Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2012. november 4., vasárnap

Adj hálát!



A nyár meleg és pörgős időszakának lassan vége,  megjött az ősz, majd hamarosan érkezik  a tél, és ezzel együtt  életünk napi fordulatszámlálója is lelassul. Rövidülnek a nappalok, hosszabodnak az éjszakák, hideg, ködös, nyirkos idő van, és eljön az év végi számvetés időszaka is. Jön a Hálaadás, a Karácsony és az új év.  Esténként a jó meleg otthonunkban a kanapén kucorogva egy jó könyvvel és egy pohár borral, végiggondoljuk szép lassan az elmúlt évünket. Mit értünk el, miben fejlődtünk, megvalósítottuk-e terveinket, vagyis mérleget készítünk, majd pedig a kapott eredmény után elkezdjük a következő évünket tervezni.  Kíváncsi lennék, hogy van-e olyan ember, aki sosem összegez és sosem készít terveket.  Mert ha nincs terved nincs célod, és nincs eredmény, melynek sikere után hálás lehetnél -elsősorban önmagadnak-, mert hittél valamiben és kitartóan végigcsináltad. Az eredmény pedig, amit kaptál, sikerre ösztönöz, és még erősebb hited lesz önmagadban, tehát még nagyobb ötleteken törheted a fejedet, és haladhatsz a fejlődésed útján.  Töprengünk, hogy mennyi mindent szeretnénk még, mert annyi álom van még megvalósítatlanul.
Ahogy hullanak a fákról az őszi  sárgás, pirosas, barnás falevelek, felelevenednek gondolatainkban események és történetek a múltból, melyeket rövid verzióban elénk tár a képzeletünk, és hol hálásak, hol pedig elégedetlenek leszünk az apró történetek  újra átélésének  hatására. Bízom benne, hogy a hálás érzésekből kapjuk a többet.  

 Tudsz hálás lenni azért a sok apróságért, melyben nap mint nap részed lehet? A felkelő nap sugarának,erejének és tisztaságának? Minden nap egy új fejezet, tiszta lappal indulunk, de mégis elmegyünk emellett, és egész évben meg sem állunk, csak törünk előre.  Voltál már hálás a reggeli tejeskávédért? Van a konyhádban minden kelléked, hogy kávét főzhess és bögréd, kedvenc bögréd, amiből iszogatod, és élvezed az ízét, és erejét.  Megfordult már a fejedben ilyenkor, hogy hány embernek élete egyik leghőbb vágya, hogy  a reggeli kávéját a hangulatos otthonában ihassa? Voltál már hálás azért, mert megúsztál egy nehéz helyzetet? Szoktad néha csak úgy kimondani a szót, köszönöm!?  

A hála szó jelentése a magyar értelmező szótár szerint: hála A köszönetnek és lekötelezettségnek jótevőnk iránti érzése. A hála mélyen a bensőből jövő érzés, érzelem. Az ál, az áldás gyökszava. A szó alázatot is kifejező, ősmagyar nyelvi.


Az Unitárius Egyház az egyetlen magyar alapítású egyház, mely a reformáció legfiatalabb ága. Megalakulását az 1568-as Tordán tartott Ország Gyűésen kimondott lelkiismereti és vallásszabadság törvényétől számítja.

Az Unitáriusok minden szeptember utolsó vasárnapján úrvacsorával egybekötött istentiszteletet tartanak. Ebből az alkalomból hálájukat és köszönetüket fejezik ki Istennek a mindennapi kenyérért és életért. Az őszi hálaadás ünnepe az egyik az évi négy úrvacsora  (hálaadás, karácsony, húsvét, pünkösd) közül. Tisztán és szépen felöltözve ülnek le az Úr asztalához.  Négy feltétel szükséges ahhoz, hogy  méltó vendégek legyünk, a hálaadás, tisztelet és szeretet érzelmeivel Jézus iránt, a jóindulattal és a megbocsátás szándékval, valamint hibáink megbocsátásával.

A nagyhét az egymásnak való megbocsátás időszaka, mert emberségünk velejárója az egymás elleni vétkezés. Vétkezünk, mert emberek vagyunk, és mások is vétenek ellenünk, mert ők is csak emerből vannak. Vajon melyik a gyakoribb, mi vétkezünk vagy ellenünk vétkeznek gyakrabban? Önmagunkkal elnézőbbek vagyunk? Más szemében a szálkát is, de a magunkéban a gerendát sem vesszük észre? Te belátod a hibáidat azt, ha tédevél, vagy ha netán egy adott helyzetben nem neked van igazad? 




Miért csak hálaadáskor és karácsonykor vetünk számot? Miért ilyenkor vagyunk érzékenyebbek és emberibbek? Miért csak ilyenkor érzékenyülünk el egy film vagy történet kapcsán?  Miért csak ilyenkor összegezzük a múltat, miért rohanunk el a fontos pillanatok és a köszönet mellett? Az év többi részében miért nem állunk meg időnként egy-egy pillanatra, és tekintünk vissza? Pedig ha ezt gyakrabban tennénk, mondjuk egy forró fürdő alkalmával, nagyobb rálátásunk lenne az életünkre és dolgainkra, és ezáltal jobb és magabiztosabb döntéseket hoznánk. Szoktál beszélgetni magaddal? Van annyi erőd, hogy magadnak bevalld, ha hibáztál, vagy másképp kellett volna valamire reagálnod,

A nagyhét ideje az önvizsgálatról szól, de miért csak ez az alkalom váltja ki belőlünk a hálaadás fontosságát és gyakorlását? Miért nem tesszük ezt naponta, akár többször is? Talán nincs miért? Nézz a színfalak mögé, és biztosan fogsz találni sok olyan dolgot, melyekért őszintén hálás lehetsz! 

Vannak olyan helyek, ahol a szelet kenyér kincs, a pohár víz, az élet. Ez egy jó kiindulási pont, étel és ital, melyek gondoskodnak az életben maradásunkról napról napra. Vannak emberek, akik számára a kenyér és a víz valóban az életben maradást jelenti, és vannak olyan emberek, akik számára a fényűzés és hatalmas vagyon is kevés. 

Az ember nem azért ad hálát, mert jó létben él, hanem azért kesereg, mert jobbat szeretne. Ez az igény visz minket előre, de ugyanakkor veszélyes is, mert ha nem tudod megtartani a mértékletességet, akkor könnyen megrepedhet a lelked békéje.
megoldanod?


Egy jó barát, olyan, mint egy falat kenyér. Anyáink törődése, gyerekeink feltétel nélküli szeretete, nagyszüleink gondoskodása, házastársunk támasza mind hálával kellene, hogy eltöltsön bennünket, mégis leginkább akkor tudjuk őket értékelni, amikor megérint az elvesztés lehetősége. Amikor valaki beteg lesz a családunkban vagy a közvetlen közelünkben, minden addigi apróság valahogy egy pillanat alatt felérékelődik, és azonnal meglátjuk, érezzük a szeretett személy fontosságát. Azonnal eszünkbe jutnak a közös élmények, és minden jó, ami hozzá fűződik.  

Azért kapjuk életünk során a pofonokat, hogy megtanuljuk értékelni a dolgokat? Nos, azt gondolom, hogy igen.  

A ritka percek áldását még értékesebbé kell tennünk! 

Írta: Kovács Anett Nóra
Fotó: Kovács Anett Nóra




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése