Nem akarok belemenni most abba a témába, hogy a Facebook használok sajnos nagy többsége kirakat életet él, ezzel másoktól várva a segítséget vagy megoldást, megerősítést, visszaigazolást, mert az hosszú okfejtés lenne. Most nem ez a téma, de kapcsolódik hozzá.
Tehát tegyük félre a kirakat életet, és nézzük csak azt a részét, hogy miket kiáltanak világgá az emberek, anélkül, hogy magukban keresnék a hibát.
Nyilvánosan valaki mást okolni egy olyan dologért, amiről két ember tehet, az vak meleg! Miért gondolja valaki azt, ha nyilvánosan szenved, és nyilvánosan sajnáltatja magát, ezzel persze valaki mást feketít be, az működni fog?! Nem fog működni, maximum kiröhögteted magad mindenkivel, és még azok is elfordulnak tőled, akik amúgy eddig kedveltek.
Taníthatnának az iskolában némi önismeretet, és akkor talán, de csak talán, nem lenne ennyi szánalmas ember a világon.
Kemény példához fogok most nyúlni, de legyen...
Soha nem mondta még senki az embereknek, hogy az a hibás, akit megcsalnak? Pedig így van! Nem a megcsalt fél az áldozat, hanem az, aki csal. A megcsalás már csak egy okozat. Elég lett a baszogatásból ok nélkül. Elég volt a teljesíthetetlen elvárásokból, szeretetnélküliségből, bizalmatlanságból, és abból, hogy tulajdonként kezelik egymást az emberek. Ez éppúgy igaz egy férfira, mint egy nőre. Előbb utóbb, mindenki csalni fog, ha nem kerek otthon a pite!
Olyan rohadtul evidens a megcsaltnak az, hogy őt bántották, és megalázták. És akkor most jövök én a képbe. Kevés nő van, akit annyiszor csaltak, mint engem. A vicc ebben az, hogy minden esetben tudtam, hogy az én hibám! Az egy másik része a dolognak, hogy tudatos vagy nem tudatos volt a viselkedésem, hogy elérjem, megcsaljanak.
Minden esetben leültem magammal beszélgetni, hogy mit és hol hibáztam.... Bánom-e, hogy hibáztam, vagy sem. Mit tanulhatok belőle, és min érdemes változtatnom a jövőben.
Nekem sosem jutott eszembe, hogy megcsalt kínomban és fájdalmamban vagdalózzak, lövöldözzek össze vissza, embereket traktáljak a részletekkel, balhézzak, revansot vegyek, bosszút álljak, holott a skorpió jegyre ez elvileg erősen jellemző tulajdonság. A bosszú nem old meg semmit. Csak magamat teszem nevetség tárgyává. Ha engem megcsaltak, és levágom, hogy az én hibám, két dolgot tehetek. Vagy odébb állok, vagy leülök a pasival megbeszélni, hogy hol hibáztam, akarom-e és képes vagyok-e változtatni, és képesek vagyunk-e ezen átlépve, nyitni egy új, tiszta fejezetet? De az nem tartozik a világra, hogy mi megy a színfalak mögött. Befelé éld meg és old meg, nem pedig kifelé.
Lehet, hogy hangosan olyan dologért kapálózol, ami, ha csendben lennél, és meghallanád a saját hangodat, nem is lenne olyan fontos. Nem a külvilág fog összetartani egy kapcsolatot vagy házasságot, hanem az a két ember, akiket ez érint.
20 éve, amikor még nem volt közösségi média, hogyan oldottad volna meg ezt a helyzetet? Nem volt hova kikürtölni. Maximum személyesen tudtad volna elmondani fűnek fának, de akkor is kiröhögött volna mindenki a hátad mögött, méghozzá jogosan! Minél többet kiabálsz, annál többen röhögnek rajtad. És tudod, mindig az kiabál, akinek a háza ég! Lehet, hogy inkább a tüzet kéne oltani, amit okoztál, mint ennyit kiabálni, full fölöslegesen!
NoraSm
facebook.com/norapictures
