 |
| saját fotó, csak illusztráció |
Csak sajnos kevesen látják meg, és még kevesebben veszik fel a földről...
Megint nem leszek népszerű, mert van képem olyan dolgokról írni, ami sokak számára nagyon nem fog tetszeni. Sebaj, engem nem zavar.
Benneteket nem zavar, hogy brutál rossz helyesírással okoskodtok a Facebook-on meg a többi platformon, akkor engem sem zavar, hogy ezt szóvá teszem. Legalább van valaki, aki szólni mer érte...
Annyit posztoltok, hogy az már beteges, pláne minden érdektelen szarságot, de azt még egyikőtök sem vette észre, hogy amikor a posztod kikerült az oldalra, azt írja neked a facebook, hogy a bejegyzésed megosztásra került! Vágod!? Megosztásra, nem pedig meg-osztásra! Büszkén írtok mindent külön, holott egybe kell írni. Amit meg külön kéne, azt egybe írjátok! Tudod, az iskolában ezt szépen a tanítónéni megtanította. Ám, ha mégis elfelejtetted volna, akkor segítek, íme a szabály:
 |
| saját fotó, csak illusztráció |
Az igekötős igék sajátosan viselkedő összetett szavak.
a) Ha az igekötő közvetlenül saját igéje (vagy igeneve) előtt áll, egybeírjuk vele: átad, benéz, felnyit v. fölnyit, lebecsül, visszaszerez; kiállítani, megtartó, eldobott, szembeszállva; stb. Hasonlóképpen: megtartás, szembeszállás stb. – Igekötők lehetnek a következők: abba-, agyon-, alá-, át-, be-, bele-, benn-, egybe-, el-, ellen-, elő-, előre-, fel- v. föl-, félbe-, félre-, felül- v. fölül-, fenn- v. fönn-, hátra-, haza-, helyre-, hozzá-, ide-, keresztül-, ketté-, ki-, körül-, közbe-, közre-, külön-, le-, meg-, mellé-, neki-, oda-, össze-, rá-, rajta-, széjjel-, szembe-, szerte-, szét-, tele-, tova-, tovább-, tönkre-, túl-, újjá-, újra-, utána-, végbe-, végig-, vissza- stb.
b) Ha az igekötő követi az igét (vagy igenevet), különírjuk tőle: pihend ki (magad), hagyj fel (ezzel), üljünk bele, menjetek előre, ne sározd össze, nem nézve oda, (akkor) ültünk le, (ti már) mehettek vissza stb.
c) Az igekötő külön szó marad, ha közte és igéje (vagy igeneve) között más szó is van: el ne késs, le nem tenné, újjá is építjük, közre kell bocsátani, haza szabad menni, föl sem véve stb. Hasonlóképpen: be nem avatkozás, meg nem értés stb.
Az igekötők különírása vagy egybeírása gyakran értelmi különbségre is utal: annak jelölője, hogy az igekötő a közvetlenül utána álló igéhez tartozik-e, vagy az ezt követőhöz. Más és más tehát: megvan húszéves, de: meg van töltve; megfogom a lepkét, de: meg fogom nézni; leszokott a dohányzásról, de: le szokott utazni vidékre; beleszeretett a lányba, de: bele szeretett volna szólni; elleszek nélküle, de: el leszek fáradva; megtudták a hírt, de: meg tudták javítani; stb.
 |
| saját fotó, csak illusztráció |
Hemzsegnek a közösségi oldalak a brutál helyesírási hibáktól, és egy halom ember lájkolja őket, és ti büszke magyarok vagytok?! Egy külföldi, aki megtanult magyarul, különbül ír, mint ti. Akkor okoskodjál, meg írjál ki bármit is, ha tudsz rendesen és helyesen írni.
Ja, hogy ezek kemény szavak tőlem és cseppet sem vagyok kedves? Így van! Könnyű nekem, mert írással foglalkozom? Jó pár ember van még rajtam kívül, aki nem írással foglakozik, mégis le tudja írni iskolai végzettségtől függetlenül, hogy megvettem a boltban a sört. Legyen már annyi igényed magad felé, hogy tudj írni!
Pár éve volt egy főszerkesztőm egy magazinnál, ő notóriusan azt írta, hogy egyenlőre! És amikor szólni mertem érte, hogy egy főszerkesztő tudja már leírni helyesen, hogy az egyelőre, akkor kimagyarázta (volna) hogy fáradt volt. Rossz kifogás, mert fáradtan is tudom hogyan kell leírni. Nem is dolgoztam ott sokáig.
Amit írásban kiadsz a kezedből, az téged minősít. Csak az a kérdés, hogy van-e igényed magad felé, vagy nincs! Ha így nézzük, akkor a többség igénytelen!
Ui: A jó fej külön írandó, a nem tudom, szintén külön írandó, de ha egy magán beszélgetésben írta írod, hogy "nemtoom", az úgy pont jó :) Magán beszélgetésben annyi hibát véthetsz, amennyit csak akarsz, nincs jelentősége. Én pl, rendszeresen keverek össze betűket egy szón belül, ha gyorsan írok. De amikor akár csak egy mondatomat is nyilvánosan osztom meg, azt átnézem és ha hibáztam, javítom! Azért, mert van rá igényem, a helyesre, a szépre, az igényességre. Ezért igényes képet is szeretnék festeni magamról, magamnak.
 |
| saját fotó, csak illusztráció |
Van egy nagyon kedves ismerősöm, nem mondok róla többet, ő így is magára fog ismerni. A minap beszélgettem vele, pont az igényességről, arról, hogy ha csinálunk valamit, akkor azt csillogó szemekkel tegyük. Arról, hogy vannak jó emberek, vannak munkájukra és környezetükre igényes emberek. Vannak olyan emberek, akik nem azt várják, hogy leteljen a munkaidő, hanem azt, hogy amit a munkában töltenek, az minőségi és igényes legyen. Arról beszélgettünk, hogy pár éve mi, akik ilyen szemlélettel élünk, nagyon kevés hozzánk hasonló embert ismertünk. Minket néha kicsit ki is közösítettek innen-onnan, mert kilógtunk a sorból. Ám az idő minket igazol(t), mert mindketten elmondhatjuk, hogy az utóbbi időben egyre több olyan ember van körülöttünk a mindennapjainkban, akik ugyanúgy gondolkodnak és cselekszenek is, mint mi. A hasonló a hasonlót vonzza, embert pedig barátjáról.
Inkább legyek öt percre ellenszenves, és haragudj rám, mert az orrod elé mertem dugni, hogy nem tudsz helyesen írni, minthogy ezt elnézzem. Eleget néztem! A szépre és jóra való törekvés sokkal boldogabb embert formál belőled, mintha kibaszod a facebookra, hogy meg vettem az új házamat. Nem akarok több példát mondani, mert ha ennyi nem volt elég, akkor úgyis tök mindegy!
NoraSm
facebook.com/norapictres
