Mire számít az, aki érzelmileg zsarolni próbál másokat?

 
Biztosan sokszor hallottad már, hogy energiavámpír, talán túl sokszor is ...

Ennek a szónak és  a hozzátartozó embertípusnak sajnos annyi változata és kombinációja van, hogy nem csoda, ha csak nehezen tudjuk felismerni őket. És még nehezebb ezt kezelni. 

Sok helyzetet meg kell élni, hogy egyszer csak már zsigerből felismerje az ember, és akkor nagyon gyorsan rövidre lehet zárni a dolgot. De addig... 

Ha megértjük a mechanizmust, akkor talán könnyebb felismerni és tenni ellene. 

Sokszor mondom azt,  elképesztő, hogy egy azonos bolygón, mennyire szélsőségesen különböző emberek tudnak élni, és borzasztóan nem értik egymást, ezért pedig bántják, alázzák, lehúzzák, degradálják azokat, akik pl. nem ugyanazon az állásponton vannak, mint ők., vagy nem úgy táncolnak, ahogy a másik fütyülne.

Igyekszem, hogy mindenkit elfogadjak olyannak, amilyen, maximum nem kérek a társaságából. DE! Az utóbbi években, mindegy is, hogy minek a hatására, egyre több olyan embert látok, akik az erőszakosság, pofátlanság, és érzelmi zsarolás útján igyekeznek elérni mindazt, amit saját maguktól nem tudnak megkapni. Holott a lelki béke és nyugalom mindenkinek alapfelszereltsége, csak sokan úgy gondolják, hogy nagyobb élvezet úgy megkapni a békéjüket vagy lelki kielégülésüket, hogy közben átgázolnak, leszívják az energiát és tönkretesznek másokat. 

Mit nevezek én érzelmi zsarolásnak? 

Azt, amikor nem tisztelik az általad meghúzott határokat, és apróbb vagy nagyobb húzásokkal igyekeznek olyan dolgokra rábírni téged vagy engem, amit egyébként egyáltalán nem akarunk. Nekünk az nem jó, nem érünk rá, nem fér bele. Az csak a másik számára lenne előnyös. Tudod, hogy milyen azaz érzés, amikor szívesen teszel meg valamit és tudod milyen érzés az, amikor belül megfeszülsz, hogy ezt neeeee! Mégis mennyi olyan dolgot megteszünk ( én már nem) amihez semmi kedvünk. Viszi az energiánkat, az időnket és még hálát sem kapunk érte cserébe. Tökre egyoldalú a dolog. Te pedig eldöntöd, hogy ennek ellenére megteszed-e a kért vagy ELVÁRT dolgot vagy sem. Tudom, hogy nagyon nehéz nemet mondani, pláne az elején. De hidd el, hogy idővel rákapsz a NEM ízére, és olyan jól fog esni kimondani, NEM! 

És az érzelmi zsarolásnak itt még nincs vége

Nemet mondtál valamire, vagy még határozottabb határt húztál, és ez nyilván nem tetszik annak, akinek nemet mondtál. Ilyenkor jön még egy kör zsarolás tőle, nyilván erősebb kivitelezésben, hátha az majd hatni fog nálad. Hát ne hasson! :) 

Az, aki nem tiszteli az idődet, munkádat, figyelmedet, saját teredet, ne legyen rád hatással. Add ki magadból az általa okozott feszültséget, és hagyd őt magára. Ne bonyolódj magyarázkodásba, szócsatába, azaz teret se adj neki, hogy támadni, magyarázkodni és bántani tudjon. Zárd be az ajtóidat, csak úgy szép lassan! Ha nem adsz neki teret, el fog tűnni. Pontosan az a  célja, hogy téged bosszantson, erősen vibrálj, ami ugye negatív energia, azaz téged mérgez, ő viszont táplálkozik. Tudom jól, hogy nagyon nehéz nem felvenni a kesztyűt, és nem reagálni semmit, hanem passzívnak maradni, de hidd el, működik! 

Sőt, igazából ez az egyetlen módszer arra, hogy ne tudjon téged érzelmileg zsarolni senki. Egyébként minél erősebben érződik rajtad, hogy nem vagy vevő ezekre  a játszmákra, annál durvább helyzeteket fogsz kapni. 

Az elmúlt évek során arra jöttem rá ezekből a történetekből, hogy mindegyik az én javamat szolgálta. Erősített, hogy ne hagyjam magam rángatni, irányítani, kihasználni, befolyásolni. Mondjam ki, ha valami nem tetszik, vagy csak ne reagáljak. 

Hidd el, hogy működik! Méghozzá sokkal jobban, mint azt most gondolnád. És egyébként sincs szükségünk olyan emberekre a közelünkben, akik nem tisztelnek és csökkentik az energiánkat. Ahogy ezektől az emberektől sikerül megválni, szép lassan, nem pedig drasztikusan, fel fogsz lélegezni, hogy végre kapsz levegőt, és meglátod magad körül azokat az embereket, akiktől csak jót kapsz. Figyelmet, tiszteletet, időt, segítséget, élményt, törődést, megbecsülést, SZERTETET! 

Kérdésed lenne ezzel kapcsolatban? Írj nekem nyugodtan, szívesen segítek! :) 

https://www.facebook.com/norapictures

https://www.facebook.com/nora.smith.5283166

NorAsmitH 

Hétfő - Hétindító, vagyis, miért utáljuk a hétfőt annyira?

Évtizedeken keresztül gyűlöltem a hétfőt, annyira nagyon, hogy sokszor gondolkodtam rajta, hogyan lehet megszabadulni tőle, TELJESEN!? 

Nyilván sehogy, de miért is vagyunk rosszul lelkileg és már sokszor fizikailag is ettől az első naptól? 

A rövid válaszom erre az lenne, hogy azért utáljuk a hétfőt, mert utáljuk a munkánkat, az iskolát. Ha szeretnénk őket, alig várnánk a hétfőt, nem  igaz? Tök logikus.

Akkor induljunk először arra, hogy nem is a hét első napjával van gond, hanem a környezetünkkel. Frusztrál már  a munkahely, és nem abban az iskolában tanulok, ahova eredetileg menni szerettem volna. Ha azt tanulnám, ami igazán érdekel, alig várnám a hétfőket, hogy megint valami újat és okosat tanulhatok. Ha szeretném a munkámat, tök mindegy lenne, hogy milyen nap, van, bemegyek vasárnap délután is, ha szükséges, mert nem tehernek, hanem lehetőségnek élmén meg. 

Évekig agyaltam ezen a kérdésen, és igyekeztem úgy alakítani az életemet és  a munkáimat, hogy szeressem őket. Ma már nem okoz gondot, hogy szombat vagy vasárnap dolgozom, és hétfőn vagy kedden vagyok szabad. 

Sok évvel ezelőtt, amikor már lassan ott tartottam, hogy eret vágok a szürke hétfőtől, kitaláltam, hogy ez lesz az a nap, amikor hivatalos ügyeket intézek. Ennél rosszabb időzítés nem is lehetne, hiszen hétfőn reggel egy Bankban, a NAV-ban, egy biztosítónál, a Postán tuti, hogy mindenki bunkó és frusztrált. Aztán kiderült, hogy ez így nem igaz. Aki szereti a munkáját és alig várta, hogy hétfő reggel legyen, előzékeny, kedves és segítőkész volt az ügyfelekkel. Engem meg feldobott hétfő reggel 9-kor az első kávém előtt, hogy percek alatt elintéztem azt, amihez alapból semmi kedvem sem volt. Kedvesek voltak velem, és jól indul a hét, mert már tettem valami hasznosat és haladnak az ügyek, a dolgaim. Azaz, szép lassan lett belőle egy hétindító rituálé, és a mai napig is nagyon jól működik. 

Nekem már akkor volt hétindítóm, amikor ezt a kifejezést még senki sem használta. Mára viszont sajnos kezd elcsépelt lenni, és sokan igazából nem is értik mit jelent, mert annyit halllották, hogy unják, anélkül, hogy értenék. 

Ha megtervezed, hogy a hét első napjára mindig teszel valami fontos elintéznivalót, sokkal jobb kedved lesz, és több életenergiád. Letudtál egy fontos dolgot már  a hét elején, és ez szépen tovább is viszi az egész hetet egy igazán kellemes hangulatban. Ha én kínokkal állok neki a hétfőnek, szar lesz az egész hetem. Ha teszek azért, hogy jól induljon, akkor meg mosolyogni fogok egész héten, akkor is, ha valami szarság történik. 

Tehát, mondhatjuk, hogy  a hétfő az alapozó nap. Gondold végig, és ha kell, olvasd el újra, a fenti írásomat. Lehet, hogy a harmadik olvasásra fogod igazán megérteni, de meg fog érkezni a felismerés. Aztán ültesd át a saját életedbe, dolgaidba, és használd minden hétfőn :) 

NoraSm

Nóra Kovács

Life coach

kérdésed van? Írj nekem itt: https://www.facebook.com/norapictures

Lazulás

Amikor hét közben az utcán rohanó embereket nézem, olyanok, mint a szorgos hangyák. 

Rohangálnak egyik helyről a másikra. Munka, ügyek intézése, bevásárlás, otthon pedig takarítani, mosogatni, és néhány ruhát is ki kell vasalni holnapra, aztán máris este tizenegy óra van, amikor jön a beájulás az ágyba. 

És ez így megy nap nap után, és messiásként várják a hétvégét, amikor kialudhatják magukat, és esetleg olykor megengednek maguknak szombat estére egy kis lazulást. 

 Néha az az érzésem, hogy manapság plusz elfoglaltságot és munkát nem azért vállalnak az emberek, (tisztelet a kivételnek!) hogy többet keressenek, hanem azért, hogy addig se legyenek otthon, és elmondhassák magukról, hogy szörnyen elfoglaltak, és így egy csomó mindenre már nem marad idejük, mint pl. a (kapcsolatukra, ha van) barátokra, és a családra, de leginkább önmagukra. 

Az emberek szeretnek azzal takarózni, hogy túl elfoglaltak, így megvan a cile ha valamire nem akarnak ráérni. Csak, mint tudjuk, ha egy helyzetet sokáig ismételgetünk, előbb vagy utóbb meg is teremtjük azt. Ha én folyton hajtogatom, hogy nem érek rá, elfoglalt vagyok, akkor az is leszek, csak az nem biztos, hogy azt a sok mindent, amit csinálok hasznosan teszem-e, és sikereim, eredményeim vannak, vagy csak üres ténykedések sorát hajtom végre, de valahogy nem igazán jutok előre. 

 Rohanó társadalomban élünk, amit a legtöbben megpróbálnak szó szerint követni, mert azt gondolják,hogy ez a jó minta, és ha széthajtják magukat, akkor előbb utóbb megbecsülik őket, magasabb fizetést kapnak, nagyobb lakásuk vagy autójuk lesz.

Rossz hírem van, mert a rohangálásból csak káosz lesz. A káoszon pedig egy idő után már nem lehet uralkodni, és egyszer csak az életük föléjük kerekedik, és az elkezdi irányítani az életüket, és az is lehet, hogy későn veszik észre, hogy a saját életük rabjává váltak, vagy rosszabb esetben észre sem veszik.

Korábban én is a rohangálós életet éltem, és hajtottam a pénzt meg a sikert, de idővel rájöttem, hogy nem éri meg az egészségem és szellemi képességeim határait feszegetni. Nem éri meg túl sok energiát beletenni valamibe, persze kivételek itt is vannak. Mondjuk arra gondolok, hogy a munkahelyemen nem biztos, hogy ki kell facsarnom magam, viszont az álmaim megvalósításában kifacsarhatom magam, mert saját magamba fektettem az energiát, azt pedig ha jól csináltam, akkor megsokszorozva fog visszatérni hozzám, és máris megvan az az energia, ami feltölt, és hitet adva önmagamban, visz tovább, és kereshetek újabb célokat.

Tehát, ha az emberek néha visszavennének a tempóból és elbeszélgetnének magunkkal, valamint visszatekintenénk, és megnéznék, hogy adott dologba mit tettek bele, és mit kaptak vissza, könnyebb lenne átlátni, hogy fejlődtek-e vagy csak egy helyben topognak a semmiben, és közben szörnyen elfoglaltak. 

Az is előfordulhat, hogy olyan sokáig élnek a megfeszített tempóban és lelkiállapotban, hogy szép lassan elfelejtik ellazítani magunkat. Elfelejtik, hogy időnként el kell távolodniuk a hétköznapjaiktól, hogy messzebbről nézve a dolgokat jobban átlássák, és így más szemszögből vizsgálhatják meg, vagy elfoglalják magukat valami mással, hogy teret adhassanak az új gondolatoknak és ötleteknek. Ha valaki mindig feszült és görcsöl, akkor sosem fogja meglátni a dolgokat az igazi valójukban, mert csak egy dologra összpontosít, de a körülötte lévő apró, ám fontos dolgokat nem veszi észre.

Itt jön az arany középút. Ha megtanuljuk egyensúlyban tartani a dolgokat, és kellő időt és figyelmet kapnak a feladataink és a kikapcsolódás és az önmagunkkal való időtöltés, akkor sokkal sikeresebbek lehetünk. Kell, hogy lazíts, mert ez ad teret az új dolgoknak. Tanulj meg lazítani, és sokkal könnyedebben venni az életet.

És, hogy a lazulást ki hol vagy miben találja meg, az már megint egy másik kérdés. Meditálás, zene, masszázs, futás, autóvezetés, relaxálás egy kád illatos forró vízben, olvasás, csendben elmélkedés önmagával, csodákra képes. Mindenki megtalálhatja azt a kikapcsolódási formát, ami hozzá a legközelebb áll, és leginkább feltölti.

 

Viszont van egy visszatartó erő a lazulás gyakorlását illetően, és ez a bűntudat. Sokan rosszul érzik magukat, ha vágynak egy könyv elolvasására, mert azt gondolják, hogy nem érdemlik meg azt az időt, amit az olvasás által magukra fordítanak. Holott az a feltöltődés, ami ilyenkor éri az embert, ösztönzőleg hat a munkájára, tanulásra, a családijára, és kiegyensúlyozottabbnak fogja magát érezni.

Fektess magadba annyi időt, hogy legalább naponta húsz perc csak a Tiéd legyen, hidd el, megéri!

NoraSm

Kérdésed lenne? Írj nekem bátran: 

traning@norapicturestudio.hu

https://www.norapicturestudio.hu/

https://www.facebook.com/norapictures