Néhány napja volt a 15. szülinapja, igazából neve sincs,
csak annyi, hogy Cicu(s), és úgy néz ki, mint egy kölyökmacska. A mozgása is
légies és gyors. Pár hete (15 év után) elvittem állatorvoshoz, és ő azt mondta,
hogy meglepően jó bőrben van az öreglány. Nem úgy tűnik, mint egy öreg macska. Az
egy dolog, hogy túl sokat nyalogatja a bundáját, és ezért néhány helyen szinte
szőrtelen a lába, de ennyi baj legyen csak.
Cicu legendásan utálja Larát ( na jó, talán már annyira nem
is) és gyakran vannak szemét húzásai is a boxossal szemben, de kezelhető. Larát
sem kell félteni! A tegnapi sztori viszont meredek! Elindultunk Larával az esti
sétára, de a bejáratnál összetalálkoztunk Cicuval. Éppen valami izgalmas
vadászatról tért haza, és nem volt hajlandó bemenni a házba, bekucorodott az
autó alá.
Kitúr-lak :) |
Mi pedig indultunk sétálni. Igen, de Cicu úgy gondolta, hogy
jön velünk. Elég vicces kép, amikor egy cseppnyi macska kísérget egy
meglehetősen nagy boxert, késő este az utcában. Jött utánunk a bokrok között
egészen a kanyarig. Mi átmentünk az út túloldalára, és gondoltam, hogy Cicu
leül és megvár minket. A cicus viszont iszonyatos nyávogásba kezdett, ami egyre
keservesebb lett. Visszaszóltam neki, hogy nyugi, várj meg, hamarosan jövünk
vissza. Régen Apollot is kísérgette, de a kanyarban mindig leült a bokrok alá,
és megvárt minket. No, tegnap ez nem így történt! Az volt a szerencsém, hogy
két fiatal lány jött mögöttünk a járdán, és szóltak nekem, hogy nézd, a cica
ott ül az út közepén! Ahogy villámgyorsan visszafordultam, látom, hogy Cicu
valóban ül az út majdnem közepén és jobbról jön egy autó! Ordítsak vagy ne
ordítsak? Csak kicsit ordítottam, hogy vigyázzzzzzzzz! És a következő
pillanatban az autó elsuhant az én 15 éves gyagyás cicám orra előtt! A szívem
majdnem kiesett a helyéről, mert ez a helyzet nyilván az én hibám volt. 15 éve
itt keseríti a mindennapjainkat ez a macska-terrorista, sosem volt beteg, és
túlélte az összes kutyát és macskát a családban, akkor ne egy autó csapja el! Morbid
lenne, nagyon!
Gyorsan visszafutottunk Larával a Cicuhoz és előtte haladva,
hazavezettük. Olyan panaszosan nyávogott mögöttünk, mintha elhagyni készültünk
volna őt. Gyagyás! Csak sétálni akartunk! Nem értem, ha Cicu ennyire utálja Larát,
akkor miért akar jönni velünk sétálni, akár az élete árán is? Elhasználtunk
tegnap egyet a 7 macska-életéből J Mire Cicuval hazaértünk (3 perc séta) elkezdett esni
az eső, tehát Lara esti sétája igazából pont kimaradt.
NoraSm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése