Van egy hely, ahol neked szinte még nem is köszön senki, az
étlapot még ki sem hozták, de a kedves felszolgáló már érkezik is egy nagy
kutyatállal, amiben friss, hideg víz van és teszi is a kutyus elé, hogy azonnal
ihasson. Van egy hely, ahol nem csak nagy kegyesen megengedik, hogy bevidd az
ebedet, és közben a szemük sarkából azt nézik, hogy mit fog rendetlenkedni
Lara, hanem a világ legtermészetesebb dolga a számukra, hogy a kutyusok is
vendégek.
Szinte az összes felszolgáló odajött, hogy üdvözölje a kölyök
vendéget, és az sem zavarta őket, hogy Lara kicsipkézi a kezüket a tű éles
fogaival játék közben. Az is meglepett, hogy a vendégek számára is természetes volt egy kutya
az étteremben, még akkor is csak mosolyogtak, amikor hangos csaholásba kezdett, mert már
pokolian éhes volt.
Miután az ember-étlapról kiválasztottuk, hogy mit fogunk
enni, a kedves pincér érdeklődött, hogy Larának is hozhat-e valami eleséget?
Ugyanis a Víg Molnár Étterem erre is fel van készülve. Roston sült csirkemell
és rizs a kutyamenü, amit eldobható műanyag dobozkában hoznak ki neki. Ha a
gazdi finomat eszik, akkor Lara is.
Májusban írtam egy gasztro cikket a Víg Molnárról egy újság
számára, és miután apukám elolvasta, közölte, hogy várja a meghívásomat egy halvacsorára,
mert ő nagy harcsapaprikás rajongó. Most pedig csak a tisztesség kedvéért nézte
át az étlapot, hiszen tudta, hogy mit szeretne enni, így a harcsapaprikás elé
még befért nála egy halászlé is. Igazából teljesen fölösleges volt megkérdeznem
tőle, hogy ízlettek az ételek, mert az arcára volt írva minden, és a tányérok
teljesen üresen várták, hogy a felszolgáló elvigye őket. Mégis volt véleménye.
„ Ancsa, ez a vacsora isteni finom volt! Nagyon rég ettem ennyire jót! Anyukám
is halat választott, rántott fogast petrezselymes burgonyával, és
remuládmártással. Az őtányérja is pikk-pakk üres lett.
Mi pedig a tesómmal
kakas levest kértünk saját húsából készült gombóccal, utána pedig mi mást is
ehettünk volna, mint Uruguay érlelt hátszínt
mustármagos fűszervajjal, ruccolás-vajas karottával, fűszeres sült burgonyával.
Nem vagyok kimondottan sárgarépa rajongó, de a levesben lévő és a hátszín
mellett köretként helyet foglaló sárgarépáról ódákat tudnék zengeni. Sose
gondoltam volna, hogy egy sárgarépa tud ennyire zamatos, ízes és roppanós
lenni. A korona pedig egy igazi házi somlói volt.
A bodza szörp kihagyhatatlan,
Lara pedig rekord gyorsasággal tüntette el a tálkájából a sült csirkemellet és
a rizsecskét, majd leült elém, hogy van még hely a pocakban, mit kaphat a mi
eledelünkből? Így feláldoztam az isteni sárgarépámat, és ketten ettük meg. A
kölyköt nem szoktatjuk az édességre, de a somlóiból ő is kapott egy falatnyit. Nyelte,
mint kacsa a nokedlit.
Ne hagyd otthon a négylábú kedvencedet, ha étterembe mész,
vidd magaddal, és add meg neki is a vendéglátás élményét!
NoraS
