Úgy fotózunk, hogy az élmény legyen

Többen kérdeztétek tőlem, hogy vállalok-e családi fotózást, vagy olyan sorozatot, amiért nem kell műterembe menni és mások előtt feszengeni? 


Persze, szívesen vállalok. Ezeket szeretem a legjobban. Saját közegben, kedvenc helyen,  egy játszóházban, vagy egy séta alkalmával sokkal természetesebb fotókat lehet készíteni. Egy romos, ám nagyon hangulatos épületben zavartalanul lehet egyedi képeket lőni.  

A férfiak többségét nem lehet rávenni egy műtermi fotózásra, de az otthon biztonságában és melegében már ők is feloldódnak, akárcsak a gyerekek. Szívesen megyek házhoz vagy egy megbeszélt kedvelt helyre, és lövöldözünk kötöttségek nélkül. 


Egy 1,5-2 órás fotózás alatt bőven készül annyi kép, amiből lehet válogatni családi albumba, karácsonyra a nagyszülőknek és persze előhívatni is egy szép keretbe, hogy új dísze legyen az otthonnak.

Nem rajong azért mindenki, amikor fotózzák, én sem. Ezért tudom azt, hogy milyen érzés, rossz! Nagyon rossz. De  több mint 20 év fotós tapasztalata alapján azt is tudom, hogy mindenkiről lehet olyan fotókat készíteni, ami a valódi arcot és lelkivilágot adja vissza. Ehhez ad segítséget az, hogy otthon vagy egy megszokott, ismert közegben fotózunk. Nálam nincs beállítás, úgy fotózok, mintha ott se lennék. A pillanatot keresem, és meg is szoktam találni.

Amikor valakiről (végre!) készül egy olyan fotó, amin szívesen látja viszont magát és azt mondja, igen, ez az én arcom, ez vagyok én, azt tekinthetjük terápiának is. Aki egyszer csak magát látja viszont egy fotón, nem fogja zavarni, ha máskor is fotózzák. Önértékelés növeléshez kiváló, tapasztaltam  már sokszor, jó érzés, nagyon!

Az elkészült sorozatot először a megrendelő látja és utána osztok meg belőlük én is néhányat, de csak néhányat. 

Elsősorban Veszprém megyében dolgozom, de fotóztam már az ország legtávolabbi szegletében is! :) 

Kedvező árajánlatot és Időpontot tudsz velem egyeztetni a https://www.facebook.com/norapictures/ oldalon, messengeren vagy e-mailben: norapicture@gmail.com.

A készült fotókat (50-100 db) eredeti méretben, retusálva készítem el, adathordozóra, vagy E-mailben. Foglalj időpontot minél előbb!

NoraSm 

A poszt nyilvános, tehát bárki megoszthatja az ismerőseivel! Szép napot mindenkinek!   Nóri 

Férfi becsület- női becsület

Itt álljunk is meg két szóra, hallottál már olyat, hogy női becsület? Én még nem. A férfi becsületről hallunk csak és kizárólag. A másik, nem vagyok keserű hangulatomban, nem bántott senki, hogy ihletet kaptam erre  a témára. Beszélgettem ma reggel valakivel, és ő mesélt arról, hogy egy férfit mennyire padlóra tud küldeni, ha egy barátja kukába dobja  a becsületet, a barátságot, és visszaél mindennel, ami eddig őket összekötötte. Kiadja a titkait és semmibe vesz minden addigi megállapodást. Egy szó jut most eszembe, árulás! 

A férfiak között lévő haverság, barátság szent dolog. Ezt még a nők többsége is tiszteletben tartja. A férfiakra kevésbé jellemző, hogy elárulják és hátba támadják egymást. A nők többsége viszont gondolkodás nélkül kidobja a barátnőjét a kukába, ha a szükség úgy hozza, minden gátlás nélkül! Nő vagyok, sok ilyet láttam már, meg nyilván kaptam is belőle. Ahogy az érdek úgy diktálta, hogy rám már nincs szükség, mentem is a levesbe. 

Sok férfivel és nővel beszélgettem már erről, és ezt a véleményt osztja sajnos a legtöbb ember. 

Viszont! Van egy hatalmas különbség. Logikus is .... 

Miután egy nő hamarabb, azaz gyakrabban áldoz fel egy barátságot vagy árulja el a barátnőjét, míg a férfiak kitartanak egymás mellett és mivel genetikailag őszintébbek is, sokkal ritkábban kerülnek ilyen helyzetbe.  Mi nők, erre valahol mindig fel vagyunk készülve. Lehet, hogy többet beszélgetünk, de a belső, féltett dolgainkat nem osztjuk meg mindenkivel és akárkivel. Igyekszünk minél kevesebb támadási felületet adni, edzettebbek vagyunk a férfiaknál, ezért hamarabb észrevesszük az árulás vagy távolodás jeleit, így minket nem visel meg annyira egy ilyen helyzet. 

Azok a nők, akik sok pofont kaptak nőktől, nem meglepő, hogy  a férfiak barátságát keresik inkább. Engem is árult már el pasi, de sokkal ritkább esetben, mint egy nő. Tehát, ezért is lehet az, hogy  a nők egy részének több a férfi barátja, mint a nő. 

A férfiak ritkábban kerülnek az árulás, a mellőzés, a kihasználás, átverés  csapdájába, mélyebbek a barátságaik, és sokkal sebezhetőbbek, mint  a nők. Ők az ilyen helyzeteket sokkal rosszabbul élik meg és ilyenkor jön a hideg zuhany, aztán pedig  a vasfüggöny, amit maguk köré húznak, hogy a fájdalmukat egyedül élhessék meg. Csendes lesz és nem akar beszélgetni, pláne az átélt csalódásról nem. Eltemeti magában, és rohadtul fáj neki. 

Van néhány dolog a körülöttem lévő életnek hívott valamivel és a benne élő emberekkel kapcsolatban, amit fel sem fogok!  Ember és ember között micsoda és mekkora különbségek vannak, és mégis egy azonos bolygón élünk! Hogy lehet az, hogy amire én azt mondom, sose tenném meg, mert rossz dolog, mások gondolkodás és gátlás nélkül elkövetik ellenünk!?

Okos enged, szamár szenved! Meddig hagysz rá valakire valamit, csak azért, hogy ne menj bele egy vitába, egy balhéba, egy üvöltözésbe? Meddig hagyod, hogy valaki hülyét csináljon belőled és kihasználjon? Minden esetben be lehet tartani azt az elvet, hogy ne vedd fel a kesztyűt, és inkább nézzenek balfasznak, de elkullogsz csendben, mert nincs értelme kiállni az igazadért!?

Egy nő, ha megbántják kibeszéli magából a kínját, és leordítja valaki fejét, de valahogy biztosan levezeti a feszkót. A férfi viszont vagy csendben van, nagyon csendben, vagy eljár a keze! A férfitől nem meglepő, ha ököllel üti a falat. A nők ilyet nem szoktak. Nőkről beszélek, nem a hisztis picsákról, akik ütnek, ha kell nem és nem a gyökér pasikról, akik keresik a lehetőséget, hogy beleálljanak egy másik pasiba, csak úgy. A normális emberekről beszélek.

Hihetetlenül barbár világban élünk, amit mi teremtünk magunknak. Egyre több az érdekember, az erőszakos, önző, neveletlen, faragatlan, alapvető kultúrát nem ismerő valaki, akinek hagyjuk, hogy kedvére rombolhasson körülöttünk és bennünk, mert mi különbek vagyunk, és nem ilyen eszközökkel létezünk. Hol van az a pont, hogy elég volt! Hol lesz az a pont, hogy az ilyen negatív embereket megtanítjuk arra, hogyan kell tiszteletben és őszinteségben, becsülettel élni és létezni? Mik azok az „eszközök” amivel a jó útra terelhetnénk a csalókat, a hazugokat, az önzőket, mindazokat, akik hülyére akarnak venni minket? Hogyan értethetnénk meg velük, hogy őszintének lenni a legjobb dolog a világon, és bár lehet, hogy nekünk hosszabb útjaink vannak a célok és elképzelések felé, de maga az út is csodás, mert mindig tanulunk valami újat, de a célba érés mámorító, mert végig tiszta és őszinte úton haladtunk. A célunk, vagy vágyunk pedig sokkal tartósabb, mintha kierőszakoltuk, vagy kijátszottuk volna.  

Sokkal jobb érzés arra törekedni, hogy tiszta lapokkal játszunk! :)

NoraSm

facbook.com/norapictures 

Olvasgass itt is: http://hogyanlettemnora.ukit.me/?fbclid=IwAR1YYQqrEVXl5SgjJZEHawceOpp9GhIFyaVo6trNyl0zZZL0Xt8hFFerhr4

… amikor eleged lesz….

Te mit csinálsz akkor, amikor eleged lesz? 

Több mint 100-an segítettetek nekem egy kérdőív kitöltésével, amelyben azt kérdeztem, hogy mi van akkor, amikor eleged lesz?

Mi az az egy! szó, ami erről eszedbe jut? Nem fogod elhinni, toronymagasan nyert az, hogy F@aszom! Tudom, nem illik ilyen szavakat nyilvánosan blogbejegyzésben leírni, de ez van! Napokig gondolkodtam, hogy a szép magyar szavaink közül milyen szóval helyettesíthetném, a fenti nyertest, hogy ízlésesen tudjam ezt tálalni. Aztán rájöttem, hogy az már ferdítés, vagy hazugság lenne. Én kérdeztem, ti pedig őszintén válaszoltatok, tehát én sem írhatok más szót, csak ezt.

Miután egyszer leírtam az általatok kapott szót, most már helyettesíthetem valami könnyebben emészthetővel :) Legyen az, hogy tele van a hócipőd.

Akkor, mehetünk is bele a témába

Minden embernek időnként tele lesz a hócipője. A munkahelyén, az emberi kapcsolataiban, barátok, haverok, otthon a szüleivel, a pasijával, a csajával, a férjével, feleségével gyerekeivel, üzleti partnereivel, vagy a megrendelőivel, meg persze önmagával. A durva helyzet akkor van, ha szinte minden életterületen egyszerre csapnak össze a hullámok. Nálam pontosan ezt történt 2010-ben. Igen, 9 évvel ezelőtt. Az én esetemben az történt, hogy szedtem a sátorfámat, és meg se álltam egy szigetig, csak, hogy végre egyedül egyek sokáig, idegen közegben, idegen emberek között, ahol nincs előítélet, nem ismernek, tehát egy teljesen tiszta lappal tudtam indulni. Tudom, hogy vagyunk jó páran, akik elhúztuk a csíkot másik országba, aztán vagy maradtunk ott, vagy hazajöttünk. De erről később.

Most arról szeretnék írni, hogy akkor mi van, ha itthon vagy, a saját közegedben, és baromira eleged van. Kis részünk tette, vagy teszi meg azt, hogy elmegy, akár csak egy másik településre, vagy külföldre, de mindenképpen drasztikus váltást csinál. A többség viszont marad itt, és itt akarja megoldani a helyzeteit.

Két fajta elegem van állapotot különböztetek meg, az egyik az, amikor általánosan összecsapnak a hullámok felettünk, vagy rossz a szériánk, de nyilván maradunk. A másik állapot meg az, amikor annyira lesz elég, hogy el kell menned! Sokan fogalmazzák ezt úgy, hogy menekülés: Nem az! Azért, mert más közegre, más társadalomra, más elvárásokra vágysz, az nem menekülés. Menekülni az szokott, aki elkövetett valami bűncselekményt, és menni kell olyan országba, akivel nincs kiadatási egyezmény.

Én is megkaptam sok mindenkitől, hogy 2010-ben elmenekültem. Nem igaz. Évek óta terveztem, hogy Mallorcán szeretnék élni. Ez volt az a hely, ahol többször jártam, és úgy éreztem minden alkalommal, hogy otthon vagyok, és valami dolgom van a szigettel. Lett is. Ott írtam az első könyvemet. Mondhatom azt is, hogy Mallorca tett íróvá. De én azért költöztem oda, mert a nulláról új életet akartam kezdeni.

Vissza az itt honhoz. Nem tud és nem is akar mindenki költözni. Szeretne maradni a saját lakóhelyén, mert itt érzi magát jól és biztonságban. Maradunk, mert szeretünk itt élni. Maradunk, mert nekünk itt a jó. De mit tehetünk akkor, amikor full elegünk lesz mindenből, meg mindenkiből? Megteszünk minden tőlünk telhetőt minden életterületünkön, de falakba ütközünk, elutasítanak, felmondunk, nem úgy érkeznek a bevételeink, ahogy a kiadásaink generálódnak, kapunk néhány pofont a barátainktól. Azt hittük, hogy meghallgatnak minket, de közben az utcán sétáló embereket nézegetik, bármit csinálsz semmi nem jó.

Hogyan szoktad kihúzni magad ebből az állapotból?

Van néhány ötletem, hátha segíteni tudok vele. Nem vagyunk egyformák, nem működhet mindenkinek ugyanaz a módszer, vagy lehetőség. És ez benne a szép. Meg kell találnunk, hogy minket mi kapcsol ki. Mi tölt fel, mi okoz örömet, és ad pozitív töltetet, hogy egyszer csak megrázzuk magunkat, fülig húzódjon a szánk, és nekiinduljunk a dolgainak újra, egy teljesen más hozzáállással, más megközelítésből, más eszközökkel, más ötletekkel, és ami eddig sehogyan sem akart működni vagy haladni, az most szuperszonikusan tarol! Méghozzá hosszútávon.

Tehát, néhány ötlet…..

Írjál!

Sok embernek javasoltam már azt, amikor nagyon oda volt, hogy írd le! Írd ki magadból! Nem kell mindenkinek könyvet írnia, de nem tudhatod, hogy mi lesz belőle. 3 könyv megírása után biztosan állíthatom, hogy az egyik legjobb terápia. Magaddal vagy addig, amíg írsz, az csak a tiéd. Nincs kifogás, hogy nem tudok írni! Írni mindenki tud! Ha az embernek vannak gondolatai, márpedig vannak, akkor azt le is tudja írni. Próbáld ki egyszer, hogy leírod egy kínodat, de elejétől a végéig, annyira részletesen, amennyire lehet. Sírd el magad rajta, és csöpögjenek a könnyeid a papíron vagy a klaviatúrán. Igen, ez ilyen! Eszedbe se jusson közben, hogy mi van, ha ezt valaki elolvassa, és megtudja a legféltettebb titkaidat, ez most nem erről szól! Senki sem fogja látni, amit írtál, ha nem akarod, mert miután leírtál MINDENT! Nyomtasd ki ha géppel írtad, tehát legyen papír formában. Ha ez kész, három lehetőséged van, 1, égesd el (nyilván biztonságos helyen) 2, tedd bele egy zacskóba, és tedd a fagyasztóba. Ne röhögj! Működik!! Konkrétan lefagyasztod azt a helyzetet, amit leírtál. Néhány hétig tárold a jégen, majd vedd ki ,és égesd el! 3, tedd bele egy borítékba, és ha lehetőséged van rá, vidd el egy patakhoz vagy folyóhoz és engedd bele. Engedd el! Leírhatatlan az az érzés, amit ilyenkor átélünk. Mázsás súlyok esnek le rólunk és adunk helyet a szép dolgoknak. Ne aggódj, hogy a vízből valaki kihalássza, és elolvassa, Ha teszel a borítékba egy kis kődarabot, biztos hamar szétázik, és eltűnik. De azt is megteheted, hogy a csörgedező patak fölött összetéped, és beleszórod a vízbe. Találd ki a saját technikádat. És használd a fantáziádat! :)

Van jogosítványod és autód?

Vagy tudsz kérni valakitől kölcsön egy autót egy fél napra? Tök egyedül ülj be, és indulj el! Csak előtte tankolj! Nincs olyan ember, akinek jogsija lenne, hogy ne szeretné az autót. A kivételektől elnézést kérek!

Tehát, egyedül autózz egy fél napig olyan helyen ami a lehető legközelebb van a természethez. Ne feltétlenül Budapest belvárosában tekeregj, mert az nem fog megnyugtatni. Ehhez fák, redők és nyugodt útszakasz a legjobb. Néha áll meg, szállj ki és nézz körül. Keress egy vonzó fát és igen, ölelgesd. Kirándulj egyet, de egyedül!

Legyél egyedül időnként

Erre van a legnagyobb szükségünk, hogy időnként egyedül legyünk. Kapott is már címkét, „énidő”! Van erről egy videó anyagom, amiben részletesebben kifejtem ezt a témát. (hamarosan megmutatom.)

Amikor egyedül vagy, akkor van csend körülötted. Ahhoz hogy visszatalálj magadhoz, csendre van szükségünk. Nem fogsz rájönni a probléma gyökerére, a megoldásra meg pláne nem, ha állandóan zsivaj van körülötted. Önmagunkhoz akkor találunk vissza, ha lecsendesedünk. És a lecsendesedéshez valahova el kell indulnunk. Én Mallorcáig mentem 2010-ben, ma már csak Tihanyig autózom, ha szükségét érzem.

Nem kell világgá menni ahhoz, hogy csend legyen. Annyira szép országban élünk, hogy mindenünk megvan, ami a nyugalomhoz szükséges. Egy patak partja, egy folyó látványa, egy kicsi tavacska, egy vízesés, egy hegygerinc, egy erdő, egy mező, egy tisztás, egy birkacsorda, egy pad egy parkban, vagy a Balaton. Mindenki környezetében vannak szép helyek. Menj kirándulni! Nem kell 20 km-t menni, csak sétálj, egyedül! Valami biztosan történni fog. Találkozol idegen emberekkel, akikkel beszélgetsz egy jót, és elvonják a figyelmedet a kínjaidról. Meglátsz egy őzikét, ahogy átfut a tisztáson. A madarak csak neked énekelnek, és máris eltávolodtál a kínjaidtól. Mert, hogy ez a cél, hogy távolodj! Tereld el a figyelmedet, és szellőztesd ki a fejedet. Lehet, hogy nem akkor, hanem három nappal később, de történni fog valami pozitív, ami olyan gyorsan ránt ki a rossz lelkiállapotodból, hogy magadon fogsz mosolyogni.

A bónusz ötletem pedig az, hogy olvasd el a Hogyan lettem Nóra című könyvemet, mert kikapcsolódásnak és feltöltődésnek, valamint lélekápolásnak is tökéletes lesz!

Találd meg a saját módszeredet, hogy folyamatosan töltsd magad, ne csak akkor, amikor teljesen lemerültek az elemeid. Sokkal könnyebb karban tartani magunkat, mint három havonta valahogy felállni a padlóról! :)

NoraSm

Tetszett a bejegyzés? Akkor oszd meg! 

A Hogyan lettem Nóra című könyvemről itt tudsz olvasni:http://hogyanlettemnora.ukit.me/?fbclid=IwAR0lx3-H8Ay-Abl6wbQVL2U3FzjnksGrgR8WHSuE2BA22r5721nUBB0E0kY

Nézz be hozzám a Facebookon is:https://www.facebook.com/norapictures/

Nora Smith, Hogyan lettem Nóra vagyis hogyan lettem Anettből, Nóra?

Első könyvem, amit Mallorcán írtam, azt a címet kapta, Hogyan lettem Nóra? 

Születésemkor két keresztnevet kaptam, de jócskán felnőtt koromig mindenki Anettnak hívott, amit mindig is utáltam! Közel tizenöt éve, életem első fotókiállításának kapcsán fedeztem fel, hogy tartozik hozzám egy Nóra név is. (fotókiállításom érdekes története a könyvben olvasható )

Milyen személyiséget takar az Anett név? Milyen feszültségek, rossz élmények, milyen sikertelenségek vezettek odáig, hogy egyszer csak úgy érezzem, nem tudok tovább azonosulni Anettel, én már valaki más vagyok. Más érzések, más reakciók, más vágyak, más célok más értékek jöttek belőlem a felszínre, és rájöttem, hogy Nórának lenni a világ legjobb dolga.. Az vagyok én, nem pedig Anett!

Tudom, hogy nincs mindenkinek két keresztneve, vagy lehet, hogy van, de egyiket sem szereti.

Gondolkodtál már azon valaha, hogy szereted-e a nevedet? Jó hallani, amikor valaki rád köszön az utcán, vagy amikor a kollégáid, barátaid  a neveden szólítanak? Milyen érzés? Jó, vagy sem? Megnézted már, hogy mit jelent a neved? (Érdemes!)

Miért lesz sok embernek az évek alatt beceneve?  Gondolj bele, egy becenév is olyan személyiséget takar, aki el szeretne, vagy el is tér a hétköznapitól, a megszokásoktól. Az a becenév, csak az övé, hiszen valami története mindig van a névváltozásnak.

Tudod hányan használnak olyan keresztnevet, ami nincs is benne az anyakönyvi kivonatukban? Nagyon sokan! A név, mint tudjuk kötelez. A Nóra név jelentése benne van a könyvben. Leírja, hogy milyen személyiséget takar. Nagy vonalakban, Anett általában a társaság központi szereplője volt, de nem úgy, hogy kiprovokálta, hanem azért, mert így volt, és kész! Iszonyatoson pörgős életet élt. Míg Nóra szeret a háttérben lenni, csendben maradva másokat hallgatni és szívni magába az élet bölcsességeit és tapasztalatait.

Az embert másképp hívják az idegenek, másképp a kollégák, másképp a haverok, másképp a barátok, másképp a család, és jó esetben a párunk nem Józsefnek hív minket, hanem nyuszinak, picimnek, életemnek, bármi cukiságnak, amit ő adott nekünk. Azért kapjuk, a cuki nevet, mert az igazi énünket csak ő ismeri és csak ő engedheti meg magának, hogy úgy szólítson, hópihe. Hópihe pedig jó messze van Józseftől. Érted, hogy mit akarok érzékeltetni?

Nem térítek és nem mondom meg a tutit, csak mesélek, magamról ugyan, de nagyon sok helyen magadra fogsz ismerni. jókat fogsz nevetni, és időnként könnyek szöknek majd  a szemedbe. Lesz olyan része, ami nagyon távol áll tőled, és nem lesz gördülékeny olvasni, de ez így  a jó. Az életben is vannak olyan dolgok, amelyek nehézkesek, de át kell rágnunk magunkat rajta, hogy utána megint gyorsan pörögjenek a jó események.

Amikor annak idején az első betűt leírtam a könyvben, tudtam, hogy nem magamnak írom. Magam felé annyi a terápia része, hogy amíg leírom, megszabadulok a démonaimtól. Ott maradnak  a papíron, és többé nem nyomasztanak, vagy legalábbis nem annyira, mint előtte. A jó élmények pedig emlékként kerülnek megörökítésre. Úgy írtam a könyvemet, hogy bárki számára érdekes lehessen, akkor is, ha azt sem tudja, hogy ki vagyok!

Azért írtam ezt a könyvet, mert  36 éves koromra tele lett a F@szom! Mindennel, mindenkivel, és nyilván valahol magammal is. Ha rendet akarsz magad körül, akkor előbb magadban rámolj el. Tehát, elhúztam messzire, egy szigetre, tök egyedül, hogy igazi csend legyen körülöttem. Ezt többen úgy fogalmazták meg, hogy szándékos száműzetésre ítéltem magam. Igen!

És amikor eldöntöttem, hogy Mallorcára költözöm, eszemben sem volt könyvet írni. Azért mentem, hogy egyedül legyek. Ennek a következménye lett a könyv. Sok év tervezgetés után, itt szólalt meg a fejemben, hogy ülj le, és írjál! És leültem írni….

... hogy ki vagyok én?

- egy kisgyerek, aki szinte nem is emlékszik a gyerekkorára, maximum a rengeteg kórházra

- egy kislány, aki fiúk között nőtt fel

- egy kislány, akinek felnőtt koráig semmi sikerélménye nem volt az iskolákkal kapcsolatban

- egy kislány, aki a véletlennek köszönheti, hogy megtalálta a fotózásban azt a hivatást, amivel adhat és végre kaphat is.

- egy kislány, aki időnként a fényképezőgépe mögé bújva felfedezi a világot, és ezt odaadja másoknak is

- egy kislány, akinek a világon a legfontosabb az őszinteség és az igazság keresése

- egy nagylány, aki egy halom idióta pasival találkozott, és rengeteg pofont kapott

- egy nagylány, aki kipróbálta magát több területen is, hogy tudja mire képes, és hol vannak a határai

- és egy NŐ, aki sok szarság árán végre összerakta magát, és leírt neked mindent, majdnem mindent, hogy ezzel segítsen!

NoraSm

A könyvről itt tudsz többet olvasni:https://hogyanlettemnora.com

Nézz be hozzám a Facebook-on is!https://www.facebook.com/norapictures/