No, nem a teleregényről beszélek most, hanem a környezetünkben élő
emberekről. Te szereted a szomszédaidat? Tiszteletből köszönsz nekik, vagy
érdekel is, hogy kik ők? Remete életet élsz, és elzárkózol a mindennapi
találkozások alkalmával a közelebbi ismerkedéstől, vagy nyitott vagy és
érdeklődő? Van olyan szomszédod, akinek odaadod a lakáskulcsodat, amikor
elutazol néhány napra, és van olyan szomszédod, akire a macskádat vagy kutyádat
bíznád, amíg nem vagy otthon? Téged zavar, ha bemegy a lakásodba egy ember,
amikor nem vagy otthon?
És akkor itt tennék különbséget a vidék és
a főváros között. Mivel kétlaki életet élek, tudom, hogy a nagy városok lakói
között kevesebb az, akit ismerek is annyira, hogy valamelyest beengedjem az
életembe, míg a város széli, vagy vidéki
szomszédaimmal sokkal barátibb és bensőségesebb a viszony. Az sem
mindegy, hogy tízemeletes panelban élünk, vagy város széli lakóparkban, ahol
nagyobb a tér, és talán több az idő és a lehetőség a beszélgetésre, és
arra is, hogy egymásnak segítsünk.
Öt év alatt Budapesten sem szomszédom, sem
barátom vagy ismerősöm nem kért meg arra, hogy vigyázzak a lakására, kutyájára,
vegyem ki a postaládából a leveleket, és öntözzem meg a virágokat. De, egyszer
történt ilyen, macskára vigyáztam két napig. Most akkor velem van a gond, hogy
nem tűnök megbízhatónak az emberek számára, vagy csak nem volt több alkalom
arra, hogy ilyetén formában legyek valaki segítségére?
A vidéki szomszédság viszont merőben más.
Az egyik kedves szomszédunk, hála az ének, elég gyakran utazik, és Viktor nevű
kandúrját ilyenkor anyukám szokta abajgatni. Még, hogy a macskák nem olyan
okosak... nos, Viktor über okos cicus, azonnal tudja, hogy mikor marad gazdi
nélkül, mert attól a pillanattól a mi ajtónk előtt gubbaszt, anyámra várva, hol
egy kis kajáért, hol azért, hogy bebocsátást nyerjen a lakásukba. Ahogy pedig
gazdiék hazajönnek, anyukám nem is létezik Viktor számára. A macskák már csak
ilyenek :)
És olyan is van, hogy kicsit nyüszítve
kelek reggel hat körül, hogy egy másik nagyon kedves szomszédomat elkísérjem az
autószerelőhöz, és hazahozzam. Mire félkómásan kitámolyogtam a lakásból, a
szomszédom már kaparta a jeget a szélvédőmről, és kedvesen kiröhögött, hogy még
félig alszom. Pár nappal később átugrom hozzájuk, egy darab fotót készíteni,
mert nem találják a saját gépüket, és gyorsban kell egy oldal Borinak mailen.
Tegnap pedig kutyasétáltatás közben kiszólt a kocsiból az épp hazaérkező anyuka,
hogy most azonnal segítenem kell neki kivenni az autóból ezt a hatalmas
kaktuszt. Hangosan visítottunk az utcán, hogy ez szép mutatvány lesz, de két
perccel később már a hatalmas virágládát rángattuk az autóból, és a kedves
szomszéd közben magát szidta, hogy ami a fenéért dicsérte meg ezt a rohadt nagy, szúrós virágot az ügyfelénél, ez a hála???? Megkaptam ajándékba!
Tehát, ha erről az oldalról nézem most a
nagyváros-ok és a vidék összehasonlítását, amit Reginával kezdtünk el, boncolgatni
néhány hónappal ezelőtt, akkor most a vidék nyert!
NoraS
