Nem bánok semmit! Minden úgy jó, ahogy van?! 2. rész

 

A ma reggeli kávém közben a facebook pörgetésekor bukkantam egy írásra, amit gyorsan el is olvastam. 

Címe:  Nem kellett volna elvennem az első feleségemet...

A mai cikket itt találod: 

https://wmn.hu/wmn-zizi/54552-nem-kellett-volna-elvennem-az-elso-felesegemet-latnom-kellett-volna-a-jeleket--mit-bantak-meg-az-emberek-szerte-a-vilagon?fbclid=IwAR07olT9SkfAe0h63mrMNDOFpPKKJ8V1X5j-y8zfrOb4PvvViHQqFOClHyI

A helyzet az, hogy maga írás nem csak erről a kijelentésről szól, hanem egy halom, a világ minden táján élő nők és férfiak töltöttek ki egy kérdőívet azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit eddigi életük során megbántak. Mi az, amit nem tettek meg vagy rosszul döntöttek, és ma már teljesen másképp cselekednének. 

Nagyjából két évvel ezelőtt írtam ennek a bejegyzésnek az első részét. Azt fejtegettem, hogy én igen is bánok dolgokat  a múltamból. Bánom, hogy bizonyos helyzetekben rosszul döntöttem és rosszul léptem, és nyilván a végeredmény is rossz lett, aminek a levét évekig ittam, és haragudtam magamra, vagy nagyon bántott. Az előbb elolvastam a két évvel ezelőtti írásomat, és az a helyzet hogy ma sem változtatnék benne egy szót sem. Ma is úgy gondolom, mint akkor. 

A cikkem megírása után mégis úgy éreztem, hogy egyedül vagyok ezzel az állásponttal, és úgy tűnik, hogy rajtam kívül mindenki határozottan úgy gondolja, hogy nem bán semmit a múltjából. Valóban úgy jó minden, ahogy van! 

Most pedig a ma olvasott tanulmányból világosan kiderül, hogy bizony sok embernek van olyan részlete az életében, amit, ha tehetne egy radírral azonnal törölne! 

Azt mondják, hogy az ember ott van, ahol szükség van rá. Az ember ott van, ahol Isten akarja, hogy legyen. Ahhoz pedig, hogy ma valaki ott legyen, ahol dolga van, az előzmények a fontosak. Ha anno abban a  bizonyos helyzetben jól döntöttem volna, akkor most nem itt lennék, ahol vagyok. Tudod még követni? Ahhoz, hogy ma ott legyek, ahol Isten akarja, hogy legyek, el kellett követnem azt a hibát. Különbem most teljesen máshol lennék, és teljesen mást csinálnék, és nem írnám ezt a bejegyzést. 

Ha annak idején, 17 évesen igent mondtam volna New York-ra, akkor most hol lennék? Most mit csinálnék? Most ki lennék? Minden feltételem és lehetőségem adott volt ahhoz, hogy 2 hónappal később a Centrál Parkban sétáltassak egy hároméves kisfiút, tanítsam őt magyarul, és még a jogsimat is a félig magyar, félig amerikai család állta volna. De én az utolsó pillanatban nemet mondtam. Egyébként ezt a lépésemet nem bánom, jól döntöttem akkor. Mert egy jónak tűnő döntés is elviheti az embert egy teljesen más világ felé. Nem kell feltétlenül rossz döntéseink által a helyes ösvényünkre kerülni. 

Tehát, lehettek volna jó döntések, mégis nemet mondtunk, és voltak rossz döntések, mégis igent mondtunk. 

Ahhoz, hogy egyszer csak a jó úton legyünk, megtaláljuk a saját ösvényünket, elkerülhetetlen, hogy hibákat kövessünk el. A kérdés már csak az, hogy ki az, aki ebből tanul és ki az aki nem. Tételezzük fel, hogy tanultunk mindegyikből. Akkor jön most másik közhely, jó pap holtig... igen, csak nem mindegy, hogy még mindig ott tartunk, hogy hatalmas hibákat követünk el, és alig bírunk évek alatt felállni a földről, vagy már tanultunk annyit, hogy időben jelez a belső műszerünk, hogy nem jó az irány. Újratervezés! 

A sok rossz döntés által jó esetben megtanulunk olvasni az emberekből és hamarabb megérezzük, ha valaki fals. Megtanuljuk értelmezni az apró jeleket, amiből hamar kiolvasható hogy korrekt az adott ajánlat vagy sem. Egy idő után már elég csak ránézni egy emberre, és azonnal tudjuk, hogy melyik polcra tegyük és hogyan bánjuk vele. 

És  a kérdés még mindig az, bánjuk a hibáinkat vagy inkább örüljünk nekik? 

Nem bánok semmit 1. részét itt tudod olvasni: 

https://norapicture.blogspot.com/2019/03/nem-banok-semmit-minden-ugy-van-jol.html

Nézz be hozzám itt is: facebook.com/norapictures

NoraSm

Nem bánok semmit, minden úgy van jól, ahogy van?

Hányszor hallottad már ezt a mondatot egy filmben, vagy egy ismert emberrel való beszélgetéskor, biztos, hogy sokszor...

Tegnap este eszembe jutott ez a gondolat, hogy nem bánok semmit.... 

Nem a fenét nem! Dehogynem! Annyi olyan epizód és történet van az életemben, amelyek amikor eszembe jutnak sok év távlatából, még mindig egy igazi  gyomros érzését váltják ki belőlem, és igen odateszem a kezemet a hasamra, hogy valamelyest megnyugtassam, magam. Sok év távlatából az elhibázott döntések olyan élesen élnek bennem, mintha csak tegnap történtek volna. Mindegyik érzés baromira negatív és kimondottan szar, és valahogy nem akarnak elfelejtődni. Bezzeg a  pozitív és boldog érzésekből valahogy jóval kevesebb van.  

Nyilván ez is a mi hibánk, mert nehéz felfogni, hogy csak a hitünkön múlik minden. 

Hogy mondhatja azt valaki, hogy ő nem bánt meg semmit eddigi élete során?! Nem hiszem, hogy létezne sok- sok olyan földi halandó, aki valóban azt mondja, hogy minden bánata, minden kudarca úgy jó, ahogy van! 

Én maximum azt mondom, hogy nem történtek véletlenül. A rossz vagy helytelen gondolkodásom eredménye még évekkel később is kísért. Persze, megtanít a helyes ösvényen haladni, és egyre kevésbé megbízni az emberekben, de ez meg mire jó? Ha bízol magadban, akkor könnyebb eldönteni, hogy  a többiek közül kiben bízz és kiben ne. Miért jó, ha arra törekszünk, hogy ne bízzunk senkiben, mert akkor kevesebb lesz a kudarc? Ha nem más emberek okozzák a kudarcainkat, akkor majd meggyártjuk ezt mi szépen saját magunknak. Másokat meg eleve nem okolok a kudarcaimért, mert minden az én döntésem. Tehát a felelőssége is az enyém. Nem mások döntenek helyettünk, maximum hagyjuk magunkat befolyásolni, mert nem bízunk magunkban eléggé.

Milliószor kimondtam már magamnak, hogy ezt vagy azt rettenetesen bánok, és ha visszaforgathatnám az idő kerekét, akkor máshogy és másképp csinálnám, másképp döntenék, és másképp cselekednék, és ma lehet, hogy máshol lennék. Nem nyugtatni szoktam magam, hogy ennek így kellett lennie, hanem megkeresem a hibafaktort, azt a faktort, amit én követtem el. 

Igen, borzasztó érzés szembenézni önmagunkkal, és igen, szégyellem magam ilyenkor saját magam előtt, és ez a jó benne! Mert így eljut a tudatomig és a lelkemig, hogy mit tettem! Végigmegyek gondolatban az egész történeten akkor is, ha legszívesebben elfutnék magam elől! Szembenézek, lesütöm a szemeimet, szarul érzem magam, mert bántottam magamat, de rájövök arra is, hogy egy következő helyzetben hol lesz az  a pont, ahol érezni és tudni fogom, hogy nem jó az irány. Teljesen mindegy, hogy munkahely, anyagi természetű dolog, magánélet, család, barátok, vagy egészségről van szó, több hibát nem követek el. Majd lesznek más, új hibák. Nekem ez jelenti a változást és  a fejlődést. 

Lehet, hogy a semmiből fog előjönni egy régi élethelyzet, minden előzmény nélkül, ahogy nekem is, tegnap. De az a történet azért bukkan elő, hogy foglalkozz vele. Rágd végig egyedül újra. Vizsgáld meg milliónyi oldalról és szemszögből. Már nem vagy benne, eltávolodtál tőle valamelyest, tehát sokkal jobban fogod látni és átlátni a helyzetet. Lehet, hogy a történet újraélése mélyről jövő érzéseket szakít fel benned, nem baj, ez hozzátartozik. Tisztulsz. Az, ami a mélyben, a lelked mélyén évekig nyomasztott, egyszer csak a semmiből a felszínre kerül.  Éld át újra, és legyél okosabb, tapasztaltabb általa, majd két könnycsepp kíséretében engedd el! :) 

NoraSm

Nézz körül nálam! :) 

https://www.facebook.com/norapictures/