A Csók... 1. rész.

Néhány hete hallottam egy felmérésről, melynek témája a csók volt. Az eredmény sajnos nem lepett meg, mert nagyjából erre számítottam azok alapján, amit én is látok és tapasztalok.

Az idősebb nemzedék a csókolózást a fiatalok privilégiumának tartja, amely idősebb korban már nevetséges. És ez tényleg így van, de miért?

A legtöbbünk már az óvodában kipróbálta, vagyis utánozta a környezetét, és sutyiban adott néhány puszit egy ovistársa szájára. Láttunk már képeslapon vagy egy édes fotón olyat, hogy két hároméves puszit ad egymás szájára. Tündériek és bájosak, de senkinek sem a szexualitás jut eszébe a képről, ahogy a szereplőknek sem. Itt a szeretetről szól a csók. Viszont érdekes az, ahogy elhagyjuk a gyerekkorunkat, és kezdünk felnőtté válni, már nem adunk minden szimpatikus ember szájára puszit. Más értéke, és más tartalma lesz a csóknak. Vagyis húsz évvel ezelőtt az volt, ma viszont azt látom, hogy a tizenévesek az oviban maradtak, és simán üdvözlik a barátaikat, sőt a lányok a barátnőiket egy szájra puszival. Számukra elveszett a csók értéke valahol az éterben? Vagy ez enne a normális?

Itt álljunk meg egy kicsit. A puszi a szájra, az puszi a szájra, de a csók az lehet puszi a szájra és igazi, valódi csók is, melyben a nyelvek szerepe óriási. És valahogy mégsem teszünk igazi különbséget a kettő között. Persze, hogy nem, mert annyira intim mindkettő, hogy a csók kategóriájába esnek, vagy mégsem?

Ha kezet csókol egy férfi egy nőnek, azt kézcsóknak hívjuk, holott csak egy puszi, mégis az elismerésnek és a hódolatnak a jele. Arra jöttem rá, hogy a darabszámban, és az érzékiségében rejlik a titok. Ha egy üzletember a tárgyalás előtt bemutatkozik egy hölgynek, és kezet csókol neki, az etikett. Viszont ha ez a pasi esete hazamegy a feleségéhez, és a közösen elköltött finom vacsora után kezet csókol hitvesének, az egy merőben más érzésvilág, tartalom és üzenet, pedig lehet, hogy nem is csókol neki kezet minden nap. Ok, akkor a darabszám kiesett, maradt az érzékiség, és jött hozzá egy másik szó, ez pedig a szeretet.

Ha találkozom egy ismerősömmel, általában megpuszilom, az arcán. Ha találkozom egy régi barátommal, megölelem, magamhoz húzom olyan intenzitással, amennyire örülök a jelenlétének, és megpuszilom, hosszan és szeretetteljesen, az arcán. És itt most pusziról beszélünk csak, mégis ennek is óriási hírértéke van. Érzésekkel „dolgozik” itt is az ember.

Egy csóknál pedig az érzéseknek még nagyobb szerepük van. Ha látok két embert, akik puszit adnak egymás szájára, tökéletesen le tudom szűrni a látottakból, hogy megszokásból vagy szeretetből csinálják-e. Barátság, sok éves unalmas házasság, vagy egy forró szerelem van-e a háttérben. Tehát csók és csók között a szeretet a különbség, vagyis annak minősége. Mi a motivációja, milyen érzések inspirálják, és mi a célja?

Tehát ha kedvelek valakit, akkor simán nyomhatok puszit a szájára, ha pedig mély szeretet és szenvedély fűz hozzá, akkor érzelmeim kirobbanása az, ha hosszan és érzékien puszilom meg a száját? Fene tudja, én ebben a kérdésben régimódi vagyok, és csak és kizárólag annak a szájára adok puszit, akit annyira szeretek, hogy a páromnak, pasimnak, férjemnek vagy a szeretőmnek hívok. Van mögötte érzés, szeretet, és mindenképpen szexuális vonzalom. Az a pasi, akinek a szájára puszit adok, meg is csókolom, és nagy valószínűséggel ennél több is történik.....

Itt most nem az első csókról beszélek, az egy külön téma. Most arról a pusziról és csókról beszélek, amit rendszeresen adok valakinek, és én is kapok tőle, jó sokat!

A csókolózás művészet, melynek legkiválóbb mesterei is, életük végéig fejlesztik a különböző technikáit, és finomítják a már jól ismert és bevált típusait. Létezik ember a világon, aki ne szeretne csókolózni?

Na, jön egy új fogalom,a csókolózás. Szóval a csók a puszi, a csókolózás pedig az, amikor a nyelvünk érzéki táncba kezd a másikéval? Fene tudja, én ezen is vitatkoznék. Nézz meg egy ősrégi filmet, ahol a csókolózást azzal ábrázolták, hogy a nő és a férfi ajkai hosszú percekre egybeforrnak, de a nyelvük össze sem ér. Régen ezt hívták csókolózásnak, ma pedig az, amikor érzem a számban, és ezáltal minden porcikában, hogy CSÓKOLNAK.

folyt köv....

Tetszett? Akkor meg is oszthatod! :) 

NoraSm

Nézz be hozzám a Facebook-on is https://www.facebook.com/norapictures/
Itt tudsz írni nekem: traning@norapicturestudio.hu

https://www.norapicturestudio.hu/ 

Álláskeresés „felsőfokon” 2. rész

Ritkán futok bele a Barátok közt-be, de most olyan epizódot láttam, amin szétröhögtem magam. A történet annyi volt, hogy az egyik szereplő kis csaj munkát keresett, és talált végre! egy tuti marketinges, otthon végezhető állást. Amikor a kávéházban a tesójának boldogan mesélte, hogy milyen tuti melót talált, ki is röhögte a bátyja. Én akkor már túl voltam az ilyen cégek lecsekkolásán, és tudtam, hogy mi lesz a sztori vége, de közben azon kattantam le, hogy már a Barátok Közt- ben is ilyen szitukat mutatnak be, durva!

A filmeben doboz összeállító munka volt a kiindulási pont, de mire a futár megérkezett a kis csajhoz, már csak a térkép összehajtogatási meló maradt. Milyen érdekes. Szegény munkavállaló ott ült a nappali közepén, telepakolva minden a térképlapokkal , és azt se tudta hogyan kezdjen hozzá, hiszen ehhez neki semmilyen kézügyessége sem volt, és egyébként is a dobozösszerakásra jelentkezett. Mondanom se kell a tesója amikor hazaért, és meglátta, sikítozott a röhögéstől.

Az én tapasztalatom pedig

Sok otthonvégezhető meló létezik. Évek óta működnek, tehát esetleg valami valós alapja van a dolognak. De! itt a legtöbb esetben valóban arról van szó, ami a filmben is történt. Kifizetsz általában 1800 Ft-ot, regisztrációra. Aláírsz egy teljes titoktartási nyilatkozatot, és/ vagy beszerzel friss Erkölcsi bizonyítványt. A munka általában meghatározott, három hónapra szól, és Kb. hatvanezret lehet vele keresni havonta, és mondjuk katalóguscsomagolás. A futár hetente egyszer jön házhoz ,viszi a készet, és hozza az újakat. Igen ám, de a selejtet levonják a fizetésből. Kihagytam ezt a munkát is, bőven bármi fizetési kötelezettség előtt, de sok ismerősömtől hallottam, hogy nekik sok barátjuk csúnyán bebukta ezt a melót. Ergo jó sokan ki is próbálták már ezeket.

Léteznek jó otthonvégezhető munkák, és még korrektek is,csak jó sokáig kell keresgetni mire rátalálsz a sok szemét között, de erről majd később.

Ismét egy lehetőség?

Légiutas kísérő, külföldi munkahely, elvárások: érettségi igen, idegen nyelv nem!

Az igazság az, hogy évekkel ezelőtt letettem arról, hogy légiutas kísérő legyek, de valahogy vonzott, hogy minél több információt megtudjak erről a szakmáról. Az egészségügyi hatásaival tisztában vagyok, de a kulisszák mögé egy kicsit be szeretnék látni. És miért nem kell a nyelvtudás? Ha valahova, akkor ide aztán a szaknyelv kell nem a csevegés.

Elküldtem az önéletrajzomat egy motivációs levéllel, amire elég hamar meg is kaptam a pozitív választ, egy időponttal, ahova egyszerre várnak mindenkit. Ám ha ez az időpont nem felelne meg nekem, akkor kérhetek sajátot is. Naná, hogy kértem!

Két nappal később egy kora délutáni időpontban az iroda előtt álltam az utcán. Pár perccel korábban érkeztem a megbeszéltnél, így vártam. Néhány perccel később jött is egy Úr, hogy talán őt várom? Ha légiutas kísérő munka után érdeklődöm, akkor kövessem, mehetünk.

Több, mint egy óráig tartott a megbeszélés, aminek a vége az lett, hogy ha van hozzá kedvem, akkor gyakornok is lehetek az irodában, felvételiztethetem a jelentkezőket, ápolhatom a kapcsolatokat a külföldi partnerekkel, hozhatok embereket angolt tanulni, és minden felvett ember után filléres jutalékot kapok, tanulhatom az angolt, és ha menet közben mégis légiutas kísérő akarok lenni, akkor hajrá. Viszont szól előre, hogy párkapcsolatom nem lehet! Hogy mi van? Torkomon akadt a mondat. Még jó, hogy jött a válasz is. Egy ilyen munka nem bírna ki egy párkapcsolatot, mert mint gyakornok, alkalmanként külföldre kell járnom tárgyalni, valamint sok ügyféllel fogok találkozni, és az, hogy velük vacsorázgassak, a munka része, adott esetben.

Nos, ha arról lett volna szó, hogy mondjuk Madrid a bázisom, vagy Róma, akkor sima ügy, hogy hónapokig nem jövök haza. Azt viszont nem értem, hogy a gyakornoki munkához ennek mi köze van? Minden este a saját ágyamban alszom, azt pedig azzal osztom meg, akivel én akarom. Innentől már kihívás volt, hogy a felajánlott három próbanapot bevállalom, és utána döntök, bár a döntésemet már rég meghoztam, de hajtott a kíváncsiság.

A három próbanapból egy lett. Nekem ennyi idő bőven elég volt, hogy totálisan átlássak mindent. Valóban légiutas kísérő munkáról van szó, viszont az angol nyelvtudás azért nem kell, mert saját nyelviskolája van a cégnek, és a tejes angol kiképzést megadják, amiért persze fizetni kell, és hónapokig tart, nyilván! Ezzel se lenne semmi gond, csak miért nincs benne a hirdetésben? Vagy ha spórolnak a hirdetési költségen, akkor E-mailben vagy telefonon miért nem lehet ezeket elmondani?

Én rossz felvételiztető lennék, mert amit csak lehet megbeszélnék a jelentkezővel, és csak azokat az embereket hívnám be személyes találkozóra, aki valóban alkalmas a munkára, és minden feltétele adott, és tökéletesen tudja, hogy hova, és miért jelentkezett. Fél hirdetésre, fél válasz érkezik.

Az ország különböző területeiről jönnek az állásinterjúra az emberek, és itt derül ki, hogy a hirdetést félreértette, mert ő budapesti bázisról akar dolgozni. Mondjuk ez konkrétan benne volt a hirdetésben, hogy külföldi a bázis.

Egy állást hirdető cégnek miért jó az, hogy alig informálja a jelentkezőket, mondván a személyes találkozó alkalmával mindent el fognak mondani. Az álláskereső pedig miért nem kérdez? Vagyis miért nem olvas figyelmesen, aztán kérdez. Szolnok- Budapest, és mindezt három percért? Görcsbe szorul a gyomrom, hogy felrángassak ilyen távolságból valakit, akiről három kérdés után el tudom dönteni, hogy alkalmas-e, és ő is valóban képben van minden információval, és eldönthesse, hogy alkalmas-e. Olyan egyszerű lenne, nem?

Szóval az álláskeresők is felületes tájékozódás alapján mennek az interjúkra. Én a városon belül is meggondolom, hogy mire pazarlom, vagy áldozom az időmet, és néha még így is bebukom, de vidékről a blindre felautózni, az nagyon meglepett.

Az álláskeresőket fel kéne készíteni az ilyen találkozókra, mert a többség azt sem tudja miről szól egy ilyen, és azt hogyan kell végigvinni úgy, hogy ha netán nem ő kapja az adott állást, akkor is mosolyogva menjen ki a helyiségből. Szóval az éremnek két oldala van.

Szép képet kaptam egy nap alatt mind az álláskereső, mind állást kínáló oldalról, igaz csak egy témában, de elég is volt. Ha a cég így toborozza a jelentkezőket, hogy mennyiséget a minőség rovására, és a jelentkezők többsége felkészületlen, akkor ebből nekem nulla jutalékom lesz. Az én felvételi módszerem ebbe a képbe nem illett bele, erőltetni pedig fölösleges is lett volna. Szépen, és illedelmesen egy E-mailben, hogy nyoma maradjon, megköszöntem az Úrtól a lehetőséget, hogy bepillanthattam ebbe a munkába, de én egy másik mellett döntöttem. A válasz nagyon gyors volt, és rövid. Sok sikert, és örül, hogy megismert. Gondolom!

Az iroda hivatalos verziója az volt, hogy ő küldött el engem, mert nem váltam be, pfff.

Közben találtam jó néhány állásinterjúra felkészítő, ingyen E-mailt, és okos csomagot

Hogyan készítsd el az önéletrajzodat, mit írj a motivációs leveledbe? Ezekkel még sok ponton egyet is értettem, pláne h az enyém is ilyen, de azon viszont meglepődtem, hogy van még olyan pályázó, aki képes buliképet vagy bikinis fotót betenni az önéletrajzába?! Szóval azt hiszem a kutya valahol itt is el van elásva. Ezt a fortélyt talán már a suliban kéne oktatni. Hogyan készítsünk olyan önéletrajzot, ami valós, őszinte ,és kihangsúlyozza az előnyeinket és persze hatásos?

És ezekhez a jól elkészített önéletrajzokért kérjük szépen a másik oldaltól a korrekt, és részletes tájékoztatást, hogy senki se dolgozzon fölöslegesen, és hogy minél hamarabb megtalálja egymást a munkaadó és a vállaló.

folyt köv......