A legtöbb felnőtt menekül a gyerekzsivaj elől. Régen én is ilyen voltam, aztán a munkáim által egyszer csak egyre több kisgyerek vett körül, és elkezdtem őket figyelni. Tudatosan figyelni, kicsit talán tanulmányozni is. Szép lassan rájöttem, hogy a kisgyerekek többsége nagyon cuki, nagyon okos és állati jó meglátásaik, na meg beszólásaik vannak.
Nem lettem mára gyerekmániás, de egyre több közülük az, aki megfog és rajta felejtem a tekintetemet, akár percekig.
Sok ember csendre és nyugalomra vágyi, amikor tele van a feje gondolatokkal, de én most más terápiát választottam magamnak. "Bekéretőztem" a nemesvámosi Csillagvirág Óvodába egy szerda délelőttre, a fényképezőgépemmel együtt. Előre egyeztettük az óvoda vezetőjével és az óvónénikkel, hogy kattogtatni szeretnék, kicsit a gyerekekkel lenni, és elkapni olyan pillanatokat, amelyek valódiak és nagyon őszinték.
Az utóbbi időben egyre több fotósorozatom marad a fiókban. Túl személyesek és nem szeretnék reklámot csinálni magamnak pl. egy gyereksorozattal, nem ezért készül. Azért készült a mai sorozat, hogy élményt adhassak a kicsiknek, hogy Nóri (néni) fotózza őket, ahogy játszanak, vagy közös foglalkozást tartanak. Nóri néni fotóit az óvoda, a gyerkőcök, és a szülők fogják látni. Veletek pedig hangulatképeket osztok meg, hogy picit átérezhető legyen, milyen érzés egy délelőttöt eltölteni egy oviban, gyerekzsivajban.
Én akartam meglepni a piciket, de ők leptek meg engem. Van néhány gyerkőc, akiket ismerek a szüleik által, és vannak jó páran akiket különböző családi rendezvényeken már fotóztam. De a többségük számára idegen voltam. Azt szokták mondani, hogy a gyerekek jó emberismerők, és megérzik, hogy kiben lehet bízni és kiben nem. Ezek alapján, átmentem a vizsgán. Édesek voltak, ahogy jelezték, szeretnék, ha fotó készülne róluk. Boldogan nézték vissza az elkészült képeket, és csináljunk még! Nincs beállított fotó, csak a spontán pillanat van. Az lesz igazi és beszédes. És a picik is beszédesek voltak. Odajöttek hozzám mesélni, hogy már csak hármat kell aludni, és többet nincs ovi, szeptembertől pedig iskolába fog járni. Egy kisfiú a 12 éves nagy tesójáról mesélt, hogy képzeljem el, micsoda dolgai vannak.... és ha megsértődik a nagy tesó, akkor becsapja a szobája ajtaját. Egy hároméves kislány haját megfésültem a kis rózsaszín fésűvel, egy másik kislány babájának hajából én vettem ki a hajgumit. A legédesebb pillanat pedig az volt, amikor egy négyéves forma kisfiú odajött hozzám, nem szólt egy szót sem, átölelt a combomnál és csak bújt hozzám.
Biztos vagyok benne, hogy kőkemény idegzet és nyugodt természet szükséges ahhoz, hogy valaki hivatásszerűen a kicsikkel legyen hétfőtől péntekig, évtizedeken át, de nekem most pont erre volt szükségem. Nem számítottam rá, hogy ennyire kedvesen és barátságosan fognak fogadni. Maradandó élményt kaptam, és remélem, hogy mehetek máskor is!
Nora.Sm
facebook.com/norapictures
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése