Kérj!

“Az élet tartogat meglepetéseket: van, hogy azt mondja, csukd be a szemed, és fújd el a gyertyákat, aztán jól belenyomja a képedet a tortába, mielőtt kívánhatnál valamit. De! Néha, olykor, hébe-hóba azért sikerül elrebegned azt a kívánságot, és valóra is válik.”

Emery Lord 

Születésnapom reggelén ez a bejegyzés várt az egyik kedves barátomtól. Olyan hatással volt rám a néhány mondat, hogy napokkal később is ezen jártak a gondolataim.

Mennyire igaz, hogy amikor nem vagyunk jól, kérni sem merünk. Ezért érdemes arra törekedni, hogy a torta ne az arcunkban landoljon, ne is fokhagymás késsel vágjuk fel, hanem egy erre a célra készült, tortakéssel, csodás szeleteket tudjunk szeletelni, kitálalni egy szép tányérra, és jóízűen, hümmögve minden falatjának ízét élvezve, szép lassan elmajszolni.

Miért csak a születésnapunkon érzünk magunkban annyi őserőt, hogy hittel, meggyőződéssel, és gyermeki ártatlansággal, tisztasággal tudunk kérni? Akár olyan dolgokat is, amelyek egy hétfő reggelen eszünkbe se mernének jutni. Miért kell születésnapnak lennie ahhoz, hogy kérjünk, vagy kívánjunk?

Hetek óta ez a gondolat motoszkált a fejemben, mígnem jött a novemberi Tízmilliószoros nap. Azonnal tele lett vele az Internet, és elhalmoztak minket hasznos tanácsokkal, hogyan is lenne jó a mai napon gondolkodni, cselekedni, érezni. Feltűnt a sok cikk mellett az is, hogy egyre több ember beszél erről a napról természetesen és nyíltan. (10 éve még nem merték volna vállalni, sőt nem is tudtuk, hogy van ilyen nap.)

Tehát egyre több ember hisz ennek a napnak a tízmilliószoros erejében, és ha én ezen a napon a padlón ülős állapotomban vagyok, akkor most ezt felturbóztam, és ezt vonzom, tehát szar passzban leszek egy jó ideig? Basszus! Ne már!

Ám, ha mindent elkövetek annak érdekében, hogy eme nagyon erős energiával rendelkező napon nagyon jól legyek, és jó napom legyen, akkor ezt az állapotot és energiát erősítem magamban és magam körül, hosszútávon? Sanszos.

Felkelünk a tízmilliószor nap reggelén, és ha szerencsénk van, akkor valóban belülről jövő, őszinte mosollyal nyugtázzuk, hogy ma jó napunk lesz. ( Igazából, tök egyszerűen, eldöntöttük)

A kellemetlenebb az, amikor ezen a reggelen magadra kellene erőltetni a jóllétet, mert épp nem vagy jól, és tudjuk, hogy ez parancsszóra nem megy. De tételezzük fel, hogy jól sikerült ez a nap, nagyon jól.  

Elmúlt a tízmilliószoros nap, és másnap úgy élünk, mintha mi sem történt volna. Tegnap jók voltunk, teli mosollyal, hittünk és kértünk, ma meg már nem ünnep van, hanem csütörtök. Minek is örülünk egy átlagos csütörtökön, nem igaz? A tegnapi nap pozitív élményei és érzései pedig már el is felejtődtek. Nem hoztunk belőle magunkkal tegnapról mára. Pontosan olyan ez, mintha elmentél volna nyaralni a Maldív-szigetekre egy hónapra, és ahogy hazaérve, leszálltál a reptéren a sok órás út után, el is felejtetted, hogy tegnap még a fehér homokban sétáltál mezítláb. Nem hoztad haza magaddal a feltöltődés, és az átélt élmények, a pihenés erejét, nem lesz, ami erőt adjon neked a mindennapokban. Holott, nyaralni azért megyünk, hogy a sok élmény vigyen minket csütörtökről péntekre.

Következik lassan az Advent, jön a Mikulás, majd a mindenki által várt Karácsony, ami a legnagyobb hazugság, és persze a sort zárja majd a Szilveszter, amikor mindenki megint ígérget fűt, fát és bokrot. Január első napjától pedig elindul egy újabb hazugsági év. Nyilván mindenki saját magának hazudik, de hazudik. Ha magamnak hazudok, akkor a környezetemnek is hazudok, aztán ezt vagy észreveszik, vagy nem. Vagy szólnak, vagy nem.

Minden évnek van jó pár olyan jeles vagy erős napja, amikor jók vagyunk. Nem balhézunk (annyit) nem vagyunk ingerültek (annyira). Nyitottabb a szívünk. Ja, igen, sebezhetőbbek is vagyunk, de mi ezzel a baj? Ebből lenne jó többet adnunk egymásnak és magunknak is. Mondjuk, legyen évente tíz olyan nap, amibe érdemes lenne belekapaszkodni, és kicsit tervezve, mankónak használva, készülni ezekre a napokra. Várni, de nem csak fejben, hanem lélekben is. A Karácsonyt használná a legtöbb ember a legnagyobb és legerősebb hit és szeretetmankónak, csak a legtöbben nem azt kapják, amit vártak, és egy idő után minden karácsony egy csalódás lesz, tehát már nem is várják.

Csak úgy tesznek, mintha várnák. Drága ajándékok, 3 napot eltöltünk egymással, és akkor minden rendben van. Jó apa, jó szülő és jó gyerek vagyok, mert megfelelni akarok. Közben meg mindenki feszeng. Mondjuk én nem, de a legtöbb ember igen. Érdemes leülni egy bevásárlóközpont bejárata körüli padra egy kis időre, karácsony előtt 3 nappal. Nézegesd a kijövő és bemenő embereket. Olyan ideges és ingerült mindenki, hogy tanulmányt lehetne írni erről. Hol van itt szó arról, hogy a szeretet ünnepe? Ha a karácsony a szeretetről szól, akkor miért nem adnak az emberek ebből az idegeneknek is? Mindenkinek karácsony van, nem csak Bála bácsinak és Joli néninek. Ilyenkor vagyunk a legérzékenyebbek és mégis a legtöbben ennek az ellenkezőjét mutatják kifelé, és még csak észre sem veszik. Karácsony előtt megszokottan azt mondjuk mindenkinek és mindegy kinek, hogy boldog karácsonyt! Békés ünnepeket!  Annyiszor mondjuk, hogy már csömör. Viszont! Ha őszintén is gondolnánk, amikor kiejtjük a szánkon, Szentestére mindenkinek szárnya nőne a boldogságtól és az eufóriától.

Vásárlás közben szinte ölre menő harcok és szócsaták mennek. Majd két óra múlva a nagyi beül a fa alá és olyan áhítattal játszik az unokáival, hogy a sok elkészült kép beteríti az egész Facebookot. Még két napig eljátssza mindenki, hogy felhőtlenül boldog, és hatalmas a család ereje, de két nap múlva ugyanúgy utálják az anyóst, mint a múlt héten.

Én nem karácsonykor szeretek szeretni, hanem minden nap. Én azért várom a karácsonyt, mert onnantól hosszabbodnak a nappalok. Már megtanultam, hogy karácsony akkor van, amikor én azt szeretném.

Ha adott mindenki számára legalább tíz olyan nap az évben, ami neki kedves, érdekes, hisz benne, és várja, akkor ezek segítségével ki lehet alakítani egy egyéni hitrendszert, ami így már nem is hangzik olyan misztikusan És, el lehet érni, hogy ne évente tíz napot legyünk jól és érezzük magunkat elégedettnek, netán boldognak, hanem akár egész évben. Az életünk úgyis tesz róla, hogy valami rumli mindig legyen körülöttünk, de mi irányítunk, nem pedig a véletlenek. Nem hiába mondják azt, hogy legyél tudatos, és minden fejben dől el. Azért mondjuk, mert így van. A Tízmilliószoros nap reggelén vagy a szülinapod reggelén fel tudsz úgy ébredni, hogy ma jó napom lesz? Igen. Akkor január közepén és július elején is fel tudsz ébredni, tehát miden reggel úgy, hogy ma jó napom lesz.

Amikor tudatosan elkezdesz odafigyelni apró dolgokra, melyek zavarnak, idegesítenek, és rossz kedved lesz tőlük, vizsgáld meg. Kérdezd meg magadtól, hogy ez a dolog miért rossz neked? Valami választ úgyis fogsz rá kapni. Lehet, hogy nem azonnal, de fogsz rá választ kapni. Tudni fogod, hogy miért húzod le magad a földre olyan gyakran, és miért nem hiszed el, hogy minden lehet jó?!

Ebbe az okos fotóba pedig tegnap későn este futottam bele:

A legtöbb ember pont a cél előtt adja fel a terveit, álmait. A hited magadban akkor lesz igazán erős, ha képes vagy tovább menni az utadon, akkor is, amikor az eszed azt mondja, add fel!

Kérj mindennap! Kérj sokat és gyakran! Merj kérni! Képzeld, tényleg lehet kérni. Azért kaptuk ezt a lehetőséget, hogy éljünk vele! Tanulj meg nagyon szépen kérni, tisztelettel, őszintén, és szívből. Akkor teljesülni fog. Kezdd kicsi dolgokkal, olyanokkal, amikben hiszel, hogy megvalósulhat. Klasszikus eset, a parkolóhely késrés. Ezt ma már mindenki ismeri, és millióan használják. Ma már sima ügy ilyet kérni. No, akkor innen lehet tovább lépni, hiszen hited már van!

Amikor pedig az apró kérések teljesültek, megtanultál egy kicsit elfogadni is. Nagyon sok embernek vannak elfogadási gátjai, nekem is, mindenkinek. És nyilván mindenkinek más és más életterületen jelentkeznek a tünetek. De ezekkel a kicsi lépésekkel, nagyon gyorsan és eredményesen lehet haladni, hogy egyre nagyobb és szebb dolgokat kérjünk, és kívánjunk. A tempót te diktálod! Határ pedig a csillagos ég!

Kérj!

NoraSm

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :)https://www.facebook.com/norapictures/

Mit lát a kívülálló?

Hányszor hallottad már azt, hogy egy kívülálló, sokkal jobban átlátja a mi dolgainkat, és sokkal objektívebben tud..hat véleményt, és pláne ötletet adni, hogyan oldjuk meg a saját problémáinkat?! Pppfff…

Amikor jó pár évvel ezelőtt, először jártam Fehér Mariannál a Juventus rádió Budapesti arcok című műsorában, kaptam kérdéseket tőle, bőven. A beszélgetésünk témája az első, Nóra című könyvem tartalma és persze a háttere volt. Mariann azt kérdezte, hogy megbeszéltem-e valakivel, vagy kértem-e tanácsot valakitől, mielőtt eldöntöttem és megszerveztem, hogy Budapestről, Mallorcára költözöm. (Mert, hogy az első könyvemet Mallorcán írtam) Mariann kérdésére gondolkodás nélkül rávágtam, hogy nem! Nem beszéltem meg senkivel és nem kértem tanácsot senkitől. Teljesen egyedül döntöttem. Mariann pedig kikerekedett szemekkel kérdezte, hogy egyedül döntöttem? De mégis miért?

Azért, mert nem volt olyan ismerősöm, aki magyar és Mallorcán él vagy élt volna. Azért, mert itthon fölösleges is lenne megkérdezni bármelyik barátomat, mert nem ők akarják elhagyni a megszokott környezetüket, hanem én. Nem ők élik az életemet, hanem én. Hogyan adhatna nekem tanácsot olyan ember, aki még nem volt a helyemben, és talán nem is akar a helyemben lenni? Én tudom, hogy miért és hogyan jutottam el arra a lelkiállapotra, hogy menni akarok. Miért kérdezzek meg olyan embert, aki szándékán kívül ugyan, de elkezd lebeszélni engem? Az nekem miért jó? Ő azt látja, hogy van hol laknom, van rendes állásom, egy halom ismerősöm. Akkor minek innen elmenni? Jó úgy minden, ahogy van. Neki. De nem nekem.

A döntéseim a sajátjaim. Azokért nem tudok hibáztatni senkit. Csak magamat. Amikor van egy munkahelyi vagy magánéleti problémád, és megkérdezel valakit, vagy valakiket, hogy mit tennének a helyedben, biztosan tesznek fel néhány kérdést, hogy tisztábban lássák a helyzetet. Te válaszolsz, de az éppen aktuális lelkiállapotodnak megfelelően beszélsz róla. Nem pedig objektíven. Vagy haragszol, vagy elfogult vagy, de nem objektív. Akkor a kívülálló haver, vagy barát mi alapján döntsön vagy adjon neked tanácsot?

Tegyük fel, adott valami tanácsot. Esetleg ő már volt ilyen helyzetben, vagy hasonlóban és ezt megosztja veled. De jóó, nála működött. Mit csinálsz? Ugyanazt fogod tenni, mert a havernál működött. Igen, csak nincs két egyforma helyzet és két egyforma ember. Ami a havernál működött, vagy bevált, nálad pont nem fog. Szar lépést tettél, rosszul reagáltál valamire, de basszus, már nem lehet visszacsinálni. Te meg haragudni fogsz a haverra, hogy rossz tanácsot adott. Közben meg vered a fejedet a falba, hogy hallgattál valaki másra. Már, ha egyáltalán szoktál magadba nézni. A legtöbb ember mindig másokat hibáztat, de ezt most hagyjuk.

Ha a belső hangodra hallgattál volna, jó döntést hoztál volna, és még jobb lépést tettél volna. Senki sem lehet az én helyemben vagy helyzetemben, csak én. Senki sem vállalhat felelősséget az én tetteimért és a kimondott szavaimért, csak én! Akkor hogy jön az ide, hogy a kívülálló jobban látja az én dolgaimat?

Dehogy lát. Nem lát az semmit, csak morzsákat.

Te vagy a helyzetben, veled történik, a te bőrödre vagy sikeredre megy a vásár, akkor miért mások döntsenek? Miért mások tanácsára várunk? Mondjuk én nem. Az lehet, hogy mesélek a dolgaimról a barátaimnak, de nem kérdezek, hanem közlök. A bizonytalanságom és az esetleges kétségeim az enyémek, nem másé.

Tehát nekem kell eltávolodnom az adott megoldandó helyzetemtől, de csak annyira, hogy más szemmel láthassak rá, és ha végre kihúzom a fejemet a saját káoszomból, akkor előfordulhat, hogy teljesen más nézőpontból látom ugyanazt a helyzetet. Ha megtanulom lefoglalni magam és a hülye, nyomasztó gondolataimat nem hagyni bekúszni a fejembe, naponta milliószor, akkor csend lesz körülöttem és bennem. Amikor pedig lecsendesedtem végre, olyan jó ötleteim és lehetőségeim adódnak, hogy meg fogok lepődni. Sok ilyen élményem volt már, azért mondom.

Tudom jól, hogy amikor valaki nagyon ideges, haragszik, becsapták, kihasználták, hazudtak neki, félrevezették, vagy saját magának okozott fájdalmat, csalódást, irtó nehéz lenyugodni. Amikor legszívesebben törnél-zúznál, vagy agyonvernél valakit, senki se mondja, hogy nyugi! Úgyis csak idegesebb leszel. Tehát, nem árt fizikailag levezetni először a feszültséget. Menj el sétálni vagy túrázni. Menj el futni egyet vagy fogj egy boksz-zsákot, akkor is, ha nem vagy boxoló. Verd szét a zsákot, és megnyugszol. Ezután már sokkal könnyebb lesz időt szakítanod mondjuk arra, hogy beülj az autódba, és elmenj egyedül egy kedvenc helyedre. Ülj le a padra, az a legjobb, ha nincs körülötted senki, és ha úgy érzed, sírd ki magadból a feszültséget. Olyan nincs, hogy a sírás ciki. A sírás feszültségoldás. Használd, és ne szégyelld, pláne magad előtt, akkor se, ha férfi vagy. ( Tudod, ezt már írtam korábban, a pasik nem sírnak, a férfiak igen.)

Sok esetben tapasztaltam már, hogy a természet feltölt energiával, és elviszi magával az én fájdalmaimat, vagy dühömet. Helyette kapok nyugalmat és hitet. Hitet önmagamban, és abban, hogy minden történés az én javamat szolgálja, még akkor is, ha most ebben a pillanatban cudarul vagyok. Minden okkal történik.

Kitől kérhetnék hát igazán jó tanácsot a döntéseimhez, mint saját magamtól. A belső hangomtól, aki arra is figyel minden történésben, amire én már nem tudok. A lelkemben minden pillanata és mozzanata el van raktározva egy helyzetnek. Tehát, ki segíthet nekem dönteni, ha nem én magam?!

Ezt is többször mondtam már…. Ego, ész, szív és lélek. Ők négyen számomra teljesen külön tényezők. Sokszor futottam már bele abba, hogy azt hittem a józan eszem, az a józan eszem, és sajnos utólag kiderült, hogy az egom volt. Rossz tanácsot adott, mert okos akartam lenni. Nem a szívemre hallgattam és a belső lelki hangomra.

Nagyon nehéz megtanulni lenyugtatni magunkat egy rohadt vagy nagyon nehéz helyzetben, tudom! Nagyon nehéz megtalálni a módját, hogy fizikailag is megnyugodjunk, de ha eddig képes vagy eljutni, tényleg megnyugszol, és briliáns ötleteid lesznek. Húzd ki a fejed valahogy a mosógép forgódobjából, (nem akarom írni, hogy a moslékos vödörből) és minden a helyére kerül.

Ki éli az életedet a főnököddel vagy a pasiddal? Te vagy egy haverod? Ne keverd össze a bizonytalanságot azzal, hogy mesélsz a dolgaidról. Teljesen másként hat az egyik és másképp a másik. Ki vezeti a te életedet? A haverok vagy te?  Ki áll oda egy másik ember elé és mond igent vagy nemet? Te vagy egy barátod? Annyira igaz ide az, hogy egyedül születünk, és egyedül halunk meg. Ez pont erről szól. Minden döntést magunknak kell meghozni, de nem a környezetünk véleménye és befolyásolása alapján, hanem a saját megérzésünk és legjobb tudásunk alapján.

Micsoda álomvilágban élnénk, ha mindenki a maga dolgával, mindenki a maga kapcsolatával foglalkozna, nem pedig a másokéval. Biztosan azt is hallottad már többször, hogy mások dolgaiban de okosak tudunk lenni, azt hogy átlátjuk. A magunkéval meg nem tudunk mit kezdeni. Tehát, ha te magad képes leszel legalább egy kicsit eltávolodni a saját adott problémádtól, vagy megoldandó helyzetedtől, te fogod hozni a legjobb döntést, te fogod megtenni a legjobb lépést, és még sikeres is lesz. Tehát, a saját sikered ad majd erőt a következő feladatod megoldásához. Már magadban fogsz bízni, nem pedig a haverokban.

Közben pedig fejlődtél, erősödtél, tapasztaltál, és sokkal bátrabb lettél. Aztán pedig elmeséled másoknak a kínjaidat és a sikereidet is, de nem úgy, hogy receptet adsz nekik, dekára és deciliterre, hanem erőt és hitet, hogy valóban mindenki a saját maga szerencséjének kovácsa. És persze segíts magadon, Isten is megsegít! Ha más nem, isteni sugallattal, szeretetérzéssel, vagy valami apró csodával. :) 

NoraSm

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/