Ismered a saját arcodat?

 

Illetve az arcaidat, mert ha hiszed, ha nem, mindenkinek milliónyi arca van! 

Nem kell egy profi fotós ahhoz, hogy megismerd a fintorgásodat, a mosolyodat, amikor nem természetes, és azt a mosolyt, ami sugárzóan árad belőled. Milliónyi érzelem tükröződik az arcunkon, és a legtöbb ember sose látta magát, amikor grimaszol, vagy hirtelen egy váratlan negatív hatás éri, és ez azonnal kiül az arcára. Lehet, hogy jól tudod leplezni az érzelmeidet, és csak egy pillanatig van az arcodon, amit abban a pillanatban gondolsz és érzel,  de ott van, és ezt mások látják is. És nem az a gond, hogy mások látják, hanem az, hogy te még sosem láttad! Hát nézd meg! 

Mesélek egy másik, ám nagyon hasonló dolgot önmagunk megismeréséhez, hogy igazán értsd, miről beszélek, neked! 

Könyveim kapcsán ( Nóra, Nóra2, VÁLTOZÁS) több rádió interjúm volt. Amikor az adott stúdióban ültem, és arra koncentráltam, amiket kérdeznek tőlem, nem az járt a fejemben, hogy hogyan illik szépen és cizelláltan beszélni, hanem csak mondtam  a választ a kérdésekre. Pláne amikor Fehér Mariannal vagy Ferencz Gabival csacsogtunk, mert elvisz magával a hév. Benne vagy egy érzelmes és nagyon aktív beszélgetésben, és csak erre figyelsz. Nem a kontroll a fontos, hanem maga a beszélgetés. Egy idő után azt is elfelejted, hogy egy stúdióban ülsz egy újságíró-riporterrel, és ezt a beszélgetést a világban bárki hallhatja majd.  

Aztán amikor a beszélgetésed lemegy a rádióban, és izgatottan várod, az az igazi önismeret. 

Milyen a hangod egy rádión keresztül? Arra a kérdésre válaszolsz-e, amit feltettek vagy valami tök másról kezdesz el beszélni? Milyen a saját nevetésed, hanglejtésed, érthetőséged, és úgy önmagában az összkép magadról, magad felé. Minden egyes beszélgetésem visszhallgatása egy hatalmas önismeret és önkontroll volt. 

Borzasztó érzés volt, amikor meghallottam, hogy bizonyos szavakat notoriusan használok, és basszus, már engem idegesített. Konkrétan veszekedtem magammal, ezt én eddig hogy nem vettem észre? 

Mindenkinek vannak sajátos szavai, ez ok. De, amikor levágod, hogy egy-egy szót vagy kifejezést  túlságosan sokszor használsz, az egy durva szembesülés, és tanulás. Mondhatom önreflexiónak, mert az. És ettől kezdve figyelsz, hogy kevesebbet használd a megszokott kifejezéseket. Nem kell elhagyni, csak csökkenteni a számukat. Tudatosabb leszel!  Bejönnek helyette más szavak, és máris változtál. Változatosabb a szókincsed, igényesebb a stílusod, de mégis te vagy! Formálódsz, tanulsz, és változtatsz. 

És akkor térjünk vissza a fotózáshoz és az arcunkhoz

Milliószor elmondtam már, és még fogom is, hogy én az a fotós vagyok, aki tudja milyen érzés, amikor valaki nem szereti, ha fénykép készül róla. Ezért tudom az ügyfeleimet érteni, és jól kezelni. 

A gyerekkormból szinte alig van fotóm, és a felnőtt időszakom sem hemzseg a milliónyi rólam készült fényképtől. 

Aztán ezt egyszercsak meguntam, és elkezdtem magamat fotózni. Ok, könnyű nekem, van egy jó fényképezőgépem, állványom, és egy távirányítóm, így nem okoz gondot az önfotózás. De neked meg van telefonod, és fillérekért tudsz venni egy olyan szelfibotot, ami egy mini állvány, és ahhoz is van távirányítós önkioldó. 

Nánási Pál is megmmondta, és csak megerősíteni tudom őt, hogy ma már egy állati jó fotóhoz bőven elég egy jobb minőségű telefon.  Csak tudni kell vele bánni. Ez pedig úgy fog megtörténni, ha sokat használod a telefonodat FOTÓZÁSRA! Ne azt lásd, hogy te nem vagy profi fotós, ez most nem számít. Vedd a telefont a kezedbe, állítsd be a szelfi módot, és nézegesd magad. Csak te látod ezt a jelenetet, senki más. Ne érezd magad hülyén, ne szégyelld magad saját magad előtt! Élvezd, hogy nézegeted magadat. Lásd a szépet és nyugodtan nézd meg a csúnyát is. Mindkettő te vagy. 

Hatalmas előny, amikor ismered az érzelmeid kivetülését az arcodon. És még egyszer elmondom, ne azért, hogy mások előtt kordában tudd tartani az érzéseidet, hanem pont azért, hogy hagyd őket megjelenni, és ne érdekeljen, hogy kinek tetszik, vagy kinek nem. De ismered, hogy éppen mi látszik az arcodon. 

Minél több fotót látsz magadról, annál jobban fogod szeretni magad. Annál önazonosabb és magabiztosabb leszel. Annál többször fogsz megállni a nagy tükör előtt és nézel bele, hogy megállapítsd, húúú, de jó  vagyok. Tetszem magamnak. Szeretem ezt a ruhát, ami most rajtam van, mert nőies, mégis kényelmes. ( a férfiakat se hagyom ki! Tetsszél magadnak te is, mert fontos! Mondd ki magadnak, hogy állati jó pasi vagyok! ) És ezek után lépj ki az utcára! És nézd meg, hogy az emberek, akikkel találkozol, és rád néznek, hogyan reagálnak. 

Hidd el, a te jólléted nagyon ragadós lesz rájuk is. Akkor tudunk igazán jól lenni, amikor tisztában vagyunk magunkkal. Szar kedved van, akkor engedd meg ezt is, de ne vidd túlzásba. Istenien érzed magad ebben az új ruhában? Akkor ne fogd vissza a ragyogásodat! Engedd szabadjára a FENEVADAT! Ne gondolkodj azon, vajon másoknak tetszik-e, hogy boldog vagy? Sz@rd le!  Csak az számít, hogy te jól érezd magad. Ne akarj mindig megfelelni a világnak. Illetve nem  is  a világnak akarsz te megfelelni, hiszen annak nem is kell. A társadalomnak akarsz megfelelni.  Hát ne tedd! Nem visz sehová! Nem a társadalom éli a te éltedet, hanem TE! Nem a társadalom alakítja ki a te saját világodat, hanem TE! Hiszen a legtöbb időt önmagaddal töltöd, nem a társadalommal! 

Amikor először lett olyan telefonom, amivel szelfit lehetett készíteni, rákattantam az önfotózásra. Nem azért, hogy kipakoljam a netre, hanem azért, hogy lássam magamat. Nem csak a természetes 1,5 másodpercig létező mosolyomat, hanem az össszes arcomat. Meg akartam ismerni magamat kívülről is. Látni akartam hogy néz ki, amikor felkelek reggel és kócos álmos vagyok. Látni akartam a grimaszaimat, a pofa vágásaimat, a haragot, a bánatot, az undort, a kételyt, MINDENT!  És aztán visszanézegettem őket, és vállaltam, hogy mit fog belőlem kiváltani, amikor olyan kép lerül elém, amire azt mondom, húúúúbakker, ilyen a fejem, amikor dühös vagyok? Ilyen a fejem, amikor ronda vagyok? Ilyen a fejem, amikor gyűrött a bőröm?  ÖNELFOGADÁS! Méghozzá magas iskola! Önkontroll, ami nem azt jelenti, hogy innenetől kezdve megjátszom magam. Hanem azt jelenti, hogy tudom kordában tartani az érzéseimet, amikor SZÜKSÉGES! De csak akkor amikor szükséges. 

Melyik az előnyös arcod, a bal vagy  a jobb? Neked melyik profilod tetszik? Mit mesélnek a szemeid? Hogy húzódnak fel az izmaid, amikor nevetsz? Amikor szívből hangosan nevetsz? Amikor nyerítesz? Amikor szomorú vagy, amikor haragszol, amikor kétségbe vagy esve, amikor elveszettnek érzed magad, amikor valaki bántott, amikor te bántottál valakit. 

Minden ember otthonában van legalább egy tükör, és úgy kerüli, minden felnőtt, mint macska a forró kását. Tükör nem létezik! Tükör az ellenségünk! Csak tükörbe ne kelljen nézni! Mikor mondtad magadnak utoljára a tükör előtt állva, hogy SZERETLEK!? Mikor volt olyan utoljára, hogy megpusziltad magad a tükörben, azaz a tükröt mikor pusziltad meg utoljára? Elmondom neked, kb. 1,5 éves korodban! És mára azt is elfelejtetted, hogy valaha adtál magadnak puszikat!!! sok puszit a tökörben. 

Miért távolodunk el önmagunktól felnőtt korunkra? Miért érezzük bizonyos dolgokról, hogy az ciki? Miért akarjuk a keményet és felnőttet játszani oly sokszor? Annyira felesleges! Inkább keresd meg magadat. Ott, mélyen belül. Beszélgess a belső éneddel, ő mit szeretne, mire vágyik? Mit tiltasz neki? Mit zársz el? Miért akarsz szinte mindig viselkedni? 

Leélünk egy életet anélkül, hogy igazán önmagunk legyünk. Sőt, a gondolataim most tudom, hogy nagyon sok emberetől nagyon távol vannak, és végig se tudja olvasni a bejegyzésemet, mert nem érti, és halálosan idegesíti. Majd ők is eljutnak egyszer ide, ahol most mi vagyunk. És azt is tudom, hogy egyre többen vannak azok, akik pontosan értik az én soraimat, és megerősítem most őket abban, hogy lépjenek egy nagyot előre, és kilépjenek a megszokott világukból, és merjenek mások lenni, mint mások, ÖNMAGUK! 

Nora Smith 

Van ezzel kapcsolatban gondolatod, véleményed, kérdésed? Várom szeretettel! :)  nora.sm8@gmail.com 

Természetesen légy önmagad Norapicture Stúdió 

https://www.facebook.com/profile.php?id=100089609020192

Női érzelmek fotózása

 

Kaptam egy imádnivaló feladatot!

Fotózzak érzelmeket egy nő arcán, és ne csak a szépeket, hanem a fájdalmasat is. Eredetileg lett volna egy modellem erre a projectre, de inába szállt a bátorság és visszamondta. Nincs is ezzel semmi gond, de ha már az idpőpont mára adva volt, újrateveztem a dolgot, és úgy döntöttem, én leszek, aki bevállalja az ismeretlent. Így fogtam a felszerelésemet, kimentem a kedvenc erdőmbe, és saját magamat fotóztam, állványról.

Az elején furán éreztem magam, de a végére annyira élveztem, hogy 2,5 órát úgy eltöltöttem önmagammal, hogy észre se vettem, lassan 7 óra és megesznek a szúnyogok.

Megtehetném, hogy odaírom, milyen érzés tökröződik az adott fotón az arcomon, de nem teszem. Az a kérdés, hogy neked mit mond egy-egy arc és hangulat?

Egy nő nem csak szép lehet, hanem csúnya is. Ettől lesz igazán önmaga. Julia Roberts is tud gyönyörű lenni, majd a következő pillanatban konkrétan csúnya. Ne rejtsd el az igazi arcaidat, hanem mutasd meg! Az érzelmeink hozzánk taroznak. Teljesen fölösleges titkolni őket még önmagunk elől is! Add magad, és azt, aki igazából TE VAGY! :)

Folyt köv... mert van még fotó ebből a sorozatból, és fogok is még ilyet csinálni.

NoraSmith

https://www.facebook.com/profile.php?id=100089609020192

Hogyan tegyük emlékezetessé a Valentin napot?

 

A Szeretet ünnepe után, újra szeretünk, mert jön a VALENTIN napi élményfotózás :) 

Mondtam, hogy nem alszunk téli álmot... 

Kár lenne elvesztegetni a természet adta hátteret akkor is, amikor köd van, és akkor is, amikor süt a nap. 

Így hát  arra gondoltam, mit szólnátok egy Valentin napi élmény fotózáshoz? 

Illetve legyen ez a mostani élmény lehetőség a számodra nyitott akkor is , ha nem bírod  a Valentin napot, de szeretnél egy személyre szabott természetes fotó-emléket.

 Miért ne készülhetne rólad egy sajátos sorozat csak úgy? 

Miért ne készülhetne Valentin nap környékén egy sorozat az erdőben a kutyusoddal és veled? 

Miért ne készülhetne egy sorozat rólad, amit csak szeretnél eltenni magadnak a fiókba? 

Miért ne készülhetne rólad egy kedves sorozat a kedvenc helyeden, hogy aztán tele pakold vele a közösségi médiádat? 

Miért ne készülhetne rólad egy élményekkel teli sorozat, amit  a párodnak szánsz meglepetés ajándékként? 

Miért ne készülhetne kettőtökről egy érzelmekkel fűtött páros sorozat, hogy még erősebbre fűzzétek a szerelmeteket, és a közös fotós élmény vigyen benneteket tovább még sok éven át. 

Miért ne készülhetne Valentin nap környékén egy családi sorozat  a Balaton partján egy kirándulóhelyen, egy családi élmény közben? 

Ha netán a félig kész verseny autód a szerelmed és vele szeretnél egy közös emléket, minden további nélkül megoldható és figyelünk az ő lelkére is :) 

Valentin nap eleve a szeretetről szól, és bárkivel megoszthatjuk, nem csak a szerelmesek napja, hanem mindenkié, aki szeret szeretni! 

Ha te is szeretnél egy olyan fotózást, melynek minden percében jól érzed magad, és végre valaki, csak rád/rátok figyel, AKKOR KERESS engem BÁTRAN!  

 Kérdezz, találjuk ki a te/ti fotós élményeteket! 

Kérd a kedvezményes, személyre szabott árajánlatodat! És alkossuk meg együtt az elképzelt, egyedi fotóélményt! :)

A kedvezményes ajánlatot, február 20.ig tudod igénybe venni! :) 

 

norApicturE

 

https://www.facebook.com/norapictures

https://www.facebook.com/Term%C3%A9szetesen-L%C3%A9gy-%C3%96nmagad-Norapicture-St%C3%BAdi%C3%B3-100773019589280

https://www.facebook.com/nora.smith.5283166

E-mail: nora.sm8@gmail.com 

Miért 60 perces egy fotózás? Miért nem dobjuk össze 20 perc alatt?

 Azért, mert az első 20 perc arról szól, hogy megérkezel hozzám, testben és lélekben is. 

Egy ilyen fotózás csak a fotós számára komfortos. Az ügyfél lehet, hogy még soha nem járt fotó stúdióban, azaz számára ez idegen, új, akár frusztráló is lehet, pláne, ha férfiakról van szó. 

Ahhoz, hogy az elkészült sorozat természetes és tetszetős legyen, időt kell hagynom, hogy körülnézzen a vendégem. Lássa a díszletet, a lámpákat a fényképezőgépet, a kiegészítőket. Időt kell hagynom, hogy átérezze, biztonságban és otthon van nálam.  

Miután egy alap díszlet várja a vendégeket, rengeteg kiegészítőből tudnak válogatni, és saját maguknak rendezik be a stúdiót, tehát így lesz minden sorozat más, és igazán EGYEDI. 

Annyi ruhát, cipőt, kalapot, kiegészítőt hozhatsz magaddal, amennyit csak szeretnél, akár olyan ruhát is, amit eddig sehova sem vettél fel. Kényelmesen lehet átöltözni, sminkelni, variálni, módosítani a hátteret, és ez megint idő. 

Hogy nézne az ki, hogy futószagon kezelném az ügyfeleimet, hiszen csak 20 perc van egy fotózásra, és már amikor belép a stúdióba, beletolom az arcába  a gépemet, köszönés helyett, csak, hogy végezzünk minél hamarabb. Ez nekem lelketlen és ordít, hogy nem az ügyfél elégedett boldogságáról szól a sztori, hanem arról, hogyan keressünk nagyon gyorsan sok pénzt. 

Ha eljutottál a szakmádban addig, hogy nyitsz egy fotó stúdiót, csináld rendesen, szívvel, lélekkel, és adjál! Adjál úgy, hogy neked is bőven megérte, de az ügyfél legyen az első. Érezze jól magát, legyen számára ez a fotózás egy igazi élmény, amiből táplálkozhat nagyon sokáig. Adjál neki önbizalmat, hitet és olyan fotókat, amiben legalább egy olyan van, amitől könnyek szöknek a szemébe. Add meg neki azt az érzést fotózás közben és a fotóit látva, hogy BOLDOG! És ezért fog visszajárni hozzád, mert tudja, hogy nálad mire számíthat. 

A 60 perces fotózás 5 percnek tűnik, mert amikor élményt adsz, akkor nagyon gyorsan telik az idő. 

Nekem nem mindegy, hogy csak lövöldözök, vagy olyan anyag készül, amivel mindenki gazdagon elégedett. 

Mindig abból indulok ki, ha én lennék az ügyfél, mit várnék el, mi esne jól, mitől érezném magam jól, és természetesnek. Milliószor elmondtam már, hogy tudom, milyen érzés, amikor valaki nem szereti, ha fotózzák, és ezért azt is tudom, hogy ilyenkor milyen pofákat vágunk önkéntelenül. Az a dolgom, és szerencsémre ez természetesen is jön belőlem, hogy látom az embereket, és tudom hogyan érhetem el egy pillanat alatt, hogy megszabaduljon a feszültségétől és előhozzam belőle a leglazább énjét. Mert csak így készülhetnek a jó fotók. 

Nagyon sok portré sorozatot csináltam már és minden vendégem azt mondta, hogy azt se vette észre, hogy fotózunk. Beszélgettünk, jókat röhögtünk és egyszer csak lett egy halom természetes, vonzó, önazonos fotó. Hát így érdemes csinálni valamit, ez a profizmus, nem  a képek szakmai rostán való átmenetele. 

Semmi sem fontos, csak az, hogy az ügyfelem, vendégem arcán azt lássam, amit szavakkal úgysem lehet kifejezni, a boldog elégedettséget! Mert engem is ez visz előre, ez tölt fel, ez inspirál, és elmondhatatlanul jó érzés önbizalmat, szépséget, emléket adni a SZÁMOTOKRA! 

Karácsonyi stúdió fotózás részleteket itt találod: 

https://norapicture.blogspot.com/2022/11/megnyilt-norapicture-karacsonyi-foto.html

Facebook oldalam: https://www.facebook.com/norapictures

Szép napot neked! Köszönöm, hogy megosztod az írásomat a barátaiddal, ismerőseiddel! :) 

norasmith - norapicture 

ELKÉSZÜLT a Hogyanlettemnora.com- a szabadidő hasznos eltöltése, nálam

 És kész!

HOGYANLETTEMNORA.COM 

Egy weboldal egy könyvről. Egy könyvről, ami az életről szól, őszintén. Igazi történetek, melyek neked is segíthetnek vagy megoldást adhatnak élethelyzeteink és feladatainak útvesztőjében. Könnyebb úgy megoldani, feldolgozni és túllépni helyzeteken, ha tudod, hogy rajtad kívül mások is jártak már ebben a cipőben. 

a weboldalra itt tudsz látogatni  https://hogyanlettemnora.com

Hónapok tervezése, hónapok munkája, hónapok feszültsége van ebben a weboldalban, millió ajtó, ami mindig az orrom előtt záródott be. 

Lépésről-lépésre összerakni, összeállítani elemenként egy weboldalt, úgy, hogy nem értesz hozzá, nem egyszerű feladat. 

Hatalmas feszkó minden egyes nehézségnél és a türelem brutális tanulása. 

A felület nagy része szinte pillanatok alatt összeállt, gyorsan tudtam vele haladni, és rendkívül látványos volt. Aztán amikor a technikai részét kellett volna hozzátenni, ott megállt a világ! Nem vagyok informatikus, nem értem a programozást, milliónyi beállítást, apró, de annál fontosabb dolgok elhelyezését, beillesztését. 

Elvileg egyedül alkottam, de ez így nem lenne igaz. Voltak, akik nem akartak segíteni, voltak, akik válaszra sem méltattak, volt idegen, aki szeretett volna segíteni, de meghaladtam a tudását, ÉS! voltak, akik nagyon szívesen segítettek. 

Megint és ismét csapatban dolgoztunk, és a végére minden úgy alakult, ahogy én szerettem volna. Köszönöm a legapróbb véleményt, ötletet, tanácsot, támogatást, biztatást, segítséget MINDENKINEK!

Ettől a perctől nyitva vagyok! A nap minden percében, a reggeli kávéhoz, vagy ebédidőben. Olvasgass nálam vacsora közben. Olvasgass nálam utazás közben a buszon, metrón, villamoson, vagy a felhők fölött. Olvasgass nálam egy padon ülve a parkban, Olvasgass nálam bármikor, ha van öt perced, pasik a WC-n ülve, csajok a szoláriumra várva, és amikor éjjel nem tudsz aludni, BÁRMIKOR! :) 

Égi segítőim, íme az alkotásunk! 

Ha azon gondolkozol, hogy készítesz magadnak egy weboldalt, ami nem kerül csilliókba, de a vállalkozásodat, munkádat, hobbidat szeretnéd megmutatni és elérhetővé tenni nem csak a facebook felhasználók között, hanem mindenki számára, keress bátran, szívesen segítek! 

Minimális havi díjért olyan weboldalad lehet, amit te kezelsz, te frissíted, akkor, amikor időd és kedved van hozzá. Nálad fut be minden adat, statisztika, üzenet, kérés, megrendelés. 

Tizenöt évvel ezelőtt milliónyi weboldal létezett, melyek teljesen személyre vagy cégre voltak szabva és formálva. Az oldal dizájnja, elrendezése, menüi megadták a tulajdonos KÉPÉT. Képet kaptunk róluk. Ma a facebook segít abban, hogy ingyen felületed legyen, de minden oldal ugyanúgy néz ki. Nincs keresőoptimalizálás, hogy rád találjanak azok az emberek, akiknek szükségük van mondjuk a termékedre, szolgáltatásodra. 

A weboldal az enyém és a tiéd, szabadon és kreatívan pakolhatjuk ki magunkat a kirakatba. Saját kirakatunk van.

A facebook oldalam természetesen marad, www.facebook.com/norapictures az is én vagyok. Jól megfér a kettő egymás mellet, vagy kiegészítik egymást. A saját weboldal egy plusz lehetőség arra, hogy minél többen lássák a kirakatodat :) 

NoraSmith 

HOGYANLETTEMNORA.COM https://hogyanlettemnora.com

Nem bánok semmit, minden úgy van jól, ahogy van?

Hányszor hallottad már ezt a mondatot egy filmben, vagy egy ismert emberrel való beszélgetéskor, biztos, hogy sokszor...

Tegnap este eszembe jutott ez a gondolat, hogy nem bánok semmit.... 

Nem a fenét nem! Dehogynem! Annyi olyan epizód és történet van az életemben, amelyek amikor eszembe jutnak sok év távlatából, még mindig egy igazi  gyomros érzését váltják ki belőlem, és igen odateszem a kezemet a hasamra, hogy valamelyest megnyugtassam, magam. Sok év távlatából az elhibázott döntések olyan élesen élnek bennem, mintha csak tegnap történtek volna. Mindegyik érzés baromira negatív és kimondottan szar, és valahogy nem akarnak elfelejtődni. Bezzeg a  pozitív és boldog érzésekből valahogy jóval kevesebb van.  

Nyilván ez is a mi hibánk, mert nehéz felfogni, hogy csak a hitünkön múlik minden. 

Hogy mondhatja azt valaki, hogy ő nem bánt meg semmit eddigi élete során?! Nem hiszem, hogy létezne sok- sok olyan földi halandó, aki valóban azt mondja, hogy minden bánata, minden kudarca úgy jó, ahogy van! 

Én maximum azt mondom, hogy nem történtek véletlenül. A rossz vagy helytelen gondolkodásom eredménye még évekkel később is kísért. Persze, megtanít a helyes ösvényen haladni, és egyre kevésbé megbízni az emberekben, de ez meg mire jó? Ha bízol magadban, akkor könnyebb eldönteni, hogy  a többiek közül kiben bízz és kiben ne. Miért jó, ha arra törekszünk, hogy ne bízzunk senkiben, mert akkor kevesebb lesz a kudarc? Ha nem más emberek okozzák a kudarcainkat, akkor majd meggyártjuk ezt mi szépen saját magunknak. Másokat meg eleve nem okolok a kudarcaimért, mert minden az én döntésem. Tehát a felelőssége is az enyém. Nem mások döntenek helyettünk, maximum hagyjuk magunkat befolyásolni, mert nem bízunk magunkban eléggé.

Milliószor kimondtam már magamnak, hogy ezt vagy azt rettenetesen bánok, és ha visszaforgathatnám az idő kerekét, akkor máshogy és másképp csinálnám, másképp döntenék, és másképp cselekednék, és ma lehet, hogy máshol lennék. Nem nyugtatni szoktam magam, hogy ennek így kellett lennie, hanem megkeresem a hibafaktort, azt a faktort, amit én követtem el. 

Igen, borzasztó érzés szembenézni önmagunkkal, és igen, szégyellem magam ilyenkor saját magam előtt, és ez a jó benne! Mert így eljut a tudatomig és a lelkemig, hogy mit tettem! Végigmegyek gondolatban az egész történeten akkor is, ha legszívesebben elfutnék magam elől! Szembenézek, lesütöm a szemeimet, szarul érzem magam, mert bántottam magamat, de rájövök arra is, hogy egy következő helyzetben hol lesz az  a pont, ahol érezni és tudni fogom, hogy nem jó az irány. Teljesen mindegy, hogy munkahely, anyagi természetű dolog, magánélet, család, barátok, vagy egészségről van szó, több hibát nem követek el. Majd lesznek más, új hibák. Nekem ez jelenti a változást és  a fejlődést. 

Lehet, hogy a semmiből fog előjönni egy régi élethelyzet, minden előzmény nélkül, ahogy nekem is, tegnap. De az a történet azért bukkan elő, hogy foglalkozz vele. Rágd végig egyedül újra. Vizsgáld meg milliónyi oldalról és szemszögből. Már nem vagy benne, eltávolodtál tőle valamelyest, tehát sokkal jobban fogod látni és átlátni a helyzetet. Lehet, hogy a történet újraélése mélyről jövő érzéseket szakít fel benned, nem baj, ez hozzátartozik. Tisztulsz. Az, ami a mélyben, a lelked mélyén évekig nyomasztott, egyszer csak a semmiből a felszínre kerül.  Éld át újra, és legyél okosabb, tapasztaltabb általa, majd két könnycsepp kíséretében engedd el! :) 

NoraSm

Nézz körül nálam! :) 

https://www.facebook.com/norapictures/

Létezik-e házasság utáni, azaz válás utáni barátság?

Atyaég! hogy kérhet tőlem egy barátnőm ilyet, hogy kíváncsi a véleményemre ezzel a témával kapcsolatban, és álljak neki boncolgatni? Tudja jól, hogy nem voltam házas sosem, csak 10 évig éltem együtt valakivel. Közös ház, közös cég, közös kutya, közös minden, és az elszakadás durvább és hosszadalmasabb volt, mint ha papírunk lett volna arról, hogy együtt éltünk. 2,5 év pokol után sikerült rendezni a sorainkat, de anyagilag úgy jártam, mintha tíz év után én csaltam volna, és  ha  nem is mindenemet, de sokkal többet vitt, mint amennyi járt volna neki.  Azóta eltelt nagyon sok év, tapasztaltam sokat és láttam sokat, de ettől még lehet, hogy nem leszek hiteles azok számára, akiknek papírjuk is van arról, hogy valakihez tartoznak. 

Gyerekem sincs még, mégis van véleményem a gyereknevelésről, és tökéletesen tudom, hogyan terelgetném majd a sajátomat. Még senki sem mondta a gyerek témás írásaim után, hogy jobb lett volna, ha csendben maradok. Azért mert nem volt papírom arról, hogy valaki tulajdona voltam, és még nem vagyok szülő, tudnak jó meglátásaim lenni. meglátjuk, hogy most mit hozok ki ebből.....

Akkor kezdjük ott, hogy az egyik vlog-anyagom címe, hogy van-e barátság nő és férfi között? Röviden, tömören az a válaszom, hogy igen. Én ezt tapasztaltam, és lehet, hogy több a fiú barátom, mint a lány.  A pasik nem őszinték, a férfiak igen. Nekem férfi barátaim vannak. Idióta mind, de az ajtót mindig kinyitják nekem,  sosem hagynak fizetni, és mindig odafigyelnek rám, hogy jól vagyok-e.  A pasik nem tudnak a nőkkel barátkozni, mert mindig a kémiát fogják keresni. A férfiak tudnak csak nőkkel barátkozni, emberként szeretni, tisztelni és lesni minden rezdülését. Ha egy férfinek barát barátnője van, az egy kicsit hasonlít a testvérséghez. A fiú barátaim a nővérüket nőnként tisztelik és óvják, és engem is.  Egy fiú baráttal a szexről is lehet beszélni vagy egy betegségről, ami nem túl kellemes. Mindenről, bármiről, akármiről. 

Tudod hányszor kérdeztem meg a fiúkat, hogy mi az isten bajotok van akkor, amikor így és így viselkedtek? Nagyon sok jelből a barátaim tanítottak meg olvasni.  Ők tanítottak meg arra is, hogy ne vegyem el egy férfitől a férfi mivoltát, és igen is hagyjam őt fizetni. Egy férfinek ez fontos. Meg az is fontos neki, hogy kérjem a segítségét, és aztán dicsérjem meg.  Ezeket egy nő honnan tudná? Egy másik nőtől, aki téveszméket gyárt magának, hogy őt mindenki meg fogja csalni? Korrigálok egy csaj a másik csajtól. Egy nő nem gyárt téveszméket magának. Egy nő kérdez, méghozzá a férfiaktól.  

És akkor szép lassan kanyarodhatunk a házasság felé

Ha, és amennyiben, és amikor két olyan ember kerül össze, akik ismerik saját magukat, és az elvárásaik a másikkal szemben ugyanolyan mértékűek mint saját magukkal szemben, akkor van alapja a "háznak" van mire építkezni.  Amikor pedig egy pasi és csaj kerül össze, ott semmilyen alapja nincs semminek, nemhogy egy jól működő kapcsolatnak, amit nem sokkal később átavanzsálnak házassággá. 

Nyugi, semmi bajom a házassággal, sosem voltam ellene, csak más az én verzióm, mint a többieké.  Nekem nem a kirakatról szól és a kidobott pénzről, csakhogy legyen mit posztolni. Nekem két emberről szól, akik biztosak abban, hogy megtalálták a másik felüket. Bármit elmondhatnak a másiknak, bármit megoszthatnak vele, mert megértő és őszintén érdeklődő fülekre fog találni.  Na, ez az alap, amire lehet építkezni. Amikor két ilyen ember, azaz egy férfi és egy nő találkozik, abból mindegy, hogy lesz-e papír vagy sem, kacsalábon forgó palotát tudnak építeni az évek során. 

A pasi és a csaj, meg mivel önmagát sem ismeri, hogy ismerné a másikat? Sosem nyílt meg előtte igazán, elrejti a vágyait, a félelmeit, a sikereit, és a kudarcait is. A fájdalmát meg annyira zárja magába, hogy egyszer csak robbanni fog. Az alap nélküli ház egyszer csak hirtelen fog összedőlni vagy felrobbanni.  A csaj meg a pasi sosem fog igazi szeretetben és őszinteségben, nyugalomban élni, tehát biztonságban sem. Mitől tartana ez akkor életük végéig? A csaj meg a pasi, ha összeházasodnak, és általában ők házasodnak leginkább és leggyorsabban, ritka esetben érik meg az 1. vagy 2. házassági évfordulót.  Sajnos ez van...  Egyszer csak történni fog valami, ami kiváltja az elválást, méghozzá durván, keservesen, és kibaszottul fájdalmasan.  Áldozat egy,  és áldozat kettő. Két nagyon sérült, és törött szárnyú madár.  Egyedül és elhagyatva, és persze mindenki hibás ezért a helyzetért, csak ők nem.  Teljes mértékben elképzelhetetlen, hogy ez a két ember a válást vagy elszakadást követően, akár több évvel később is, barátok legyenek. Eleve nem is voltak azok.  Akik sosem voltak barátok, hogyan lehetnének azok egy hatalmas és fájdalmas trauma után? És mindezt egymásnak, valamint saját maguknak okozták.  Ez teljesen kuka. 

Extrém esetek mindig vannak

Amikor az egyik fél rendben lenne, de a választottja, nagyon rossz választás, és a választó fél annyira  el van foglalva a saját dolgaival, hogy fel sem tűnik neki sokáig, rossz lapot húzott, az szar ügy.  A választó igazából sodródik az árral, mert annyira el van foglalva minden mással, hogy fel sem tűnik neki, nem jó "házba" jár haza esténként. Majd jön a környezet felől az elvárások tömkelege, és egyszer csak azt veszi észre, hogy ő ugyan mindent megtett azért, hogy  a háznak erős tartógerendái legyenek, de az kevés, és egyszer elkezd repedni a gerenda, és aztán maga alá temeti az alap nélküli házat. Itt sem tudunk az elválás utáni barátságról beszélni.  Vannak olyan emberek, én is ilyen voltam, akiknek pofonokat kellet kapniuk azért, hogy felébredjenek, és azt mondják, hogy nem vagyok hajlandó a mások elvárása szerint élni, hanem a saját elképzelésemet fogom követni. Mindegy, hogy mennyi idő és tanulás szükséges ahhoz, hogy kialakítsam a megfelelő értékrendemet magam felé és a leendő másik felém felé, de vállalom, mert tudom, hogy megéri. 

Éltem alap nélküli kapcsolatban, majd élettársi viszonyban, tíz évig. Majd jött sok év, hogy átrágjam, felfogjam, megemésszem hol és mikben hibáztam magam felé. Min tudok én változtatni, és miben tudok fejlődni. És amikor ez megvan, meg fog érkezni a férfi. 

Van már egy stabil alapom, én magam.  A stabil alap, stabil alapot, azaz, stabil férfit fog vonzani. Tök logikus

Amikor két stabil ember, egy nő és egy férfi találkozik, sok más választásuk nem lesz, mint hogy elkezdik egy közös "ház" alapjait összerakni. Beszélgetnek. Sokat beszélgetnek. És sokat is kérdeznek. Azért kérdeznek, mert valóban érdekli őket az adott téma. Ismerik egymás munkáját, annak előnyeit, hátrányait, nyűgjeit, felelősségét, és időtartamát. Eszükben sincs  a másikat korlátozni mondjuk a munkájában, hogy vállaljon kevesebb munkaidőt vagy óraszámot.  A következő tégla a ház alapjához a bizalom. Nem abban, hogy mennyit csajozik a pasi a neten munkaidőben, hanem a döntésekben, a gondolatokban és véleményekben. Mivel hasonlóan gondolkodnak, min tudnának vitatkozni? Semmin.  A nézet-eltérés azért van, hogy legyen miről beszélgetni.  Aztán pedig közös nevezőre lehet jutni, és együtt fejlődtünk.  Nem kompromisszumról beszélek, hanem megértésről.  Ha a nő hoz egy új téglát a ház alapjába, akkor a férfi is hoz egyet, egy ugyanilyet, hiszen egyetértés van.  Tudsz számolni? Kettesével hordják a téglát. Tudod milyen erős alapzat lesz az?  A legnagyobb földrengésnek is lazán fog ellenállni. Nem fog leégni, mert biztonságos minden rendszere. Olyan nyugodt, otthonos és biztonságos lesz, amit mindenki csak irigyelni fog, és a barátok szívesen töltik majd ott az időt. Nyugalom, harmónia, béke és szeretet. Nyálas? pedig ettől még így van. 

No., ha két ilyen ember, a nő és  a férfi erős alapokon nyugvó otthonban él, lehet olyan ok, amiért egyik vagy  a másik menni akarna valahova máshová, valaki máshoz? Szerintem nem. A barátok nem válnak el egymástól, hiszen jó nekik együtt. Annyira jó, hogy azon sem gondolkoznak soha, lenne-e olyan valaki, aki ennél többet és szebbet tudna nyújtani? Tudják teljesen biztosan, hogy a válasz nem.  Senki mással nem lehetne ennyire jó.  Tehát, két ilyen embernél nem merül fel a kérdés, hogy váljunk-e, vagy sem, és utána barátok legyünk egymás számára, vagy ellenségek. 

Extrém esetek mindig vannak

Amikor két ember rossz időben és rossz körülmények között találkozik egymással, hát az is kemény.  A pasi házasodni akar, majd derült égből villámcsapásként a mennyországból egy perc alatt a pokolba küldi  az ifjú feleséget, Ezt hívom úgy, hogy tanulópénz, mindkét fél számára. Sose értem az életet, és sokszor igazságtalannak tartom, ahogy a lapokat keveri és pláne osztja.  Miért van az, hogy mindig a jó emberek szívják meg? Nők, férfiak egyaránt. Ők, akik sokat szívnak, nem pasik és csajok, hanem nők és férfiak. Ez egy másfajta szívás, mint a csaj és pasi esetében.  Ez azért extrém, mert az  egyik szereplő állati jó ember, tele szeretettel, hittel, és élettel. És sorra olyan embereket vonz, akik ezt kihasználják és visszaélnek vele. Ők az áldott jó emberek. És azért mondtam, hogy nekik tanulópénz egy ilyen helyzet, mert meg kell tanulniuk keménynek lenni, és nagyon magas elvárásokat támasztani a másik felé. Ugyanis ezeket az elvárásokat, az áldott jó ember nők és férfiak, alapból birtokolják, csak sajnos lenyomták és eltemették bennük. Végigmentem ezen az úton én is, innen tudom, hogy így van.  Várd el, hogy fontos legyél. Várd el, hogy odafigyeljenek rád, és várd el, hogy szeressenek. 

Lehet-e barátság az ex férjemmel? 

Az emberek folyamatosan változnak. Öt, tíz év alatt egy teljes személyiség ki tud cserélődni. Kell-e ez az énem a férjemnek? Kell-e nekem a férjem most, hogy én fejlődtem, ő meg ül a tévé előtt és egy szót sem szól hozzám? Ha a házasság alatt nem volt téma, amiről lehetett volna beszélgetni, akkor  a válás után örülni fogok, ha nem látom az ex férjemet. 

Ha a házasság tutin működik, akkor nem kell azon gondolkodnom, hogy barátok tudunk-e maradni, mert fel sem merül ilyen kérdés. Ám, ha a sok év alatt mégis teljesen más vágányra tértünk át mindketten, és a válás mellett döntöttünk együtt, akkor lehet, hogy szükséges lesz némi idő, de a barátom tud maradni az az ember, aki mellett álomra hajtottam a fejem évekig, és hozzábújva aludtam el. 

NoraSm

Élet-Park beszélgetések VLOG 2. rész Van-e barátság nő és férfi között?

Ezt a témát boncolgatásra egy ismerősömtől kaptam.  .... hát kibontottam.

Ha röviden kellene válaszolnom a kérdésre, azt mondanám, hogy igen, persze, hogy létezik férfi és nő közötti barátság, csak megfelelő érzelmi intelligencia és tisztelet szükséges hozzá, semmi más!

Sok embertől hallottam már, hogy kategorikusan kijelentették, nem létezik a két nem közötti barátság, mert az egyik előbb, vagy utóbb többet akar. És ezt azok szokták mondani, akik egy cseppet sem tisztelik az embert az emberben. Ha valaki nem lát túl a nemiségen, akkor valóban ne is akarjon barátkozni egy ellenkező menüvel, inkább sörözzön a haverjaival a kocsmában. Hála az égnek nem vagyunk egyformák. Én senkit sem akarok meggyőzni arról, hogy létezik a nő és férfi közötti barátság, de aki az ellenkezőjét vallja, fogalmazzon inkább úgy, hogy lehet, hogy létezik, csak még neki nem volt ilyen élménye. Én sem akarok minden pasival haverkodni és barátkozni, ez az idővel vagy kialakul, vagy sem. Ha vannak köztünk hasonlóságok gondolkodásban, érdeklődésben, célokban, értékrendben, akkor teljesen mindegy, hogy nők vagyunk, vagy férfiak, a hasonlóságok vonzani fogják egymást. Akiknek az a "dolga", hogy velünk legyen, itt is fognak maradni, és úgy fogjuk hívni őket, hogy barátok.

Nézd meg a videómat, és ha tetszett, akkor kedvedre osztogathatod :)
https://www.youtube.com/watch?v=xDCr6j38e-0&fbclid=IwAR0B7V-xihpVHEnWNdpKRqRc1FqwqVoueNZnqRRALRTH3Kb-JX_s6BPVsOc

Szép napot, Nóri

Nézz körül nálam a Norapicture oldalon

Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekem

Annak idején nem volt egyszerű felfognom és feldolgoznom, hogy fotózok, és a képeimet bárki láthatja. Aztán ugyanez volt, amikor elkezdtem írni. Ki mit fog gondolni rólam, és arról, amiket írok, ahogy megfogalmazom, ahogy megosztom a világgal. Utána jöttek a rádiós beszélgetések, ahol nem kapod meg előre a kérdéseket, nem tudsz felkészülni, hanem ott spontán válaszolsz mindenre. Ma már ez sem idegen, sőt, kimondottan jó rádiózni, pláne Mariannal. Az viszont elképzelhetetlen volt, hogy az arcomat is adjam a gondolataimhoz. Nem kezelem jól, ha a kirakatban kell lennem. Van, aki ezt szereti, én nem. Több tévés interjúra mondtam nemet, mert ott nem vághatok pofákat, vagy röhöghetek teli szájjal, hiszen mindenki látja. Ott viselkedni kell, nekem az egy kirakat, nem pedig valódi. A rádióban tudom magamat adni, a kamera előtt nem. Pontosan ezért vagyok jó a portréfotózásban, mert tudom milyen érzés, ha valaki nem szereti, amikor fotózzák. Ezért fotózom az embereket lehetőség szerint úgy, hogy észre se vegyék. Így lesznek természetesek és előnyösek a képek. De a videó az más. Az nekem nem komfortos.

A fotózás, és az írás, számomra terápia. Mindegyik lépcsőfokra szép lassan léptem fel, akkor, amikor azt éreztem, hogy megértem erre, akarom, és jó érzéssel tölt el. Vállalom a fotóim tartalmát, minőségét, üzenetét, és az írásaimmal ugyanígy vagyok. Minden betűmért vállalom a felelősséget, és szívesen meghallgatom, ha valaki teljesen másképp vélekedik, mint én.

Hosszú hónapokig gondolkodtam egy videó sorozaton, ami megint csak nem rólam szól, de egy újabb terápia. Én találom ki, én építem fel, én forgatom, én vágom, töltöm a netre és utána megosztom akárkivel és bárkivel. Vállalva azt, hogy ismét ellenséges reakciókat váltok ki néhány emberből. Nem lettem nagyképű, és nem futott el velem a ló, csak én merek! Merek új munkát vállalni, tudva, hogy rövid ideig fog tartani, de tanulhatok és fejlődhetek. Merek kitalálni újat, és azon gondolkodni, hogyan tudnék kicsit segíteni azoknak, akik igényt tartanak rá, azoknak, akiknek szükségük lehet rá. Elmondani mindazokat, amiket eddig tapasztaltam és megéltem.

Amikor néhány éve tudatosan elindultam önmagamba befelé, nekem senki sem segített, maximum az okos könyvek. Mindenki a maga életéért felelős, és egyedül halad az útján, de néha jól jöhet egy kis támogatás, löket, megerősítés, vagy visszaigazolás. Vagy egy új irány.

Miután sok ember nem szeret olvasni, vagy nincs rá ideje, egyszerűbb egy mini videó, amit bárhol meg lehet nézni és bármikor le lehet állítani, majd folytatni. Igyekeztem felhasználó fejjel gondolkozni, de ezzel vállalva azt, hogy oda kell tennem az arcomat is ebben a feladatban. Képes vagyok rá? 

Nagy lépést tettem, és megfogtam a kamerát, az állványt, beültem az autóba, és kerestem egy barátságos külső helyszínt. Nem forgatok szobában, hiszen a természetben készült anyag még jobban kikapcsolja a nézőt és nem zárja be egy kockába, aminek van egy ablaka, hanem teret ad az elhangzó gondolatoknak. Nincs korlát és nincs határ. Szabadon száguldozhatnak a gondolataid miközben a szavaimat hallgatod. Nem rólam szól, hanem neked, ugyanúgy, mint az eddigi három könyvem

A videó sorozat 1. részét itt találod, katt a linkre :)

NoraSm

Osztogasd kedvedre, ha tetszik a téma :) Köszönöm! 

facebook.com/norapictures