Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2017. október 21., szombat

Barát-ság

Az utóbbi időben kezdek rájönni arra, hogy jócskán vannak olyan szavaink, amiket mintha nem mindenki ugyanúgy értelmezne és ebből adódóan másképp is kezeli. A napokban elindult egy gondolat a fejemben és a lelkemben is a barátokkal kapcsolatban.

Tíz évvel ezelőtt még senkitől sem hallottuk azt, hogy ha egy barátságról úgy ítéled meg, hogy már nem vezet sehova, vagy inkább romlik és leépít, akkor azt érdemes befejezni, ugyanúgy, mint egy párkapcsolatot. Az utóbbi években, pedig ahogy spirituális világunk kinyílik, és másképp kezdünk gondolkodni, viselkedni, viszonyulni, cselekedni, úton, útfélen azt olvasom vagy hallom, hogy a rossz vagy mérgező barátságokat bizony be kell fejezni.

Micsoda lelki vívódást jelent egy tíz vagy annál is régebbi barátságot befejezni és lezárni. Hatalmas, én már csak tudom.

Néhány évvel ezelőtt annyi barátnak mondott ember volt körülöttem, hogy azt éreztem, de jó nekem, mennyi ember van körülöttem és milyen sokan kedvelnek, vagy netán még szeretnek is. Aztán szép lassan elkezdtem rájönni különböző helyzetek kapcsán, hogy ők nem is barátok, csak úgy tettek. Tőlem elvárták a szabadidőmet, a figyelmemet, azt hogy vigyem őket ide meg oda, de amikor nekem lett volna szükségem arra, hogy meghallgassanak, akkor szélnek eredt mindenki, mert nincs rám idejük, vagy pont leszarják az én dolgaimat.

Nem volt mit tennem, mint leülni saját magammal beszélgetni erről, hogy ennek nincs értelme. Sokkal értékesebb vagyok annál, mint hogy morzsákat kapjak a körülöttem lévő sokaságtól, míg én megtettem értük, amit csak lehetett. Mert ilyen vagyok. Vagyis ilyen voltam.

Nekem az odafigyelésre lett volna szükségem. Tudod, arra az igazi őszinte, mély beszélgetésre, ami után az ember úgy érzi, hogy kicserélték, újjá született. Nem kell megoldani helyettem semmit, nem kértem sosem lehetetlent vagy túl sokat senkitől, de amit én adok, azt el is várom viszont.
És itt jön a lényeg! Ha nem várod el valakitől, hogy odafigyeljen rád, akkor nem is fog. Logikus, nem? Az viszont azért még nekem is új egy kicsit, hogy várd el a szeretetet! Hogyan lehet azt valakitől elvárni? Ezen a kérdésen is átrágtam magam, és rájöttem, hogy igenis el lehet várni a szeretetet. El lehet várni a figyelmet és a megbecsülést.

Ha te változol, a környezeted is változik. Ha te elkezdesz keményebb lenni a barátokkal, és simán tudsz nemet mondani valamire, akkor azzal azt üzented, hogy nem vagy marionett bábú, akit rángatni lehet. Ha képes vagy azt mondani valakinek, hogy sajnálom, de ebben nem tudok neked segíteni, vagy most nem érek rá, akkor az először fura lesz, és haragot is szülhet, de te ezzel ne foglalkozz! Nem akarom azt mondani, hogy egyszer mindenki eljut arra a pontra, hogy kapásból, gondolkodás nélkül nemet mond valakinek valami kérésre, csak sok pofon és tanulólecke kell hozzá, mert nem jó az ilyen mondatokat hallani. Sokkal inkább azt szeretném mondani, hogy tanulj meg a belső hangodra hallgatni. És ha ő azt mondja, hogy ezt és ezt a kérést szívesen teljesíted, akkor mondj igent bátran. Ám ha a kérés hallatán rossz érzések ébrednek benned, akkor mondj nemet bátran! Legyél önző, és csak azt nézd, hogy neked mi a jó! 

Nekem ezeket a dolgokat sajnos nem mondta el senki, sosem. A saját bőrömön tanultam meg, hogy ne legyek jó mindenkihez, mert nem éri meg. Nem leszek lelkileg erősebb és kívülről szebb, ha mindenkinek igent mondok, segítek, elintézem, megoldom. Akkor leszek lelkileg erős, nyugodt és kiegyensúlyozott, ha simán azt mondom valamire, hogy nem. Tudom jól, hogy az a típusú ember, aki szeret adni és érzékeny, el sem tudja képzelni hogyan, lehet valamire vagy valakinek nemet mondani. Segítek. Apró pici lépsekkel érdemes kezdeni. Miért baj az, ha egy férfi nemet mond valamire a párjának? Azok a pasik a legvonzóbbak, akik tudnak nemet mondani a nőnek. Miért baj az, ha egy szülő nemet mond a gyerekének? És miért baj az, ha nemet mondok valamire a munkahelyemen? Elég sokáig cipeltem azt a bélyeget, hogy az a hülye úgyis megcsinálja, az a hülye majd úgyis megoldja. Sok évembe és sok helyzetbe került, és biztosan másoknak is, hogy ki tudjuk alakítani a saját értékrendünket és a határokat mások felé.

Ha megtanulsz végre nemet mondani, boldogsággal fog eltölteni. Simán ki tudod mondani, hogy ne haragudj, de ebben nem tudok segíteni. Vagy nem akarok! Tudom, hogy a nem tudok, és a nem akarok, között hatalmas különbség van, de hidd el, csak az eleje nehéz. Egyáltalán nem szabad foglakozni azzal, hogy a másik mit él át akkor, ha én nemet mondok neki. Itt szokott jönni a lelki-terror, mert ha megszokták tőled, hogy igent mondasz, brutális meglepetés lesz a számukra az első nem tőled. Én annak idején kaptam nagyon durva megjegyzéseket, de ez meg arra volt jó, hogy engem igazoljon, nem érdemli meg az illető, hogy segítsek neki, tehát már nem is érzem rosszul magam, hogy nemet mondtam neki. Sőt! Kellemetlen a „barátok” számára, ha lepattintod őket magadról. De ez legyen tükör és azonnali visszajelzés arra is, hogy az illető nem barát. Én ugyan annak tekintettem őt és úgy is kezeltem, ő viszont ezzel a helyzettel igazolta vissza, hogy semmi másért nem „tartott” engem, mint a velem járó előnyökért vagy lehetőségekért. Meg azért, mert egy kihasználható hülye vagyok.

Amikor átéled az első ilyen helyzetet, jönni fog a többi is sorra, mert elindítottál egy folyamatot. Ha Gizikének tudtál nemet mondani kedden, akkor Józsikának is tudsz majd nemet mondani csütörtökön. Aztán amikor Gizikékből és Józsikákból volt elég, akkor rájössz, hogy ebben a díszes nagy csapatban igazából csak kettő olyan ember van, aki megértette, ha nem értél rá, megértette, ha rossz napod van, és simán felhívhatod akár sírva is, hogy segíts! Ő segíteni fog!

A barát-ság nem érdek dolgokon alapul, hanem teljesen másról szól. A barátok, barátok. Barátnak tekintem azt az embert, aki odafigyel rám. Aki a szemembe néz, amikor beszélek hozzá, nem pedig kifelé bámul az ablakon és minden más jobban érdekli, mint én és az, amit mondok neki. Volt már olyan, aki mellől legszívesebben felálltam volna, mert én csak meséltem, ráadásul mély és fontos dologról, ő meg nézegette az embereket a kávézóban. De nem tettem, nem álltam fel, csak eltettem magamnak az érzést és többet nem akartam vele beszélgetni.

Barát az, aki ott van velem és mellettem, ha röhögni lehet valamin, és akkor is, ha gond van. Nem bírál, nem tesz megjegyzéseket.  Meghallgatja a szépet és velem örül, őszintén. És halálra aggódja magát, ha gondban vagyok. Én pedig halálra aggódhatom magam, ha ő van szarban. Lerághatom a kezeimet, míg a szülőszobában életet ad a gyermekének, és alig várom, hogy berohanhassak a kórházba megnézni őket.

Nem attól lesz barát valaki, ha naponta ott lóg mellettem és belevinne minden simlis ügyletbe, meg velem veteti meg a piáját és tőlem kér cigit, mert amúgy nem is dohányzik, de most (is) rágyújtana. A barát lakhat az ország másik végében is, vagy külföldön. Ma már nincs határ egy jó beszélgetéshez. Tiszta sor, hogy a személyes dumcsi klasszisokkal jobb, mint a neten történő, de mégis több a semminél. Inkább beszélek telefonon a barátaimmal, mint hogy olyan slepp vegyen körül minden nap, akik csak az energia szintemet csökkentik, de nem tesznek hozzám semmit.

Amikor eljutsz odáig, hogy határokat húzol magad köré és nem lehet veled akármit megtenni, akkor valóban ki fog cserélődni a környezeted. Egészen egyszerűen olyan emberek fognak melléd sodródni és szegődni, akik olyanok, mint te. Mindegyik jó ember lesz. Olyan, mint te. Egyik sem fog kihasználni, egyik sem fog hülyére venni és a szemedbe fognak nézni beszélgetés közben. A kérdéseikből tökéletesen érezni fogod, hogy érti, miről beszélsz. Ennél jobb érzés pedig kevés van. A barátok megértenek bennünket, a „barátok” pedig azt mondják, hogy jó hülye vagy, hogy ezen a dolgon pörögsz, szard le! A barát veled van, a vélt barát pedig ellened. Nekik csak addig kellesz, míg kielégíted az igényeiket, utána viszont dobnak a kukába.

A barátok fogják a kisujjadat és nem engedik, hogy egyedül légy. És ha a helyzet úgy kívánja, kiveszik a telefont a kezedből, vagy a kocsi kulcsot, nehogy hülyeséget csinálj! A barátok ismerik a lelkivilágodat és tudják azt is hogy mire fogsz igent és mire fogsz nemet mondani. Elég sok és sokfajta helyzetet éltetek meg együtt vagy meséltetek el egymásnak ahhoz, hogy tudják mi a te világod és mi nem az. Azt is tudják, hogy mit hogyan tálaljanak neked. Mikor mondjanak valamit és mikor ne. Mikor van az, hogy nem szólnak egy szót sem, csak odahúznak magukhoz, hosszan megpuszilják a homlokodat, és azt mondják, szeretlek! Te meg elsírod magad, ahogy a gesztustól szétárad benned az őszinte mély szeretet és odafigyelés.

A barátok előre röhögnek, hogy egy adott helyzetre hogyan fogsz reagálni, mert egyszerűen ismernek. Tudják ki vagy, merre tartasz. A barátok tisztelnek és tiszteletben tartják a számodra fontos dolgokat akkor is, ha nem teljesen értenek veled egyet. Tisztelik a döntéseidet akkor is, ha nem értenek veled egyet és bármikor felhívhatod őket, hogy elmeséld milyen csodálatos dolog történt veled. Ők sosem lesznek irigyek vagy féltékenyek rád. Ők ott fognak állni melletted, ha katasztrófát kell elhárítani.

A humor és a mosoly a legjobb gyógyír minden gondra és bánatra. Vagy kínjukban fognak nevetni, és már neked sem lesz más választásod, mint, hogy hangosan röhögj, velük együtt.

Amikor eljutsz odáig, hogy egy, na, jó, két kezeden meg tudod számolni hány jó ember van az éltedben, sínen vagy! Minden helyzetben ott fognak állni melletted és mögötted, mint egy erős bástya. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy fordítva is igaz. Te is az ő bástyájuk vagy. 

Miután megtanultál nemet mondani és válogatni a neked szánt feladatok között, elkezdődik egy új élet, ami arról fog szólni, hogy végre te is kapni fogsz, nem mindig csak adni. Munkát szereznek neked a barátaid, veled képzelnek el munkacsapatot, téged választanak egy fontos vagy fontosabb feladatra. Kihívásokat és lehetőségeket fogsz kapni, egyre többet és jobbakat. Mire megtanulsz válogatni az emberek között, megtanulsz válogatni a lehetőségek között is. Mert ekkorra már nem feladataid lesznek, hanem lehetőségeid. 

NoraSm

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése