Január elején eljutottam a nem nézem tovább a kutyusom egyre
romló mozgásszervi problémáit pontjáig, és megoldást kellett találnom azonnal.
Láttál már olyat kutyától, macskától, hogy a lépcsőn lefelé haladva, egyszer
csak kinyúlnak a hátsó lábak és az állat szétesik, mint egy béka? Az én kutyám
esetében ez azért is kellemetlen, mert méreténél és súlyánál fogva képtelen
egyedül felállni, és ha nincs ott mellette valaki, aki szó szerint szép lassan
összekanalazza, akkor ott marad a földön kiterülve ki tudja meddig…
Borzasztó látvány, és nincs nyüszítés, tehát azt sem tudom,
hogy ez fájdalommal jár-e neki vagy sem, de igazából ez fájdalom nélkül is
rossz érzés. Sokáig nem vártam, mert talán a harmadik ilyen hirtelen
összecsuklást követően „rohantam” is a netre, hogy megoldást találjak Apollo
számára.
Ahogy elkezdtem a neten keresni, eszembe jutott, hogy pár
hónappal korábban az egyik üzlet parkolójában összefutottam egy nagyon
barátságos fiatal párral, akik az autójuk reklámja szerint kutyák, lovak
mozgásszervi terápiájával ( is) foglalkoznak. Akkor keressünk célirányosan. Pár
perc alatt meg is találtam a weboldalt, elérhetőség, és írtam egy rövid, vázoló
levelet, kérek szépen segítséget! Pillanatok
alatt kaptam is választ, és Andival megbeszéltük, hogy pár nap múlva meglátogat
minket, és megmondja, hogy mi a probléma, és mit tegyünk a javulás érdekében.
Néhány nappal később Andi meg is érkezett és egy jó
beszélgetés, majd Apollo combok és derék vizsgálata alapján azt tanácsolta,
hogy menjünk el az állatorvosunkhoz, és kérjünk néhány röntgenfelvételt
Apollóról. Addig pedig érzésből, házilag
nyugodtam masszírozhatom a kisöreget. Most már tudom milyen a reakciója, ha
fájó részhez érek, és milyen fejet vág, amikor élvezi. Ahol élvezi a
masszírozást, ott lehet kicsit erősebben, ahol fájdalmas neki, ott finoman,
logikus. Nem, mintha én előtte nem kezelgettem volna Apollot, de ettől kezdve
beiktattam a napi rutinba. Kétszer öt perc masszázs, minden nap.
Ehhez még hozzáraktam egy mágneses biorezonanciás eszközt,
de három nap után közölte, hogy ő azt nem kéri. Helyette több sétát és
lépcsőzést akart. Nem értettem az ebemet, hogy pihennie kéne, de ő megy! Húz a
sétánál, még és még menjünk, és a tiltás ellenére ő lakáson belül jönni és
menni akar, az emeletek között is. Görcsbe rándult a gyomrom minden alkalommal,
amikor kilépett a ház bejárati ajtaján, mert ott szokott Ő békává változni, meg
a kertbe vezető szintén 2db lépcső alján, de egészen egyszerűen eltűntek az
összeesések. Néha ugyan hallottam nagyot kattanni a jobb hátsó forgóját, de ő
ezzel sem foglalkozott. Ő megy, és megy és szimatol és ismerkedik és habzsolja
magába az élet rezgéseit. Azért a fenekét sokat tartom, ahol csak lehet.
Két héttel később azért elugrottunk az állatorvosunkhoz,
hogy megbeszéljük vele a szétcsúszásokat és a röntgent, de a doki csak felröhögött,
és azt mondta:
- Röntgen? Minek? Megmondom én, hogy a terapeutának mindenben
igaza volt, meszes, ízületes, kikopott, megkopott, elkopott, de basszus! 13
éves múlt, és még él! Tökéletes hallás, látás, fogak, életerő, mit akarsz még?
Szokjál hozzá, hogy ki van már kopva mindene és biztos, hogy a gerincén is
vannak már kinövések. Nem kell ezért pénzt kiadni a röntgenre. Masszírozzad,
azt úgyis nagyon szereti.
Eljöttünk a dokitól és nem tudtam, hogy örüljek, vagy sem.
Csak tudja ő fotók nélkül is, hogy Apollo milyen állapotban van. Beemeltem kis
barátom nagy fenekét az autóba, és indulni akartam haza. Hátra néztem, hogy
Apollo elhelyezkedett-e biztonságosan, és olyat láttam, hogy hangosan röhögtem!
Mire én beültem, és hátra néztem, ő már vígan a kedvenc pózában feküdt, és
ahogy rá néztem, ő énrám, nagy sóhaj, letette buci fejét a mancsaira, és már
horkolt is. Ő megnyugodott, tehát ettől kezdve nekem sincs okom izgulni érte.
Azóta eltelt két hónap, és a helyzet napról napra javul,
pláne, hogy hosszabbak a napok és melegebb az idő. Ma már nagy sétán voltunk a
kedvenc parkban és meg kellett állapítanom, hogy az egy évvel ezelőtti
általános állapotához képest most klasszisokkal jobban van. Nem tudom, hogy mi
történt? Nem tudom, hogy igazából mi váltja ki a javulást minden téren, mert
egy hete a szívgyógyszereit sem adom neki. Túlpörgette őt, és ezt sem volt jó
látni. Csak és kizárólag természetes módon kap kezelést, masszázs, séta és a szivárvány
terápia energiafeltöltő részét használom. Na jó, meg a senior kutyák számára
kitalált vitamint, amit szinte bárhol lehet kapni. Kipróbáltam vele a napi fél
Béres vitaminkomplexet, de nem jött be, mert reggel habos nyálakra ébredtünk.
Többet nem adtam neki, többet nem keltünk sűrű nyálhabra. Sárgarépa viszont
jöhet reggel, délben, este és az is mindegy, hogy milyen formában, párolva,
nyersen reszelve, mint kacsa a nokedlit. Most ebből is visszavettünk kicsit, de
csak azért, mert nehogy besárguljon vagy bebarnuljon a sok sárgarépától. A
fenekéből áradó bűzfelhők még mindig botrányosak, de összességében minden a
legnagyobb rendben van :)
