Illetve az arcaidat, mert ha hiszed, ha nem, mindenkinek milliónyi arca van!
Nem kell egy profi fotós ahhoz, hogy megismerd a fintorgásodat, a mosolyodat, amikor nem természetes, és azt a mosolyt, ami sugárzóan árad belőled. Milliónyi érzelem tükröződik az arcunkon, és a legtöbb ember sose látta magát, amikor grimaszol, vagy hirtelen egy váratlan negatív hatás éri, és ez azonnal kiül az arcára. Lehet, hogy jól tudod leplezni az érzelmeidet, és csak egy pillanatig van az arcodon, amit abban a pillanatban gondolsz és érzel, de ott van, és ezt mások látják is. És nem az a gond, hogy mások látják, hanem az, hogy te még sosem láttad! Hát nézd meg!
Mesélek egy másik, ám nagyon hasonló dolgot önmagunk megismeréséhez, hogy igazán értsd, miről beszélek, neked!
Könyveim kapcsán ( Nóra, Nóra2, VÁLTOZÁS) több rádió interjúm volt. Amikor az adott stúdióban ültem, és arra koncentráltam, amiket kérdeznek tőlem, nem az járt a fejemben, hogy hogyan illik szépen és cizelláltan beszélni, hanem csak mondtam a választ a kérdésekre. Pláne amikor Fehér Mariannal vagy Ferencz Gabival csacsogtunk, mert elvisz magával a hév. Benne vagy egy érzelmes és nagyon aktív beszélgetésben, és csak erre figyelsz. Nem a kontroll a fontos, hanem maga a beszélgetés. Egy idő után azt is elfelejted, hogy egy stúdióban ülsz egy újságíró-riporterrel, és ezt a beszélgetést a világban bárki hallhatja majd.
Milyen a hangod egy rádión keresztül? Arra a kérdésre válaszolsz-e, amit feltettek vagy valami tök másról kezdesz el beszélni? Milyen a saját nevetésed, hanglejtésed, érthetőséged, és úgy önmagában az összkép magadról, magad felé. Minden egyes beszélgetésem visszhallgatása egy hatalmas önismeret és önkontroll volt.
Borzasztó érzés volt, amikor meghallottam, hogy bizonyos szavakat notoriusan használok, és basszus, már engem idegesített. Konkrétan veszekedtem magammal, ezt én eddig hogy nem vettem észre?
Mindenkinek vannak sajátos szavai, ez ok. De, amikor levágod, hogy egy-egy szót vagy kifejezést túlságosan sokszor használsz, az egy durva szembesülés, és tanulás. Mondhatom önreflexiónak, mert az. És ettől kezdve figyelsz, hogy kevesebbet használd a megszokott kifejezéseket. Nem kell elhagyni, csak csökkenteni a számukat. Tudatosabb leszel! Bejönnek helyette más szavak, és máris változtál. Változatosabb a szókincsed, igényesebb a stílusod, de mégis te vagy! Formálódsz, tanulsz, és változtatsz.
És akkor térjünk vissza a fotózáshoz és az arcunkhoz
Milliószor elmondtam már, és még fogom is, hogy én az a fotós vagyok, aki tudja milyen érzés, amikor valaki nem szereti, ha fénykép készül róla. Ezért tudom az ügyfeleimet érteni, és jól kezelni.
A gyerekkormból szinte alig van fotóm, és a felnőtt időszakom sem hemzseg a milliónyi rólam készült fényképtől.
Aztán ezt egyszercsak meguntam, és elkezdtem magamat fotózni. Ok, könnyű nekem, van egy jó fényképezőgépem, állványom, és egy távirányítóm, így nem okoz gondot az önfotózás. De neked meg van telefonod, és fillérekért tudsz venni egy olyan szelfibotot, ami egy mini állvány, és ahhoz is van távirányítós önkioldó.
Nánási Pál is megmmondta, és csak megerősíteni tudom őt, hogy ma már egy állati jó fotóhoz bőven elég egy jobb minőségű telefon. Csak tudni kell vele bánni. Ez pedig úgy fog megtörténni, ha sokat használod a telefonodat FOTÓZÁSRA! Ne azt lásd, hogy te nem vagy profi fotós, ez most nem számít. Vedd a telefont a kezedbe, állítsd be a szelfi módot, és nézegesd magad. Csak te látod ezt a jelenetet, senki más. Ne érezd magad hülyén, ne szégyelld magad saját magad előtt! Élvezd, hogy nézegeted magadat. Lásd a szépet és nyugodtan nézd meg a csúnyát is. Mindkettő te vagy.
Minél több fotót látsz magadról, annál jobban fogod szeretni magad. Annál önazonosabb és magabiztosabb leszel. Annál többször fogsz megállni a nagy tükör előtt és nézel bele, hogy megállapítsd, húúú, de jó vagyok. Tetszem magamnak. Szeretem ezt a ruhát, ami most rajtam van, mert nőies, mégis kényelmes. ( a férfiakat se hagyom ki! Tetsszél magadnak te is, mert fontos! Mondd ki magadnak, hogy állati jó pasi vagyok! ) És ezek után lépj ki az utcára! És nézd meg, hogy az emberek, akikkel találkozol, és rád néznek, hogyan reagálnak.
Hidd el, a te jólléted nagyon ragadós lesz rájuk is. Akkor tudunk igazán jól lenni, amikor tisztában vagyunk magunkkal. Szar kedved van, akkor engedd meg ezt is, de ne vidd túlzásba. Istenien érzed magad ebben az új ruhában? Akkor ne fogd vissza a ragyogásodat! Engedd szabadjára a FENEVADAT! Ne gondolkodj azon, vajon másoknak tetszik-e, hogy boldog vagy? Sz@rd le! Csak az számít, hogy te jól érezd magad. Ne akarj mindig megfelelni a világnak. Illetve nem is a világnak akarsz te megfelelni, hiszen annak nem is kell. A társadalomnak akarsz megfelelni. Hát ne tedd! Nem visz sehová! Nem a társadalom éli a te éltedet, hanem TE! Nem a társadalom alakítja ki a te saját világodat, hanem TE! Hiszen a legtöbb időt önmagaddal töltöd, nem a társadalommal!
Amikor először lett olyan telefonom, amivel szelfit lehetett készíteni, rákattantam az önfotózásra. Nem azért, hogy kipakoljam a netre, hanem azért, hogy lássam magamat. Nem csak a természetes 1,5 másodpercig létező mosolyomat, hanem az össszes arcomat. Meg akartam ismerni magamat kívülről is. Látni akartam hogy néz ki, amikor felkelek reggel és kócos álmos vagyok. Látni akartam a grimaszaimat, a pofa vágásaimat, a haragot, a bánatot, az undort, a kételyt, MINDENT! És aztán visszanézegettem őket, és vállaltam, hogy mit fog belőlem kiváltani, amikor olyan kép lerül elém, amire azt mondom, húúúúbakker, ilyen a fejem, amikor dühös vagyok? Ilyen a fejem, amikor ronda vagyok? Ilyen a fejem, amikor gyűrött a bőröm? ÖNELFOGADÁS! Méghozzá magas iskola! Önkontroll, ami nem azt jelenti, hogy innenetől kezdve megjátszom magam. Hanem azt jelenti, hogy tudom kordában tartani az érzéseimet, amikor SZÜKSÉGES! De csak akkor amikor szükséges.
Melyik az előnyös arcod, a bal vagy a jobb? Neked melyik profilod tetszik? Mit mesélnek a szemeid? Hogy húzódnak fel az izmaid, amikor nevetsz? Amikor szívből hangosan nevetsz? Amikor nyerítesz? Amikor szomorú vagy, amikor haragszol, amikor kétségbe vagy esve, amikor elveszettnek érzed magad, amikor valaki bántott, amikor te bántottál valakit.
Minden ember otthonában van legalább egy tükör, és úgy kerüli, minden felnőtt, mint macska a forró kását. Tükör nem létezik! Tükör az ellenségünk! Csak tükörbe ne kelljen nézni! Mikor mondtad magadnak utoljára a tükör előtt állva, hogy SZERETLEK!? Mikor volt olyan utoljára, hogy megpusziltad magad a tükörben, azaz a tükröt mikor pusziltad meg utoljára? Elmondom neked, kb. 1,5 éves korodban! És mára azt is elfelejtetted, hogy valaha adtál magadnak puszikat!!! sok puszit a tökörben.
Leélünk egy életet anélkül, hogy igazán önmagunk legyünk. Sőt, a gondolataim most tudom, hogy nagyon sok emberetől nagyon távol vannak, és végig se tudja olvasni a bejegyzésemet, mert nem érti, és halálosan idegesíti. Majd ők is eljutnak egyszer ide, ahol most mi vagyunk. És azt is tudom, hogy egyre többen vannak azok, akik pontosan értik az én soraimat, és megerősítem most őket abban, hogy lépjenek egy nagyot előre, és kilépjenek a megszokott világukból, és merjenek mások lenni, mint mások, ÖNMAGUK!
Nora Smith
Van ezzel kapcsolatban gondolatod, véleményed, kérdésed? Várom szeretettel! :) nora.sm8@gmail.com
Természetesen légy önmagad Norapicture Stúdió
https://www.facebook.com/profile.php?id=100089609020192