Az elmúlt egy hónapban három esküvőt fotóztam, és mivel a jó fotós egyik fontos jellemzője az empátia, percek alatt kell alkalmazkodnom a helyhez, környezethez, a menyasszonyhoz és a vőlegényhez. Ehhez a témához rutin kell, sok esküvőn kell részt venni vendégként is, hogy rálátásod legyen, és minden pillanatban ott legyél, ahol és amikor kell. Nehéz munka, mert 10-12 órán át figyelnem kell magam körül mindent és mindenkit. Az esküvő fotózása egyszeri és megismételhetetlen, tehát nem lehet hibázni.
Általában ragaszkodom ahhoz, hogy ne a szertartás előtt tíz perccel essek be, hanem minél több időt töltsek, elsősorban az arával - hiszen leginkább róla szól a nap - és mire a ceremónia elkezdődik mi már teljesen egy hullámhosszon vagyunk. Elkísérem őt a sminkeshez, fodrászhoz, látom őt, ahogy percről percre feszültebb, és izgatottabb lesz, és amikor az öltöztetésre kerül a sor, már szinte kézzel fogható a feszültség. Sokszor eszembe jut ilyenkor, hogy micsoda élményekről marad le a vőlegény, amiért a szokások szerint az esküvő napján csak a házasság kötő teremben vagy a templomban láthatja aráját. És azon is morfondírozom, hogy a férfi szakaszt is érdemes lenne fotózni, mert az sem semmi! :)
Tehát a mostani hármas esküvőzés egy kicsit belülről
Az első fotózás kicsit rendhagyó volt, mert a házasság kötés napján nem tudtam volna ott lenni, így előrehozták a fotózást, amit a Városligetbe terveztünk. Egy kedves barátnőm és férje ajándékozta a sorozatot az ifjú párnak, és így vegyes érzelmeim voltak, mert az arát és leendő férjét akkor láttam először, amikor megérkeztek a fotózásra.
Nyílt az ajtó és amikor a menyasszony belépett a lakásba, karján a ruhájával, minden feszültségem elszállt. Egy nő nem akkor lesz szép menyasszony, ha nád szál vékony, hanem akkor, ha ő igazán menyasszonynak érzi magát, mert ez sugárzik róla. Tehát ebben az esetben egy kicsit molettebb hölgy lesz a főszereplő. Amíg a smink elkészült, és felöltötték ruhájukat a fiatalok, én készítettem néhány próba képet, és a gépem azt adta vissza, hogy megtörtént az egymásra hangolódás, irány a Városliget! :)
El kell árulnom, hogy az esküvős téma sok szempontból izgalmas. Részese lehetek egy párkapcsolat legbelesőbb érzelem világának, felelősséggel jár, kihívás a számomra, és hatalmas élmény. Ilyenkor egy picit nekem is férjhez kell mennem, ez az empátia része, ami elengedhetetlen, akkor is, ha soha többé nem látom őket! Éreznem kell mindazt, ami az arában és a vőlegényben lejátszódik, mert csak így tudom visszaadni őket a fotókon.
Tehát a Városligetben vagyunk szombat délután, egy kissé borongós, esőre álló, szeles időben. De minket egy cseppet sem zavart, hogy nem sütött hét ágra a Nap, mert a szerelem ereje mindent visz. Tulajdonképpen a fotózás arról szólt, hogy közel három órát sétáltunk, és amikor kiszúrtunk egy jó helyet vagy hátteret, akkor lőttünk jó párat. Vittünk bele mókát bőven, hogy sok év múlva is élmény legyen visszanézni a képeket. Megkértem a kukorica árust, hogy had álljon be a pult mögé a pár néhány fotó erejéig, a tulajdonos pedig már pattant is ki, és nagy mosollyal nézte, ahogy díszletnek használjuk a standját.
Tehát még kreatívnak is kell lennem, de ez meg jön belőlem természetesen, tehát nem feladat. Mire a séta végére értünk az ara már élvezte, hogy a sok turista őket nézi, és a legtöbben odaléptek hozzájuk gratulálni. Zárásként egy tollaslabdázó párt kértünk meg, hogy adják kölcsön az ütőket két percre. Hatalmas móka lett, ahogy a menyasszony és a vőlegény tollasozik :)
Teljesen mindegy, hogy az esküvőd napján vagy előtte készülnek a hivatalos esküvői fotók, szánj rá időt! Sok év múlva ezek a képek fogják neked visszahozni az aznap átélt érzéseket. Sokan spórolnak a jeles nap dokumentálásával, és később rájönnek, hogy NAGY! hiba volt.
Folyt köv....
További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra
Itt tudsz írni nekem: nora.sm8@gmail.com
Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures
Itt pedig a zárt csoportomat találod, ahol kimondottan az esküvő témakörét járjuk körbe, együtt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése