Jordánia 2. rész

Az előző Jordán útról hazatérve hetekig kavarogtak a gondolataim, és nagyon nehéz volt visszazökkenni a saját életembe. Rendezgettem a fotókat, és tartottam a kapcsolatot Alival az utazási irodással, és Haroun-al a Beduin shop tulajdonosával. Ali irodája és a Beduin Shop volt a törzs helyünk egy hétig, és ezek a barátságok hazaérve sem szakadtak meg. Alival szinte napi kapcsolatom volt, hiszen elkérte a fotóimat az éppen akkor készülő weboldalához. Tele voltam élményekkel, és információkkal, amiket kár lett volna veszni hagyni, így elkezdtem írni egy Jordánia ország bemutató elemzést. Ha böngésztem a netet Jordániáról szóló hasznos információkról, szinte semmit sem találtam, illetve sok olyan utas van akik csak a magyart beszélik, és az utazásukhoz segítséget nyújthatok egy részletesebb anyaggal, és így tartalmasabb nyaralásuk lehet.

Említettem Haroun-t a Beduin Shop tulajdonosát. Ha egy kicsit is közvetlenebb barátságba kerülsz egy arabbal, akkor természetes a számára, hogy meghívjon az otthonába. Meglepő meghívás egy ilyen, de ez a bizalmat jelzi, és nem illik visszautasítani. Így mi is elfogadtuk. Tipikus arab ház, ami emeletes ugyan, hófehér, és baromira nem bizalom gerjesztő. Össze kellett szednem magam, hogy leplezzem mit gondolok. Viszont belépve, palota! Igényes bútorok, tisztaság, és pedáns rend, otthonos hangulat, és a legnagyobb plazma TV, amit eddig valaha láttam. Akkor derült ki az is, hogy a csador viselése a nők igénye. viszont amint hazaértek csador ledob, és a legszebb fehérneműkben flangálnak. A világ óvszer fogyasztásának legnagyobb részét az arab országokban vásárolják.

Több felesége csak annak lehet aki ezt anyagilag megengedheti magának. Egy feleség eltartása bizony sokba kerül, és minden feleségnek ugyanazt az élet színvonalat kell biztosítani. Az első feleséget a férjnek meg kell kérdeznie, hogy elfogadja -e a másodikat. Amikor egy nőt tevéért akarnak megvásárolni, (és ezzel nem jó viccelni, de ez egy másik sztori, hogyan adott el majdnem az apukám Marokkóban?) az nagy érték, mert a teve a legértékesebb egy arab, pláne beduin számára.

Január környékén elkészültem a Jordánia anyaggal, elkészült az angol fordítás is, és kikerült Ali weboldalára. Minden egyes levél váltásunk azzal zárult, hogy mikor megyek már újra? Az út ára némileg változott ugyan, de 67.000-ért még mindig megérte. Pláne, hogy sok dolgot szerettem volna újra látni, és felfedezni új helyeket is. Hiányzott a homok tapintása a Wadi-Rum-ban, és Petra narancs sárga színei a naplementében :)

A második útra már sokkal tudatosabban készültem. Friss volt minden emlék, így könnyen tudtam kalkulálni, hogy mi mennyi idő? Mit mikor nézünk? és biztos volt, hogy a Wadi-Rum lesz az utolsó program, de most kint is alszunk éjjel a beduinokkal.

2004. április elején indultam Aqabába ismét, ezúttal az anyukámmal, és a bátyámmal. Meséltem nekik az első útról, látták a fotókat, szeretik a meleget, és utazni is szoktunk együtt. Akkor mutassam meg nekik Jordániát!

Már az érkezés sem volt zökkenőmentes, de erről majd egy következő alkalommal írok.

A transzfer buszon próbáltam észrevétlen maradni, és nem elárulni, hogy én már jártam itt. A csapat nagy része 60 év körüli volt, és nyelveket nem igazán beszéltek. Ha kiderül, hogy én itt már jártam, akkor mindenki tőlem akar információkat, és ebben-abban segítsek, stb.... én viszont ezt nem akartam.

Ali az utazási irodában tudta, hogy mikor érkezik a gép, és a szállodánk is az irodája mellett van. Viszont türelmetlen volt, és felhívott, hogy hol vagyok már? Egy, két perces angol nyelvű beszélgetés éppen elég volt ahhoz, hogy a körülöttem ülő utasok levágják, hogy nekem ez itt nem idegen hely. Azonnal közölték, hogy ők velem akarnak jönni egy hétig, mert azért ez mégis egy arab ország, és mellettem biztonságban vannak. Mondtam, hogy az sajnos nem lehetséges, mert én nem a helyi idegenvezetővel megyek, hanem a saját utamon, arabokkal. Akkor pláne! Próbáltam lebeszélni őket magamról, mert tudtam hogy ebből gond is lehet, hiszen ez bevétel kiesés a beutaztató irodának. Ezt is elmondtam, hogy én nem akarok magamnak gondot, és nekik se, de azt mondták, hogy nem gond, ők vállalják! Ebből az lett, hogy az érkezés utáni eligazításon odajött hozzám egy nem szép arab pasi, és közölte, hogy Jordániába utaztató fő utazásszervező cég vezetője akar velem beszélni, és egy asztalhoz invitált. Egy alacsony, köpcös, ősz arab úr várt, és megpróbált elbűvölni egy mosollyal, de akkor már tudtam, hogy gáz van. Néhány perces beszélgetés végén közölte, hogy ha ebből a csoportból rajtam és a családomon kívül bárki egy helyi irodával menne kirándulni, akkor azonnal kitoloncoltat az országból.

Először próbáltam a hülyét játszani, hogy nem értem amit mond és kér, de sajnos nem jött be. A csoport tagjai viszont viselkedésükkel és élénk figyelmükkel a védelmembe keltek és néhány perc kínos beszélgetés után utamra engedtek.
Leballagtam Alihoz az irodájába és elmeséltem neki, hogy mi történt...
Miután végighallgatott annyit mondott, hogy egy percig se aggódjak! Kezébe fogta a telefont, felhívott valakit, hallhatóan leosztotta és miután letette a telefont annyit mondott, hogy én itt azt csinálok, amit csak akarok és a csoportból annyian jönnek velem az ő kirándulásaira ahányan csak akarnak. Lövésem sincs, hogy kit hívott fel, és mit mondott neki, de megoldotta. És mire ez a beszélgetés lezajlott az én csoportomból szép lassan lekúsztak az emberek engem követve Ali irodájába, ami szépen meg is telet. Egész pontosan tíz ember. Ettől kezdve pedig én lettem egy tízfős csoport idegenvezetője egy hétig Jordániában.

Megbeszéltük Alival a programokat, kipakoltunk a szállodában, és irány enni. Nagyon jókat lehet enni az utcai árusoknál, csak otthonról pálinkát kell vinni, és lefekvés előtt egy kupicával bedobni és ez így tökéletesen fertőtlenít. Elindultunk enni, és már harmadik sarkon láttam, hogy egy fekete ruhás arab követ, ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. Ettől kezdve már tudatosan közlekedtem ,és figyeltem is, de jött mindenhova a városban. Pár nappal később megkérdeztem Alit, hogy paranoiás vagyok-e, vagy mi ez? Meglepett amit hallottam! Jordánia titkos szolgálata figyeli az európai utazókat. Mivel utazás előtt vízumot váltunk, ott van minden adat rólunk, aki pedig legalább másodszor van itt, azt még inkább figyelik, pláne ha az illető nő, és fotós! Próbáljam meg úgy felfogni, hogy vigyáznak rám. Hát kösz!

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/

NoraSm