Ezt az írásomat egy olyan férfi ihlette,
akivel sosem találkoztam személyesen, csak egy társkeresőn, és nálam
jóval idősebb. Mielőtt még bárki kiakadna, hogy mit lógok én
társkeresőn, megnyugtatom, anyagot gyűjtök. Mivel a könyvemben
részletesen taglalom a társkereső portálok negatív élményeit, eszemben
sincs újra ott vadászni pasi után. Egyszerűen kíváncsi voltam, hogy mi
változott több, mint két év alatt ugyanazon a társkereső oldalon. Néhány
nap alatt jó pár levelet kaptam, mindenféle pasitól. Döbbenet, hogy
mennyire nincsenek tisztában a férfiak elsősorban önmagukkal, és persze
velünk, nőkkel sem.
Mielőtt elkezdtem volna az előbb
említett idősebb pasival beszélgetni, három másik férfi levelére
válaszolgattam. Az egyik nincs még harminc éves, és a barátnője mellé
keres párhuzamosan szeretőt az én korosztályomból, mert mi sokkal
érzékibbek, és tapasztaltabbak vagyunk, de barátnőnek nem vállalna fel,
mert öreg vagyok hozzá. A másik nálam pár évvel idősebb, és azonnal
randit akart, anélkül, hogy megkérdezte volna ő szimpatikus-e nekem,
mint ahogy azt sem kérdezte meg, hogy ki vagyok, mi vagyok, mivel
foglalkozom. Találkozzunk, teázzunk, és sétálgassunk kézen fogva, mert ő
az idei Karácsonyt már az új barátnőjével akarja tölteni. A harmadik
volt az összes levélíró közül az egyetlen olyan pasi, akinek minden
leveléből az sugárzott, hogy ő baromi jól érzi magát a bőrében,
tökéletesen tisztában van önmagával, van stílusa, egyáltalán nem
magányos, és éjjel kettőkor ánizs teát főzött nekem virtuálisan.
Akkor most jöhet felém a következő
kérdés, talán jogosan, hogy mit vagyok kiakadva, ha egyszer egy
társkeresőn vagyok tag? Ez arról szól, hogy társat keresnek az emberek,
nem pedig anyagot egy cikkhez vagy a következő könyvhöz, itt azért
vannak a tagok, hogy találkozzanak egymással. Ez jogos is, de mért kell
boldog boldogtalannal találkozni? Mért nem ismerkedünk mielőtt
eldöntjük, hogy vagyunk annyira szimpatikusak egymásnak, hogy elmenjünk
teázni? Mért kéne nekem minden randira igent mondani, amikor azt se
tudom, hogy ki az illető. Egyáltalán van-e bennünk bármi közös vonás?
Néhány napig tanulmányoztam az adatbázist, hogy van-e olyan pasi, akinek
az adatlapja felkelti az érdeklődésemet, de ilyennel még véletlenül sem
találkoztam, sőt. Tengerpartos fotók tömkelege, öntömjénezés tömkelege,
de minden pasi szemében a keserűséget láttam. Szóval, mi a fenét
keresek én itt? Ezáltal csak kiábrándulok a férfiakból, azt pedig
semmiképp sem szeretném, mert igen is kedvelem őket.
Nos, miután eleget láttam az oldal
tartalmából, és leszűrtem mindazt, amire kíváncsi voltam,hanyagoltam a
látogatást, és úgy döntöttem, hogy megvárom az egy hónapot amíg lefut az
előfizetésem, és törlöm is magam. Pár nappal később kaptam egy újabb
levelet, a már említett idősebb férfitől. Egyébként nem idős, ötven
körüli, de nekem és hozzám mindenképpen az. Hozzám már egy negyven éves
pasi is idős, hiába karcolom ezt a korosztályt alulról lassan én is.
Miután kedvesem ám határozottan jeleztem
felé, hogy ő az én számomra idős, megértettem volna ha többet nem
hallok felőle, de nem így történt. Tudomásul vette az álláspontomat,
viszont szeretne velem beszélgetni és megismerni, így elindult egy email
beszélgetés. Ő megkérdezte, hogy ki vagyok, és mit keresek egy ilyen
oldalon? Én pedig ismét őszinte voltam, és írtam, hogy anyagot gyűjtök a
cikkeimhez és a következő könyvemhez. Ez viszont felkeltette az
érdeklődését, és megzáporozott egy halom kérdéssel, melynek a vége az
volt, „Mi kell a Nőknek? „
Nos, ha ezt egy ötven körüli pasi
kérdezi tőlem, akiből azért érződik az élettapasztalat, akkor baj van.
Ha ezt egy fiatal pasi kérdezi meg azt megértem. Vagy, a fiatal a pasik
tudják, hogy mi kell a nőknek az idősebbek pedig nem, vagy ez nem is kor
kérdése? Tehát a pasik tudják, hogy mi kell nekünk? Napok óta ezen
gondolkodom, és arra jöttem rá, hogy nem igazán. Nem tudják. És nyilván
azért nem tudják, mert mi nem mondjuk el nekik. Itt az ideje ezen
változtatni, és eléjük tárni, hogy nekünk mire is van szükségünk.
Folyt köv...
Nora S
Nézz be hozzám: https://www.facebook.com/norapictures/
és itt is: http://hogyanlettemnora.ukit.me/
Nézz be hozzám: https://www.facebook.com/norapictures/
és itt is: http://hogyanlettemnora.ukit.me/