Részlet a Nóra 2. című könyvemből, Apollo 02.

2013. november 22.

Sosem tanítottam Apollot pacsit adni. Nekem ez nem volt fontos. Az volt fontos, hogy megtanuljon vigyázni magára. Ne menjen át az úton anélkül, hogy megáll, körülnéz. Amire megtanítottam, az két kézjel. Amikor a mutatóujjamat felemelem, az az ül, és ha lefelé mutatok a földre, akkor fekszik. És amit a leghamarabb és leginkább megtanult az az, hogy amikor kér valamit, azonnal leül, majd odamegy a kiválasztott dologhoz, megböki az orrával, visszatolat, és megint leül. Majd elindul a pofája két szélén a csurgó nyál! No ez vagy kaja, vagy CSOKI lehet! Póráz nélkül, csak velem sétál, mert a szüleim rettegnek, hogy nehogy valami baja legyen, mert nem vigyáztak rá kellőképpen. 

Azért, amikor közel ötven kiló megindul, azt pórázzal is nehéz megtartani, ha pedig nincs megkötve, megy világnak. Én ismerem Apollo minden rezdülését, tehát már a meglódulás előtt meg tudom állítani őt, de a szüleimnek nem úgy engedelmeskedik, mint nekem. Az öregek a haverok, ezért viszont baromi jó fej, és semmi galibát nem okoz nekik. Amióta Kyrike nincs velük, Apollo tesz róla, hogy pótolja  a hiányát, és  még kedvesebb és bohókásabb, mint korábban. 

Két héttel ezelőtt hazajöttem a szülőkhöz a hétvégére, és még mindig itt vagyok. Látod! Ezért is mondom, hogy fölöslegese minden dolgot annyira mértani pontossággal megtervezni, mert sosem tudjuk hogy alakulnak a dolgok. Tehát két hete, szinte a nap minden percében Apollo és a cica társaságát élvezem. Sosem engedtem meg Apszinak, hogy az ágyamban aludjon. Rövid szőre van, ami szörnyen hullik, nyálas, horkol, nagy testű, és ugye a szellentés...

Most viszont engedélyt kértem az anyukámtól arra, hogy az ágyam másik részét megosszam Apolloval. Szegény anya, mit mondhatott volna? Így most két hete úgy alszom éjjelente, hogy hozzám bújik a nyálas pajtásom, és most valahogy nem zavar. Minden este masszázst kap, és a legeldugottabb helyről is kiszimatolja a hermetikusan becsomagolt csokit.  

Mivel tudom, hogy a boxerek imádják a csokit, okosan bántam ezzel a kérdéssel Apolló megvásárlásától kezdve. Egy tábla csoki végzetes lehet egy boxer számára, de kis mennyiségben igényli. remeg érte, hát lenne szívem megvonni tőle?  

Nemrégiben hallottam egy mondatot, egy férfi szájából, és nagyon meglepett, mert az én gondolatimat mondta ki, anélkül, hogy ezt ő tudta volna.

-          Inkább kutyám van, mint csajom! 

Na, ezt most az én esetemben fordítsuk meg, inkább kutyám van, mint pasim. Soroljam? Feltétel nélküli szeretet, bizalom, figyelem, elköteleződés, és ezek mind a legnemesebb és legpozitívabb értelemben. A kutya mindig az enyém lesz, sosem fog elhagyni egy másik gazdáért, önszántából. Jobb emberré tesz, és rengeteg élménnyel gazdagít, és talán idővel képessé tesz engem arra is, hogy jobban bízzak az emberekben...

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

Részlet a Nóra 2. című könyvemből, Apollo 01.

Apollo 

Ez a történet nem ott kezdődik, hogy egyszer csak elmentem, és vettem a sarki fűszeresnél, egy két hónapos kölyök boxert, hanem sokkal korábban, évekkel korábban. Nagyjából tizenhat évvel ezelőtt. Az akkori munkahelyem raktára közelében lakott egy ismerős fiatal srác, akinek egy négy, öt éves, barna, fiú boxere volt, és gyakran láttam őket sétálni. Gyönyörű eb volt, és minden alkalommal megcsodáltam, de ugyanakkor féltem is tőle nagyon, mert azt hittem, hogy ő is a véreb csoportba tartozik.  Minden sétálásnál, ahogy láttam őt rohangálni, vagy éppen komótosan ballagni a gazdája mellett, kettős érzésem volt, mert a legszebb kutyafajta, akit valaha láttam, de egy mozdulattal elharapja a torkomat, ha arról van szó.

Egyik délután, úgy gondolta az eb, hogy közelebbről is megismerkedik velem, és minden előzetes nélkül megindult felém nagy iramban, én pedig  már láttam magam hanyatt esve a földön, ahogy ez a boxer ráharap a nyakamra. Nem így lett. Read rám ugrott ugyan, de telibe pofán nyalás céljából, én meg csak álltam megszeppenve, hogy egy ekkora jószág ennyire édes pofa valójában. A gazdi jót röhögött, mi pedig nagy barátok lettünk Read-el, és akkor döntöttem el, ha egyszer kutyát választok magamnak, akkor az csak boxer lehet. Nagyon tetszett, hogy a zordnak tűnő külső mögött egy tündér bogár lakozik. Tehát a látszat olykor csalóka.

Amikor tizenkét évvel ezelőtt kiköltöztünk az akkori életem akkori párjával a tizedik emeleti lakásomból, és Litér előtt két hónapig Balatonalmádiban laktunk egy nagyon kedves barátunknál, eljött az ideje, hogy előkészítsem a terepet egy új családtag számára. Kertes házban már elfér egy nagy testű kutya is. 

Vettem egy könyvet, ami a boxerekről szólt, és két délután alatt ki is olvastam. Minden egyes szó olvasása csak megerősítette bennem azt a vágyat és elhatározást, hogy egy boxer fiú lesz az én legideálisabb társam, és barátom. Nyugodt, megbízható, igazi gyerek barát, idősebb korára is jókedvű és játékos marad, szívós, és az egyik legokosabb kutyafajta. Ebben a könyvben olvastam egy anekdotát, mely szerint amikor az Úr megteremtette a boxert, ugyanolyan hosszú orrot csinált neki, mint a többi kutyának. Igen ám, de az orr még képlékeny állapotban volt, amikor a boxernek meg kellett védenie egy kisebb kutyát, és a boxolás közben az orr benyomódott. Isten pedig úgy gondolta, hogy borzasztóan jól áll ez a nyomott orr ennek a kutyának, mert különlegessé teszi őt, így nem korrigált a művén. Nagyon édes mese volt ez,  jót sírtam rajta.  Ezek után pedig Isten sem tudott volna engem lebeszélni a boxerről, mert egyértelművé vált, hogy különleges egyéniségük, és lelkiviláguk van.

Komoly elvárásaim voltak a leendő családtaggal kapcsolatban, ugyanis nekem sosem tetszett, hogy a boxer füle és farka meg van csonkítva. Hála az égnek akkoriban, tizenkét évvel ezelőtt már egyre több fajtánál tiltották  a csonkolást, így bíztam benne, hogy találok olyan gazdit vagy tenyésztőt, aki meghagyja a kölyköket gyári állapotukban. Tény, hogy Apollót az akkori pasimnak vettem a szülinapjára, de igazából ez csak ürügy volt, mert egy szülinapi ajit nem illik visszautasítani, így lehet nekem kutyám. 

Megkérdeztem a barátunkat, aki befogadott minket a két költözés között, hogy mit szólna, ha kutya kerülne a házába arra a röpke egy hónapra, Szilárd pedig nem gondolkodott a válaszon, azonnal igent mondott. A tervemről így rajta kívül nem is tudott senki. Egyértelmű volt az is, hogy amint megtalálom az almot, Szilárddal fogok kutyust választani.  Így is lett. 

Folyt köv a Nóra 2 című, hamarosan megjelenő könyvemben! :) 

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

A könyveket ( Nóra1 és NÓRA2 itt tudod megrendelni:norakonyv@gmail.com

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

Nóra 2 részlet Miért lettek nyavalygósak a pasik?

2012. november 

Jó ideje érezhető társadalmunkban, hogy a nők kezdenek férfiak lenni, és fordítva. Egyre kevesebb az ezermester pasi, és egyre több az ezermester nő, és ez nem a szingli lét maradványa, hanem az a tény, hogy a pasik egyre inkább eltunyulnak, egyre fáradtabbak, és egyre többet ülnek a laptopjuk vagy a TV előtt, mint hogy erős két kezükkel, és szeretetükkel segítenének a nőknek bármiben, amire csak szüksége van.

Ahogy a katonaság kiment a divatból az elmúlt évek alatt, olyan arányban lettek a pasik anyám asszony lusta, elkényeztetett katonái, akik már azt sem tudják hogyan kell egy nőnél kiérdemelni a figyelmet, hogy kell egy nőt meghódítani, ismerni erősségét, gyengeségeit, és ott erősíteni vagy gyengíteni őt, ahol ez szükséges, mert ebből lesz a harmónia. Ugyanis amikor egy nő ezt a törődést érzi, ezt is fogja viszonozni, és ettől lesznek egy hullámhosszon. Kiegészítésnek hívják. 

Persze mi nők akartuk az egyenjogúságot, de az eredeti terv gondolom nem az volt, mint amit ma élünk. Egy férfi sosem tudta volna elképzelni, hogy ne legyen munkája, mert ő a család fenntartó. Ma, a nők simán eltartják a pasikat, vagy anyagilag függővé teszik őket, és látszatra mégis egy jó kapcsolat, de a mélyben rohad az igazság! Ami pedig rohad, az lassan felemészt mindent. 

Miért lettek nyafogósak a pasik? Régen nem voltak ilyen lányosan kiábrándítóak. Sose fogom megérteni, hogy egy pasi, amikor megismer egy nőt, és a sok beszélgetés után közelebbi kapcsolatba kerül vele, akkor miért neki panaszkodik egy előző, vagy még korábbi barátnőjéről, vagy szeretőjéről? Amikor ilyet hallok, elég gyakran, mindig értetlenül nézem a dogot, mert nem értem, hogy ehhez nekem mi közöm van? Kit érdekel, hogy mi van az előzővel? Mert engem nem. Ha nem tudsz lezárni egy kapcsolatot, akkor addig ne csajozzál! Ha meg csajozol, hogy felejts, akkor kussoljál. A két kezem kevés ahhoz, hogy megszámoljam hány nyavalygós pasival találkoztam az elmúlt két évben. Sokkal. Tehát ez így akkor durva. Mert az ilyen pasik nem kellenek a nőknek. Egy pasi mindig akkor érdekes, ha vannak néha szemét húzásai, valljuk be, ez így van. Pont. 

Az a pasi, aki kiszámítható, angyal bogár, egy idő után unalmas lesz. Az igazi pasik génjeiben pedig úgyis benne van a szemétségért és hazugságért felelős gén. Ne vegyük el tőlük, jól áll nekik. Ha a férfitól nem várjuk el, hogy őszinte és hűséges legyen, akkor nagy valószínűséggel önként és dalolva őszinte, megbízható és hűséges lesz. 

Ide tartozik a csajozásért felelős gén is, mert fölösleges kiherélni egy bikát, ha szeretjük. Úgy jó, ahogy van. Viszont a nyavalygós bikákat nem szeretjük. Régen ezt a nők csinálták, hogy amikor új pasijuk lett, akkor a régit agyba főbe szidták, és szinte minden beszélgetésbe beleszűrődött egy egy ex pasi szelleme. Ma viszont ezt a pasik csinálják, de miért? Ettől annyira de annyira elveszítik a férfi tekintélyüket. Olyanok lesznek, mint egy szőke hisztis liba, miniszoknyában, tűsarkúban, rajzolt arccal, és persze részegen. 

Nyilván magamból indulok ki, mert én sosem beszélek az új pasimnak a régiekről, sőt, ügyelek rá, hogy véletlenül se csússzon ki a számon olyan dolog, ami bármelyik exemhez köthető. A múlt elmúlt, és csak két emberre tartozott. Ha én most mással vagyok, akkor az előzőt már lezártam, túlléptem rajta, és nyitott vagyok valami újra. Mért keseregnek a pasik, hogy átverték őket az imént, amikor mi pont nem ezt várnánk tőlük. Érdeklődést, őszinte érdeklődést szeretnénk. Mikor láttál utoljára két ember között őszinte érdeklődést és figyelmet? Na, erre vágynak a nők. 

Hol vannak az erős, okos, tisztelet tudó pasik? Én szeretek a múltban élni, bizonyos dolgokkal kapcsolatban, és ilyen pl. az illem. Régen voltak illem órák, ma miért nincsenek? Persze csak olyan gyémántot érdemes csiszolgatni, aki vevő erre, és élvezi, hogy pasi és férfi lehet. Én szeretem, amikor feladják rám a kabátot, kinyitják előttem az ajtót, ezek az apróságok azok, amiktől nőnek érzem magam, nem pedig egy jó havernak. 

Mi az apróságokat szeretjük, nem pedig a nagy ajándékokat. A törődés, figyelmesség és az elhalmozás között hatalmas a különbség. Mi még mindig nem szeretjük, ha elhalmoznak minket. Mi szeretjük kiérdemelni az apróságokat is.

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

Beszélgetés Erős Tamás terapeutával a Théta Healingről

Meg kell mondjam, hogy két héttel ezelőttig lövésem sem volt, hogy létezik Théta Healing terápia, pláne azt, hogy mit tud, mire jó. Egyik nagyon kedves barátnőm felhívott, hogy ne tervezzek magamnak péntekre sok mindent, mert ő ezt megtette helyettem. Mit szólnék egy TH terápiához, hogy oldhassam a sok sok blokkot, amik az elmúlt évek alatt belém ivódtak. Az az igazság, hogy pont egy blokk oldásra volt szükségem, és kerestem a megoldást, tehát nagyon örültem a lehetőségnek. A legjobbkor jön.

Amikor viszont meghallottam, hogy gyerekkori emlékek is feljöhetnek, vagy akár az előző életeimbe is eljuthatok, megijedtem, mert ettől nagyon féltem. Találkozni önmagammal a múltamban, az kemény lesz, de valamit valamiért. Eljött a péntek, és amikor én kerültem sorra, levert a víz, akarom én ezt igazából? Tamás azonnal látta rajtam, hogy úgy remegek, mint a nyárfa levél. Elmesélte, hogy miről fog szólni az utazásunk, mi a cél, és semmi okom sincs, hogy féljek, ő úgyis itt lesz velem, és mivel nem teljes hipnotikus állapotban leszek, mindenre emlékezni is fogok.

Két perc elteltével a Tamás által "mormolt" tisztító folyamatok olyan hatással voltak rám, hogy hangosan sírtam és nevettem egyszerre. Nem titok, hogy elfogadási blokkjaim voltak, és ezeket oldottuk fel, hatalmas sikerrel. Úgy jöttem ki a szobából, mintha kicseréltek volna. Olyan nyugalom vett körül, hogy felőlem atomot is robbanthattak volna. 

Eltelt két hét, és még mindig jól vagyok, nagyon jól, de lassan érik egy újabb látogatás, és terápia, mert jönnek a sallangok szép lassan a felszínre, és van még mit rendbe tenni. Miután letisztultak az élmények bennem, elkezdtem utána olvasni a TH-nek, de túl sok anyagot nem találtam. Így adott volt, hogy szeretnék Tamásnak feltenni néhány kérdést a terápiáról, hogy minél többen megismerjétek ezt a remek probléma megoldó lehetőséget.

Akkor kezdjük az elején, Mi a Théta Healing terápia?

A Théta Healing technika Théta meditáción keresztül elcsendesíti az elmét és Théta agyhullámba hozza azt, ( a kezelő vezetésével) melynek segítségével megnyílik a tudatalatti, és hozzáférhetünk azokhoz az információkhoz, melyek ott vannak rejtve. Ezeket a hitrendszereket, negatív,  blokkoló információkat cseréljük ki (minden esetben a páciens beleegyezésével) pozitív, önkorlátozástól mentes hitrendszerekre. Éppen ezért érhető el azonnali változás, gyógyulás.

A Théta meditatív állapotot el tudja érni mindenki, mivel az elalvás előtti állapot is ez.
A terápia célja az adott blokk, akadály tudatalatti cseréje. Ha tudat alatt jól vagyunk akkor a tudatos állapotunkban is jól leszünk. 

 A TH egy új dolog,vagy  csak az én számomra ismeretlen? 

 Vianna Stibal, a Théta Healing feltalálója 1995-ben kezdte el oktatni Amerikában ezt a terápiát, miután egy daganatból meggyógyította magát. Időbe telt amíg az általa átélt gyógyulási folyamatból megalkotta ezt a tanítható és tanulható terápiát.
Magyarországra pár éve jött be, mint egy új,  ismeretlen technika. Mondhatni, hogy új "dolog" főleg ha a hasonló terápiákat ( reiki, prananadi, Svt...) nézzük.  Szerencsére sok ember nyitott a változásra. Ők terjesztik a Théta Healing terápia jó hírét, és az általa megélt pozitív tapasztalatokat, változásokat, gyógyulásokat.

Bármilyen problémát képes kezelni, megoldani a TH? 

Ha belegondolunk, hogy minden azon múlik hogy döntünk, mit gondolunk, mit választunk akkor az "fejben" dől el. Ha zavar valami az életemben a legapróbb dologtól kezdve a komoly betegségig, az bennünk történik, az agyunk állítja elő. Az ok én vagy-ok.

Mivel a Théta Healing a tudat alatt elrejtett negatív hitrendszerekkel dolgozik, így minden "fejben eldöntött" problémát képes megoldani. Szükséges a páciens változni akarása és nyitottsága a változásra.
Könyvesboltokban található lelki eredetű betegségek c könyvben utána olvashat az érdeklődő,  hogy az adott problémájának,betegségének mi a lelki oka.

Minden problémánkat, betegségünket, rossz anyagi, és lelkiállapotunkat egyértelműen mi okozunk magunknak a  félelmeink által. A félelmeink pedig a gyerekkori traumák, sérülések, vagy  akár megszületésünk előtti időszakból erednek, és ezekhez gyűjtünk még az évek során, majd szép lassan kialakulnak a gócpontok az életünkben. Olyan egyszerűnek tűnik ez a terápia, és mivel magamon tapasztalom a pozitív hatásait, azon gondolkodom, hogy szinte egy csapásra megoldható lenne rengeteg ember hosszú évek óta cipelt problémája? Nem kell hónapokig pszichológushoz járni, egy alkalom is elég lehet egy tartós lelki és fizikai gyógyuláshoz? Tényleg ilyen egyszerű dolog ez? 

Akit úgy nevelnek a szülei, hogy mindent a gondolatunk erejével teremtünk és hogy bízzunk benne, magunkban, neki egyszerűbb, mivel ezek szerint éli a napjait. Másoknak nehezebb.
A terápia egyszerű.  A változás és akarni a változást ami mindenkinél más nehézségű.  Hol egyszerű, hol nagyon nehéz. Mindenki más.  Nincs két egyforma ember, így nincs két egyforma kezelés sem. Van akinek elég egy kezelés és van akinek nem.

Ami lényeges, hogy a kezelő folyamatosan "tisztítsa" magát, és fejlessze a tudását. A tapasztalatom az, hogy ha akarjuk akkor képesek vagyunk a pozitív változásra. Mindenkinek meg kell találnia a saját terápiáját és ha szükséges akkor a terapeutáját, hogy a változás gördülékenyen valósuljon meg.

Biztosan van már jó pár pozitív visszajelzésed a pácienseidtől. Ha összegezned kellene, vagy kiemelni néhány siker sztorit, persze név nélkül, mik jutnak az eszedbe?

A munka, hivatás fronton sok pozitív visszajelzés jött. Új partnerek, új állás lehetőségek, egyszóval kilábalás a pénztelenségből. Évek óta tartó, gyógyszeres kezelést igénylő derékfájás szűnt meg egy alkalom után. Puffadás, allergia.Kiegyensúlyozottabb párkapcsolatok.
A Blogon amit írok folyamatosan minden visszajelzést posztolok, hogy kézzelfoghatóbbak legyenek a változások.

Erős Tamás terapeuta Blogját itt érheted el:
http://erostomas.wix.com/thetagyogyulas

NoraS

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures