2019. július 26., péntek

Hímneműek társasága

Egy gyors, délelőtti, pár boltba befutós bevásárlás olyan kortörténet, hogy csak nézek....

Alapvető kérdésem az, hogy mi van a hímnemű emberi lényekkel, akiket maximum pasinak lehetne titulálni, férfinek semmiképp?! Ki nem tanította vagy nem nevelte őket arra, hogyan bánunk egy nővel, hogyan bánunk a gyerekünkkel és úgy általában az emberekkel? 

Ki tanította azt a hímneműeknek, hogy attól lesz tekintélyük, ha parancsoló, lekezelő, hangnemben beszélnek a szeretteikkel, leginkább mások előtt?! Ezt hívják azt hiszem úgy, hogy az emberi mivoltában való magalázás.  Zsarnokság, önzőség, lelki terror. És mennyi ilyen házasság és család van!

Szóval, két bolt, két hímnemű. Az egyik boltban apuka nagyképűen és lekezelően kiadat a feleségére, hogy azt a szart már minek vette meg? ( Valami 200 Ft-os tételről beszélünk) 
- Drágám, így kaptunk 10% kedvezményt a teljes vásárlásra
- Kit érdekel a kedvezmény? Az a szar már nem kellett volna.... 

Persze apukának két gyereke is van, akikhez hasonlóan ridegen viszonyult. Én vagyok a falkavezér, paraszt vagyok, mások előtt degradálom a családomat, és ettől vagyok valaki. igen, egy nagy senki! Sajnálom az ilyen ember gyerekeit. A feleségét viszont nem, mert ő választotta magának.

Kettő perccel később, egy élelmiszer üzlet parkolója felé vezettem, amikor látom a boltból kijövő házaspár hímnemű tagja odabassza  a kocsi tetejére a 12-os tejes kartont. Csoda, hogy nem szakadt szét a karton, és borult le a 12 doboz tej a kocsi tetejéről. Mi ez a teátrális viselkedés a pasiktól? ( Nők is csinálnak ilyet, tudom, és azt sem értem) De ezek után ne mondja senki, hogy a nő alapból hisztis. Egy fenét! Tapasztalatból tudom, hogy  a legtöbb női hisztit a pasik generálják.  

A hímnemű azt is félreérti, ha nőnemű párja el szeretné neki mondani röviden, hogy mi bántja. Előfordul a nőkkel is, hogy vannak olyan dolgaik, gondolataik, amiket szeretnének megosztani a párjukkal, mert hogy ez így lenne normális. Ettől vagyunk egy csapat, hogy sokat beszélgetünk és megosztjuk egymással, hogy mi vesz minket körül. Mi nyomaszt, minek örülünk, mi dobott fel nagyon a ma nap, mit kell megoldanunk, leginkább egyedül. No, ez a pasi félének már a hiszti.  Írtam én már erről korábban többet is, hogy a hiszti apám, nem itt kezdődik. 

Szóval, miért kell egy parkolónyi embernek azt látnia, hogy Hans Németországból, odabassza  a tejes kartont a kibaszott autójának a tetejére? Az intelligens ember megvárja  a kellő helyet, és közeget és nyugalmat, és akkor kezd el ordibálni, ha a helyzet ezt hozza ki belőle. Két ember feszkója az arra  a két emberre tartozik. Nem akarok róla tudni, hogy Hans felesége mit követhetett el abban a szerencsétlen boltban, hogy mások előtt hozza  a nőt  ilyen helyzetbe, hogy apu ideges, és ezt lássa mindenki, sőt még annál is többen, ha lehet. 

Ha én ki vagyok  akadva  a pasimra, férjemre, gyerekemre, vagy bárki másra, azt nem viszem ki az utcára, és nem teszem ki a közösségi oldalamra  a kirakatba. Senkinek semmi köze hozzá, hogy meg lettem bántva, el lettem hanyagolva, ki lettem használva, bármiféle negatív dolog történt velem. Én még a személyes pozitív dolgaimat is ritkán osztom meg nyilvánosan, azokat is általában később, mint amikor megéltem őket. 

Befelé élem meg a dolgokat, és így jobban hatnak rám és többet is tanulok, fejlődöm.  Miért van az, hogy az emberek 90%-a kifelé él meg mindent? Jót, rosszat, aztán meg veri a fejét a falba, hogy basszus, ezt nem kellett volna. Kiadtam magam másoknak, céltáblát csináltam magamból, esélyt adok arra valakinek, hogy örüljön az én kínomnak vagy rossz helyzetnek? Dehogy! Nagyon nehéz dolog uralkodni magunkon és nem világgá kürtölni mindent, tudom jól, de mégis az önuralom a legkifizetődőbb dolog. Mindennek megvan a maga helye is ideje.

Mindenkinek volt már olyan helyzete, hogy legszívesebben leszarta volna ki lát, és mit lát és utána mit fog gondolni, de te akkor is leüvöltöd azt, aki felbaszott. Tovább nem fűzöm ezt a szálat, fantáziája mindenkinek van, hogy meddig menne el... én néha szívesen nyúltam volna egy baseball ütőért, remegtem már a dühtől és idegességtől, de nem hozom magam olyan helyzetbe, hogy utána a következményeit kelljen viselni, és még nekem kelljen bocsánatot kérni. Megtanultam, hogy nem ér annyit. Az élet majd megoldja. 

De miért kell egy apának fölényesen, magas lóról beszélnie egy boltban a családjával? Miért kell a tejes kartont odabaszni a kocsi tetejére? Miért kell balhézni és nevetségessé tennie magát egy hímneműnek, ha nincs is rá oka, csak mert kreált  magának egy helyzetet és élvezkedik benne?  

Miért kell egy több éves kapcsolat végén egy hímneműen azt mondania, hogy töröld ki a számom és felejts el, miközben panaszkodik fűnek fának,és ő írogat nem emberhez méltó vádakat annak az embernek, akivel az ágyát és az életét osztotta meg?   Miért kell egymás telefonjaiba beletúrni és az éjszaka közepén felébreszteni a másikat, hogy akkor lehet költözni?! Soha egyetlen pillanatra sem merült fel ezekben az emberekben, hogy ez olyan képet fest róluk kifelé a világnak, aminek pont az ellenkezőjét szeretnék láttatni?  Erre szoktuk azt mondani, hogy über gáz! A vélt vagy jogos düh és harag nem hatalmaz fel senkit arra, hogy úgy viselkedjen vagy reagáljon egy helyzetre, ahogy az egy embertől nem illik, és nem méltó. 

Nem attól lesz valaki férfi, hogy gyökér módon viselkedik, hanem attól, ha udvarias, figyelmes és természetes. A férfi nyugodtan kezeli és oldja meg a legnagyobb parát is, majd utána összeomlik kicsit, amikor senki sem látja. Tanítsa már meg ezeket a dolgokat valaki valahol a hímneműeknek lécci! 

Az a baj ezzel, hogy tanulni kell, el kell mondani milliószor, hogyan viselkedik egy egészséges lelkületű ember. Az a baj, hogy nem jön az emberekből zsigerből, hogy jó fejek, kedvesek és figyelmesek legyenek.  Ha szemét módon viselkedsz a környezeteddel, miért várod, hogy veled bárki is jó fej legyen? Nem érdemled meg!  Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy mások bánjanak veled. Ez nagy igazság! Ha meg maradsz gyökér, akkor ezt a reakciót is érdemled. 


Miért van az, hogy az ilyen hímneműek gondolják azt magukról, hogy férfiak? Hát, a férfi nem itt kezdődik! A férfi pontosan ennek az ellenkezője. Eszébe sem jutna hogy nyilvánosan hozza kínos, kellemetlen, megalázó helyzetbe a csaját, feleségét, barátnőjét, szeretőjét, kollégáit, haverjait, ismerőseit,gyerekét és a barátait. A férfi minden helyzetben szeretettel és tisztelettel bánik a környezetével, és persze önmagával is. Egy férfi sosem baszná a tejes kartont a kocsi tetejére, haraggal! Poénból simán megcsinálja, de csak azért, hogy a következő pillanatban szabadok legyenek a kezei és átölelhesse a nőt, aki elkísérte őt vásárolni. Érted a különbséget? A pasi elmegy az asszonnyal, és balhézik a semmin, a férfit pedig elkíséri a párja vásárolni.  Nyilvánvalóan szétröhögték magukat vásárlás közben és csak annyi dolgot vettek meg, amire valóban szükségük van.  Majd a vásárlás után hazamennek, főznek együtt valami egyszerű, gyors, de finom vacsorát, megisznak hozzá egy pohár bort, és másnap fülig érő szájjal elmennek dolgozni. 

Miért élnek a nők hímneműekkel? Nekik ez miért elég? Télleg minden nő elhitte, hogy nincs egy normális pasi sem, és így jó volt az első, aki szembejött és hajlandó volt fondorlatos trükkök árán gyűrűt húzni a csaj ujjára? Mert akkor szólok, hogy vannak ám férfiak is  a világon! Nem sok, ez igaz, de ha nem is szeretnél magadnak ilyet, akkor csak hímneműd lesz. A gyerekek meg amikor nagyobbak lesznek, alig várják, hogy leléphessenek otthonról, és olyan életet élhessenek, ami a számukra biztonságos, kiszámítható, nyugalmas és teljesen szabad. 

Nem a tejet kell az autó tetejére baszkodni, hanem meg kellene kérdezni a másiktól, hogy van valami baj? Gyere meséld el, meghallgatlak szívesen. Kihűlt házasságok, tekintély nélküli őszintétlen családok? Mégis mitől lennének rendben a dolgok? 

Nora.Sm
facebook.com/norapictures

2019. július 25., csütörtök

" A világ egy nagy leves, amiből mindenki azt eszi majd meg, amit belerakott, belefőzött"

Sajnos ez a mondat sem az én fejemből pattant ki,  "A világ egy nagy leves, amiből mindenki azt eszi majd meg, amit belerakott, belefőzött"  .. ??!! ..

És az utóbbi időben belefutottam jó pár olyan mondatba, vagy írásba, amitől kicsit nyüszítettem befelé, hogy itt vannak a mondataim és gondolataim, és hagyom, hogy mások fogalmazzák meg helyettem, én meg posztolgatom őket.  De annyi minden történik velem az utóbbi három évben, hogy időm és energiám sincs papírra vetni az arra érdemes és gondolatokat ébresztő élményeket, felismeréseket, pláne tapasztalatokat. 

Ha a világ egy nagy leves, és mindenki azt eszi majd meg, amit belerakott, akkor most hátradőlők a kényelmes karosszékemben, és türelemmel kivárom, hogy amiket belepakoltam a levesembe, meg is főjenek.Persze, időnként kavargatok rajta egyet, és beleszippantok az illatába. Isteni! 

Ha egy levesbe jó minőségű alapanyagokat teszel, finom és természetes fűszereket adsz hozzá, persze az sem mindegy, hogy mikor, és mennyit. Ha odafigyelsz a főzés minden egyes lépésére, persze csak lazán, semmi feszkó. Ha szívvel és lélekkel főzted a levesedet, és nem idő előtt kapcsolod le a gázról, akkor olyan kaját rittyentesz, elsősorban magadnak, hogy a nem létező unikornis is létezni fog . 

Akarsz-e jó levest főzni, vagy csak dobjunk össze gyorsan valamit, hogy legyen mit a pocakba tölteni, és ne éhezzen? Vagy, fontos vagy-e magadnak annyira, hogy fontos a gondosan előkészített és elkészített, isteni finom leves?  

Hogy is mondják, az vagy, amit megeszel? Tehát, ha szar minőségű, gyors levest főzöl magadnak mindig, akkor olyan lesz az életed és te magad is? Ám, ha jó minőségű, igényes, pontosan megtervezett és kivitelezett leveseket főzöl, akkor az életed is olyan lesz?  Tök logikus! 

Én szeretem a jó minőséget, és főzni is szeretek. Nem sajnálom rá az időt és az energiát, pláne  a jó alapanyagot. Nem baj, hogy  a finom levest sokáig főztem, mégis perceken belül elfogy, mert bármikor főzhetek magamnak egy újabb levest. 

Egyébként nem vagyok leveses, de ettől még a példa igaz, még akkor is, ha ezt most nem feltétlenül mindenki tudta követni, és (meg)érteni.

 Aki jól tud főzni, érti. Aki pedig nem tud, és nem is szeret, meg nem is akar, el sem olvassa ezt a gondolatsort. 

Csak főzz! Gyakran és finomakat! :) 

NoraSm 

facebook-com/norapictures