 |
Az autók kicsi koromtól a mániámmá váltak, egy autót már a hangjáról megismertem. Mondjuk a Trabantot a 70-es évek végén nem volt nehéz. De ma is végem van egy öblös autó hangjától. Mondjuk ma már a Materasit ismerem fel a hangjáról, és a BMW-t.
Nagyjából tíz éve minden évben kimentem fotózni nyár közepén a Veszprém Ralira, és a Mikulás Ralira. Ez a két program már év elején bekerült a naptáramba. Lenyűgözött a látvány, a profizmus, a másodpercek tört részének fontossága, és minden technikai dolog.
Majd 5 évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom által kóstoltam bele a szlalom és a drift „illatába”, és én ott is maradtam!
Joggal merülhet fel benned a kérdés, hogy kerül egy pici, törékeny lány a versenyautók közé? Hogy lehet egy nő számára a csikorgó gumik, az égett gumiszag, a hangzavar és a szédületes gyorsaság vonzó?
Úgy, hogy minden embernek van nő és férfi oldala. Mindenkiben ott van a nő és a férfi is.
Szeretem a játékszabályokat. Nem azért, hogy megszegjem őket, hanem azért, mert ha betartom őket, akkor a keretek között mégis szabadon és korlátok nélkül, azt csinálok, amit AKAROK! A saját örömömre és kedvemre fotózhatok.
Nincsenek elvárások, nincsenek megrendelők, nincsenek határidők. Ha van kedvem lövöldözök a gépemmel, vagy készítek egy hangulatos válogatás videófilmet az adott versenyről. És amikor nincs kedvem fotózni-videózni, hanem csak a verseny látványában elveszni, akkor sem dől össze a világ. Mindig készítek annyi anyagot, hogy elégedett legyen a közönségem.
Imádok egy versenyre készülni, összepakolni a gépemet, állványt, esőkabátot, horgászszéket, naptejet, reggelit, kávét, nasit, vizet, nedves fenéktörlőt, mert anélkül sehova! Imádok hajnalban kelni és elautózni egy versenyre vagy autós eseményre. Imádom amikor konvojban haladunk a Bakonyon keresztül, és vigyázunk egymásra. Szeretem, hogy valahol egy nagy család vagyunk a versenyzőkkel, pályabírókkal, fotósokkal, és Marika kürtős kalácsát.
Az autók talán az egyetlen olyan dolog, ami totálisan kikapcsolja az agyamat. Sokszor azt is elfelejtem hol vagyok, és milyen nap van ma, és egyszerűen nem létezik most semmi a világon, csak az autóverseny. Felőlem a világ is összedőlhet, nem érdekel semmi és nem tud kizökkenteni semmi.
Nekem egy versenynap olyan, mint amikor egy férj elmegy horgászni reggeltől estig. Majd hulla fáradtan, de mégis lélekben kipihenten ér haza.
Ez nem jelenti azt, hogy minden hétvégén versenyen vagyok, de vannak időszakok, amikor kicsit megszalad a dolog, és verseny, verseny után következik. Teljes szabadságom van a fotózásnak ezen a területén, és olyan jó érzés időnként boldogságból lőni, minden elvárás nélkül. Ilyenkor készülnek a legjobb képek.
Ez egy olyan szegmense az életemnek, ahol nincs üzlet, nincs pénz, csak adhatok! Élményt, jó képeket. Én pedig szintén kapok, élményt, jó beszélgetéseket, röhögést, és elismerést a remek fotóimért 
Nora Smith
Természetesen légy önmagada Norapicture Stúdió
