Megismertél valakit valamilyennek az évek és közösen átélt dolgok kapcsán, és elvileg tudtad, hogy mire hogyan reagál, miről mi a véleménye, mit hogyan kezel vagy intéz. Mondhatni ismerted az illetőt. Vagyis ezt hitted. És akkor jön egy váratlan helyzet, ami kizökkenti az általad ismert embert a szerepéből, és egy pillanatra véletlenül igazán önmagát adja, amitől te kapsz egy gyomrost.
Pl. oda-vissza segítettétek egymást az évek során, aztán most szerettél volna megbeszélni vele valamit, vagy kérni egy apróbb szívességet, segítséget, és kapsz válaszul egy nagyon negatív, elutasító, sértő és bántó elutasítást vagy lekezelő viselkedést. A dolog lényege, hogy menjél te a sóhivatalba az apróbb kínoddal, pont leszarom, mert én most fontosabb vagyok. Vagyis, az illető eddig is magát helyezte előtérbe, a te károdra, csak eddig nem vetted észre, mert jól palástolta.
A váratlan helyzetek mutatják meg igazán azt, hogy a környezetünkben élő emberek milyenek.
Lehet, hogy a főnököm általában mézes-mázos velem, de ha egyszer felhívom, hogy szerdán egy orvosi vizsgálat miatt nagyjából egy órát kések a munkahelyemről, és ezt elutasítja, máris tudjuk, hogy kivel álluk szemben igazán.
A szavak sok mindent elbírnak, és ígérgetni is lehet egy ideig… de mindig az a fontos, hogy mi van a szavak mögött. Van-e ott egyáltalán valami…
Ha szeretnéd tudni, hogy milyen emberek élnek a környezetedben valójában, teszteld őket! Ne gondold, hogy téged sosem tesztelt senki! Dehogynem! Már rég meg is kaptad a címkédet, a hülye, akivel bármit meg lehet tenni, és bármit lehet tőle kérni, mert úgyis ugrik azonnal! Sokan vannak a környezetedben, akik ezzel szép csendben vissza is élnek.
Ennek az ellenszere az, hogy te pedig szép lassan teszteld le őket, és ha átmentek a „vizsgán” tartsd meg őket. Ha elbuktak a vizsgán, akkor szép lassan szabadulj meg tőlük.
Hogyan lehet tesztelni?
Találj ki egy titkot, ami persze nem is titok, sőt, lehet, hogy nem is gaz. Mond el összesen egy embernek, és várj néhány napot vagy hetet. Előbb utóbb kiderül, hogy az illető valóban tud-e titkot tartani, tehát bármikor tudsz rá számítani, vagy két napon belül valaki más visszakérdezi tőled, a titkot, hogy ez tényleg igaz?
Miután te egy áldott jó ember vagy, tőled alap, hogy bármit lehet kérni, megértő vagy és segítőkész, ugrasz azonnal. Eddig ok, de te is ugyanezt viszont kapod tőlük?
Teszteld!
Kérj tőlük te is valamit. Eleinte csak apróságot, olyat, ami nekik nem kerül pénzükbe, túl sok idejükbe, és nem élsz vissza a kapcsolataikkal lehetőségeikkel. Nézd meg hogyan reagálnak?! Elutasít, keresi a kifogásokat, húzza az időt, vagy nyúl a telefonjáért azonnal? Ha azt ígéri, estére jövök a válasszal, tényleg úgy van, vagy neked kell rászólnod, hogy ugye nem fejeltetted el...?
Amikor öröm ér, nyilván néhány emberrel megosztod. Hogyan reagálnak erre? Ugyanúgy örülnek, vagy még jobban, mint te, mert tudják milyen úton jutottál el idáig, és érzik, értik, hogy neked ez mennyire fontos volt és mekkora boldogság? Vagy elintézik egy udvariassági gyors, rövid formulával?
Milliónyi nyoma és jele van annak, hogy ki tudjuk szűrni a környezetünk valódiságát, csak annyira rohanunk minden nap, és annyira lekötnek a teendőink és a gondolataink, hogy egyszerűen nem vesszük észre, a környezetünk, fel, kihasznál és megmérgez. Nem vesszük észre, hogy csak azért vannak még mellettünk, hogy belőlünk „táplálkozzanak” így vagy úgy. A szemünkben barátnak mutatkoznak, csak hátat ne fordítsunk nekik, mert azonnal kijátszanak, kibeszélnek, elárulnak, kellemetlen helyzetbe hoznak.
Tanuljuk meg, hogyan szűrjük az embereket és a tetteiket! Ezekről a helyzetekről is írok a Hogyan lettem Nóra című könyvemben, melyről több információt itt találsz:
NoraSmith
Nézz körül itt is:
