Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    4 éve

2020. április 5., vasárnap

Két részre szakadó Magyarország a Koronavírus hatására


Igazából full fölösleges írni a hazánkat sújtó vírus által okozott káoszról, mert aki megértette, megértette. Aki pedig nem, az nem is fogja, mert nem akarja.


Eddig nem is lenne semmi gondom, mindenki azt csinál, amit akar. Azzal viszont már van gondom, hogy mi, akik itt élünk a Balaton környékén, nem mászkálunk, holott mi megtehetnénk, hogy egyedül, vagy családdal elindulunk egyet biciklizni, vagy túrázni, vagy kiülhetnénk egyedül egy padra friss levegőt szívni, nézni a Balatont és hallgatni a madarak csicsergését, hiszen tavasz van, végre.
De mi ezt nem tesszük. Ha netán mégis, akkor tudjuk a játékszabályokat, és be is tartjuk azokat.
Méghozzá azért nem, mert a nagy okos pesti, ( tisztelet a kivételnek!) aki tele van pénzzel, és ezért a törvények betartása, utasítások, javaslatok követése őrá nem vonatkozik! Ő felsőbbrendű, csak azt nem tudom, hogy miért? A nagy Budapesten lakik, de mégis a kis koszos Balatonra jön az ostoba családjával, hogy egyenek egy fagyit Velencén, Balatonfüreden, és Tihanyban.

Napokkal ezelőtt nem értettem, hogy a Rendőrség milyen halomnyi szabálysértést gyárt az emberekkel szemben. Magamból indultam ki, és kis naiv azt gondoltam, hogy hozzám hasonlóan mindenki otthon van. Kis naivan azt gondoltam, hogy hamar túl leszünk a járványon, és néhány hét múlva a friss kávékat vihetjük az étterem teraszára a vendégeknek. Mára rájöttem, hogy nem így lesz!
Nem politizálok több okból sem! Nem értek hozzá, nem az én területem, de ettől még van véleményem! Országunk vezetője azt meri állítani, hogy az ellenzék miatt lesz tömeges megbetegedés és tart majd sokáig a járvány… sok logika ebben az állításában nincs. Ugyanis nem az ellenzék az, aki ellepte a velencei korzót a hétvégén, hanem sok agyhalott barom, aki szarik az egészre! Eddig is Budapest volt a legtöbb fertőzöttet számláló terület, hát hozzátok csak ide nekünk a Balatonra a vírust, szórjátok szét köztünk, hogy mi, akik betartjuk az óvintézkedéseket, mert megértettük, hogy a mi érdekünk, hadd legyen itt is egy raklap beteg. Köszönjük, igazán kedvesek vagytok!
Mondjuk az a fagyizó, aki most kinyit, és vállalja, hogy tömött sorokban állnak előtte az emberek azért az 50 rongyos bevételért a leginkább hibás!
A felsőbbrendű pestinek, annyi esze nincs, hogy a seggén tudjon ülni. Nem értem miért kell most 4 motorosnak Budapestről lejönnie a Balatonhoz rajkodni, és miért sértődik meg, amikor a rendőr igazoltatja, megbünteti és hazazavarja! Mi kell még nektek, hogy felfogjátok?
Olyan durván látványosan szakadt két részre Magyarország az elmúlt hetekben, hogy azt csak a hülye nem veszi észre. Vagyunk mi, akik termeltünk nektek, dolgoztunk, hajtottunk, kiszolgáltunk benneteket, meg a hülye kis elvárásaitokat. Szó nélkül hagytuk, hogy tiszteletlenül bánjatok velünk, és lenézzetek minket. Most, hogy a vírus miatt kényszer-pihenőre vagyunk ítélve, mi valahogy felfogtuk, hogy rajtunk múlik, tőlünk függ, hogy mikor nyithatunk ki legközelebb és mikor szolgálhatunk ki benneteket. De hogy ennyire ne tiszteljétek a saját országotok honfitársait, az megdöbbent!
Senkinek sem kívánok rosszat, vagy azt, hogy tapasztalja meg milyen érzés, amikor elmegy a szaglásod és az ízlelésed, amikor fel kell fognod, hogy egy kibaszott vírus uralja testedet, és lövésed sem lehet, hogy mit fog benned okozni. Nem kívánom senkinek, hogy fájjanak az izmai és fetrengjen a lázban majdnem két hétig, de nektek mi a bánatos Isten kell még, hogy ne az eszeteket játsszátok, hogy bagatell ez a vírus! Leszarom, hogy a saját életeddel és egészségeddel mit teszel, de a többiek életére tessék tekintettel lenni. Azért, mert egy emberi élet vagy az egészség a számodra nem érték, nekünk az!

Semmi mást nem kívánok, mint azt, hogy a jó Isten teremtsen egyensúlyt, és aki hazárdjátékozik, kapjon az élettől megfelelő büntetést, korlátozást, különben jövő tavasszal sem lesz munkánk, téged meg a kutya sem fog kiszolgálni a balatoni puccos étterem teraszán. Felfogtad, gyökér!? Dehogy fogtad!

Ha rajtam múlna, lezárnám Budapestet!

2020. április 2., csütörtök

Herczeg Zoltánnal beszélgettem múltról, jelenről és egy kicsit a jövőről 2020 tavaszán


Fotó: Antal László 

Íme a beszélgetés, amit ígértem. Beszélgetés Herczeg Zoltánnal, ami több hétig készült, csak azért, mert ráértünk, mert nekem nincs lapzárta, és igényes, tartalmas, őszinte interjút akartunk készíteni. Volt időnk kérdezni és volt időnk nyugodtan válaszolni. A jó munkához idő kell, a még jobbhoz, pedig még több. Élmény volt minden perce. Minden kérdés az eredeti és minden válasz az eredeti, nem változtattunk semmin. A fotókat Zolitól kaptam, és vannak köztük olyanok is, amelyet eddig nagyon kevesen vagy akár senki nem látott. A képek a beszélgetés témájával teljes összhangban vannak, bármennyire is másként tűnik. Egy nagyon aktuális időszakban, nagyon aktuális témákról kérdeztem Herczeg Zoltánt, mégis kihagytuk belőle, szándékosan, az elmúlt hetek rémálom helyzetét. Zoli beszél a 90-es évekről, milyen volt egyetemistának lenni Magyarországon. Mesél a ruhatervezés kezdeteiről, arról, hogy ki ő ma, és szerinte mit tehetünk önmagunkért, egymásért, és a fejlődésünkért, előrelépésekért, és arról, hogy merre tart a világunk.

Fotó: Antal László 
Van egy név, amit már 15 évvel ezelőtt is szívesen hallottam. Egy név, amire mindig felkaptam a fejemet. Egy totálisan egyedi és megismételhetetlen személyiség. Egy nagyon megosztó személyiség. Olyan, mint Csernus doktor. Nem szeretek hasonlítgatni, mert nincs két egyforma lelkivilág, de ők ketten mégis hasonlóan mély benyomást tesznek rám minden alkalommal. Amikor meghallom vagy olvasom, Herczeg Zoltán, kikapcsolom a külvilágot, és csak arra figyelek, hogy ő mit mond, vagy ír vagy tervez. Teljesen mindegy, hogy a téma a divat, az egyediség, az alkotás, a kultúra fejlődése, sikeres és kevésbé sikeres emberi vagy üzleti élmények, Zoli mindig hiteles! Akkor is hiteles, ha a szavai ellenállást, vitatkozást váltanak ki a hallgatóból vagy olvasóból, mert ezzel is formál és hihetetlenül kizökkent. Meghökkentő egyéniség, és roppant figyelemre méltó.

Herczeg Zoltánnal beszélgettem múltról, jelenről és egy kicsit a jövőről
Közgáz Egyetem, Tarkarét utcai kollégium 1994.
Ezen az ágyon aludtam 6 évig 
Nora Smith: Menjünk vissza az időben egy kicsit, kérlek! Ki voltál 1992-ben? 20 évesen hol voltál, mit csináltál? Milyen volt a környezeted, mik voltak az álmaid, terveid, céljaid?

Herczeg Zoltán: A ’90-es évek eleje egy rendkívül érdekes és izgalmas korszaka volt az életemnek. A rendszerváltás után közvetlenül, tele reményekkel és álmokkal az ország egyik legmenőbb egyetemén, a Közgázon voltam másod éves közgazdász hallgató ’92-ben, egy teljesen új világban, egyenrangú felnőttek között, a tudomány világában. Elbűvölve, elvarázsolva néztem magam körül körbe, minden új volt, minden olyan vibráló, izgalmas, érdekes. Újszerű és nagyon felemelő, fennkölt érzés volt, hogy egyetemre járhattam, a tudás fellegvárába a saját erőmből egy sikeres, de egyáltalán nem könnyű felvételi után. Bár tény, hogy zűrös, zavaros korszak is volt egyben, nem volt modell a világon a kommunista rendszerből a kapitalista gazdálkodásba való átmenetről, a tanáraink, professzoraink is épp csak előttünk jártak ebben a témában. Jellemző például, hogy Sárközi Tamás jogprofesszor úr írta nem sokkal előtte a Kárpótlási Törvényt, és ezért nem is vette tőlünk túl szigorúan a gazdasági jog vizsgákon, mert nagyon jól tudta, hogy ő se tudja igazán, mert úttörő a terület. Lehet, hogy fél év múlva már teljesen más lesz a törvényi környezet, mehet az egész a kukába. Ezekkel együtt akkor nyílt ki nekem a világ: egy Szerencsről Miskolcon át (középsuli) a családi körből kiszabadult tinédzsernek a nyakába szakadt a korlátlan szabadság. Itt már nem voltak szigorú középiskolai nevelőtanárok a kollégiumban, önmagunkat "kormányoztuk", és hát el lehet ugye képzelni, hogy ez milyen lehetett egy koedukált kollégiumban. Elszabadult a "pokol", az azóta is tartó Rock&Roll korszakom tulajdonképpen ott vette kezdetét, ez az időszak alapozta meg a szabadság és a művészet, ill. a tudás iránti elkötelezettségemnek, ott még egyelőre az előbbi kettő javára. Talán az első saját tervezésű gönceim is ekkorra datálhatóak, mikor az unokanővérem nagy, fekete bundáját alakítottam át "saját célra". Ekkortájt és kb. pont ezek miatt szakítottam első, még középsuliban összejött menyasszonyommal is, ebben a kérdésben azóta se jutottam sokkal előbbe, bár az e téren azóta szerzett rutin sem elhanyagolható...

Fotó: Kilinszky Gábor 1996.
A bizonyos átalakított, fekete, női bunda,
és az elsők közül származó, csíkos naci 

N.S.: Hogy találja ki egy férfi, hogy ruhákat szeretne tervezni, leginkább férfiaknak? Nem tetszett neked az akkori divat?

H.Z.: Nem találtam ki sehogy, hogy ruhákat tervezzek, szimplán csak elkezdtem magamnak csinálni, mikor úgy éreztem, nem kapom meg azt sehol, amit szívesen felvennék. Az Anthrax volt a kedvenc zenekarom középsuliban, és amit akkortájt ők hordtak, korszakalkotó volt, legalábbis számomra. Csak hogy a kommunizmusban nemigen lehetett még Converse tornacipőt kapni, se hawaii mintás inget, se laza beach style bermudákat, így valahogy meg kellett őket alkotnom. Ebben volt segítségemre egy nagyon kedves varrónő ismerősöm, akivel közösen megalkottuk az első havaii mintás, rövid ujjú ingemet, majd az akkor trendi színes répanacikat a la Van Halen, és akkor és ott megindult valami, amit már nem tudtam, és nem is akartam megállítani. Az első saját kezű alkotásom egy holstein-fríz marhabőrből készített egyedi bőrmellény volt, amihez egyetlen cérna öltést se alkalmaztam, ezt ugyanis szegecseltem, ragasztottam és összefűztem, elképesztően jó lett. Majd az unokanővérem fekete bundáját szabattam magamra, és jöttek sorban az akkor nagyon menő és obligát bőrnadrágjaim, amelyek kivitelezőihez kalandos úton kerültem közel a rock'n'roll segítségével. Szóval ment ez magától, mint a karikacsapás, és hamarosan eljött az első megrendelőm is, egy akkori nőismerősöm kért magának egy akkor még nem kapható leggings-et, én meg megalkottam neki egy királykék kígyómintás elasztikus műbőrből. Mindez még bőven az egyetemi évek alatt...
Párizs 2000 körül 
N.S.: Te tényleg az az ember vagy, aki nem hagyja, hogy hassanak rá a külső tényezők. Meg sem fordult a fejedben, hogy ez kinek fog tetszeni, vagy kinek nem.. Magadnak csináltad, neked tetszőnek, és megjöttek hozzá a követők. Tehát, te nem tervező akartál lenni, hanem magadnak alkottál…

H.Z.: Pontosan így történt. Még most se vagyok biztos benne, hogy ez a pályám.


Fotó: Antal László 
N.S.: Szerintem mindenkinek vannak különböző korszakai. Egy ideig egy bizonyos tevékenység, munka, hivatás igenis te vagy. Beleteszed a kreativitásod, tudásod legjavát, de simán megtörténhet, hogy menet közben új vagy más dolgok kúsznak be az életünkbe és visznek el minket rövidebb vagy hosszabb időre másfelé. Azt pedig az idő fogja megmondani, hogy mi is az, amik leginkább vagyunk. Szükséges, hogy időnként lássunk bele új, más dolgokba is, és nem baj, ha időnként kicsit eltávolodunk olyan dolgoktól, amelyek a mindennapjaink részét képezték eddig. Új impulzusokat gyűjtünk, és majd kiderül, hogy hol és hogyan tudjuk őket hasznosítani.

Vallod, hogy az utóbbi években foglalkozol a politikával, vagy ezt másképp fogalmaznád?
Fotó: Kiss Áron, 2015
H.Z.: Vallom. A politika a közélettel való foglalatoskodás, és mivel én is ebben az országban élek, alkotok és adózok, ezért foglalkoznom is kell vele, mint mindenki másnak is kéne, ez állampolgári kötelességünk, nem csak lehetőségünk! A görögök idiótának (tanulatlan, érdektelen ember) hívták azokat, akik nem foglalkoztak a közélettel. Ez annyit jelent, mint semlegesnek, közömbösnek, közönyösnek lenni a saját világunkkal, a környezetünkkel, ebből következően saját magunkkal, tehát egyfajta, magas fokú igénytelenség. Bár ha egy kulturált, civilizált, magasan fejlett intelligenciájú országban élnénk, nem kéne ennyit foglalkozni vele, mert akkor az intelligens és igényes közönség, a felnőtt és érett társadalom méltó vezetőket választana magának, akik elvégzik helyette, amire megválasztották őket. Sajnos Magyarország fényévekre van ettől. Viszont mert én is itt élek, dolgozok és adózok, számomra nagyon is fontos a politika, mert utálom feneketlen kútba dönteni a nehezen megkeresett pénzemet. Magyarországon a befizetett adópénzek zöme magánzsebekben landol, a fennmaradó pénzt pedig rendkívüli gonoszsággal, aljassággal és dilettantizmussal költik el, szembemenve minden európai és egyetemes értelemmel, kultúrával, jövőképpel, haladással. Ezt nem nézhetem tétlenül. Vallom, hiszem, tudom, hogy a példamutatásnak hatalmas ereje van, ezért a pártpolitikában szomorúan csalódott emberként a civil kurázsiban, a bátor honpolgári kiállásban, a citizen erejében és tudásában, de legfőképp tiszta szívében és nemes szándékaiban hiszek. Ezért teszem, amit teszek, egy jobb országért, egy szerethetőbb, értékesebb, tartalmasabb Magyarországért, a jövőmért, a jövőnkért, a boldogságunkért, így persze saját magamért.

N.S.: Látsz változást vagy fejlődést, egyre növekvő pozitív érdeklődést a magyar emberek részéről az utóbbi 3-4 évben a közélet és a bennünket érintő politika iránt? Mit tapasztalsz, nyitnak vagy zárnak az emberek?


Fotó: Antal László
H.Z.: Sajnos a tömeg részéről nem látok semmilyen fejlődést, ők mennek a tömegmédia mérhetetlen alacsony szellemi szintű sodrával, nem gondolkoznak, nem értenek, nem ébrednek, csak butulnak és kényelmesednek a tévék előtt. Így válnak lassan életképtelenné a saját mesterséges, természettől elszakadt, már-már virtuális világukban. Egy kis mag van, akik felelősen gondolkoznak és tesznek, alkotnak, gondolkodnak és akarnak, de őket sajnos legyőzi az ostoba, műveletlen, igénytelen tömeg. A megváltás ezért csak egyéni szinten elképzelhető, a társadalom nem is akar megváltódni, mert fogalma sincs róla, hogy hatalmas szarban van. Ez az emberkísérlet így vélhetően bukásra van ítélve, az emberiségnek vége lesz, ha a Föld gondol egyet, és újra megrázza magát, ahogy az már néhányszor előfordult az évmilliók során. De az egyén mégis megváltódhat, ha lelkiismeretesen, szívvel, lélekkel, és persze ésszel él, ezt biztosan hiszem, sőt tudom.

N.S.: Gondolod, hogy a kis csoport képes lesz az apró magokat elvetni a saját környezetben és közegben? És ebből idővel lehet egy új gondolkodás, felfogás, hozzáállás, világnézet, és aztán tettek?


Fotó: Naky
H.Z.: Csak egyéni szinten működhet, mivel a tömegmédia hatalmassága a temérdek tőkével és gonosz, politikai akarattal a háta mögött meggátolja a tartalmas, érdemi, hasznos és életmentő információk terjedését. Ezért gondolom azt, hogy sajnos csak szűk körben, egyénileg, kis közösségekben lehet kellő hatásfokkal terjeszteni és megvalósítani a túléléshez szükséges taktikát és stratégiát. A profithajhász, mindig éhes, kielégíthetetlen étvágyú kis gömböcöt (óriás-gömböcöt!) csak a totális kataklizma állíthatja meg, de sajnos akkor már késő lesz, jön a Mad Max korszak. Abba pedig az addig jelentős eredményeket elérő, önellátó, gazdálkodó, életképes, zárt kis közösségek is belepusztulnak majd, mert visszatérnek a kegyetlen farkastörvények. Az ember maga a vírus, aki elpusztítja saját szent élőhelyét. Ez a keserves diagnózisom. Senki nem mond le önként ma a holnap javára semmiről, luxusutazunk, luxusautózunk, luxuskajálunk, luxustévézünk, luxusélünk, és áldozat nélkül ugye nincs eredmény.

N.S.: Hogy képzeled el a világunkat, elsősorban Magyarországot 20 év múlva? És milyennek szeretnéd látni 20 év múlva?

Fotó: Herczeg Zoltán 2020 tavasz
H.Z.: A "hogyan képzelem el" és a "milyennek szeretném látni" kérdéseket most ketté veszem, pedig ez egy kéne legyen. Szeretném, ha ez a mostani válság vagy a következő, még súlyosabbak kitisztítanák végre az ember fejét és szívét, és visszatalálhatna oda, ahonnan eltévedt: a valós önmagához, az isteni természetéhez, a feltétlen szeretethez, ami az adást, a szolgálatot, az alázatot, könyörületet, irgalmasságot és tiszteletet jelenti minden irányba saját magától kezdve embertársaiig, a környezetéig, Istenig, a univerzális valóságig. Ezzel szemben sajnos nincsenek illúzióim, a modern ember sajnos végtelenül korlátolt és ostoba lett, nem tudom, miféle kataklizma, mekkora világégés kéne ahhoz, hogy végre befejezze azt, amit most csinál: a vég nélküli fogyasztást, hihetetlen pazarlást, a mérgezést, az önpusztítást, környezetszennyezést, a (rab)szolgaságot, butaságot, folyamatos háborút, a vak, alvó, mihaszna létezést. Hogy a két opció közül melyik végzi be sorsát a Földön vagy Hazánkban, nem tudhatom, nem vagyok jós, se látó, se vátesz, de azt hiszem, megváltás egyénileg lehetséges csak, társadalmilag sokkal nehezebb az ügy. Egy ember lehet okos és bölcs, de sok általában együtt sajnos teljesen hülyévé válik. Mikor Jézus és Barabás között kellett választani a kínhaláltól megmenekülőt, minden egyes ember Jézus nevét mormolta, a tömegből végül mégis Barabás nevét hallhatta ki Pilátus. Ez, azt hiszem feloldhatatlan dilemma, nem is nekem kell feloldanom. Amit én tehetek saját magamért, hogy megteremtem magamnak és családomnak a szerény, élhető, tiszta, pozitív, egészséges és boldog, fenntartható jövőt, ezzel mutatva jó példát, hiszen ez az út mindenki előtt járható. Ahogy Apám mondja: nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Egyebekben mivel idealista mellett realista is próbálok lenni, azt hiszem 20 év múlva nagyobb lesz a szar, mint most itthon és a Földön is. Mondom, nincsenek illúzióim. Hatalmas nagy erők (pénz, politika, média) munkálnak a gonosz mellett, és az emberek önként elfogadják ezt, mert halvány lövésük sincs, mi és miért történik. Ám végül mégis csak mindig a Fény győzedelmeskedik! Csak mi ezt már sajnos nem éljük meg. Illetve igen: lélekben. Most! Ámen!

N.S.Tökéletes végszó lehetne az Ámen, de szeretném ezt a beszélgetést optimista és szeretetteljes hangulatban nem befejezni, csak egy időre abbahagyni. Mit üzen Herczeg Zoltán a mának és a holnapnak?
Fotó: Naky
H:Z.:Nincs más út, csak a lélek, a szellem útja! Az anyag csupán összesűrűsödött energia, a hullámait, a rezgéseit mi magunk alakítjuk saját energiáinkkal. Bármit elérhetsz ezzel a tudással, bármeddig eljuthatsz ebben a valóságban, az itt és most-ban. Nincs holnap és nincs tegnap, csak a ma van, most is teremtesz, most vagy aktív, mindig csak most. Közhely, a csapból is ez folyik, valahogy mégse hisszük el, mégse cselekedjük, pedig ez az egyetlen üzenet és feladat van, a mindenható SZERETET feladata. Ez a legmagasabb frekvencián működő energia, ami mindent meghatároz ezen a Földön, árad, terjed és mindent begyógyít, meggyógyít, lelket, testet, szellemet, és rögtön feláll a szentháromság, stabil az ember, stabil a világ, csak fénylik, csak tündököl, mert Isten örökkön szeret Téged! Nincs más út!Ámen! 

Herczeg Zoltán
Facebook
Hivatalos facebook
weboldal

Nora Smith

Facebook
blog
weboldal















2020. március 28., szombat

Aranyoskáim! - Koronavírus pozitív szemüveggel

Amikor néhány nappal ezelőtt megírtam a második cikkemet a koronavírussal kapcsolatban, úgy döntöttem, hogy mostantól csak akkor szólalok meg ebben a témában, ha nagyon lesz mondandóm vagy kérdésem, és csak akkor írok, ha olyan szögből tudok rálátni, ami még új vagy legalábbis nem lerágott csont. Nem szeretném mások szavait elemezni, vannak nekem sajátjaim.

Ami most eszembe jutott…

Az én eszem és lelkivilágom a logikus dolgokra van berendezkedve, és bízom benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Szándékosan szűrőm, hogy milyen cikket vagy videót nézek meg a koronavírussal kapcsolatban, mert sokkolódni nem szeretnék, félelemben élni meg pláne. Olyan írásokat olvasok, amelyek segítenek ezt a helyzetet megérteni, átlátni, jobb kedvre deríteni, hitet és nyugalmat adni, mert ebben a hozzáállásban hiszek. 



 Ám, vannak dolgok, amiket nem értek... 

Ha Magyarországon nagyjából két hete, aki csak teheti, önszántából betartja, hogy csak akkor lép utcára, boltba, közösségbe, amikor nagyon muszáj, amikor a megbetegedések száma, már, ha ezek  a számok valóban valósak, a többi országhoz képest alacsony, akkor egészen jól állunk. Nem értem, hogy mi alapján mondja azt olyan ember, akinek ez nem is a szakterülete, hogy a vírus tetőzése júliusra várható?!?

Ha időben kapcsolt és lépett honfitársaink nagy része, akkor honnan tudja azt előre valaki, hogy 500 db lelegeztetőgépre lesz szükség, sacc/kb egy hónap múlva?!


Ha az emberek nagy része úgy két hete otthon dekkol, most kaptunk egy részleges kijárási korlátozást, még két hétre, akkor hogyan lehet nagyjából másfél hónap múlva olyan tömeges megbetegedés hazánkban, hogy összeomolhat az egészségügy? Ebben csak én nem látom a logikát és az arányosságot? Ha nem találkozunk már két hete szinte senkivel, és most még két hétig hivatalosan is így kell lennie, akkor annak hatásosnak kell lennie, nemde-bár?  Különben mi értelme lenne az egésznek??

Azt a részét értem, hogy a magyar egészségügy és kormányunk vezetői számára a koronavírus egy teljesen új és idegen terület. Nem voltunk még ilyen helyzetben. Azt is értem, hogy hatalmas káosz lehet az egészségügyi intézményekben, és mindenhol, aminek köze van az egészségügyhöz. De miért kell riogatni? Miért kell félelemben tartani egy országot? Ha megfigyeled, azok az emberek, akik munkájukat tekintve ismertek, azt se tudják hogyan segítsenek nekünk átvészelni, jobb hangulatot teremteni, lélekben vagy akár fizikailag is segítenek, tanítják a gyerekeket az internet segítségével. Akkor az országvezetés miért néz minket hülyének? Miért nem kapunk teljes információhalmazokat? Miért megy a ködösítés, sötétben tapogatózás, pánikkeltés?



Milliónyi bejegyzés és megjegyzés került a Facebookra, hogy az öregek kint vannak az utcán, és nem is érdekli őket ez a vészhelyzet. Állításuk szerint, az országot ők építették, tehát azt csinálnak most, amit akarnak. Aki valóban építette ezt az országot, 40, 50 vagy még több évvel ezelőtt, az most vigyázna rá, mint a szeme fényére.

Ne ezt a részét vedd észre! Hanem azt, hogy sehol sem volt még hivatalos korlátozás az utcán vagy üzletekben való őgyelgésre, amikor már alig voltak autók az utcákon. Amikor két hete úgy nézünk ki, mintha ciánoztak volna. Azt miért nem veszitek észre, hogy kihaltak lettek az utcák, és csend van?! Csak a madarak csiripelését hallod, és néha egy-egy autó hangját.


Azt miért nem mondja senki, hogy dicséret illeti a magyar nemeztet és minden egyes lakóját? Mi nagyon hamar megértettük, hogy mi történik Olaszországban és Spanyolországban. Mi ezt nem akarjuk megélni és átélni. Nem megijedtünk, hanem átláttuk, megértettük, felfogtuk! Hatalmas dicséret illeti minden egyes honfitársunkat, hogy vigyázunk magunkra, és egymásra. Hetek óta nem puszilkodtunk, nem öleljük meg egymást. Már elvonási tüneteink vannak, de tudjuk, hogy mi a tét és mi a cél! Az, hogy minél hamarabb, minél kevesebb áldozattal, fegyelmezetten, de szeretetben és pozitív hozzáállással kivárjuk azt a pillanatot, amikor először mehetünk le a Balaton partra kutyát sétáltatni. Azt  a percet várjuk, amikor újra kiülhetünk egy kávézó teraszára. Azt  a percet várjuk, amikor újra dolgozhatunk. Azt a percet várjuk, amikor a gyerekek újra mehetnek oviba és iskolába. Azt a percet várjuk, amikor eseményeken vehetünk részt. Azt a percet várjuk, amikor kezet foghatunk a barátokkal, haverokkal. Azt a percet várjuk, amikor újra megölhetjük egymást és annyi puszit adhatunk, amennyi a Földön sincs!


Hasonlóan gondolkodunk? Akkor köszönöm, hogy megosztod az írásomat másokkal is! :) 


NoraSmith 








Korábbi írásaim a témában: 

Miért nem veszitek észre? Ami a koronavírus mögött van


Adott egy helyzet- Koronavírus 

Nézz be hozzám a Facebook-on is: https://www.facebook.com/norapictures/

Szeretsz olvasni? Akkor várlak a weboldalamon: https://hogyanlettemnora.com