A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kineziológia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kineziológia. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. január 28., szerda

Kineziológia

Korábban írtam már érintőlegesen a Kineziológiáról, de oly régen történt ez az élményem, hogy sokra nem is emlékszem belőle. Egy alkalommal voltam a kezelésen és azt tudom, hogy egy időre jól is lettem, de nem foglalkoztam vele mélyebben és hosszútávon. Meg, mint tudjuk, egy kezelés nem kezelés.

A napokban viszont ismét terítékre került a Kineziológia, és úgy döntöttem, hogy itt az ideje újra beleásni magam ebbe a témába. Egyelőre vajmi kevés az információm, de leginkább a tapasztalatom, ám a beszélgetés közben szóba jött egy téma, amiről eddig még nem hallottam.

 

Dr. Angster Mária – Ikertörténetek című könyve. Sose gondoltam magamról, hogy én mindent tudok a lélekről és a születés előtti állapotokról és traumákról, de hogy lehet az, hogy én eddig nem hallottam arról, hogy a kilenc hónapomat anyukám pocakjában esetleg nem egyedül töltöttem. Vagyis egyedül, de csak egy idő után. Ugyanis a terhességek több mint 50%-a kettes vagy akár többes iker terhességnek indul, és csúnyán fogalmazva a legéletképesebb embrióból fejlődik gyerek, a másik vagy másik kettő, vagy még több, pedig eltűnik, meghal és felszívódhat a kifejlődő gyermekben, aki pedig akár élete végéig bűntudattal, rejtett betegséggel él együtt, anélkül, hogy erről fogalma lenne? Nem találja a helyét a világban, nem bízik meg az emberekben, állandó bizonyítási vágya van, több ember helyett dolgozik vagy eszik. Ciszták! Depresszió. Ismerős jelek? Nekem azok voltak, nagyon is. Sok mindent hallottam már, sok dolgot olvastam, láttam és persze én is átéltem vagy tapasztaltam, de ez a felvetés kiverte a biztosítékot. Ha ezeket három évvel ezelőtt hallom, kiröhögtem volna az illetőt, aki mesél erről. Ma viszont tátott szájjal hallgattam.

 

Hazajöttem, rávetettem magam a netre és azonnal találtam egy harminc perces videót az előbb említett írónővel a könyvről. Mire a filmnek vége lett, én megfordultam a tengelyem körül. Megint a régi kérdés jár a fejemben, tíz évvel ezelőtt az Agykontroll sarlatánság volt, ma meg azt tanulmányozzuk, hogy milyen traumák értek minket a fogantatás előtt, közben és a várandósság alatt? Te feltetted már magadnak a kérdést, hogy vajon milyen érzés volt számodra a kilenc hónap édesanyád pocakjában? Fura ez a kérdés ugye? Úgysem emlékszünk rá. Pedig de! Ott van az az élmény bennünk, csak el van nyomva jó mélyen a tudat leghátsó bugyrában. De azért, mert mi nem tudunk ezekről a dolgokról attól még léteznek, és hatnak ránk nap, mint nap.

Én vallom, hogy azért (is) születünk, hogy megismerjük magunkat, és nem csak ebben az életünkben megélt és tapasztalt, megtanult dolgaink miatt, hanem a korábbi életeinkből hozott sok, sok szemét aljára is láthatunk. De azért senki ne rohanjon most rögtön hipnotizőrhöz vagy Kineziológushoz vagy Hellinger terápiára, mert ez egy folyamat.

 

Nem lehet egy szemétdombot egyszerre csak szétrobbantani, hogy gyorsan rendet is lehessen tenni, és egy töltött káposzta is csak akkor lesz jó, ha követjük a receptet és lépésről lépésre haladunk a főzésben. Szerintem minden ember máshol kezd el érdeklődni önmaga iránt. Van, aki tízévesen, van, aki nyolcvan évesen. Van, aki sokat olvas és belefut okos dolgokba és elindítja egy gondolkodás és érdeklődés felé. Van, aki átél egy betegséget, és ennek kapcsán változtat az életén és a gondolkodásán. Pl. megtalálja a betegségének forrását, és miután ez megtörtént, elkezdődik a gyógyulás. És mint tudjuk ez sem kétperces folyamat, hanem hónapok vagy akár évek. Ne várjuk meg, hogy a lelki gyötrelmeink fizikai testet öltsenek és betegséget produkáljanak. Nem éri meg!

 Sajnálom a gyerekeimtől az időt, magamtól a pénzt, hogy rendbe legyen a lelkem és a gondolkodásom? Rossz kifogás! Ugyanis, ha én nem vagyok rendben, akkor mit adok a környezetemnek? Egy állandóan rosszkedvű, levert, feszült, idegbeteg roncsot, vagy a dolgok végére járok, és összerakom magam majdnem tökéletesre, mert ha ebből adok másoknak, az csak jól sülhet el. Nekem nem mindegy, hogy jó vagy rossz energia áramlik belőlem. Ugyanis azt fogom visszakapni, amit adok. Logikus, nem?

 És akkor nézzük, hogy mi is a Kineziológia?

„A kineziológia pedagógiai és pszichológiai elemeket is tartalmazó készség-, képesség-, és személyiségfejlesztő, prevenciós jellegű holisztikus módszer (vagyis megelőző, a test-lélek-szellem egységét figyelembevevő módszer). Hatékonyan befolyásolja a test energiaáramlását, az érzelmi stresszek feloldásával energetikai egyensúlyt hoz létre a testben, s aktivizálja annak öngyógyító mechanizmusát. A kineziológia megalkotója az 1960-as években dr. George Goodheart, foglalkozását tekintve csontkovács volt. Miután feltűnt számára, hogy páciensei a kezelés után ugyanazzal a problémával jelentkeznek nála kidolgozta azt a módszert, amellyel az okot kezdte el keresni a panasz megszüntetésére.

Módszerének lényege, hogy feltárja azt az életeseményt, ahonnan a probléma ered. Ehhez kidolgozta az izomtesztelést, amely biztos és egyértelmű válaszokat ad a gyógyító számára. Az ő koncepcióját felhasználva dr. John Tie az 1970-es években összeállította a Touch for Health (Gyógyító érintés) rendszerét. Azóta a kineziológiának számos különböző, speciális ága fejlődött ki.”


Ahogy korábban írtam az emberek közel fele élhetett át olyan élményt a várandósság alatt, hogy veszteség érte. Viszont ott van az emberek másik fele, akiknek meg biztosan valami más sejtszintű problémája van. Lassan kiderül, hogy születés előtti traumája mindenkinek van?! Eleve úgy születünk, hogy fáj a lelkünk?  Ha pedig ez így van, akkor tegyük rendbe! Sose késő.  Erre lehet tökéletes gyógyír a Kineziológia. Leírhatatlan élmény az, amikor az ember a lelke mélyéről jövő érzéssel megkönnyebbül egy nyomasztó dologtól. Olyan energiák szabadulnak fel, amelyek létezéséről sejtésünk sincs, és ha egy folyamat elindult, akkor követi a következő és a következő lépcső és lehetőség. Határ pedig a csillagos ég! Egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy jól érzi magát a bőrében, és nincsenek nyomasztó és mérgező gondolatai, hanem mosolyog szinte egész nap.

Az említett videó itt érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=xDYi1RY_kFE
A Kineziológia iránt pedig itt tudsz érdeklődni:


NoraS 

2012. december 12., szerda

Egyszer úgyis.... 1. rész






























Egyszer úgyis történni fog valami, és egy pillanat alatt gyökeresen meg fog változni a véleményed, hozzáállásod, érzelmi kötődésed egy olyan dologhoz/ról, amitől addig kategorikusan elzárkóztál, szidtad, tagadtad, és nyílt vitába szálltál azért, hogy meggyőződésedet igazold, vagy csak a végsőkig kitartottál az álláspontod mellett, míg mások kedvesen mosolyogtak rád, és azt mondták, majd rájössz!

Amikor sok évvel ezelőtt először hallottam az Agykontrolróll, visítottam a röhögéstől, ezt köszi, de nem. Ez biztosan baromság, holott amikor utána olvastam, sok hasonlóságot véltem felfedezni a tanítása, technikája és az én addigi gondolkodásom, világszemléletem között, de valahogy az Agykonrtoll mégis elég bizarrnak tűnt. Két évvel később az anyukám nagy nehezen rábeszélt egy Agykontroll tanfolyamra. Olyan ellenszenvvel és szkeptikusan ültem be a színház terembe több száz ember közé, hogy rendesen rosszul voltam. Baromira nem értettem, hogy mit keresek itt. Mindaddig feszélyezve éreztem magam, amíg Domján László ki nem jött a színpadra, és el nem kezdett beszélni. Tíz perccel később pedig rájöttem, hogy én ezer éve használom az Agykontrollt, ösztönösen, és sajnos néha inkább rosszra, mint jóra. Mire a tanfolyamnak vége lett, olyan tudást kaptam, amivel akár hegyeket is meg tudtam volna mozgatni. Ez meg sokkolt, és szép lassan leszoktam a technikák használatáról és persze a megfelelő gondolkodásról is. Ma, sok évvel később ismét az Agykontroll került előtérbe, mert ha nem csak időszakosan használnám, hanem rutinból naponta, akkor lehet, hogy már minden álmomat valóra váltottam volna, de úgy meg unalmas lenne az életem. 

Az Agykontroll után jött egy másik terület, amit őszintén szólva a sok tapasztalat ellenére sem veszek azért készpénznek.  Az Agykontroll kinyitott nálam sok ajtót, és elkezdtem sok sok dolog iránt érdeklődni. Ilyen volt pl. a spiritualitás, ezotéria, és aztán a szellemvilág, Előző életek, Kineziologia, Hellinger-terápia, Indiai Pálma levél.




















Egyik rádió beszélgetésem kapcsán, ebben a témában elmondtam, hogy ezek veszélyes témák, és nem igazán szoktam róluk beszélni, mert aki még nem tudott megbarátkozni azzal, hogy ezek a dolgok igen is léteznek, és rajtunk múlik, hogy mennyit engedünk be belőlük az életünkbe, azok számára én most nem leszek népszerű. Viszont! Saját tapasztalatból tudom, hogy egyszer csak történik valami, vagy történések sorozata, amik által megértjük és elfogadjuk ezt a világot. Nos, én inkább ebben szeretnék segíteni.

Erőszakkal nem lehet az emberek gondolkodását megváltoztatni, szerintem ahhoz idő, szeretet, és türelem kell, no meg jó helyzetek, amiket úgyis hoz az élet. Vannak olyan emberek, akik mindaddig tagadják a szellemek létezését amíg valaki el nem távozik a közvetlen környezetükből. Akkor pedig mindenképpen meg fogja tapasztalni a másik világot. Szerencsésebb a helyzet, ha ez nem így alakul, és más történések hatására változik meg a vélemény. Az elfogadás után sokkal nyugodtabb lesz az életünk. 

Az apukám, aki mérnök, tehát őt csak kézzel fogható tényekkel lehet meggyőzni bármiről is, világ életében elzárkózott a horoszkópoktól, jósoktól, látóktól, és a szellemektől is. Az ő társaságában soha nem is beszéltem erről, mert tiszteletben tartottam az álláspontját. Múlt év novemberében, Mindenszentekkor írtam az első cikkemet erről  a témáról. Utólag bevallom, kiemelkedően magas volt az olvasási száma, tehát érdekli az embereket. Akkor most folytatom ezt  a vonalat, és ki ki eldönthetni, hogy mennyit enged be az életébe  a szavaimból. Tehát megírtam a cikkemet, és valahogy az apukám kezébe került. Nem örültem, hogy elolvassa, mert nem akartam megjegyzéseket hallani, hogy ez baromság, vagy összetépi és kidobja. De nem így történt. Talán koránál fogva jobban megértette az írásomat, de elfogadta, olyannyira, hogy ma már nyíltan beszél róla, és őszintén érdeklődik iránta. Sokkal könnyebb az élet összefüggéseit meglátni, ha elfogadjuk, hogy van személyre szabott horoszkóp, ami ha 70%-ban illik ránk, vagy bejön, ahogy mondani szoktuk, de leginkább segít dönteni, lépni, látni, már megérte. Az újságokban található napi horoszkópot sose olvasnám el, ám amit a születési adatainkból egy nagyon jó Asztrológus kiolvas, arra érdemes odafigyelni.


























Ha a sprirtualitás tudását a magunk hasznára fordítjuk, és nem pedig mágiákat tanulunk a neten, amivel akaratlanul óriási problémákat okozhatunk bárkinek, sokkal közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.  Sokan azt mondják, hogy képtelenek lennének meghallgatni egy meditációs anyagot. Idegesek és feszültek lesznek tőle. Mindaddig, amíg meg nem hallanak egy olyan hang anyagot, amit azonnal megértenek és befogadják. Napi kétszer tíz perc meditáció mindenki idejébe belefér, és gyökeres változásokat hozhat az életünkbe. 

Utána néztem a rontás levételnek, mert ettől a dologtól nagyon fáztam, ezzel sosem foglalkoztam, ez már sok volt nekem. De az utóbbi időben annyit hallok róla, hogy tanulmányoztam. Nagyon egyszerű a dolog, és sajnos nagyon hatásos, ami hosszútávon csúnya károkat tud okozni, anyagilag, fizikailag, és pláne egészségügyileg. Ha  haragszik ránk valaki,  mert ő úgy véli, hogy megbántottuk vagy irigy valamiért, olyan mérhetetlen haragot áraszt felénk a gondolatival, amik szép lassan elindulnak, és aztán olyan lesz, mint ha egy vízsugárral permetezne folyamatosan.  Ez pedig, akár nem is szándékosan, de hatni fog ránk, és amely élet területünkre gondol az illető negatívan, az fog szép lassan romlani és leépülni. Logikus, nem? Semmi túlmisztifikáltság sincs benne. Az, hogy a rontás levételének folyamata milyen módszerrel történik, abba nem mennék bele, mert biztosan vannak kóklerek és vannak segítő szakemberek is. Hat havonta érdemes megnézetni, hogy van-e rajtunk rontás, vagy netán szellem hozzánk tapadva, mert ilyen is van, ha hiszed, ha nem. Eleve a saját szellemeddel élsz együtt, tehát ez is logikus, hogy vannak a környezetedben többen, és  embere válogatja, hogy milyen módon vagyunk képesek érzékelni őket. Van aki hideget érez, van aki hangokat hall, van aki sziluetteket lát, és van aki egyszerűen csak a jelenlétüket és az üzeneteiket érzékeli. Mindenki képes erre.

Tehát a rontás levétel, napjainkban kezd olyan természetes lenni, mint amikor időközönként elmegyünk a fodrászhoz. Egyébként nincs is ebben semmi rossz, mindaddig, amíg egészséges keretek között használjuk a másik oldal és a spriritulaitás eszközeit. Itt is meg kell találni az arany középutat, mert könnyen beszippantja az embert ez a téma, és akkor bizony elveszíti a realitás érzékét. Tudj meg információkat a spirituális oldaladtól, és aztán teszteld le a mindennapokban.


























Nem tanácsolnám senkinek sem, hogy túl gyakran látogassa meg a jósnőjét, pláne azt nem, hogy többhöz járjon és gyakran. Ezek sajnos olyan káoszt okozhatnak az életünkben, pláne ha nem vagyunk teljesen tisztában önmagunkkal, és a tanácstalanság összetör és megsebez minket, hogy ilyenkor ne keressenek jósokat. Sokkal hatékonyabb ha leülünk, megnyugszunk, és elcsendesedünk. A belső hangunk pedig el fog kezdeni beszélni, és nagyon jó ötleteket, tanácsokat fog adni, és bölcsebbé is tesz. És növeli az önbizalmat, mert magunk oldjuk meg a helyzetet,  nem pedig külső segítséggel, aki félre is vezethet minket, akaratán kívül. Nehéz meghallani a belső hangunkat, először, de utána már ismerős lesz, és egy nagyon jó beszélgető partner válik belőle. Szóval, biztosan vannak nagyon jó jósok, látók, médiumok, de csak néha látogassuk meg őket, és akkor jó a látogatás, ha visszaigazolásokat kapunk, ha a saját elképzeléseinket, tapasztalásainkat igazolja vissza.

 NoraS
 
Nézz be hozzám itt is:

https://www.facebook.com/norapictures/