Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2013. február 10., vasárnap

Belső egyensúly- Beszélgetés Etienne Kala, életvezetési tanácsadóval



Több, mint egy évvel ezelőtt jártam először a  Minőségi  Élet Klub - Beszélgető esten,( Bp. Károly Krt. – Alexandra Könyvesház- Alexandra Café) azóta pedig, amikor időm engedi, részese vagyok az esteknek, mert a beszélgetések sok dologban megerősítenek, vagy visszaigazolnak, és persze sok új és  hasznos információval és okossággal leszek gazdagabb.  Minden estének van egy témája, és mivel a beszélgetések interaktívak, nagyon kellemes a hangulat, és  több oldalról megközelített vélemények valamint tapasztalatok cserélnek gazdát az este végére. 

Most pedig egy kicsit másként beszélgetek Etinnel. A munkájára voltam kíváncsi, és azokra az emberekre, akik az Ő segítsége által szeretnének változtatni életükön,  és megtalálni a belső egyensúlyukat.
A figyelemről kezdtünk el azonnal beszélgetni, és annak hiányáról. 

EK: Az emberek többsége figyelem hiányban szenved, és ezt a figyelmet meg kell, hogy szerezzék. Ők azok az emberek, akik mindig panaszkodnak, és mindenre megvan a kifogásuk, is, vagyis arra van meg a kifogásuk, hogyan ne változtassanak a körülményeiken, gondolkodásukon, hozzáállásukon.  A figyelemhiányos ember mindig talál valakit, akinek panaszkodhat, mert energiára van szüksége, és ezt másoktól szerzi be.  Ám a beszerzett energia arra kell neki, hogy ezt az állapotot fenntartsa, és tovább tudjon panaszkodni. Az ilyen emberek valójában nem is akarnak változtatni, mert aki változtatni akar, nem panaszkodik, hanem teszi a dolgát. 

Figyelemre vágynak, mert hogy figyelem hiányosak. Azért figyelem hiányos, mert nincs meg a belső egyensúly, és harmónia. Így egy energia hiányos állapotban van.  Azzal, hogy ő panaszkodik, valakinek a figyelmét megszerzi, mert ez a figyelem, energia, és ettől    töltődik. Olyan, mint amikor egy növényt locsolnak. És arról szól a dolog, hogy ő nem is akar változtatni, mert a panasz az nem arról szól, hogy ő bármit is változtatni akar. Azok az emberek, akik változtatni akarnak, nagyon ritkán panaszkodnak.
Tetszik, nem tetszik? Ok, akkor milyen irányba induljak el? Kitalálja magának, és elkezd járni ezen az úton. És nem foglalkozik azzal a részével, hogy mi lesz? 

NS: Te meg szoktad beszélni másokkal  a gondjaidat? 

EK: Már nem mondom el.  Én bárkivel tudok őszintén beszélni, de a kommunikációban szintek vannak, amit mondok, az őszinte és igaz, viszont nem mindenkinek ugyanolyan mélységig mondom el.  Jelen életemben van  két olyan ember, akikkel bármilyen dolgot, bármilyen mélységig megbeszélek, de abban meg nincs panasz, mert igazából nincs rá ok. Helyzetek vannak és nézetek, valamin felül kell kerekedni, van, amit fel kell oldani, át kell jutni rajta, meg kell tanulni. De igazából nincs olyan típusú ok, ami miatt érdemes lenne szomorkodni.   

NS: Azt mondod, hogy az az ember, aki mindig csak panaszkodik és keresi a kifogásokat, tulajdonképpen élvezi azt, amiben van?  
 EK: Igen.  De ez nem tudatos a részükről.

NS: Rá lehet döbbenteni az ilyen embert dolgokra? 

EK: Nem tudom, hogy rá kell-e döbbenteni.
Nem véletlen az, hogy csak személyesen vagyok hajlandó foglalkozni az emberekkel, konzultáción.  Amikor eljön hozzám valaki, mindig az az első kérdésem, hogy miért jött?  Ő jött valamiért, ami nekem van, és én ezt a valamit odaadom neki. Mindenki ugyanannyit fizet, de senki sem ugyanannyit visz haza. Üres vagy félig üres kannával érkezik, hogy legyen mibe tölteni, vagy fullon van. 

NS: Aki eljut odáig, hogy időben meg is jelenik a megbeszélt időpontra hozzád, minden esetben tudsz segíteni neki? 

EK: Ma már egyre nagyobb arányban igen. De akad olyan is, akinek nem. Ez viszont jelenti azt is, hogy nem él vagy nem akar élni a lehetőséggel. Akkor ő menjen, és élje az életét úgy, ahogy akarja. Nem feltétlenül értek egyet vele, de elfogadom a dolgot. Majd ő tanul abból. Ezek a varga betűk. Előbb utóbb ő is ugyanoda fog eljutni, csak addig megtesz baromi nagy varga betűt, és közben egy csomó fájdalmat -örömöt is persze – meg fog kapni. Az út közbeni megtapasztalásai pedig megrángatják.  A legtöbb ember a  saját hibájából tanul, ami tudatosságot és jelenlétet igényel.  Nem mindegy, hogy ott vagyok valahol, vagy csak ott vagyok valahol.  Négy éve csinálom ezt, és úgy a közepe táján volt két ember, akik tulajdonképpen azért jöttek hozzám, mert vitatkozni akartak velem.  Ennek semmi értelme.  Az így szerzett pénz engem se boldogít, mert nem élvezettel jött hozzám.

Az életben vannak lehetőség ablakok – én így nevezem őket – és te vagy belépsz, és megtapasztalod, hogy mi van ott, vagy nem lépsz be. És ha nem lépsz be, akkor az később már nem lesz ugyanaz., mert egy halom tényező meg fog időközben változni.  Sem én, sem ő, sem a szituáció, megváltozott a csillag állás is, semmi nem lehet már ugyanaz.

Nem arról szól, hogy fizetsz-e vagy sem, mert sok emberrel beszélgetek, aki adott esetben hasznos információt kapott, és nem fizetett érte, hanem róla szól. Tiszteli a felismerést.  Minél inkább tiszteli, annál nagyobb hasznára válik, minél inkább hasznára válik, annál nagyobb sikerélményei lesznek. És ez csak úgy elképzelhető, ha ő hasznosnak gondolja.  Ha én értékesebbnek érzem, mint ő, akkor semmi értelme. Fordítva kell lennie. Nincs értelme az idő vesztegetésnek. 
Roppantmód megszűröm azt, hogy kivel foglalkozom, és kivel nem. Már nem is jut el hozzám olyan ember, aki nem kell, hogy eljusson. Ez egy belső szűrő, és ezt a castingot az Univerzum elvégzi valahogy.  Az jut el oda, akinek ott kell lennie.  Nem tudok panaszkodni a tanítványaimra.

Mindig az az első kérdés, hogy – Miért jöttél?  
 
NS: És mindig tudnak rá válaszolni? 

EK:  Az emberek többségének van elképzelése, hogy miért jött. Aki azt mondja, hogy nem tudja, az is tudja, hogy miért jött, csak maximum nem akarja megmondani. Vagy nem tudatos, vagy nem akarja megmondani. De nincs jelentősége, mert nem azt mondja ki úgysem, ami az igazi ok. Nem látja.  De amikor ezt megkérdezem tőle, akkor benne energetikailag megjelenik egy kép. Ez a kép átjön hozzám. Én tudom, hogy ő miért jött, akkor is ha elmondja, és akkor is ha nem mondja. A kérdés elindított valamit benne, és ezt a valamit lehet érzékelni, le lehet tapogatni. 

Meghallgatom a problémáját, és utána közlöm, hogy ez engem nem érdekel, és javaslom, hogy őt se érdekelje, mert nincs jelentősége.  Soha nem azért jön amit mond, vagy amit gondol. 
Látnod kell az életedben a fejlődést, ha ezt nem látod, önáltatásban vagy. 

Van egy fiú, aki járt hozzám. Azért jött, mert a barátnőjének az volt a problémája vele, hogy a fiú sosincs jelen, amikor ők együtt vannak. Akkor is a munkájával  foglalkozik. Fizikailag ott van, de egyébként nem. És megtanulta különválasztani a munkát  a magánélettől.  Amikor valakivel leülök beszélgetni, megszűnik minden más, mert vele vagyok. 
A srác miután megtanulta különválasztani a dolgokat, elkezdett randizgatni, és rákattantak a nők, mert korábban nem kaptak ekkora figyelmet senkitől.  Furcsa az embereknek, hogy nem akarják őket átverni, nincs a háttérben semmi, ő csak ott van és figyel, és engedi lenni a dolgokat. Akinek drága a tudás költsége, nem számol a tudatlanság költségeivel. Időnként vannak olyan megértések, amikről én konkrétan tudom, hogy hány forintba kerültek. Mennyit fizettem érte. És itt nem az elmaradt haszonról beszélek, hanem csak a veszteségről. 

„Minden onnan indul el, hogy honnan szemléled  a világot.  Ha másképp tudod szemlélni, akkor más lehetőségeket teremtesz, és azokkal a lehetőségekkel másképp élsz.” Etienne Kala 

NoraS 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése