Úgy emlékeztem, hogy ezt a témát már egyszer külön kifejtettem. Kerestem a régi blogjaim között, de nincs. Ezek szerint valamelyik könyvemben ( Nora Smith, Nóra, Nóra2, és Változás) bújnak meg a sorok, de sebaj! Megéri, hogy kiemeljem a könyvemből
Amikor 10 évvel ezelőtt komolyabban kezdtem foglalkozni az írással, mindenféle tanulás nélkül, csak úgy érzésből, azt hittem, hogy egy átlagos dolgot teszek. Ha én tudok írni, azaz papírra vetni a gondolataimat, érzéseimet, félelmeimet, kudarcaimat, sikereimet, vágyaimat, akkor arra mindenki más is képes. Csak fogok egy papírt vagy egy laptopot, és írom, ami jön.
Bennem valahol mindig volt egy nagyon erős, nagyon belső késztetés, ezt ma már sok helyen hívásnak nevezik, hogy írjak. Egyszerűen tombolt bennem, hogy írjál! Az első könyvem megírása előtt készítettem néhány interjút olyan emberekkel, akiket ismertem. Adott egy téma, ami érdekel, vagy egy ember, aki érdekel, ismerem, egyeztetek vele, felkészülök és utána olvasok, majd személyesen vagy online leülök vele beszélgetni. Vannak kérdéseim, neki vannak válaszai, azt utána szépen összerakom írásban, pofozok rajta, átküldöm a beszélgetőpartnernek. Olvassa, ha szükséges, javítja, vagy korrigálunk, vagy hozzáteszünk még néhány mondatot, választunk hozzáillő fotókat, megszerkesztem, és kész. Majd jöttek olyan interjúk, akik ismeretlenek voltak a számomra. Készítettem interjút magyar és angol nyelven is. És valahogy mindegyik nagyon jól sikerült. Aztán írtam néhány autótesztet, női szemmel. Kaptam 10 napra a SUZUKI-tól vadi új modell autókat. Használtam őket, fotóztam kedvemre és írtam róla egy beszámolót, hogy mi tetszett és mi nem.
Aztán új lakhelyem lett, ahol teljesen egyedül éltem, 7 hónapig. Bennem ekkor kezdett el ordítani a hang, hogy ülj le és írjál könyvet! Az első könyvem úgy kezdődik, hogy nem tudom hogyan kell könyvet írni, de én most elkezdtem az első könyvemet.
Olyan témáról írni, ami személyes, ami intim, ami másoknak alapot adhat arra, hogy csámcsogjanak rólad, nem egyszerű feladat, de nekem ez volt benne a kihívás. Két oka és célja volt a könyvemnek és magának az írásnak. Egyrészt az, hogy másoknak segíthessek, hasonló szitukban. A másik célom pedig az volt, bár erre csak évekkel később jöttem rá, az ÖNTERÁPIA.
Ha vannak érzéseim, gondolataim, akkor le tudom írni őket. Ha ez nekem megy, akkor másoknak is simán megy. Miután megírtam az első könyvemet, kész lett és a kezemben foghattam, érezhettem az illatát, elolvastam néhány mások által írt cikket. Olyan írásokat, amelyek adott esetben egy magazin oldalain jelennek majd meg, vagy már meg is jelentek. És akkor jöttem rá, hogy sajnos nem tud mindenki írni. Ez valahogy csak nekem természetes közeg, másoknak nem.
Sok éve azon gondolkodom, hogyan segíthetnék másoknak mégis az írás önterápiájával.? Azért izgalmas ez a téma, mert brutálisan hatékony! Nem szükséges hozzá senki más segítsége. Nem kerül pénzbe, csak időbe és őszinteségbe. Csak arra van szükség, hogy időnként legyen egy kis időd egyedül lenni, amikor csak az írásra kell figyelned és önmagadra.
Mesélek egy történetet, így könnyebb lesz érteni, hogy én miben segíthetek neked
Évekkel ezelőtt történt egy kedves ismerősömmel. Hölgyről van szó, akinek megrogyott a házassága egy kicsit. Mondhatjuk azt is, hogy tele lett a hócipője azzal, hogy a férje nem segít neki semmiben, és alig beszélgetnek. Nagy a feszültség, rossz a légkör. Azt tanácsoltam a hölgynek, hogy amikor a férje nincs otthon, üljön le egy nagyobb darab papír és egy toll társaságában, és írja le, hogy mit érez. Írjon egy levelet a férjének. De! Kedves levelet. Olyat, ami tele van szeretettel, és nincs benne vádaskodás, hiszti, számonkérés, ultimátum. Csak írja le neki szépen, hogy mi az, ami nem jó, ami bántó, ami fáj, és kérje meg a férjét, hogy ebben segítsen neki. Majd amikor a férj hazaér, kicsit pihent és már a tv-t nézi, adja oda neki a levelet, lezárva, borítékban. És kérje meg, hogy amikor kedve és hangulata lesz, olvassa el, egyedül. Nem sürgős! És ezzel a témát és a levelet is engedje át a férjnek. Nem kérdezgetjük, hogy elolvastad már? ÉÉÉÉS?
Csak engedje, hogy a férje a maga ritmusában ezt felfogja, majd elolvassa, és az is a férj dolga, hogy erre mikor és hogyan fog reagálni.
A férj elolvasta a levelet, és máig is boldogságban élnek.
Arra szeretnék kilyukadni, hogy nem kell mindenkinek írónak lennie. Nem kell minden írást megmutatni mindenkinek. Nekem a mai napig vannak olyan írásaim, amit sose olvasott senki. Lehet, hogy nem is fog. De jól esett kiadni magamból magamnak. Ha van egy gondolatod, és az lehet jó is, miért ne? Sőt! Merd leírni magadnak a vágyaidat is. Hülyén érzed magad még a gondolat hallatán is? Miért írjam le a gondolataimat? Hát itt vannak a fejeben. Az enyémek. Nem akarom még egy papírral se megosztani őket. Mi van, ha véletlenül valaki elolvassa őket? Mi van, ha valaki feltöri a laptopomat, ellopja a telefonomat, és megtudja a gondolataimat, és a legbelsőbb félelmeimet? Tíz év távlatából mondom, hogy nem fog olyan kezekbe kerülni az írásod, ahova nem kell, hogy kerüljön. A mai világban minden technikai háttér adott, hogy eltegyük a leírt gondolatainak biztonságos helyre.
Nem kell mindenkinek könyveket írnia. Nem ez a fontos. Az a fontos, hogy veszettül jó dolog szembesülni a vágyainkkal írásban. Először ciki érzés saját magunk felé. Keressük a kifogásokat, hogy miért ne írjuk le. Miért kellene papírra vetnem az üzleti tervemet, hiszen itt van a fejemben.
Miért írjam le a vágyaimat? Azért, mert amit leírsz, az egyszer csak testet fog ölteni. Ha leírod komolyságot viszel a dologba. Annyira akarod, hogy örömmel leírod és írásban csodásan megtervezed.
Miért írjam le mit érzek a férjem iránt, amikor kiborít? Azért írd le, mert megszabadulsz az írás közben és után a helyzet adta feszültségtől, haragtól, dühtől, csalódottságtól, megbántottságtól. Amikor tele vagyunk feszkóval, nem tudunk racionálisan gondolkodni. Azt hisszük hogy lenyugodtunk, és cselekszünk. Általában rosszul, aztán jön a sajnálom és ne haragudj, hülye voltam, ezt nem így kellett volna.
Az írásba fojtott harag, és minden érzés, segít eltávolodni az adott helyzettől. Olyan az írás, mintha a tisztásról, ahol a dráma történt, felmész egy jó magas hegyre, és már csak onnan látod a tisztáson maradt kínjaidat. Innen pedig egy teljesen más perspektívából látod a réten maradt feszültséget. Az írás megtanít arra, hogy amikor felmentél a hegy tetejére, megkérdezd magadtól, hogy valóban olyan nagy az én gondom? Amúgy gond vagy lehetőség?
Az írást úgy is felfoghatod, hogy csak szavakat írsz, nem kell regélni azonnal az érzéseidről
Adok egy nagyon gyors és egyszerű segítséget, nem én találtam ki őket, de kipróbáltam, és nagyon jól működik.
Fogj egy papírt, szánj rá kb. 20 percet. És kezdd el írni, a szavakat, ami jellemzi azt a helyzetet, ami most feszít téged. Pl. fájdalom, harag, gyomorideg, émelygés, megbántottság, teljes egyedüllét érzése, stb... Ne fogd vissza magad! Írd le az összes érzést. Majd amikor ezzel készen vagy, égesd el! Nyilván olyan helyen, ahol ez biztonságos. Én csináltam már olyat is, hogy a levelet betettem borítékba, tettem hozzá még olyan apró tárgyat, ami kapcsolódik a témához, és leragasztottam, majd beledobtam a Dunába. És végignéztem, ahogy a víz elviszi magával. Olyan tisztaságot és belső nagytakarítást tud okozni egy ilyen jó értelemben vett rituálé, hogy el se hinnéd. És nem látta, nem olvasta a gondolataidat senki más!
Kezded már érteni az írásban rejlő tisztulási folyamat lehetőségét? Még mindig azt vallom, ha vannak gondolataid, akkor le is tudod írni őket.
A kicsi gyerekek mit csinálnak karácsony előtt? Leírják a Jézuskának, hogy ők nagyon jó gyerekek voltak egész évben, és leírják a kívánságukat, hogy mit szeretnének a karácsonyfa alatt kibontani, és sikítozva örülni neki. Mi felnőttek ettől miért félünk? Egy gondolattal akkor tudunk igazán azonosulni, ha leírtu.
Amikor egy csalódást írsz le, ne lepődj meg, ha közben hangosan felnevetsz, hogy te jó Isten! Mennyire bagatell az a dolog, ami miatt rágódom hetek vagy akár hónapok óta. Volt már olyan, hogy írás közben meg is oldottam a problémát, egyszerűen csak leírtam a végén, hogy fejeződik be pozitívan. És mire ezt leírtam, egyáltalán nem éreztem lehetetlen küldetésnek, sőt! Mosolyogva írtam le az utolsó mondatokat.
Az írás segít összegezni, összeszedni a gondolatokat. Tehetsz olyat is hogy a papír tetejére azt írod bal oldalra, hogy rossz, a jobb oldalra, hogy jó. Bal oldalra először összeírod egymás alá az összes rossz dolgot, az sem baj, ha napoki gondolkodsz. Aztán pedig minden rossz szó mellé jobb oldalra azt a pozitív megfelelőjét, ami belőled ösztönösen jön. Írd le azt, mait szeretnél! Mire a lista végére érsz, olyan jól leszel, hogy szárnyaid lesznek.
Az önterápiában az a nagyon jó, hogy semmi másra nincs szükség, mint rád!
Most, hogy az utóbbi hónapokban, sajnos sok embernek gyökeresen változott meg az élete, és új kihívásokkal nézünk szembe, nőtt az emberekben lévő feszültség is. Kevés időt töltünk a tágabb családunkkal, rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, nem járunk szórakozni. Sokkal kevesebb a személyes találkozás és az élmény, és gyűlik a feszkó. Ahhoz, hogy jól legyünk, ki kell tombolnunk magunkat. És nem árt előre tervezni egy kicsit. Most igazán az lenne a cél, hogy a lelkünk jól legyen. Írjál! Írd ki magadból, és égesd el. Írd ki magadból és tedd el, hogy biztonságban legyen. Írd ki, és add oda annak, akinek szól. Írd ki magadból a feszültséget és olyan jól leszel!
A fenti gyakorlatokat, ötleteket teljesen egyedül készítheted, de bevonhatod a gyerekeket, vagy a párodat, akit csak szeretnél. Ez egy családi játéknak is kiváló. Írjatok egymásnak levelet karácsonyra. Rajzolhatsz a levélre, feldíszítheted, ahogy csak szeretnéd. A fontos az, hogy szívből és őszintén jöjjön. Írtál már kedvesen kérő levelet a gyerekednek? Próbáld ki! Kíváncsi vagyok a reakciójára, és meg is oszthatnád velem, örülnék neki.
Ha úgy érzed, hogy szívesen vennéd, ha ebben a folyamatban segítene neked valaki, akkor én itt leszek és szívesen fogom a kezed egy kicsit.
További információ:
