2019. november 6., szerda

Te nem akarsz gyereket vagy nem lehet?

Mert csak ez a két opció létezik, ugye?


Beszélnék egy kicsit egy olyan opcióról, ami a fenti kettőnél sokkal gyakoribb, és fontosabb is! 


A „rögtönítélő bizottság” minden kérdés nélkül elkaszál olyan embereket, nőket és férfiakat, akiket nem is ismer, semmit sem tud róluk. Maximum annyit, hogy az illető nő vagy férfi látszatra elmúlt 35 éves és nem vonszol maga után 2,3 gyereket az utcán ingerülten. Ha ez nincs meg, akkor máris jön az ítélet! Nem akar!! vagy nem lehet neki!

Nem akar: Önző, gyerekes, fél a felelősségtől, törtető, karrierista, és még sorolhatnám.
Nem lehet neki: Szegééény! Biztos jó szar  érzés lehet!

De kérdezni, őszintén érdeklődve kérdezni nem szokott, senki! Az nem ciki és azzal úgy érzi, nem sérti meg a gyerek nélkülit, ha rásüti, azaz eldönti, hogy nem akar, vagy nem lehet. Azt gondolja, hogy kérdezni nem illik! Kérdezni nem illik olyat, hogy neked miért nincs még gyereked? Holott ez lenne a legemberibb kérdés. Azért, mert akkor a gyerek nélküli felnőttnek lenne lehetősége válaszolni erre a kérdésre. Már ha akar.

Meglepődnél, hogy hányan mondanák azt, tudod, nem mindenkinek az élete alakul úgy, hogy huszonévesen megismerjen egy olyan nőt, vagy férfit, akivel szeretné megosztani az életét hosszútávon. Nem mindenkinek az élete alakul úgy, hogy huszonöt évesen egy zseniálisan jól működő kapcsolatba vagy házasságba gyerkőc érkezzen.

Nem akarok belemenni abba, hogy vannak nők, akiknek full mindegy, hogy kitől, csak valakitől legyen már egy vagy több gyerekük. Ne kelljen dolgozni járni, lehessen hisztizni és követelni mindent, szóval, ezt most hagyjuk!

Arról beszéljük, akiknek fontos az, hogy valóban a legideálisabb, leghumorosabb, legokosabb legvonzóbb (kívül, belül) társat szeretnék megtalálni. Abba se akarok belemenni, hogy nincs tökéletes társ, érd be azzal, amit dobott a gép! Sokan vagyunk, akik nem csak hiszünk abban, hogy létezik a másik felünk, hanem azt is tudjuk, hogy egyszer találkozni is fogunk vele. Mert így lesz, és így van!

Vannak olyan emberek, nők és férfiak, akik türelemmel kivárják a társukat. 

Igen, ezek az emberek azt is vállalják, hogy nem húszévesen ülnek a gyerekkel a homokozóban, hanem lehet, hogy bőven negyven év fölött. Ezek az emberek tisztában vannak azzal, hogy nekik nem lesz aranylakodalmuk, az ő gyerekeiket cikizni fogják az iskolában, hogy de öreg anyád van! Ezek az emberek tudják, hogy jóval kevesebb időt fognak kapcsolatban, házasságban, anyaként, apaként, és főleg nagyszülőként eltölteni. De ezek az emberek azt is tudják, hogy ez a rövidebb idő sokkal szebb, boldogabb, élménydúsabb, biztonságosabb, eredményesebb, szeretettel telibb és maradandóbb lesz, mintha pl. huszonöt évesen férjhez mentek volna ahhoz a palihoz, akivel akkor éltek, csak azért, mert a társadalom nyomása iszonyúan erős! Elmúltál már harminc éves, öreg vagy, szüljél! Ezt a mondatot én nagyon sokszor hallottam, amikor harminc éves voltam. És nem azt váltotta ki belőlem, hogy irány a szülőszoba, hanem azt, hogy meneküljek a kapcsolatból! Menekültem is.

Azok az emberek, akik hiszik és tudják, hogy egy szép nap találkozni fognak az igazi társukkal, nem ítélik el azokat, akik fiatalon házasodtak és vállaltak gyereket. Azokat sem ítélik el, akik negyven éves korukra már a harmadik házasságukban élnek, több gyerekkel, hiszen ők legalább megpróbálták…. Ezt mondjuk én spec kiröhögöm, mert valamit ugyebár mondani kell. Inkább vállalná fel, hogy basszus, én sem így terveztem, de így alakult! Az legalább őszinte lenne!

Szóval, a harmincöt fölötti gyermektelen nők és férfiak nagyon sok mindent tolerálnak, és elfogadnak. Még azt is, amikor egy kibaszott étterembe nem tudunk elmenni szombaton ebédelni nyugodtan, mert minden kibaszott asztalnál legalább egy, három év alatti gyerek van, akik olyan visítást és csapkodás rendeznek az evőeszközökkel, hogy legszívesebben evés közben, fizetés nélkül távoznánk az étteremből. De nem tesszük! Mosolyogva, fogat csikorgatva megesszük az ebédet, és kifizetjük 35 rongyos számlát, csak menjünk már! Amúgy a kaja tök jó volt!

Azok a felnőttek akiknek nincsen még gyerekük mindent tolerálnak! Azok az emberek, akiknek van házasságuk, férjük, feleségük, gyerekük, semmit sem tolerálnak! Azt sem, hogy nyugodtan és lehetőleg csendben szeretnénk ebédelni, és azt sem, hogy még nincs gyerekünk!

Mi vagyunk a selejt, mi vagyunk a törvényen kívüliek, a haszontalan tagjai  a társadalomnak, mi vagyunk azok, akik lehet, hogy jobb is ha nem nevelünk gyereket! Tudod mit!? Sokkal inkább nekünk kellene szülőnek lennünk, mert mi legalább végiggondoltuk életünk során többször is, hogy mi lenne a legjobb a gyerekünk számára. Az, ha megszülöm húszévesen, de semmit sem tudok neki adni, pláne magamból, mert mint szülő szart sem tudok még az életről. Arról meg pláne nem, hogy mikor és mivel okozok a gyereknek olyan lelki sérülést, ami kihat az egész életére. Bennünk harmincöt fölötti felnőttekben sokkal nagyobb a felelősségérzet, mint azokban, akik minket minden lehetséges helyzetben azonnal elítélnek. Mi azonnal tudunk különbséget tenni gyereksírás és gyereksírás között. Ezért teszünk időnként félhangos megjegyzést, hogy csinálj már azzal a szerencsétlen gyerekkel valamit, nem hallod., hogy visít! Téged nem zavar, hogy ez másokat zavar?

Legyünk már egymás életére, elképzeléseire, tisztelettel! Legyünk már empatikusabbak! Legyünk már őszintén érdeklődőek! Hátha akkor nagyobb lenne az összhang ember és ember között!  

Egyetértesz? Vitatkozol? Bármit tehetsz! Pl. megoszthatod a bejegyzésemet! Köszönöm! 

NoraSm 

Nézz be hozzám a Facebookon: https://www.facebook.com/norapictures/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése