Korábban írtam már érintőlegesen
a Kineziológiáról, de oly régen történt ez az élményem, hogy sokra nem is
emlékszem belőle. Egy alkalommal voltam a kezelésen és azt tudom, hogy egy
időre jól is lettem, de nem foglalkoztam vele mélyebben és hosszútávon. Meg,
mint tudjuk, egy kezelés nem kezelés.
A
napokban viszont ismét terítékre került a Kineziológia, és úgy döntöttem, hogy
itt az ideje újra beleásni magam ebbe a témába. Egyelőre vajmi kevés az
információm, de leginkább a tapasztalatom, ám a beszélgetés közben szóba jött
egy téma, amiről eddig még nem hallottam.
Dr. Angster
Mária – Ikertörténetek című könyve. Sose gondoltam magamról, hogy én mindent
tudok a lélekről és a születés előtti állapotokról és traumákról, de hogy lehet
az, hogy én eddig nem hallottam arról, hogy a kilenc hónapomat anyukám
pocakjában esetleg nem egyedül töltöttem. Vagyis egyedül, de csak egy idő után.
Ugyanis a terhességek több mint 50%-a kettes vagy akár többes iker terhességnek
indul, és csúnyán fogalmazva a legéletképesebb embrióból fejlődik gyerek, a
másik vagy másik kettő, vagy még több, pedig eltűnik, meghal és felszívódhat a
kifejlődő gyermekben, aki pedig akár élete végéig bűntudattal, rejtett
betegséggel él együtt, anélkül, hogy erről fogalma lenne? Nem találja a helyét
a világban, nem bízik meg az emberekben, állandó bizonyítási vágya van, több
ember helyett dolgozik vagy eszik. Ciszták! Depresszió. Ismerős jelek? Nekem
azok voltak, nagyon is. Sok mindent hallottam már, sok dolgot olvastam, láttam
és persze én is átéltem vagy tapasztaltam, de ez a felvetés kiverte a
biztosítékot. Ha ezeket három évvel ezelőtt hallom, kiröhögtem volna az
illetőt, aki mesél erről. Ma viszont tátott szájjal hallgattam.
Hazajöttem,
rávetettem magam a netre és azonnal találtam egy harminc perces videót az előbb
említett írónővel a könyvről. Mire a filmnek vége lett, én megfordultam a
tengelyem körül. Megint a régi kérdés jár a fejemben, tíz évvel ezelőtt az
Agykontroll sarlatánság volt, ma meg azt tanulmányozzuk, hogy milyen traumák
értek minket a fogantatás előtt, közben és a várandósság alatt? Te feltetted
már magadnak a kérdést, hogy vajon milyen érzés volt számodra a kilenc hónap
édesanyád pocakjában? Fura ez a kérdés ugye? Úgysem emlékszünk rá. Pedig de!
Ott van az az élmény bennünk, csak el van nyomva jó mélyen a tudat leghátsó
bugyrában. De azért, mert mi nem tudunk ezekről a dolgokról attól még léteznek,
és hatnak ránk nap, mint nap.
Én vallom, hogy azért (is) születünk, hogy megismerjük magunkat, és nem csak ebben az életünkben megélt és tapasztalt, megtanult dolgaink miatt, hanem a korábbi életeinkből hozott sok, sok szemét aljára is láthatunk. De azért senki ne rohanjon most rögtön hipnotizőrhöz vagy Kineziológushoz vagy Hellinger terápiára, mert ez egy folyamat.
Nem lehet
egy szemétdombot egyszerre csak szétrobbantani, hogy gyorsan rendet is lehessen
tenni, és egy töltött káposzta is csak akkor lesz jó, ha követjük a receptet és
lépésről lépésre haladunk a főzésben. Szerintem minden ember máshol kezd el
érdeklődni önmaga iránt. Van, aki tízévesen, van, aki nyolcvan évesen. Van, aki
sokat olvas és belefut okos dolgokba és elindítja egy gondolkodás és érdeklődés
felé. Van, aki átél egy betegséget, és ennek kapcsán változtat az életén és a gondolkodásán.
Pl. megtalálja a betegségének forrását, és miután ez megtörtént, elkezdődik a
gyógyulás. És mint tudjuk ez sem kétperces folyamat, hanem hónapok vagy akár
évek. Ne várjuk meg, hogy a lelki gyötrelmeink fizikai testet öltsenek és
betegséget produkáljanak. Nem éri meg!
Sajnálom a
gyerekeimtől az időt, magamtól a pénzt, hogy rendbe legyen a lelkem és a
gondolkodásom? Rossz kifogás! Ugyanis, ha én nem vagyok rendben, akkor mit adok
a környezetemnek? Egy állandóan rosszkedvű, levert, feszült, idegbeteg roncsot,
vagy a dolgok végére járok, és összerakom magam majdnem tökéletesre, mert ha
ebből adok másoknak, az csak jól sülhet el. Nekem nem mindegy, hogy jó vagy
rossz energia áramlik belőlem. Ugyanis azt fogom visszakapni, amit adok.
Logikus, nem?
És akkor nézzük, hogy mi is a Kineziológia?
„A kineziológia pedagógiai és pszichológiai elemeket is
tartalmazó készség-, képesség-, és személyiségfejlesztő, prevenciós jellegű
holisztikus módszer (vagyis megelőző, a test-lélek-szellem egységét
figyelembevevő módszer). Hatékonyan befolyásolja a test energiaáramlását, az
érzelmi stresszek feloldásával energetikai egyensúlyt hoz létre a testben, s
aktivizálja annak öngyógyító mechanizmusát. A kineziológia megalkotója az
1960-as években dr. George Goodheart, foglalkozását tekintve csontkovács volt.
Miután feltűnt számára, hogy páciensei a kezelés után ugyanazzal a problémával
jelentkeznek nála kidolgozta azt a módszert, amellyel az okot kezdte el keresni
a panasz megszüntetésére.
Módszerének lényege, hogy feltárja azt az életeseményt, ahonnan
a probléma ered. Ehhez kidolgozta az izomtesztelést, amely biztos és egyértelmű
válaszokat ad a gyógyító számára. Az ő koncepcióját felhasználva dr. John Tie
az 1970-es években összeállította a Touch for Health (Gyógyító érintés)
rendszerét. Azóta a kineziológiának számos különböző, speciális ága fejlődött
ki.”
Ahogy korábban írtam az emberek közel fele élhetett át olyan
élményt a várandósság alatt, hogy veszteség érte. Viszont ott van az emberek
másik fele, akiknek meg biztosan valami más sejtszintű problémája van. Lassan
kiderül, hogy születés előtti traumája mindenkinek van?! Eleve úgy születünk,
hogy fáj a lelkünk? Ha pedig ez így van,
akkor tegyük rendbe! Sose késő. Erre
lehet tökéletes gyógyír a Kineziológia. Leírhatatlan élmény az, amikor az ember
a lelke mélyéről jövő érzéssel megkönnyebbül egy nyomasztó dologtól. Olyan
energiák szabadulnak fel, amelyek létezéséről sejtésünk sincs, és ha egy
folyamat elindult, akkor követi a következő és a következő lépcső és lehetőség.
Határ pedig a csillagos ég! Egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy jól
érzi magát a bőrében, és nincsenek nyomasztó és mérgező gondolatai, hanem
mosolyog szinte egész nap.
Az említett
videó itt érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=xDYi1RY_kFE
A Kineziológia
iránt pedig itt tudsz érdeklődni:
NoraS
