Azért, mert az első 20 perc arról szól, hogy megérkezel hozzám, testben és lélekben is.
Egy ilyen fotózás csak a fotós számára komfortos. Az ügyfél lehet, hogy még soha nem járt fotó stúdióban, azaz számára ez idegen, új, akár frusztráló is lehet, pláne, ha férfiakról van szó.
Ahhoz, hogy az elkészült sorozat természetes és tetszetős legyen, időt kell hagynom, hogy körülnézzen a vendégem. Lássa a díszletet, a lámpákat a fényképezőgépet, a kiegészítőket. Időt kell hagynom, hogy átérezze, biztonságban és otthon van nálam.
Miután egy alap díszlet várja a vendégeket, rengeteg kiegészítőből tudnak válogatni, és saját maguknak rendezik be a stúdiót, tehát így lesz minden sorozat más, és igazán EGYEDI.
Annyi ruhát, cipőt, kalapot, kiegészítőt hozhatsz magaddal, amennyit csak szeretnél, akár olyan ruhát is, amit eddig sehova sem vettél fel. Kényelmesen lehet átöltözni, sminkelni, variálni, módosítani a hátteret, és ez megint idő.
Hogy nézne az ki, hogy futószagon kezelném az ügyfeleimet, hiszen csak 20 perc van egy fotózásra, és már amikor belép a stúdióba, beletolom az arcába a gépemet, köszönés helyett, csak, hogy végezzünk minél hamarabb. Ez nekem lelketlen és ordít, hogy nem az ügyfél elégedett boldogságáról szól a sztori, hanem arról, hogyan keressünk nagyon gyorsan sok pénzt.
Ha eljutottál a szakmádban addig, hogy nyitsz egy fotó stúdiót, csináld rendesen, szívvel, lélekkel, és adjál! Adjál úgy, hogy neked is bőven megérte, de az ügyfél legyen az első. Érezze jól magát, legyen számára ez a fotózás egy igazi élmény, amiből táplálkozhat nagyon sokáig. Adjál neki önbizalmat, hitet és olyan fotókat, amiben legalább egy olyan van, amitől könnyek szöknek a szemébe. Add meg neki azt az érzést fotózás közben és a fotóit látva, hogy BOLDOG! És ezért fog visszajárni hozzád, mert tudja, hogy nálad mire számíthat.
A 60 perces fotózás 5 percnek tűnik, mert amikor élményt adsz, akkor nagyon gyorsan telik az idő.
Nekem nem mindegy, hogy csak lövöldözök, vagy olyan anyag készül, amivel mindenki gazdagon elégedett.
Mindig abból indulok ki, ha én lennék az ügyfél, mit várnék el, mi esne jól, mitől érezném magam jól, és természetesnek. Milliószor elmondtam már, hogy tudom, milyen érzés, amikor valaki nem szereti, ha fotózzák, és ezért azt is tudom, hogy ilyenkor milyen pofákat vágunk önkéntelenül. Az a dolgom, és szerencsémre ez természetesen is jön belőlem, hogy látom az embereket, és tudom hogyan érhetem el egy pillanat alatt, hogy megszabaduljon a feszültségétől és előhozzam belőle a leglazább énjét. Mert csak így készülhetnek a jó fotók.
Nagyon sok portré sorozatot csináltam már és minden vendégem azt mondta, hogy azt se vette észre, hogy fotózunk. Beszélgettünk, jókat röhögtünk és egyszer csak lett egy halom természetes, vonzó, önazonos fotó. Hát így érdemes csinálni valamit, ez a profizmus, nem a képek szakmai rostán való átmenetele.
Semmi sem fontos, csak az, hogy az ügyfelem, vendégem arcán azt lássam, amit szavakkal úgysem lehet kifejezni, a boldog elégedettséget! Mert engem is ez visz előre, ez tölt fel, ez inspirál, és elmondhatatlanul jó érzés önbizalmat, szépséget, emléket adni a SZÁMOTOKRA!
Szép napot neked! Köszönöm, hogy megosztod az írásomat a barátaiddal, ismerőseiddel! :)
A HÚSVÉTI ÉLMÉNYFOTÓZÁS RÉSZLETEIT ITT TALÁLOD: https://www.facebook.com/events/517541507253916
