A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kutyával étterembe. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kutyával étterembe. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 1., kedd

Menj étterembe a kutyáddal!

Van egy hely, ahol neked szinte még nem is köszön senki, az étlapot még ki sem hozták, de a kedves felszolgáló már érkezik is egy nagy kutyatállal, amiben friss, hideg víz van és teszi is a kutyus elé, hogy azonnal ihasson. Van egy hely, ahol nem csak nagy kegyesen megengedik, hogy bevidd az ebedet, és közben a szemük sarkából azt nézik, hogy mit fog rendetlenkedni Lara, hanem a világ legtermészetesebb dolga a számukra, hogy a kutyusok is vendégek. 



Szinte az összes felszolgáló odajött, hogy üdvözölje a kölyök vendéget, és az sem zavarta őket, hogy Lara kicsipkézi a kezüket a tű éles fogaival játék közben. Az is meglepett, hogy a vendégek számára is természetes volt egy kutya az étteremben, még akkor is csak mosolyogtak, amikor hangos csaholásba kezdett, mert már pokolian éhes volt. 

Miután az ember-étlapról kiválasztottuk, hogy mit fogunk enni, a kedves pincér érdeklődött, hogy Larának is hozhat-e valami eleséget? Ugyanis a Víg Molnár Étterem erre is fel van készülve. Roston sült csirkemell és rizs a kutyamenü, amit eldobható műanyag dobozkában hoznak ki neki. Ha a gazdi finomat eszik, akkor Lara is.

Májusban írtam egy gasztro cikket a Víg Molnárról egy újság számára, és miután apukám elolvasta, közölte, hogy várja a meghívásomat egy halvacsorára, mert ő nagy harcsapaprikás rajongó. Most pedig csak a tisztesség kedvéért nézte át az étlapot, hiszen tudta, hogy mit szeretne enni, így a harcsapaprikás elé még befért nála egy halászlé is. Igazából teljesen fölösleges volt megkérdeznem tőle, hogy ízlettek az ételek, mert az arcára volt írva minden, és a tányérok teljesen üresen várták, hogy a felszolgáló elvigye őket. Mégis volt véleménye. „ Ancsa, ez a vacsora isteni finom volt! Nagyon rég ettem ennyire jót! Anyukám is halat választott, rántott fogast petrezselymes burgonyával, és remuládmártással. Az őtányérja is pikk-pakk üres lett. 


Mi pedig a tesómmal kakas levest kértünk saját húsából készült gombóccal, utána pedig mi mást is ehettünk volna, mint Uruguay érlelt hátszínt mustármagos fűszervajjal, ruccolás-vajas karottával, fűszeres sült burgonyával. Nem vagyok kimondottan sárgarépa rajongó, de a levesben lévő és a hátszín mellett köretként helyet foglaló sárgarépáról ódákat tudnék zengeni. Sose gondoltam volna, hogy egy sárgarépa tud ennyire zamatos, ízes és roppanós lenni. A korona pedig egy igazi házi somlói volt. 

A bodza szörp kihagyhatatlan, Lara pedig rekord gyorsasággal tüntette el a tálkájából a sült csirkemellet és a rizsecskét, majd leült elém, hogy van még hely a pocakban, mit kaphat a mi eledelünkből? Így feláldoztam az isteni sárgarépámat, és ketten ettük meg. A kölyköt nem szoktatjuk az édességre, de a somlóiból ő is kapott egy falatnyit. Nyelte, mint kacsa a nokedlit.



Ne hagyd otthon a négylábú kedvencedet, ha étterembe mész, vidd magaddal, és add meg neki is a vendéglátás élményét!

NoraS