úgy is lehet sorba állni, ha hagyok több, mint egy métert az előttem és utánam lévővel. Szerintem ezt alapból így illene. Majd akit akarok, közel fogom engedni magamhoz.

Ebben a nagy elzárásban én igazából nagyon jól érzem magam, mert van terem, és kapok rendesen levegőt. Már most előre azon röhögök, hogy amikor majd feloldanak minden korlátozást, mi lesz az emberekkel… ugyanis sokak számára természetessé és kényelmessé fog válni a távolságtartás, és amikor majd újra lehet birka módjára tolongani, rengeteg ember fogja érezni, hogy túl közel jött hozzá valaki idegen. Sokkal jobban fogjátok majd érezni a különbséget ember és ember között. Sokkal hamarabb meg fogjátok érezni ha valaki nem jó ember, vagy rossz szándékkal közeledik. Ugyanis ebben az elzárásban visszatalálsz önmagadhoz és sokkal érzékenyebb leszel, MINDENRE, ami körülötted történik.

Most van óriási lehetőség arra, hogy a belső hangotokat megismerjétek, meghalljátok és a legjobb beszélgetőpartnert megtaláljátok, ÖNMAGATOKBAN.

Amikor majd először ölelgethetjük meg egymást, mennyire intenzív érzés lesz, alig várom!

A VÁLTOZÁS sosem félelmetes, holott annak tűnik...

A VÁLTOZÁS előre visz, hozzád tesz, erősebb, bátrabb , keményebb leszel. A VÁLTOZÁS mindig jó dolgokat hoz magával, akkor is, ha nem így látszik.

NoraSmith 

Az alábbi linken tudsz olvasni a VÁLTOZÁS című könyvemről:VÁLTOZÁS bevezető

Itt pedig egy rádióbeszélgetést tudsz meghallgatni velem a könyvről a SLÁGER Fm-ben, Fehér Mariannal:https://www.youtube.com/watch?v=yS7acpTY2rs&t=26s&fbclid=IwAR3WE6etODIC1teuSTCKcJ4XRygQNMq9d0urALbhyQWkOA1tznzlrkbcZUs

Ennyi információ alapján érdekesnek találod a könyvemet? Ha szeretnéd elolvasni ingyen az 1. fejezetet, írj nekem a nora.sm8@gmail.com címre, és máris küldöm neked PDF-ban, szintén fotókkal illusztrálva. 

VÁLTOZÁS című könyvemet, PDF-ben, saját fotókkal illusztrálva most AKCIÓS áron tudod megrendelni a nora.sm8@gmail.com-on. A könyv eredeti ára, 2500 Ft, most pedig 1.300.- Ft-ért tudod beszerezni a saját példányodat! :)  

WEBOLDALAM: https://hogyanlettemnora.com

FACEBOOK: https://www.facebook.com/norapictures/

Két részre szakadó Magyarország a Koronavírus hatására

Igazából full fölösleges írni a hazánkat sújtó vírus által okozott káoszról, mert aki megértette, megértette. Aki pedig nem, az nem is fogja, mert nem akarja.

Eddig nem is lenne semmi gondom, mindenki azt csinál, amit akar. Azzal viszont már van gondom, hogy mi, akik itt élünk a Balaton környékén, nem mászkálunk, holott mi megtehetnénk, hogy egyedül, vagy családdal elindulunk egyet biciklizni, vagy túrázni, vagy kiülhetnénk egyedül egy padra friss levegőt szívni, nézni a Balatont és hallgatni a madarak csicsergését, hiszen tavasz van, végre.

De mi ezt nem tesszük. Ha netán mégis, akkor tudjuk a játékszabályokat, és be is tartjuk azokat.

Méghozzá azért nem, mert a nagy okos pesti, ( tisztelet a kivételnek!) aki tele van pénzzel, és ezért a törvények betartása, utasítások, javaslatok követése őrá nem vonatkozik! Ő felsőbbrendű, csak azt nem tudom, hogy miért? A nagy Budapesten lakik, de mégis a kis koszos Balatonra jön az ostoba családjával, hogy egyenek egy fagyit Velencén, Balatonfüreden, és Tihanyban.

Napokkal ezelőtt nem értettem, hogy a Rendőrség milyen halomnyi szabálysértést gyárt az emberekkel szemben. Magamból indultam ki, és kis naiv azt gondoltam, hogy hozzám hasonlóan mindenki otthon van. Kis naivan azt gondoltam, hogy hamar túl leszünk a járványon, és néhány hét múlva a friss kávékat vihetjük az étterem teraszára a vendégeknek. Mára rájöttem, hogy nem így lesz!

Nem politizálok több okból sem! Nem értek hozzá, nem az én területem, de ettől még van véleményem! Országunk vezetője azt meri állítani, hogy az ellenzék miatt lesz tömeges megbetegedés és tart majd sokáig a járvány… sok logika ebben az állításában nincs. Ugyanis nem az ellenzék az, aki ellepte a velencei korzót a hétvégén, hanem sok agyhalott barom, aki szarik az egészre! Eddig is Budapest volt a legtöbb fertőzöttet számláló terület, hát hozzátok csak ide nekünk a Balatonra a vírust, szórjátok szét köztünk, hogy mi, akik betartjuk az óvintézkedéseket, mert megértettük, hogy a mi érdekünk, hadd legyen itt is egy raklap beteg. Köszönjük, igazán kedvesek vagytok!

Mondjuk az a fagyizó, aki most kinyit, és vállalja, hogy tömött sorokban állnak előtte az emberek azért az 50 rongyos bevételért a leginkább hibás!

A felsőbbrendű pestinek, annyi esze nincs, hogy a seggén tudjon ülni. Nem értem miért kell most 4 motorosnak Budapestről lejönnie a Balatonhoz rajkodni, és miért sértődik meg, amikor a rendőr igazoltatja, megbünteti és hazazavarja! Mi kell még nektek, hogy felfogjátok?

Olyan durván látványosan szakadt két részre Magyarország az elmúlt hetekben, hogy azt csak a hülye nem veszi észre. Vagyunk mi, akik termeltünk nektek, dolgoztunk, hajtottunk, kiszolgáltunk benneteket, meg a hülye kis elvárásaitokat. Szó nélkül hagytuk, hogy tiszteletlenül bánjatok velünk, és lenézzetek minket. Most, hogy a vírus miatt kényszer-pihenőre vagyunk ítélve, mi valahogy felfogtuk, hogy rajtunk múlik, tőlünk függ, hogy mikor nyithatunk ki legközelebb és mikor szolgálhatunk ki benneteket. De hogy ennyire ne tiszteljétek a saját országotok honfitársait, az megdöbbent!

Senkinek sem kívánok rosszat, vagy azt, hogy tapasztalja meg milyen érzés, amikor elmegy a szaglásod és az ízlelésed, amikor fel kell fognod, hogy egy kibaszott vírus uralja testedet, és lövésed sem lehet, hogy mit fog benned okozni. Nem kívánom senkinek, hogy fájjanak az izmai és fetrengjen a lázban majdnem két hétig, de nektek mi a bánatos Isten kell még, hogy ne az eszeteket játsszátok, hogy bagatell ez a vírus! Leszarom, hogy a saját életeddel és egészségeddel mit teszel, de a többiek életére tessék tekintettel lenni. Azért, mert egy emberi élet vagy az egészség a számodra nem érték, nekünk az!

Semmi mást nem kívánok, mint azt, hogy a jó Isten teremtsen egyensúlyt, és aki hazárdjátékozik, kapjon az élettől megfelelő büntetést, korlátozást, különben jövő tavasszal sem lesz munkánk, téged meg a kutya sem fog kiszolgálni a balatoni puccos étterem teraszán. Felfogtad, gyökér!? Dehogy fogtad!

Ha rajtam múlna, lezárnám Budapestet!

NoraSmith
A témában írt eddigi írásaim:
MIÉRT NEM VESZITEK ÉSZRE?
ADOTT EGY HELYZET
KORONAVÍRUS POZITÍV SZEMÜVEGGEL
HOGYAN LETTEM NORA.COM

FACEBOOK NORAPICTURES

Herczeg Zoltánnal beszélgettem múltról, jelenről és egy kicsit a jövőről 2020 tavaszán

Fotó: Antal László 

Íme a beszélgetés, amit ígértem. Beszélgetés Herczeg Zoltánnal, ami több hétig készült, csak azért, mert ráértünk, mert nekem nincs lapzárta, és igényes, tartalmas, őszinte interjút akartunk készíteni. Volt időnk kérdezni és volt időnk nyugodtan válaszolni. A jó munkához idő kell, a még jobbhoz, pedig még több. Élmény volt minden perce. Minden kérdés az eredeti és minden válasz az eredeti, nem változtattunk semmin. A fotókat Zolitól kaptam, és vannak köztük olyanok is, amelyet eddig nagyon kevesen vagy akár senki nem látott. A képek a beszélgetés témájával teljes összhangban vannak, bármennyire is másként tűnik. Egy nagyon aktuális időszakban, nagyon aktuális témákról kérdeztem Herczeg Zoltánt, mégis kihagytuk belőle, szándékosan, az elmúlt hetek rémálom helyzetét. Zoli beszél a 90-es évekről, milyen volt egyetemistának lenni Magyarországon. Mesél a ruhatervezés kezdeteiről, arról, hogy ki ő ma, és szerinte mit tehetünk önmagunkért, egymásért, és a fejlődésünkért, előrelépésekért, és arról, hogy merre tart a világunk.

Fotó: Antal László 

Van egy név, amit már 15 évvel ezelőtt is szívesen hallottam. Egy név, amire mindig felkaptam a fejemet. Egy totálisan egyedi és megismételhetetlen személyiség. Egy nagyon megosztó személyiség. Olyan, mint Csernus doktor. Nem szeretek hasonlítgatni, mert nincs két egyforma lelkivilág, de ők ketten mégis hasonlóan mély benyomást tesznek rám minden alkalommal. Amikor meghallom vagy olvasom, Herczeg Zoltán, kikapcsolom a külvilágot, és csak arra figyelek, hogy ő mit mond, vagy ír vagy tervez. Teljesen mindegy, hogy a téma a divat, az egyediség, az alkotás, a kultúra fejlődése, sikeres és kevésbé sikeres emberi vagy üzleti élmények, Zoli mindig hiteles! Akkor is hiteles, ha a szavai ellenállást, vitatkozást váltanak ki a hallgatóból vagy olvasóból, mert ezzel is formál és hihetetlenül kizökkent. Meghökkentő egyéniség, és roppant figyelemre méltó.

Herczeg Zoltánnal beszélgettem múltról, jelenről és egy kicsit a jövőről

Közgáz Egyetem, Tarkarét utcai kollégium 1994.
Ezen az ágyon aludtam 6 évig 

Nora Smith: Menjünk vissza az időben egy kicsit, kérlek! Ki voltál 1992-ben? 20 évesen hol voltál, mit csináltál? Milyen volt a környezeted, mik voltak az álmaid, terveid, céljaid?

Herczeg Zoltán: A ’90-es évek eleje egy rendkívül érdekes és izgalmas korszaka volt az életemnek. A rendszerváltás után közvetlenül, tele reményekkel és álmokkal az ország egyik legmenőbb egyetemén, a Közgázon voltam másod éves közgazdász hallgató ’92-ben, egy teljesen új világban, egyenrangú felnőttek között, a tudomány világában. Elbűvölve, elvarázsolva néztem magam körül körbe, minden új volt, minden olyan vibráló, izgalmas, érdekes. Újszerű és nagyon felemelő, fennkölt érzés volt, hogy egyetemre járhattam, a tudás fellegvárába a saját erőmből egy sikeres, de egyáltalán nem könnyű felvételi után. Bár tény, hogy zűrös, zavaros korszak is volt egyben, nem volt modell a világon a kommunista rendszerből a kapitalista gazdálkodásba való átmenetről, a tanáraink, professzoraink is épp csak előttünk jártak ebben a témában. Jellemző például, hogy Sárközi Tamás jogprofesszor úr írta nem sokkal előtte a Kárpótlási Törvényt, és ezért nem is vette tőlünk túl szigorúan a gazdasági jog vizsgákon, mert nagyon jól tudta, hogy ő se tudja igazán, mert úttörő a terület. Lehet, hogy fél év múlva már teljesen más lesz a törvényi környezet, mehet az egész a kukába. Ezekkel együtt akkor nyílt ki nekem a világ: egy Szerencsről Miskolcon át (középsuli) a családi körből kiszabadult tinédzsernek a nyakába szakadt a korlátlan szabadság. Itt már nem voltak szigorú középiskolai nevelőtanárok a kollégiumban, önmagunkat "kormányoztuk", és hát el lehet ugye képzelni, hogy ez milyen lehetett egy koedukált kollégiumban. Elszabadult a "pokol", az azóta is tartó Rock&Roll korszakom tulajdonképpen ott vette kezdetét, ez az időszak alapozta meg a szabadság és a művészet, ill. a tudás iránti elkötelezettségemnek, ott még egyelőre az előbbi kettő javára. Talán az első saját tervezésű gönceim is ekkorra datálhatóak, mikor az unokanővérem nagy, fekete bundáját alakítottam át "saját célra". Ekkortájt és kb. pont ezek miatt szakítottam első, még középsuliban összejött menyasszonyommal is, ebben a kérdésben azóta se jutottam sokkal előbbe, bár az e téren azóta szerzett rutin sem elhanyagolható...

Fotó: Kilinszky Gábor 1996.
A bizonyos átalakított, fekete, női bunda,
és az elsők közül származó, csíkos naci 

N.S.: Hogy találja ki egy férfi, hogy ruhákat szeretne tervezni, leginkább férfiaknak? Nem tetszett neked az akkori divat?

H.Z.: Nem találtam ki sehogy, hogy ruhákat tervezzek, szimplán csak elkezdtem magamnak csinálni, mikor úgy éreztem, nem kapom meg azt sehol, amit szívesen felvennék. Az Anthrax volt a kedvenc zenekarom középsuliban, és amit akkortájt ők hordtak, korszakalkotó volt, legalábbis számomra. Csak hogy a kommunizmusban nemigen lehetett még Converse tornacipőt kapni, se hawaii mintás inget, se laza beach style bermudákat, így valahogy meg kellett őket alkotnom. Ebben volt segítségemre egy nagyon kedves varrónő ismerősöm, akivel közösen megalkottuk az első havaii mintás, rövid ujjú ingemet, majd az akkor trendi színes répanacikat a la Van Halen, és akkor és ott megindult valami, amit már nem tudtam, és nem is akartam megállítani. Az első saját kezű alkotásom egy holstein-fríz marhabőrből készített egyedi bőrmellény volt, amihez egyetlen cérna öltést se alkalmaztam, ezt ugyanis szegecseltem, ragasztottam és összefűztem, elképesztően jó lett. Majd az unokanővérem fekete bundáját szabattam magamra, és jöttek sorban az akkor nagyon menő és obligát bőrnadrágjaim, amelyek kivitelezőihez kalandos úton kerültem közel a rock'n'roll segítségével. Szóval ment ez magától, mint a karikacsapás, és hamarosan eljött az első megrendelőm is, egy akkori nőismerősöm kért magának egy akkor még nem kapható leggings-et, én meg megalkottam neki egy királykék kígyómintás elasztikus műbőrből. Mindez még bőven az egyetemi évek alatt...

Párizs 2000 körül 

N.S.: Te tényleg az az ember vagy, aki nem hagyja, hogy hassanak rá a külső tényezők. Meg sem fordult a fejedben, hogy ez kinek fog tetszeni, vagy kinek nem.. Magadnak csináltad, neked tetszőnek, és megjöttek hozzá a követők. Tehát, te nem tervező akartál lenni, hanem magadnak alkottál…

H.Z.: Pontosan így történt. Még most se vagyok biztos benne, hogy ez a pályám.

Fotó: Antal László 

N.S.: Szerintem mindenkinek vannak különböző korszakai. Egy ideig egy bizonyos tevékenység, munka, hivatás igenis te vagy. Beleteszed a kreativitásod, tudásod legjavát, de simán megtörténhet, hogy menet közben új vagy más dolgok kúsznak be az életünkbe és visznek el minket rövidebb vagy hosszabb időre másfelé. Azt pedig az idő fogja megmondani, hogy mi is az, amik leginkább vagyunk. Szükséges, hogy időnként lássunk bele új, más dolgokba is, és nem baj, ha időnként kicsit eltávolodunk olyan dolgoktól, amelyek a mindennapjaink részét képezték eddig. Új impulzusokat gyűjtünk, és majd kiderül, hogy hol és hogyan tudjuk őket hasznosítani.

Vallod, hogy az utóbbi években foglalkozol a politikával, vagy ezt másképp fogalmaznád?

Fotó: Kiss Áron, 2015

H.Z.: Vallom. A politika a közélettel való foglalatoskodás, és mivel én is ebben az országban élek, alkotok és adózok, ezért foglalkoznom is kell vele, mint mindenki másnak is kéne, ez állampolgári kötelességünk, nem csak lehetőségünk! A görögök idiótának (tanulatlan, érdektelen ember) hívták azokat, akik nem foglalkoztak a közélettel. Ez annyit jelent, mint semlegesnek, közömbösnek, közönyösnek lenni a saját világunkkal, a környezetünkkel, ebből következően saját magunkkal, tehát egyfajta, magas fokú igénytelenség. Bár ha egy kulturált, civilizált, magasan fejlett intelligenciájú országban élnénk, nem kéne ennyit foglalkozni vele, mert akkor az intelligens és igényes közönség, a felnőtt és érett társadalom méltó vezetőket választana magának, akik elvégzik helyette, amire megválasztották őket. Sajnos Magyarország fényévekre van ettől. Viszont mert én is itt élek, dolgozok és adózok, számomra nagyon is fontos a politika, mert utálom feneketlen kútba dönteni a nehezen megkeresett pénzemet. Magyarországon a befizetett adópénzek zöme magánzsebekben landol, a fennmaradó pénzt pedig rendkívüli gonoszsággal, aljassággal és dilettantizmussal költik el, szembemenve minden európai és egyetemes értelemmel, kultúrával, jövőképpel, haladással. Ezt nem nézhetem tétlenül. Vallom, hiszem, tudom, hogy a példamutatásnak hatalmas ereje van, ezért a pártpolitikában szomorúan csalódott emberként a civil kurázsiban, a bátor honpolgári kiállásban, a citizen erejében és tudásában, de legfőképp tiszta szívében és nemes szándékaiban hiszek. Ezért teszem, amit teszek, egy jobb országért, egy szerethetőbb, értékesebb, tartalmasabb Magyarországért, a jövőmért, a jövőnkért, a boldogságunkért, így persze saját magamért.

N.S.: Látsz változást vagy fejlődést, egyre növekvő pozitív érdeklődést a magyar emberek részéről az utóbbi 3-4 évben a közélet és a bennünket érintő politika iránt? Mit tapasztalsz, nyitnak vagy zárnak az emberek?

Fotó: Antal László

H.Z.: Sajnos a tömeg részéről nem látok semmilyen fejlődést, ők mennek a tömegmédia mérhetetlen alacsony szellemi szintű sodrával, nem gondolkoznak, nem értenek, nem ébrednek, csak butulnak és kényelmesednek a tévék előtt. Így válnak lassan életképtelenné a saját mesterséges, természettől elszakadt, már-már virtuális világukban. Egy kis mag van, akik felelősen gondolkoznak és tesznek, alkotnak, gondolkodnak és akarnak, de őket sajnos legyőzi az ostoba, műveletlen, igénytelen tömeg. A megváltás ezért csak egyéni szinten elképzelhető, a társadalom nem is akar megváltódni, mert fogalma sincs róla, hogy hatalmas szarban van. Ez az emberkísérlet így vélhetően bukásra van ítélve, az emberiségnek vége lesz, ha a Föld gondol egyet, és újra megrázza magát, ahogy az már néhányszor előfordult az évmilliók során. De az egyén mégis megváltódhat, ha lelkiismeretesen, szívvel, lélekkel, és persze ésszel él, ezt biztosan hiszem, sőt tudom.

N.S.: Gondolod, hogy a kis csoport képes lesz az apró magokat elvetni a saját környezetben és közegben? És ebből idővel lehet egy új gondolkodás, felfogás, hozzáállás, világnézet, és aztán tettek?

Fotó: Naky

H.Z.: Csak egyéni szinten működhet, mivel a tömegmédia hatalmassága a temérdek tőkével és gonosz, politikai akarattal a háta mögött meggátolja a tartalmas, érdemi, hasznos és életmentő információk terjedését. Ezért gondolom azt, hogy sajnos csak szűk körben, egyénileg, kis közösségekben lehet kellő hatásfokkal terjeszteni és megvalósítani a túléléshez szükséges taktikát és stratégiát. A profithajhász, mindig éhes, kielégíthetetlen étvágyú kis gömböcöt (óriás-gömböcöt!) csak a totális kataklizma állíthatja meg, de sajnos akkor már késő lesz, jön a Mad Max korszak. Abba pedig az addig jelentős eredményeket elérő, önellátó, gazdálkodó, életképes, zárt kis közösségek is belepusztulnak majd, mert visszatérnek a kegyetlen farkastörvények. Az ember maga a vírus, aki elpusztítja saját szent élőhelyét. Ez a keserves diagnózisom. Senki nem mond le önként ma a holnap javára semmiről, luxusutazunk, luxusautózunk, luxuskajálunk, luxustévézünk, luxusélünk, és áldozat nélkül ugye nincs eredmény.

N.S.: Hogy képzeled el a világunkat, elsősorban Magyarországot 20 év múlva? És milyennek szeretnéd látni 20 év múlva?

Fotó: Herczeg Zoltán 2020 tavasz

H.Z.: A "hogyan képzelem el" és a "milyennek szeretném látni" kérdéseket most ketté veszem, pedig ez egy kéne legyen. Szeretném, ha ez a mostani válság vagy a következő, még súlyosabbak kitisztítanák végre az ember fejét és szívét, és visszatalálhatna oda, ahonnan eltévedt: a valós önmagához, az isteni természetéhez, a feltétlen szeretethez, ami az adást, a szolgálatot, az alázatot, könyörületet, irgalmasságot és tiszteletet jelenti minden irányba saját magától kezdve embertársaiig, a környezetéig, Istenig, a univerzális valóságig. Ezzel szemben sajnos nincsenek illúzióim, a modern ember sajnos végtelenül korlátolt és ostoba lett, nem tudom, miféle kataklizma, mekkora világégés kéne ahhoz, hogy végre befejezze azt, amit most csinál: a vég nélküli fogyasztást, hihetetlen pazarlást, a mérgezést, az önpusztítást, környezetszennyezést, a (rab)szolgaságot, butaságot, folyamatos háborút, a vak, alvó, mihaszna létezést. Hogy a két opció közül melyik végzi be sorsát a Földön vagy Hazánkban, nem tudhatom, nem vagyok jós, se látó, se vátesz, de azt hiszem, megváltás egyénileg lehetséges csak, társadalmilag sokkal nehezebb az ügy. Egy ember lehet okos és bölcs, de sok általában együtt sajnos teljesen hülyévé válik. Mikor Jézus és Barabás között kellett választani a kínhaláltól megmenekülőt, minden egyes ember Jézus nevét mormolta, a tömegből végül mégis Barabás nevét hallhatta ki Pilátus. Ez, azt hiszem feloldhatatlan dilemma, nem is nekem kell feloldanom. Amit én tehetek saját magamért, hogy megteremtem magamnak és családomnak a szerény, élhető, tiszta, pozitív, egészséges és boldog, fenntartható jövőt, ezzel mutatva jó példát, hiszen ez az út mindenki előtt járható. Ahogy Apám mondja: nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Egyebekben mivel idealista mellett realista is próbálok lenni, azt hiszem 20 év múlva nagyobb lesz a szar, mint most itthon és a Földön is. Mondom, nincsenek illúzióim. Hatalmas nagy erők (pénz, politika, média) munkálnak a gonosz mellett, és az emberek önként elfogadják ezt, mert halvány lövésük sincs, mi és miért történik. Ám végül mégis csak mindig a Fény győzedelmeskedik! Csak mi ezt már sajnos nem éljük meg. Illetve igen: lélekben. Most! Ámen!

N.S.Tökéletes végszó lehetne az Ámen, de szeretném ezt a beszélgetést optimista és szeretetteljes hangulatban nem befejezni, csak egy időre abbahagyni. Mit üzen Herczeg Zoltán a mának és a holnapnak?

Fotó: Naky

H:Z.:Nincs más út, csak a lélek, a szellem útja! Az anyag csupán összesűrűsödött energia, a hullámait, a rezgéseit mi magunk alakítjuk saját energiáinkkal. Bármit elérhetsz ezzel a tudással, bármeddig eljuthatsz ebben a valóságban, az itt és most-ban. Nincs holnap és nincs tegnap, csak a ma van, most is teremtesz, most vagy aktív, mindig csak most. Közhely, a csapból is ez folyik, valahogy mégse hisszük el, mégse cselekedjük, pedig ez az egyetlen üzenet és feladat van, a mindenható SZERETET feladata. Ez a legmagasabb frekvencián működő energia, ami mindent meghatároz ezen a Földön, árad, terjed és mindent begyógyít, meggyógyít, lelket, testet, szellemet, és rögtön feláll a szentháromság, stabil az ember, stabil a világ, csak fénylik, csak tündököl, mert Isten örökkön szeret Téged! Nincs más út!Ámen! 

Herczeg Zoltán
Facebook
Hivatalos facebook
weboldal

Nora Smith
Facebook
blog
weboldal