A nyár meleg és pörgős
időszakának lassan vége, megjött az ősz,
majd hamarosan érkezik a tél, és ezzel
együtt életünk napi fordulatszámlálója
is lelassul. Rövidülnek a nappalok, hosszabodnak az éjszakák, hideg, ködös,
nyirkos idő van, és eljön az év végi számvetés időszaka is. Jön a hálaadás, a karácsony és az új év. Esténként a jó
meleg otthonunkban a kanapén kucorogva egy jó könyvvel és egy pohár borral,
végiggondoljuk szép lassan az elmúlt évünket. Mit értünk el, miben fejlődtünk,
megvalósítottuk-e terveinket, vagyis mérleget készítünk, majd pedig a kapott
eredmény után elkezdjük a következő évünket tervezni. Kíváncsi lennék, hogy van-e olyan ember, aki
sosem összegez és sosem készít terveket. Mert ha nincs terved nincs célod, és nincs
eredmény, melynek sikere után hálás lehetnél -elsősorban önmagadnak-, mert
hittél valamiben és kitartóan végigcsináltad. Az eredmény pedig, amit kaptál,
sikerre ösztönöz, és még erősebb hited lesz önmagadban, tehát még nagyobb
ötleteken törheted a fejedet, és haladhatsz a fejlődésed útján. Töprengünk, hogy mennyi mindent szeretnénk
még, mert annyi álom van még megvalósítatlanul.
Ahogy
hullanak a fákról az őszi sárgás, pirosas,
barnás falevelek, felelevenednek gondolatainkban események és történetek a
múltból, melyeket rövid verzióban elénk tár a képzeletünk, és hol hálásak, hol
pedig elégedetlenek leszünk az apró történetek újra átélésének hatására. Bízom benne, hogy a hálás érzésekből
kapjuk a többet.
 |
Tudsz
hálás lenni azért a sok apróságért, melyben nap mint nap részed lehet? A
felkelő nap sugarának,erejének és tisztaságának? Minden nap egy új fejezet,
tiszta lappal indulunk, de mégis elmegyünk emellett, és egész évben meg sem
állunk, csak törünk előre. Voltál már
hálás a reggeli tejeskávédért? Van a konyhádban minden kelléked, hogy kávét
főzhess és bögréd, kedvenc bögréd, amiből iszogatod, és élvezed az ízét, és
erejét. Megfordult már a fejedben
ilyenkor, hogy hány embernek élete egyik leghőbb vágya, hogy a reggeli kávéját a hangulatos otthonában
ihassa? Voltál már hálás azért, mert megúsztál egy nehéz helyzetet? Szoktad
néha csak úgy kimondani a szót, köszönöm!?
A hála szó jelentése a magyar
értelmező szótár szerint: hála – A köszönetnek és lekötelezettségnek jótevőnk iránti érzése. A hála mélyen a bensőből jövő érzés, érzelem. Az ál, az áldás
gyökszava. A szó alázatot is kifejező,
ősmagyar
nyelvi.
Az Unitárius
Egyház az egyetlen magyar alapítású egyház, mely a reformáció legfiatalabb ága.
Megalakulását az 1568-as Tordán tartott Ország Gyűésen kimondott lelkiismereti
és vallásszabadság törvényétől számítja.
Az Unitáriusok minden
szeptember utolsó vasárnapján úrvacsorával egybekötött istentiszteletet
tartanak. Ebből az alkalomból hálájukat és köszönetüket fejezik ki Istennek a
mindennapi kenyérért és életért. Az őszi hálaadás ünnepe az egyik az évi négy
úrvacsora (hálaadás, karácsony, húsvét,
pünkösd) közül. Tisztán és szépen felöltözve ülnek le az Úr asztalához. Négy feltétel szükséges ahhoz, hogy méltó vendégek legyünk, a hálaadás, tisztelet
és szeretet érzelmeivel Jézus iránt, a jóindulattal és a megbocsátás szándékval,
valamint hibáink megbocsátásával.
A nagyhét az egymásnak
való megbocsátás időszaka, mert emberségünk velejárója az egymás elleni
vétkezés. Vétkezünk, mert emberek vagyunk, és mások is vétenek ellenünk, mert ők
is csak emerből vannak. Vajon melyik a gyakoribb, mi vétkezünk vagy ellenünk
vétkeznek gyakrabban? Önmagunkkal elnézőbbek vagyunk? Más szemében a szálkát is,
de a magunkéban a gerendát sem vesszük észre? Te belátod a hibáidat azt, ha
tédevél, vagy ha netán egy adott helyzetben nem neked van igazad?
Miért csak hálaadáskor
és karácsonykor vetünk számot? Miért ilyenkor vagyunk érzékenyebbek és
emberibbek? Miért csak ilyenkor érzékenyülünk el egy film vagy történet
kapcsán? Miért csak ilyenkor összegezzük
a múltat, miért rohanunk el a fontos pillanatok és a köszönet mellett? Az év
többi részében miért nem állunk meg időnként egy-egy pillanatra, és tekintünk
vissza? Pedig ha ezt gyakrabban tennénk, mondjuk egy forró fürdő alkalmával,
nagyobb rálátásunk lenne az életünkre és dolgainkra, és ezáltal jobb és magabiztosabb
döntéseket hoznánk. Szoktál beszélgetni magaddal? Van annyi erőd, hogy magadnak
bevalld, ha hibáztál, vagy másképp kellett volna valamire reagálnod,
A nagyhét ideje az
önvizsgálatról szól, de miért csak ez az alkalom váltja ki belőlünk a hálaadás
fontosságát és gyakorlását? Miért nem tesszük ezt naponta, akár többször is?
Talán nincs miért? Nézz a színfalak mögé, és biztosan fogsz találni sok olyan
dolgot, melyekért őszintén hálás lehetsz!
Vannak olyan helyek,
ahol a szelet kenyér kincs, a pohár víz, az élet. Ez egy jó kiindulási pont,
étel és ital, melyek gondoskodnak az életben maradásunkról napról napra. Vannak
emberek, akik számára a kenyér és a víz valóban az életben maradást jelenti, és
vannak olyan emberek, akik számára a fényűzés és hatalmas vagyon is kevés.
Az ember nem azért ad
hálát, mert jó létben él, hanem azért kesereg, mert jobbat szeretne. Ez az
igény visz minket előre, de ugyanakkor veszélyes is, mert ha nem tudod
megtartani a mértékletességet, akkor könnyen megrepedhet a lelked békéje.
megoldanod?
Egy jó barát, olyan,
mint egy falat kenyér. Anyáink törődése, gyerekeink feltétel nélküli szeretete,
nagyszüleink gondoskodása, házastársunk támasza mind hálával kellene, hogy
eltöltsön bennünket, mégis leginkább akkor tudjuk őket értékelni, amikor
megérint az elvesztés lehetősége. Amikor valaki beteg lesz a családunkban vagy
a közvetlen közelünkben, minden addigi apróság valahogy egy pillanat alatt
felérékelődik, és azonnal meglátjuk, érezzük a szeretett személy fontosságát.
Azonnal eszünkbe jutnak a közös élmények, és minden jó, ami hozzá fűződik.
Azért kapjuk életünk
során a pofonokat, hogy megtanuljuk értékelni a dolgokat? Nos, azt gondolom,
hogy igen.
A ritka percek áldását
még értékesebbé kell tennünk!
NoraSm
Nézz be hozzám: https://www.facebook.com/norapictures/
