Ezeket olvasom kb. egy hete mindenhol, és egyre több ismerősöm posztjában. nálam meg kiverte a biztosítékot, hogy a hűség döntés kérdése.
Akkor ezen a gondolatmeneten én most tételesen végigmennék
Tételezzük fel, hogy én eldöntöttem, hogy hűséges leszek a pasimhoz vagy férjemhez, pont. Hűséges vagyok hozzá bármi áron, mert eldöntöttem, hogy az leszek. Lehet, hogy ez a pasi folyton megcsal engem, lekezelően viselkedik velem mások előtt, otthon meg inkább vagyok cseléd, mint a párja, vagy a felesége.
Tételezzük fel, hogy a férjem, pasim hűséges hozzám, tök jó fej velem, odafigyel rám, de én mégis úgy érzem, hogy valami hiányzik. Nem azért hiányzik, mert nagy igényeim lennének, csak valami mégis hiányzik. Ám én eldöntöttem, hogy mindegyik felvázolt esetben hűséges vagyok.
Mire megyek a nagy döntésemmel, ha engem csalnak?
Mire megyek a nagy döntésemmel, ha nem ért meg és nem érdekli a dolgaim?
És akkor most jön az, amit én szoktam mondani, leginkább saját magamnak
Ha én boldog vagyok a pasimmal vagy férjemmel, és minden klappol, és tökéletes szimbiózist alkotunk, és mindent megkapok tőle, amire vágyom, amire szükségem van, akkor nem döntés kérdése, hogy hűséges vagyok hozzá, hanem érzés kérdése! Ez természetesen fordítva is ugyanígy van, hiszen másképp nem tudnék teljes lenni, csak akkor, ha belőle is ezt érzem és tapasztalom is!
Amikor olyan kapcsolatban élhetek, ahol minden jó, akkor miért lennék hűtlen? A fejemben sem fordul meg, hogy egy másik pasitól akarjak bármit is, akár csak egy kósza 30 percre, mert nincs rá szükségem! Nem eldöntöttem, hogy hűséges leszek hozzá, hanem tudom és érzem, hogy nekem így a jó. El se tudnám képzelni, hogy egy másik pasi csak egy ujjal hozzám érjen, mert azonnal leállítanám. Sőt, el se jutna eddig, mert már rég rászóltam!
Nem azért vagyok hűséges, mert ezt bárki elvárja tőlem, hanem azért, mert én így érzem jól magam, ez a természetes. Nem azért nem csalok, mert mi van, ha kiderül. Azért nem csalok, mert magam miatt nem teszem. Azért nem csalok, mert soha többé nem tudnék úgy nézni rá, mint előtte. És nem ő miatta, hanem magam miatt.
Ha minden klappol, nincs szükség senki másra. Ha minden klappol, nincs harmadik fél. Esélye sincs! Ha minden klappol, akkor nem kell azon gondolkodnom, hogy eldöntsem-e, hogy hűséges leszek-e vagy sem. Egyszerűen nem kérdés. A zsigereimben érzem, hogy senki mást nem is engednék a közelembe, csak ŐT!
Ha minden klappol, nem tudnék ugyanolyan lenni egy másik pasival. Megközelítőleg sem tudna úgy hatni rám, mint a pasim vagy férjem. Akkor miért is kell eldöntenem, hogy hűséges leszek hozzá? Miért kell ezen egyáltalán gondolkodni?
És, ha ezt megfordítjuk, a férfiakra ez pont ugyanígy érvényes. Az a férfi, aki otthon mindent megkap, és ettől boldog, és erős, és kiegyensúlyozott, nincs az a 20 éves ropogós bőr, és mély dekoltázs, ami lázba tudná hozni. (Dehogynem! 2 percre, gondolatban :)
2 perc fejben lévő kaland után, egy jól lévő férfi ilyenkor magában nevet, és azt mondja, az én drágám ennél a kis csajnál 15 évvel idősebb, Na und?? Nekem ő a legszebb nő a világon, és ő a legvonzóbb, és legokosabb, és az ő humora a világon a legjobb. Ennek a férfinek nem kell eldöntenie, hogy hűséges-e a feleségéhez, vagy barátnőjéhez, ösztönösen az! És még élvezi is.
Tehát, ha minden kapcsolat úgy működne, ahogy működhetne, akkor nincs szükség azon gondolkodni, hogy a hűség döntés vagy érzés kérdése. Igazából egészen egyszerűen nem is kérdés.
NoraSM
facebook.com/norapictures
