Egy milliárdos naplója...

Néhány héttel ezelőtt éppen a Facebookon lógtam, amikor felugrott a chatablak, és egy ismeretlen pasi köszönt be hozzám. Mint kiderült, annyira nem is volt ismeretlen, hiszen az ismerőseim listáján van, bár arról lövésem sem volt, hogy került oda, mert személyesen nem ismertem. Ez az átka annak, ha közel 1200 ismerőse van valakinek, de ez most még mindegy is. Elkezdtünk beszélgetni, aminek az lett a vége, hogy az ismeretlen ismerős egy fotós munkát ajánlott nekem. Éppen fotóst keres havi rendszeres feladatra, fix háromszázezres díjazással. 

Ki az a hülye, akinek a meglévő munkái mellé ne férne be egy fix meló, és fix kereset. Persze, sima ügy! Valami divatfotózás lesz a téma, mert a megbízóm épp egy divatáru részleget akar beindítani a már meglévő sok sok egyéb tevékenysége mellé. Kért egy önéletrajzot és néhány referencia anyagot, amit rögvest meg is kapott. Elolvasta az anyagomat, és nagyon tetszett neki, így megbeszéltük, hogy kapcsolatban maradunk, és egyeztetünk egy időpontot, hogy személyesen találkozzunk, megismerjük egymást, és megbeszéljük a munka részleteit. 

Mivel a megbízóm, Péter, rettentően elfoglalt ember, nagyon nehéz volt megfelelő időpontot találnunk, sajnos több megbeszélt időpontot is le kellett mondania, ám a netes, hosszú beszélgetésekre mégis volt ideje, így szép lassan sok mindent megtudhattam róla. Korát tekintve piszok fiatal, ám egy hatalmas birodalom élén vezet, közel 3000 embert. Húsgyár Romániában, szépségszalonok szerte Budapesten, több üzlet a Westendben, közel 50db ingatlan, melyeket bérbe ad, és persze egy ingatlanfejlesztő vállalata is van, no meg egy villa Athénban, és egy másik gyár Ausztriában, A garázsban egy X5-ös BMW, egy Aston Martin, és éppen most rendelte meg az új F430-as Ferrariját. Álom főnök, álom lehetőségekkel, és mindehhez állati kedves és nagyon jó fej, közvetlen és barátságos. Ki hinné, hogy ilyen létezik?  

A Facebook szerint közel 80 közös ismerősünk van, így meg sem fordul az ember fejében, hogy az előbb vázolt hatalmas vagyon és a mögötte lévő rengeteg munka ne lenne igaz. Ha valaki kitűz maga elé egy célt, jó üzleti érzéke van, és keményen hajt, valamint még a szerencse is mellé szegődik, simán meg lehet valósítani mindent pár év alatt, nem igaz? A beszélgetéseink pedig egyre inkább barátiak lettek, bár aki engem ismer, tudja, hogy óvatos vagyok. Munkáról és laza barátságról beszélhetünk, de amikor feltette a kérdést, hogy mi lenne, ha feleségül mennék hozzá, és költözzek hozzá, elég vicces volt. 

Eszembe sem jutna egy huszonéves sráchoz hozzá menni, pláne ha milliárdos. Sajnos nem vagyok megvásárolható, és az eltartott viszonynak mindig nagy ára van. Így megkértem őt, hogy maradjunk a munkakapcsolatnál. Ez pedig őt lepte meg, mert nem szokott hozzá, hogy valaki nemet mondjon egy korlátlan anyagi háttérrel rendelkező, egészen vonzó pasinak, de az élet már csak ilyen. 

Lassacskán eljött az a nap is, amikor végre találkoztunk. Nagyon kíváncsi voltam már, hogy ki ez a pasi, és milyen az életben egy roppant gazdag ember. Nos, ugyanolyan, mint bárki más, csak több léptékkel az átlag feletti számokkal játszik és gondolkozik. Ha valaki naponta tízmilliót keres, másképp él meg dolgokat, más az érték és a mérték, de sajnos ő sem tud mindent megvásárolni. Barátságot, egészséget, és persze szerelmet nem lehet megvenni, még neki sem. Pokoli lehet egy gazdag ember számára, hogy soha sem tudja önmagáért vagy a pénzéért szeretik-e. Hiába van rengeteg pénze valakinek, ha közben nem boldog, ha nincs aki őszintén szeresse, és nincs aki reggelente mellette ébredne. Csak az van, hogy a bejárónő főzte kávét és reggelit kapja nap, mint nap. Egy parkolási büntetést, gyorshajtást pillanatok elintéz a kapcsolatai által, de nem szerethet és őt sem szeretik. Vagyis ő szeretne, de tudja jól, hogy őt csak a pénzéért szeretik. Olyan körökben mozog, ami a normális földi halandó számára egy álomvilág, csak ez a világ lelketlen, mert ez semmi másról nem szól, mint a pénzről, és ettől egy idő után kiég az ember, és már legszívesebben elégetné azokat a papírdarabokat, amit pénznek hívunk, csak had élhessen normális életet, tehát a pénz bizony nem boldogít!   

Hosszú beszélgetés volt ez, és őszintén szólva elég hiteles is, de a munka valahogy szóba sem került. Végül is hova sietünk? Mindegy mikor kezdek el nála dolgozni, többet úgysem lesz gondom sem a munkára, sem a pénzre. Most már jó helyen vagyok, és biztonságban. 

Teltek a napok és a hetek, és mi egyre többet beszélgettünk. Megtudtam róla és a családjáról is mindent. Képzeletben fogtam a kezét, amikor a torokgyulladása miatt magánklinikára került 40 fokos lázzal, vagy amikor kiborult egy érzelmi válság miatt. Azt viszont ő nem tudta, hogy ki vagyok én, és mit gondolok vagy teszek a színfalak mögött.... mert a hülyét mindig remekül játszom, amikor az eszem, az élettapasztalatom, az intuícióm és a jó szimatú orrom jelez, és megszólal a vészharang! 

A gyanú árnyékában

Az igazság az, hogy az én vészjelzőim már az első beszélgetésnél bekapcsoltak, és ennek megfelelően is álltam a dologhoz. Szép lassan egyre több infót, és adatot szedtem ki az emberünkből, és elkezdtem nyomozni. Ha kapok egy Facebook jelölést, látom, hogy van-e közös ismerősünk, hány, és kik azok. Ebben az esetben, amikor a csekkolásom elindult, leesett, hogy én ezt a srácot azért jelölhettem vissza kérdezés nélkül, mert ahogy említettem 80 közös ismerősünk van (szinte mind Dj) így rányomtam, hogy ok, és ennyi. Amikor olyan ember jelöl, akivel alig van közös szálunk, simán megkérdezem, hogy ki ő, és honnan ismerjük egymást? Szóval, nem árt résen lenni, én itt hibáztam.  Péter valódi nevét beírtam a google-ba, de szinte semmit sem találtam róla. Gyanús volt az is, hogy a profilján csak olyan fotók vannak róla, amin egyedül van, és Plázamacska módjára magát fotózza telefonnal, tükörben. A fotós munka valahogy már nem volt aktuális, jött helyére egy irodavezetői munka, cégautóval, magas fizetéssel, és minden földi jóval.... 

Sorolhatnám reggelig a részleteket, de itt már nem ez a lényeg, mert réges régen levágtam, hogy emberünk semmi más, mint egy pszichés gondokkal küzdő, csaló. Tanácsot kértem egy ügyvédtől, hogy ilyen esetben mit javasol. És most jön a meglepetés, azt tanácsolta, hogy forduljak a rendőrséghez. Eső hallásra ez elég blődnek hangzik, nem? Amikor betöréssel, vagy még komolyabb ügyekkel nem tudnak mit kezdeni, ezzel a piti dologgal simán kiröhögnek engem.

Néhány nap gondolkodás után viszont úgy döntöttem, hogy miért is ne? Legalább megtudom, hogy milyen egy ilyen helyzet, megint tanulok és tapasztalok. " A negyven körüli nő bement a kerületi kapitányságra, hogy feljelentést tegyen Péter ellen." Közel két órát vártam a soromra, és közben valóban úgy érzetem magam, mintha a gyanú árnyékában című sorozatból szalasztottak volna. De akkor már azt is tudtam, hogy ezt a sztorit meg fogom írni azért, hogy mások hasznára fordíthassam a történteket, és arra figyelmeztessek mindenkit, hogy nem kell mindent elhinni, és készpénznek venni. Két óra várakozás után felvették a jegyzőkönyvet, valamint elláttak minden hasznos tanáccsal, és ötlettel. Amiről én azt hittem, hogy bagatel dolog, arról kiderült, hogy egyáltalán nem az.   

Tudd, hogy bármi apró dolog később nagy jelentőséggel bírhat, és megtettél azért mindent, hogy egy esetleges problémával kapcsolatban bebiztosítottad magad. Mint az mára kiderült, Péter közokirat hamisítás, csalás, és néhány még húzósabb dolog miatt már többször került javítóintézetbe és büntetésbe. És ez az ember ott figyel 80 ismerősöm Facebook profilján! 

NoraS