Öröm vagy fájdalom?

Kezdjük a fájdalommal, mert ez a szó több magyarázatra szorul, mint az öröm

Fájdalom, ami ebben az esetben nem fizikai, hanem lelki és gondolkodásbeli. Mondjuk úgy, hogy önkorlátozó. Erősen önkorlátozó. A hit az alapja. 

Leülsz beszélgetni magaddal. Tervet készítesz a jövőre nézve, mondjuk a következő három vagy hat hónapra készíted a tervedet, mert ugye ilyen tervet mindenki szokott készíteni magának időről időre. ( Tudom, hogy ez nem így van, holott így lenne jó) Tervek nélkül nincs jövő és nincs eredmény és nincs  siker. 

Tehát készíted a következő időszakra a tervedet. Milyen munkával, lehetőséggel, új dologgal, vállalkozással, hobbival  tervezed a következő időszakot? Ez megvan? Ok!  Ehhez  a tervhez sok apró részlet szükséges, hogy működjön is és elérd. Mit szeretnél tenni? Maradsz a mostani munkánál vagy változtatni szeretnél? Mik szükségesek a terv létrejöttéhez? Tanulnod kell valamit vagy megvan mindened? Tudásod, eszközeid, lehetőségeid. Tételezzük fel, hogy igen, minden adott. Ok. Mi a következő lépés? Azaz valóan mi a következő lépés? Mit vállalsz? Mit teszel meg fizikailag azért, hogy lépj, haladj előre? Most jön a komfortzóna elhagyása, amit olyan sokan elképzelni sem tudnak, nemhogy megtenni. Tudom, hogy ez nehéz, de másképp nem működik.

 Ahhoz hogy a meglévő életedben, munkádban vagy egy új munkában, vállalkozásban eredményt érj el, haladj az úton, valóban olyan dolgokat kell tenned, amit eddig még nem. Mondjuk számodra idegen embereket kell megszólítanod képletesen vagy fizikailag. Ez lehet egy online hirdetés vagy az, hogy felkeress idegen embereket, cégeket, hogy tárgyalj. És a fájdalom, amit az előbb említettem még nem is itt kezdődik. 

A fájdalom abban rejlik, hogy múltbéli rossz tapasztalatok, sérülések, kudarcok bekapcsolnak, és elhiteted magaddal, hogy ennyire és ennyire vagy képes. Van egy demarkációs vonal, amit fejben és lélekben nem tudsz átlépni, mert nem hiszed el, hogy neked működni fog. 

Vegyünk egy példát. A terved készítése közben eljutsz ahhoz a részhez, hogy meghatározd, mennyi jövedelmet szeretnél a munkáddal, vállalkozásoddal, hobbiddal ( mert igen, ebből is lehet bevételt csinálni, sőőőt! ) megteremteni, elérni, megkapni. Ritka az az ember, aki irreális összeget határoz meg a terv készítése közben, de előfordul. ( Ezek az irreális bevételi tervek szinte sosem szoktak sikerülni) A legtöbb ember a lépésről - lépésre elvet követi. Mondjuk meghatározza, hogy a havi 300.000,- Ft-ot szeretné elérni. Ez egy teljesen reális és kivitelezhető összeg. A probléma viszont akkor kezdődik, amikor  a terv működik, a fizikai lépéseket meg is teszed, a havi 3 kiló megvan. És akkor jön az összeomlás! 

Ahogy a meghatározott összeget eléred havonta, valahogy mindig jön valami gond, történés, ami miatt nem tudsz továbblépni. Vagy marad a havi 3 kiló, vagy összeomlik a vár, amit eddig építettél, és a nullára kerülsz, mert ilyenkor kapcsolnak be a fájdalmak, kudarcok, rossz tapasztalatok, amiket eddigi életed során így vagy úgy, innen és onnan a zsigereidbe gyűjtöttél. Úgy alakulnak a dolgok, hogy eddig és nem tovább. 

Van benned mélyen legbelül egy fenntartás, meg a saját megerősítésed, hogy nyugtával a napot! Ez mind fájdalom. Ez mind fájdalomforrás és önkorlátozás, ami alattomosan dolgozik benned, és nem tudsz igazi, tartós sikereket elérni. 

És akkor most jön az öröm

Készíted a tervedet, és közben szárnyalsz! Még mindig a realitás talaján állsz, de közben mégis szárnyalsz! Örömmel, sőt boldogan tervezel. Észre sem veszed, hogy elhagytad a komfortzónádat, mert szárnyalsz. Nem okoz feszültséget az új munkahelyed, az új vállalkozásod, az új terved, mert ÖRÜLSZ! Boldoggá tesz a saját terved! 

Ha mindenki azt a munkát végezné, amit saját maga talált ki, akkor nekem nem kellene ilyen cikkeket írnom :) 

Amikor örömmel vágsz bele valamibe, vagy örömmel végzed a régi munkádat, még több öröm áramlik feléd. Amikor az öröm szemüvegén látod  a világot és magadat is, és mindazt, ami te vagy és mindazt, ami körülvesz, akkor még több öröm és siker és még több bevétel lesz a tiéd! 

Van úgy, hogy egyedül el tudod készíteni a tervedet örömmel, és minden lépését egyedül jól meg is tudod tenni, és érzékeled, hogy a dolog MŰKÖDIK!  Az örömöd szárnyai pedig visznek. Észre sem veszed, hogy olyan gátakat, korlátokat lépsz át, amiket korábban talán el sem tudtál képzelni. Ezt az örömöt akár be lehet helyettesíteni a HÁLÁVAL is! 

És van úgy, hogy külső segítséget kérsz egy szakembertől, aki kimondottan a céljaid eléréseben és sikeres megtartásában tud neked segíteni. 

Amikor hálával gondolsz mindarra, amit teszel vagy tenni készülsz, nincs akadály. Eszedbe sem jut az a mondat, hogy nyugtával a napot! Nincs ön-korlát, nincs visszahúzó erő, nincs rossz emlék, nincs kudarc, nincs FÁJDALOM. Ilyenkor van az, hogy Isten sem tud téged megállítani abban,. hogy véghez vidd a tervedet, ötletedet, álmodat! Mindig az álmokból lesz a valóság, de csak akkor, ha nem maradsz meg az álmodozás szintjén, hanem LÉPSZ! Sok pici lépést teszel meg egymás után, Mint a pici gyerekek, mikor tanulnak járni.  A lépéseid pedig egyre magabiztosabbak és határozottabbak lesznek. Fogod tudni értékelni magadat és tisztában leszel azzal, hogy mi az értéked. Ezt pedig nem csak te fogod érezni, hanem körülötted mindenki más is. Az örömmel teli emberek pedig vonzóak mások számára, vagy irigyek lesznek, de ebbe most ne menjünk bele.

Örömmel fogod tapasztalni, hogy elérted a kitűzött célt és már havonta megvan a 300 ezres bevétel. Na, és itt jön a LÉNYEG! Amikor ezt elérted, emeld fel a lécet! Jöhet a 320-350. Aztán amikor ez is megvan, jöhet a 380-400, és így tovább. Amikor örömmel alkotsz, dolgozol teljesítesz, és közben emeld a lécet, nem fogsz azon kattogni, hogy vajon honnan fogod megteremteni a 350-et és a 400-at. Ez majd jön magától, ÖRÖMMEL! A határ pedig a csillagos ég!  

NoraSm

Miért nem szeretik hazánkban az olyan embereket, akikre lehet számítani, jók a szakmájukban és megbízhatóak?

Jó néhány éve időről időre olyan helyzetbe kerültem munkáim során, hogy egyszer csak azzal szembesültem, nem kérnek belőlem és a munkámból többet. 

Ráadásul mindezt úgy, hogy nem állt elém az adott főnököm vagy tulajdonos, megbízó hogy ezt a szemembe is mondja. Úgy intézte, hogy én döntsek és én mondjam ki, VISZLÁT! 

Tudom jól, hogy ezzel a helyzettel nem vagyok egyedül. Sok barátom, ismerősöm ismeri ezt az érzést, sajnos nagyon jól. 

Pontosan érkezel a munkahelyedre, megbízható vagy, lehet rád számítani, nem a könnyebbik végén fogod meg a munkát nap, mint nap, hanem odaállsz és beleállsz mindenbe. Tudásod legjavát adod, kedves vagy, barátságos, feltalálod magad mindig, igyekszel a többiek segítségére lenni, fizikailag és lelkileg is. Mégis egyszer csak elkezded érezni, hogy már nem ide való vagy! Valahogy már nem illesz a képbe, szép lassan kilök magából az adott közösség. 

A munkáddal, teljesítményeddel nincs semmi gond, belekötni sem lehet, mégis érzed, hogy már nincs itt rád szükség. 

Miért és mitől van ez? 

Sok idő és helyzet kellett ahhoz, no meg a barátokkal, ismerősökkel folytatott beszélgetések, hogy rájöjjek, mi is lehet a gond? 

Az a gond, hogy a kifogástalan munkád mellett nem vagy birka, nem vagy csicska, téged nem lehet irányítani és befolyásolni, megvezetni, hülyének nézni. Nem hajtod igába  a fejedet nem bólogatsz mindenre, csak azért, hogy megtarthasd a munkádat. A kezdeti megállapodást csak te tartod be, a másik fél már nem, és ennek vagy hangot adsz, vagy már nem vagy olyan lelkes, mert miért is lennél az? A munkádat ugyanúgy elvégzed, de vannak határaid, és van önérzeted, és van önértékelésed. No és persze ki mersz állni magadért, vagy ha szükséges, akkor másokért. 

Nem szólsz bele mások dolgaiba, nem vezényelsz, nem uszítasz, csak jelzed, hogy eddig és nem tovább. Ha én nem azt kapom a munkáltatómtól, munkaadómtól, megbízómtól, amiben megállapodtunk, akkor neki semmi joga nincs elvárni azt, amit én ígértem és ajánlottam. Ennek ellenére mégis megteszem a tőlem telhető legtöbbet, ami a határhaszon fogalmába belefér. 

Ha azt érzem, hogy kihasználnának, visszaélnének a jóságommal, munkámmal, teherbírásommal, tudásommal, azt nem engedem meg! 

Nem hisztizek, nem balhézok, csak már másképp üzemelek, és hála az égnek, ezzel nem vagyok egyedül. 

Volt már olyan munkahelyem, ahonnan azért utált ki a tulajdonos, mert szerettek a vendégek, és néhányan már miattam jártak vissza az étterembe. 

Volt olyan fotós megbízásom, aminek azért lett vége, mert nem hódoltam be  a megbízónak és nem udvaroltam, nem puncsoltam neki, hát nem is!  Én munkára szoktam szerződni, legyen az bármilyen jellegű is, nem arra, hogy a főnököm, tulajdonos vagy megbízó hiúságát legyezgessem azzal, hogy körbeugrálom és kérdezgetem, hogy mivel és hogyan járhatnék a kedvébe. Ezt eddig sem tettem és eztán sem fogom! 

Nézzük más oldalról is

Ma Magyarországon vajmi kevés lehetőséged van arra, hogy jelezd a főnöködnek, szeretnél egy szintet lépni a ranglétrán. Van már annyi tudás, tapasztalat mögötted, hogy tudd, képes vagy több és komolyabb feladatok ellátására is. Szeretnél fejlődni, szeretnél haladni előre. Ha ezt itthon közlöd, kiröhögnek, és betesznek a sor végére. 

Az egyik legjobb barátom egy külföldi cégnél dolgozik, leginkább külföldön. Az ő munkája komoly tudást, tapasztalatot és odafigyelést igényel. Ő szólhatott a főnökének, hogy úgy érzi, tudna és szeretne is szintet lépni. Miért van az, hogy ezt külföldön ÉRTÉKELIK??! Méghozzá nagyon is! Annyira, hogy néhány héten belül meg is kapta a magasabb pozíciót, amit azóta is boldogan végez.  

Magyarországon ez miért nem működik? 

Ha itthon szintet akarsz lépni, azt valahogy azonnal fenyegetésnek érzik, és mindent megtesznek azért, hogy ne juthass előre. Miért jó ez? 

A magyar rendszer arra ösztönzi ezeket a kihullott és kilökött embereket, hogy két dolgot tehessenek, vagy elhúzza a csíkot külföldre vagy vállalkozásba kezd, ahol nincs hatalmi harc a főnökkel, tulajdonossal, és olyan szabályok, értékek mentén dolgozhat vagy szolgáltat, ami minőségi, kiváló, és visszajáró ügyfelei lesznek. 

Tehát, ha innen nézzük, hatalmas köszönet jár minden ilyen kizsákmányoló és gusztustalan, inkorrekt munkahelynek és munkáltatónak, mert minket arra ösztönöz, hogy a magunk urai legyünk, és minden tudásunkat, tapasztalatunkat egy olyan dologba tegyük bele, ami minket tükröz, és eljussanak hozzánk azok az ügyfelek, akik a korrekt, megbízható vállalkozókat keresik. 

Hála és köszönet, hogy a legjobb szakembereket, legjobb lelkű embereket, leglelkiismeretesebb dolgozókat kilökitek magatokból, és igaz, hogy kemény és rögös úton, de mi beérünk önmagunkhoz, és olyan vállalkozók, szolgáltatók leszünk, amilyenek ti sosem lesztek! 

Írhatnám ide a végére, hogy abban bízom és remélem, hogy eljön az az idő, amikor megváltoztok, és megtanultok becsülni és megtartani minket. Optimista ember vagyok, nagyon is, de a mesékben nem hiszek! És mire ez az idő eljönne, addigra mi leszünk olyan pozícióban, hogy a nálunk, de inkább velünk dolgozó embereket maradéktalanul megbecsüljük, és arra törekedjünk, hogy szeressenek felkelni nap, mint nap, hogy együtt dolgozzunk, és alkossunk, CSODÁS DOLGOKAT!

NoraSm