Gazdálkodj okosan az energiákkal – Beszélgetés Ferencz Gabi színésznővel, rádió műsorvezetővel

Azért adtam ezt  a címet, mert kevés olyan fiatal nőt és anyukát ismerek, aki ennyi mindent csináljon, ráadásul jól. Ferencz Gabi, színésznő, szinkron színész, rádiós műsorvezető, aki különböző reklámokban is rendszeresen látható a Tv-ben, és mindemellett két kislány anyukája és feleség, no meg persze háziaszony, és közben mindig jókedvű és mosolyog. 

NS: Miket csinálsz még? 

FG: Amit most kezdek majd, az a tv műsor, és még keresem azt a területet, ahol segíteni tudok az embereknek, a kommunikációban, a kapcsolatokban, az egészségmegőrzősben. Most egy nagyon kedves barátnőmmel azon vagyunk, hogy csináljunk egy ilyen "központot", ahol gyerekeknek drámát, színházat, szülőknek pedig lelki segélyszolgálatot nyújtunk, hogy milyen formában ezen most agyalunk. Néhány éve hiteltanácsadással is foglalkoztam. 

NS: Hogy tudsz ilyen sok mindent összeegyeztetni? Ennyi teendő és elfoglaltság közben biztosan akadnak meglepetések, vagy olyan helyzetek, amikor gyorsan kell dönteni. Nem szokott felborulni a tervezet néha? 

FG: Az egyeztetés az mindig nehéz. Nagy szervezést igényel, és nagyon fontos, hogy van egy olyan társam, a férjem személyében, akivel a nehéz pillanatokat is meg tudjuk oldani. Határidőnapló, számlatömb, és telefon nélkül ki nem teszem a lábam az utcára. Ha mégis, pánikrohamot kapok. Mindig mindent beírok a naptáramba, ha nem ezt tenném néha nem tudnám, mikor és hova kell mennem. A késés számomra nem megengedett, inkább korábban érkezem, mint hogy bárhonnan is elkéssek. A tervezet általában a gyerekek betegsége miatt borulhat fel, mert az az, ami előre nem kiszámítható, ha hívnak az oviból, hogy a gyerek lázas, akkor menni kell érte mese nincs! Ilyenkor van egy kedves hölgy aki kisegít, tehát ő megy érte, és viszi haza. Sokat utazom, sokszor vagyok több napig vidéken, ilyenkor a férjemnek is elég nehéz helytállni. Sokszor kell gyorsan hirtelen döntenem, hogy mit vállalok el, mit mondok le. Ebben a szakmában nem szeretünk visszamondani munkát, mert rögtön pótolnak, és nagyon nehéz visszaküzdeni magad, éppen ezért néha azért van lelkiismeret furdalásom, hogy ha valamit nem tudok elvállalni. Ugyanakkor a szabadúszas előnye is, hogy azt vállalom el, amit szívesen csinálok, és nincsenek úgymond kötelező köreim.

NS: Mindíg ilyen sok dolgot csináltál egyszerre, vagy ez így alakult az évek során? Tény, hogy a sok teendőd között van átfedés is, tehát valahol kiegészitik egymást. 

 FG: Nagy az átfedés valóban kivéve a hitel tanácsadást. Mindig ennyi mindent csináltam, mert az igazság az, hogy így éri meg, egyik kiegészíti a másikat. Viszont ahhoz, hogy mindent az én mércémmel mérve jól csináljak, ahhoz szükség van néha arra, hogy kicsit visszavonuljak, ami nem jelent többet mondjk egy óránál, de az szükséges, hogy az agyam pihenjen. Ha ez nem történik meg, akkor bizony velem is előfordul, hogy ingerült leszek vagy csak egyszerűen nem tudok aludni. Tehát a meditáció sokat segít, ami lehet, hogy egy jó könyv olvasását jelenti, de sokszor ennél többre van szükség.Egy időben jógáztam csak az idő hiánya miatt ez is kimaradt az életemből, pedig az nagyon feltöltött. A másik ami ebben  a szakmában nagyon megy az a krtizálás, vagy inkább úgy foglmaznám könyöklés (remélem érthető)  és persze az irigység. Neki miért sikerült, nekem miért nem, biztos tett érte valamit, ha érted mire gondolok. Ez sokáig zavart, de nagyon, most már ha olyan pillantást látok valamelyik kollégámtól, akkor maximum mosolygok, és azt mondom magamnak, gondoljon amit csak akar. Valóban nagy a versengés, és sajnos sok esetben nem a tehetség és az alkalmasság dönt, hanem inkább az, hogy megmutattad már magad valamelyik kereskedelmi csatorna bármelyik műsorában vagy nem. Ha nem akkor már 30% eséllyel indulsz.

Amiről még szeretnék beszélni, az az utazó színház, mert erről szinte sehol nem beszélnek, ebben az országban csak a kőszínházi lét az elfogadott, vagy inkább azt mondom elismert. valóban vannak olyan utazó társulatok, akik kritkán alúliak, de van néhány, ami bizony több figyelmet érdemelne a szakma által! Arról ne is beszéljünk, hogy ha valaki tehetséges, akkor utazó színház színészeként is ugyan úgy ad a közönségnek, mint egy kőszínházban. Szóval sok minden van, ami leszívja az energiáimat, de pozitív életszemlélettel boldogan csinálok mindnet.

NS: Van különbség a színészet, és a szinkronizálás vagy egy reklámban való szereplés között?  Melyiket szereted a leginkább, persze ha lehet különbséget tenni köztük. 

FG: Mindegyikhez szükséges az exibicionizmus, a könnyedség, és őszinteség ez persze az én meglátásom. Azt gondolom egy színész akkor jó, ha őszinte a játéka, ha elhiszem neki, mert ő is elhiszi, hogy akkor abban a pillanatban egy másik ember, karakter, annak minden tulajdonságával, ez a színpad. A szinkron annyiban különbözik, hogy ott csak a hangunkkal tudunk játszani, és egy másik színész játékával kell azonosulni, nem könnyű szakma, jó ritmusérzék kell hozzá. Nézed a filmet, olvasod a szöveget, hallod az eredeti hangot fülesben, és közben jó helyre, jókor rámondod a szöveget. A reklámra azt mondanám, hogy minimál játék kell, akár a filmekhez is. Színpadon mindent "nagyban" kell, de a kamera nem bírja el a nagy mozdulatkat a túlzott mimikát,a mesterkéltséget, ott mindent "kicsiben" kell játszani. A szakma egy jó mondása: " kevesebb, több!" Mindegyiket szeretem, bár az utóbbi időben jobban vonz a film.

NS: Film? Mint szereplő vagy rendező? Mit látsz a filmben, ami ennyire vonz? 

FG: Bármelyik oldalon nagy örömmel lennék! A rendezést még nem próbáltam, de mivel sok színész adja rendezésre a fejét lehet, hogy egyszer én is. Ki tudja?  Szeretem sok mindenben kipróbálni magam, jelen pillanatban inkább színészként. Azért,  mert egy filmben sokkal nagyobb mélységeket megélhet a színész. Egy karakternek rengeteg oldalát megmutathatja, és nem utolsó sorban ott akkor, abban a pillanatban kell megtörténnie a dolgoknak,  akkor kell ott lenni az érzelmekenk, hiszen nincs egy hónapos próba időszak, mint a színházban, ahol kidolgozhatsz egy figurát, éppen ezért nagy kihívás és engem a kihívások éltetnek.

NS: Januárban lehetőséged volt világot látni, feltöltődni, és kiphenni magad. Minden utazás megváltoztatja egy kicsit az embert, Te is vátoztál?  

FG: Igen, változtam úgy érzem. Könnyedebb lettem. Az, hogy rengeteg új embert megismertem, és betekinthettem egy másik ország életébe, ez sok pluszt adott. Nem életem első utazása volt természetesen, de az, hogy Amerika egy másik világ, ez tényleg tapasztalható ha az ember arra jár. A válság ellenére is érezni ott, hogy mit jelent a jóléti társadalom. Ezen túl az ember bárhova megy ha nyitott szemmel füllel jár, akkor nagyon sokat tanulhat, fontos hogy kíváncsiak maradjunk. Mivel egyedül utaztam így több időm jutott magamra, és kicsit átértékelhettem mindent! 

NS: És végül, ám nem utolsó sorban a rádió, ami nagyon Te vagy!

FG: A rádia az egy nagy szerelem az életemben, vêgzettsegemet tekintve, van egy televizios müsorvezetői kepesitesem is. Éppen azert végeztem el, mert mindíg is érdekelt ez a szakma. Én egy nagyon kíváncsi ember vagyok, és ezt itt tudom kamatoztatni. Nagyon érdekelnek az emeberek, a sorsok, életek, éppen ezért egyre inkább közeledek a szakma felé. Jó segiteni  az emebereknek, jó olyat csinálni, ami az embereket érdekli. „A bulvár soha nem vonzott, sőt inkább taszított, értéktelen szenzáció hajhászásnak tartom. Ez az ami nem érdekel, viszont értéket, minőséget adni, az sokkal inkabb ösztonöz.” Ferencz Gabi 

NoraS