Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2017. március 29., szerda

Május Jadranovo - Részlet az új, VÁLTOZÁS című könyvemből -

APOLLO 

Május Jadranovo

2015. május

Emlékszel arra, hogy az első könyvemben mit ígértem Apollonak, miközben Mallorcán ülve írtam életem első könyvét?

„ Ígérem KisApollo, tengerpartos kutyát csinálok belőled!

Miután kisöreg barátom egészen jó kondiba került, isteni sugallatként megérkezett az ötlet, hogy igazán elmehetnénk pár napra a tengerhez. A hosszú autózás Apollonak egyáltalán nem okoz gondot, pár óra alatt leérünk az autópályán Horvátországba, és akkor most Apika nyaralni fog.

Érdekes, hogy a családom nem mondta kapásból, hogy hülye ötletem van, mert ez Apollonak már macerás lenne, hanem támogattak. Gyorsan elrohantam az állatorvosunkhoz és kértem tőle szakvéleményt, hogy elindulhatunk-e vagy letiltja az utazást. De Gyuri mosolyogva azt mondta, hogy vigyed csak, úgyis mindig ezt akartad. Élvezni fogja és minden rendben lesz. Gyorsan kiállított neki egy útlevelet és már foglalhattam is a szállást.

Őszinte leszek! Beletettem a pakliba, hogy útközben vagy a nyaralás alatt elveszítem Apollot, de így is vállaltam a kalandot, mert tudtam, hogy az ő számára ez egy hatalmas élmény lesz.

Még aznap találtam a neten egy cuki apartmant, Jadranovoban, ami egy apró halászfalu. Pont ez kell nekünk, hogy szabadon lehessünk egy idős kutyával. Az apartman tulajdonosával lebeszéltem az öreg, nagytestű útitársunkat, és Ladislav bácsi nagy szeretettel várta Apollot is.

Összepakoltunk majdnem egy hétre, és a tesómmal, anyukámmal és Apolloval nekivágtunk a Horvát tengerpartnak. Út közben minden a legnagyobb rendben volt, kivéve egy megállót. Pisi, séta, szimatolás és vízivás után már Apollo az autóban ült, amikor anyukám ölébe kitette az előbb megivott vizet és egy teljes papír zsebkendőt, amit gondolom indulás előtt lopott és nyelt le. A lényeg az, hogy megszabadultunk a nyomasztó papírtól, kicsit borogattuk Apika fejét vizes ruhával, és egy jó órával később már a szálláson is voltunk.

A fotókról is rohadt jól nézett ki az apartman, és a környezet is, de a valóságban ez százszor szebb volt. A tenger pontosan egy lépésre van a háztól, és a teraszról is az öblöt látod. Elfoglaltuk a szállást és anyukám nekiállt valami eleséget készíteni, Apollo pedig lefeküdt a teraszra, szemben a tengerrel és csak nézte. Hatalmas sóhajtások közepette pedig szép lassan elaludt.

Ettől kezdve Apika nappali pihenője a terasz volt. Kapott takarót, hogy kényelmes legyen számára a fekvés, és amikor a nap arra járt, napernyővel védtük őt. Tényleg Apolloról szólt a nyaralás, de azt hiszem ezt egyikünk sem bánta.

Sosem fogom elfelejteni, hogy 10 kunáért (400 Ft) szereztem friss vizet Apollonak Opatijában. Annyira „ügyesen” van megszerkesztve a város, hogy kutyával esélyed se legyen jól érezni magad. Tiszta sor, hogy iszonyatosan gazdag ez a város, és nem is a tömegturizmusra épít, de hogy a szökőkutak úgy legyenek tervezve, hogy a kezedet sem tudod megmosni a dög melegben, az kiakasztott. Kutyát a partra vinni tilos. De ez sem volt gond. Ültünk a sétányon a padon, és csodáltuk Apolloval a tengert.

Crikvenica viszont a mi helyünk volt. A parkolás olcsó, és biztonságos. A tengerbe pedig szinte ott mész bele, ahol csak akarsz. Itt hatalmasakat sétáltunk, és naplementés képeket lőttünk, Apollo pedig tudta, hogy minden őérte van. Nem tudom honnan volt benne még ennyi erő, de csak ment, húzott a pórázzal, és csak ment és sétált.  Borzasztóan élvezte, az emberek pedig őt csodálták, hogy 13 évesen ennyire jó erőben van, és nyaralgat.

Krk- szigeti kirándulásunk legcukibb húzása az volt, amikor Apika telibe pisilte bosszúból a sétáló utca közepét. Történt ugyanis, hogy Baska hiába szép hely, itt is ki vannak tiltva a kutyák a partról. Ám ha már itt járunk, akkor sétáljunk egyet. Az, hogy Apollo hol fog pisilni, vagy mást végezni…ki tudja.


Már jöttünk visszafelé, sőt a sétány elején jártunk, ahol egymás mellett sorakoznak az éttermek. Apollo egyszer csak megállt, ránézett az étterem előtt ácsorgó és beszélgető pincérekre. Meggyőződött róla, hogy biztosan rá figyelnek-e, és hanyag eleganciával odapisilt az étterem bejáratával szembe. Nem tudtam, hogy mit lépjek… de a pincérek lefagytak, ám valahol igazat adtak Apollonak, és egy szót sem szóltak. Hoztak egy vödör vizet és lelocsolták.

Mivel a tenger és az apartman között volt jó pár lépcső, mindig megterveztük a napunkat, hogy Apollonak a lehető legkevesebbszer kelljen naponta megtennie.  Teljesen biztonságos volt számára a ház és a környezet is. Nem kellett minden pillanatban attól tartani, mikor lép ki az utcára és egy figyelmetlen autós elüti a seggét. Mackó barát biztonságban volt, mi pedig nyugodtan tudtunk pihenni.

Gyorsan eltelt ez a pár nap a tengernél, de milliónyi fotó és videó segít abban, hogy minél több perce megmaradjon nekünk.


Az útról is szerencsésen értünk haza, ám Apollo ettől kezdve nem jelezte esténként, hogy velem szeretne aludni és toljam fel a seggét az emeletre. Feltűnt, hogy a nappaliban akar maradni, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hiszen tudja ő, hogy mit szeretne. Hiányzott mellőlem nagyon, de úgy gondoltam a nyaralás alatt elég sokat sétált és most jobb neki, ha nem lépcsőzik. A séták és a kedve rendben volt, csak valahogy mégis azt láttam, hogy romlik az állapota.

Nem tudtam megfogalmazni, hogy mi lehet a baj, csak azt éreztem, hogy valami nem stimmel. Beültettem a kocsiba és elvittem őt Gyuri doktor bácsihoz, de nem akart kiszállni a kocsiból. Máskor alig várja, hogy kinyissam a kocsi ajtaját és menjünk a  Gyurihoz, de most meg ki sem akar szállni? Mi ez?

Gondolkoztam pár napig, majd úgy döntöttem, isteni sugallatra, hogy ideje őt megmutatni egy másik orvosnak is. Eszembe is jutott Bujáky Miklós, aki még sok évvel ezelőtt a második szetter lányunkat műtötte, és apukám nagyon meg volt elégedve vele. Így egyértelmű volt, hogy irány a Bujáky rendelő.

Kivártuk a sorunkat, nyílt a rendelő ajtaja, és bementünk. Apollo is simán bejött, mintha ismerőshöz jöttünk volna. Elkezdtem volna mondani a doktor úrnak, hogy milyen gondjai vannak Apollonak, és úgy éreztem lehet, hogy orvost kellene váltanunk. De mire ezeket kimondhattam volna, Apollo lefeküdt a földre, és megnyugodva álomba szenderült. Együtt röhögtünk a doktorral, hogy úgy tűnik, Apollo döntött is. Én pedig végre megnyugodtam, hogy jó helyen vagyunk.

Bujáky doktorral átbeszéltük Apollo minden gondját, baját és egy teljesen más orvosságot kaptunk, távozáskor pedig simogatást és dicsértet, hogy korához képest tök jól van ám.

Tetszett a részlet? Köszönöm, ha megosztod! :) 

További infó: norakonyv@gmail.com

NoraS


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése