Nem bánok semmit! Minden úgy jó, ahogy van?! 2. rész

 

A ma reggeli kávém közben a facebook pörgetésekor bukkantam egy írásra, amit gyorsan el is olvastam. 

Címe:  Nem kellett volna elvennem az első feleségemet...

A mai cikket itt találod: 

https://wmn.hu/wmn-zizi/54552-nem-kellett-volna-elvennem-az-elso-felesegemet-latnom-kellett-volna-a-jeleket--mit-bantak-meg-az-emberek-szerte-a-vilagon?fbclid=IwAR07olT9SkfAe0h63mrMNDOFpPKKJ8V1X5j-y8zfrOb4PvvViHQqFOClHyI

A helyzet az, hogy maga írás nem csak erről a kijelentésről szól, hanem egy halom, a világ minden táján élő nők és férfiak töltöttek ki egy kérdőívet azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit eddigi életük során megbántak. Mi az, amit nem tettek meg vagy rosszul döntöttek, és ma már teljesen másképp cselekednének. 

Nagyjából két évvel ezelőtt írtam ennek a bejegyzésnek az első részét. Azt fejtegettem, hogy én igen is bánok dolgokat  a múltamból. Bánom, hogy bizonyos helyzetekben rosszul döntöttem és rosszul léptem, és nyilván a végeredmény is rossz lett, aminek a levét évekig ittam, és haragudtam magamra, vagy nagyon bántott. Az előbb elolvastam a két évvel ezelőtti írásomat, és az a helyzet hogy ma sem változtatnék benne egy szót sem. Ma is úgy gondolom, mint akkor. 

A cikkem megírása után mégis úgy éreztem, hogy egyedül vagyok ezzel az állásponttal, és úgy tűnik, hogy rajtam kívül mindenki határozottan úgy gondolja, hogy nem bán semmit a múltjából. Valóban úgy jó minden, ahogy van! 

Most pedig a ma olvasott tanulmányból világosan kiderül, hogy bizony sok embernek van olyan részlete az életében, amit, ha tehetne egy radírral azonnal törölne! 

Azt mondják, hogy az ember ott van, ahol szükség van rá. Az ember ott van, ahol Isten akarja, hogy legyen. Ahhoz pedig, hogy ma valaki ott legyen, ahol dolga van, az előzmények a fontosak. Ha anno abban a  bizonyos helyzetben jól döntöttem volna, akkor most nem itt lennék, ahol vagyok. Tudod még követni? Ahhoz, hogy ma ott legyek, ahol Isten akarja, hogy legyek, el kellett követnem azt a hibát. Különbem most teljesen máshol lennék, és teljesen mást csinálnék, és nem írnám ezt a bejegyzést. 

Ha annak idején, 17 évesen igent mondtam volna New York-ra, akkor most hol lennék? Most mit csinálnék? Most ki lennék? Minden feltételem és lehetőségem adott volt ahhoz, hogy 2 hónappal később a Centrál Parkban sétáltassak egy hároméves kisfiút, tanítsam őt magyarul, és még a jogsimat is a félig magyar, félig amerikai család állta volna. De én az utolsó pillanatban nemet mondtam. Egyébként ezt a lépésemet nem bánom, jól döntöttem akkor. Mert egy jónak tűnő döntés is elviheti az embert egy teljesen más világ felé. Nem kell feltétlenül rossz döntéseink által a helyes ösvényünkre kerülni. 

Tehát, lehettek volna jó döntések, mégis nemet mondtunk, és voltak rossz döntések, mégis igent mondtunk. 

Ahhoz, hogy egyszer csak a jó úton legyünk, megtaláljuk a saját ösvényünket, elkerülhetetlen, hogy hibákat kövessünk el. A kérdés már csak az, hogy ki az, aki ebből tanul és ki az aki nem. Tételezzük fel, hogy tanultunk mindegyikből. Akkor jön most másik közhely, jó pap holtig... igen, csak nem mindegy, hogy még mindig ott tartunk, hogy hatalmas hibákat követünk el, és alig bírunk évek alatt felállni a földről, vagy már tanultunk annyit, hogy időben jelez a belső műszerünk, hogy nem jó az irány. Újratervezés! 

A sok rossz döntés által jó esetben megtanulunk olvasni az emberekből és hamarabb megérezzük, ha valaki fals. Megtanuljuk értelmezni az apró jeleket, amiből hamar kiolvasható hogy korrekt az adott ajánlat vagy sem. Egy idő után már elég csak ránézni egy emberre, és azonnal tudjuk, hogy melyik polcra tegyük és hogyan bánjuk vele. 

És  a kérdés még mindig az, bánjuk a hibáinkat vagy inkább örüljünk nekik? 

Nem bánok semmit 1. részét itt tudod olvasni: 

https://norapicture.blogspot.com/2019/03/nem-banok-semmit-minden-ugy-van-jol.html

Nézz be hozzám itt is: facebook.com/norapictures

NoraSm

A hűség döntés kérdése!? - Valóban??

 

Házasság hete meg Valentin nap, meg a hűség döntés kérdése... 

Ezeket olvasom kb. egy hete mindenhol, és egyre több ismerősöm posztjában. nálam meg kiverte a biztosítékot, hogy a hűség döntés kérdése.

Akkor ezen a gondolatmeneten én most tételesen végigmennék

Tételezzük fel, hogy én eldöntöttem, hogy hűséges leszek a pasimhoz vagy férjemhez, pont. Hűséges vagyok hozzá bármi áron, mert eldöntöttem, hogy az leszek. Lehet, hogy ez a pasi folyton megcsal engem, lekezelően viselkedik velem mások előtt, otthon meg inkább vagyok cseléd, mint a párja, vagy a felesége. 

Tételezzük fel, hogy a pasim vagy férjem - úgy tudom-, hogy hűséges hozzám, kedves is velem, csak beszélgetni nem lehet vele. 

Tételezzük fel, hogy a férjem, pasim hűséges hozzám, tök jó fej velem, odafigyel rám, de én mégis úgy érzem, hogy valami hiányzik. Nem azért hiányzik, mert nagy igényeim lennének, csak valami mégis hiányzik. Ám én eldöntöttem, hogy mindegyik felvázolt esetben hűséges vagyok. 

Mire megyek a nagy döntésemmel, ha engem csalnak? 

Mire megyek a nagy döntésemmel, ha nem ért meg és nem érdekli a dolgaim? 

Mire megyek a nagy hűséggel, ha a legnagyobb látszat ellenére sem kerek a házasságom? 

És akkor most jön az, amit én szoktam mondani, leginkább  saját magamnak

Ha én boldog vagyok a pasimmal vagy férjemmel, és minden klappol, és tökéletes szimbiózist alkotunk, és mindent megkapok tőle, amire vágyom, amire szükségem van, akkor nem döntés kérdése, hogy hűséges vagyok hozzá, hanem érzés kérdése! Ez természetesen fordítva is ugyanígy van, hiszen másképp nem tudnék teljes lenni, csak akkor, ha belőle is ezt érzem és tapasztalom is!

 Amikor olyan kapcsolatban élhetek, ahol minden jó, akkor miért lennék hűtlen? A fejemben sem fordul meg, hogy egy másik pasitól akarjak bármit is, akár csak egy kósza 30 percre, mert nincs rá szükségem! Nem eldöntöttem, hogy hűséges leszek hozzá, hanem tudom és érzem, hogy nekem így  a jó. El se tudnám képzelni, hogy egy másik pasi csak egy ujjal hozzám érjen, mert azonnal leállítanám. Sőt, el se jutna eddig, mert már rég rászóltam! 

Nem azért vagyok hűséges, mert ezt bárki elvárja tőlem, hanem azért, mert én így érzem jól magam, ez a természetes. Nem azért nem csalok, mert mi van, ha kiderül. Azért nem csalok, mert magam miatt nem teszem. Azért nem csalok, mert soha többé nem tudnék úgy nézni rá, mint előtte. És nem ő miatta, hanem magam miatt. 

Ha minden klappol, nincs szükség senki másra. Ha minden klappol, nincs harmadik fél. Esélye sincs! Ha minden klappol, akkor nem kell azon gondolkodnom, hogy eldöntsem-e, hogy hűséges leszek-e vagy sem. Egyszerűen nem kérdés. A zsigereimben érzem, hogy senki mást nem is engednék a közelembe, csak ŐT! 

Ha minden klappol, nem tudnék ugyanolyan lenni egy másik pasival. Megközelítőleg sem tudna úgy hatni rám, mint a pasim vagy férjem. Akkor miért is kell eldöntenem, hogy hűséges leszek hozzá? Miért kell ezen egyáltalán gondolkodni? 

És, ha ezt megfordítjuk, a férfiakra ez pont ugyanígy érvényes. Az  a férfi, aki otthon mindent megkap, és ettől boldog, és erős, és kiegyensúlyozott, nincs az a 20 éves ropogós bőr, és mély dekoltázs, ami lázba tudná hozni. (Dehogynem! 2 percre, gondolatban :) 

2 perc fejben lévő kaland után, egy jól lévő férfi ilyenkor magában nevet, és azt mondja, az én drágám ennél  a kis csajnál 15 évvel idősebb, Na und?? Nekem ő a legszebb nő a világon, és ő a legvonzóbb, és legokosabb, és az ő humora  a világon a legjobb. Ennek a férfinek nem kell eldöntenie, hogy hűséges-e  a feleségéhez, vagy barátnőjéhez, ösztönösen az! És még élvezi is. 

Tehát, ha minden kapcsolat úgy működne, ahogy működhetne, akkor nincs szükség azon gondolkodni, hogy a hűség döntés vagy érzés kérdése. Igazából egészen egyszerűen nem is kérdés. 

NoraSM 

facebook.com/norapictures

Don't look down- Ne nézz le!

 Mondhatnám, hogy a Don't look down a see you soon fotóslide-om remixelt változata, és így is van

 

Ebben a filmben a fotók nagy része ugyan megegyezik a see you soon képanyagával, viszont hozzátettem egy videóanyagot is. 

 

 

 Amikor annak idején, 2011, január elején elkezdtem írni az első könyvemet, felsoroltam, hogy miket szeretnék, mire vágyom. Fotózni, írni, filmeket készíteni, és itt meg is állnék egy pillanatra. Anélkül írtam le, hogy filmeket akarok készíteni, hogy valaha is lőttem volna egyetlen snittet is. Videókamera is csak hírből volt a kezemben, amíg valakiét megfogtam egy percre. De mégis leírtam, hogy filmeket szeretnék készíteni. Majd néhány hónappal később kitaláltam, megszerveztem, megrendeztem egy Mallorcáról szóló filmet, amit egyébként nem én forgattam. A film minden egyes mozzanata az én munkám, kivéve maga a film elkészítése. Jó nagy árat fizettem azért a néhány napnyi forgatásért, de az élet már csak ilyen. 

A Mallorca film története természetesen részletesen olvasható a Nóra című, első könyvemben

Miután hazaköltöztem Mallorcáról Budapestre, majd onnan az eredeti környezetembe a Balaton mellé, elteltek évek, majd én magamtól megtanultam filmet forgatni és vágni is. Aztán ismét eltelt néhány év, és eszembe jutott, hogy a Mallorca film nyersanyaga valahol jó mélyre elpakolva pihen egy tárhelyen. 

 Megkerestem a nyersanyagot, és összevágtam, feliratoztam, zenét tettem alá, és összeállítottam helyszínek szerint a saját fotóimmal. Évekkel ezelőtt raktam össze ezt a verziót, és csak most vettem észre, hogy bizony van benne néhány snitt, amiket akkor én videóztam, és ennyi év után szembesülők azzal, hogy már akkor elindultam a filmezés útján. 

 

Milyen könnyű utólag összerakni egy képet, pláne magunkról. Mennyire furcsa, hogy a leírt szavaknak teremtő erejük van. Mennyire jó évekkel később visszaolvasni a saját gondolatainkat, álmainak, céljainkat, és végiggondolni, hogy mennyi minden valósult meg , sőt, még annál is több...

A filmet itt tudod megnézni: 

NoraSM

facebook.com/norapictures

norapicture@gmail.com
 

See you soon

 

Tudom, hogy a barátaim, ismerőseim közül sokan jártak már Mallorcán így eszembe se jut úgy írni róla, mintha valami titokzatos vagy elérhetetlen hely lenne. Nem az! 

Tény, hogy autóval nekivágni, az nem kis feladat lenne, de ma már pl. Bécsből átlagos repülési idővel, 2 óra 25 perc. Sőt a repjegy árát is megnéztem az előbb, 30 rongyból meg lehet fordulni. 

- Bízom benne, hogy az olvasóimnak feltűnt, az elmúlt egy évben négy bejegyzést kivéve, úgy írok mindenről, mintha minden rendben lenne körülöttünk. Szándékosan teszem. Hiszek benne, ha normálisan élem az életemet a lehetőségekhez mérten, akkor távol tudom tartani magamtól mindazt, ami amúgy  a világban zajlik. Azt akarom, hogy az én világom olyan legyen, ahova szívesen járnak vissza az olvasók, látogatók, mert nálam kikapcsolódnak, feltöltődnek, kicsit elutaznak velem Mallorcára, meg ki tudja még hova. Nem dugom homokba a fejemet, de fontos, hogy nyugalom és biztonság vegyen körül. Csak rajtunk múlik, hogyan alakítjuk ki a saját világunkat. Hát én így.. :) 

Ez a zenés slide egy érdekes fotóválogatás. Igazából egy történetet mesél el. A See you soon feliratig, tehát a kisfilm eleje, azokból a fotókból készült, amiket addig fotóztam, amíg csak turistaként jártam a szigeten. Azaz 3 mallorcai nyaralás fotóinak válogatása. Amikor eljutsz a See you soon felirathoz, onnan kezdődik az az időszak, amikor már ott is laktam. A történet vége pedig...

Szinte napra pontosan 6 hónapot töltöttem egyedül Mallorcán, és eközben pattant ki a fejemből, hogy itt az ideje leírni és kiírni magamból eddigi életem jó és rossz epizódjait, jeleneteit. Senki nem mondta nekem előtte, hogy az írás terápia, csak úgy feszített bennem, hogy adjak ki magamból sok mindent. 

Új életet akartam kezdeni távol az otthonomtól, véglegesen, hosszútávra, de nem így alakult. Úgy alakult, hogy a végleges tervből 6 hónap lett. Úgy alakult, hogy ma, 10 évvel később a gyerekkori szobám az irodám, és imádom! Az pedig, hogy az elmúlt 10 év alatt mennyi minden történt, sok könyvet meg tudna tölteni, de erről később... 

Szeretek történeteket mesélni úgy, hogy a fotóim beszéljenek, ne én. Láttatni és szemléltetni képpel és zenével is hatásosan lehet. A válogatott fotóimhoz a zenéket tudatosan választottam. Ha egy kicsit is beszélsz angolul, akkor érteni fogod.. .)

Többször fogom hangsúlyozni, lehet, hogy néha már unalmas is lesz... hogy ez a könyv nem arról szól, hogy velem mik történtek. Minden téma úgy van feldolgozva, hogy a te számodra legyen érdekes, és izgalmas, tartalmas és szórakoztató.  

A kisfilmet itt tudod megnézni: 

NoraSM

facebook.com/norapictures

norapicture@gmail.com

Figyi! Van itt egy jó kis könyv...(em)

 

10 évvel ezelőtt fogtam magam, és az addigi életemet szépen lassan felszámoltam, majd teljesen egyedül elköltöztem egy szigetre, Mallorcára. 

Egyedül akartam lenni, nagyon egyedül! Ennek a nagy csendnek az eredménye az első könyvem, Nora Smith NÓRA 

10 év alatt ez a könyv és a tartalma mit sem veszített az értékéből, sőt! Csak még érettebb és értékesebb lett. 

Minden sora a mai napig pont annyira aktuális, mint akkor volt, amikor készült. 

Szándékosan írtam úgy, hogy akár 20 év múlva is úgy hasson az olvasókra, mint 2011-ben. Hiszen egy jó könyv, amiben a történetek igaziak, valódiak, és bármikor bárkivel megtörténhetnek, visszaigazolhatnak, megerősíthetnek, új gondolatokat ébreszthetnek bennünk. Magunkra ismerhetünk a történetek által és hol röhögünk, hol meg letörlünk egy-egy könnycseppet az arcunkról. 

Olyan könyvet írtam, amit én is szívesen olvasnék

Olyat, ami olvasmányos, és nehéz letenni. Olyat, ahol a helyszínek és  a történetek színesek és változatosak. Olyat, ahol a helyszínek bemutatása élethű, és oda tudom képzelni magam. Olyat, amiben szinte az író születésétől végig lehet kísérni egy személyiségváltozást, kényszer helyzetekkel és saját döntések által is. Olyat akartam írni, ami nem egy ismert emberről szól, hanem egy full hétköznapi nőről, aki azért mégis kicsit más...

Olyan könyvet akartam írni, ami helyenként piszkosul őszinte, de mégsem adok ki magamból túl sokat. Olyat akartam írni, ami rólam szól, de neked! Minden sora neked szól, és nem rólam! Időnként szándékosan nem adtam nevet a szereplőimnek, hogy még könnyebb legyen beleélnie magát az olvasóimnak az adott történetbe. 

Ha ezt a bejegyzést még mindig olvasod, akkor téged érdekel az első könyvem :) 

Lenne kedved elolvasni a NÓRA című könyvem első fejezetét úgy, hogy ajándékba kapod tőlem? 

Ha igen a válaszod, akkor kérlek, ide írj nekem egy üzenetet: 

norapicture@gmail.com 

és én e-mailben elküldöm neked. Ingyen semmit sem adnak, én sem.. :) az ajándékért cserébe azt kérem, hogy mondj véleményt az olvasottakról. Kíváncsi vagyok, hogy egy fejezet mit vált ki belőled, végigolvasod-e és szeretnéd-e tovább olvasni a könyvet?   

NoraSM