Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2014. március 23., vasárnap

Szomszédok

No, nem a teleregényről beszélek most, hanem a környezetünkben élő emberekről. Te szereted a szomszédaidat? Tiszteletből köszönsz nekik, vagy érdekel is, hogy kik ők? Remete életet élsz, és elzárkózol a mindennapi találkozások alkalmával a közelebbi ismerkedéstől, vagy nyitott vagy és érdeklődő? Van olyan szomszédod, akinek odaadod a lakáskulcsodat, amikor elutazol néhány napra, és van olyan szomszédod, akire a macskádat vagy kutyádat bíznád, amíg nem vagy otthon? Téged zavar, ha bemegy a lakásodba egy ember, amikor nem vagy otthon? 

És akkor itt tennék különbséget a vidék és a főváros között. Mivel kétlaki életet élek, tudom, hogy a nagy városok lakói között kevesebb az, akit ismerek is annyira, hogy valamelyest beengedjem az életembe, míg a város széli, vagy  vidéki szomszédaimmal sokkal barátibb és bensőségesebb a viszony.  Az sem mindegy, hogy tízemeletes panelban élünk, vagy város széli lakóparkban, ahol nagyobb  a tér, és talán több az idő és a lehetőség a beszélgetésre, és arra is, hogy egymásnak segítsünk. 


Öt év alatt Budapesten sem szomszédom, sem barátom vagy ismerősöm nem kért meg arra, hogy vigyázzak a lakására, kutyájára, vegyem ki a postaládából a leveleket, és öntözzem meg a virágokat. De, egyszer történt ilyen, macskára vigyáztam két napig. Most akkor velem van a gond, hogy nem tűnök megbízhatónak az emberek számára, vagy csak nem volt több alkalom arra, hogy ilyetén formában legyek valaki segítségére? 

A vidéki szomszédság viszont merőben más. Az egyik kedves szomszédunk, hála az ének, elég gyakran utazik, és Viktor nevű kandúrját ilyenkor anyukám szokta abajgatni. Még, hogy a macskák nem olyan okosak... nos, Viktor über okos cicus, azonnal tudja, hogy mikor marad gazdi nélkül, mert attól a pillanattól a mi ajtónk előtt gubbaszt, anyámra várva, hol egy kis kajáért, hol azért, hogy bebocsátást nyerjen a lakásukba. Ahogy pedig gazdiék hazajönnek, anyukám nem is létezik Viktor számára. A macskák már csak ilyenek :) 


És olyan is van, hogy kicsit nyüszítve kelek reggel hat körül, hogy egy másik nagyon kedves szomszédomat elkísérjem az autószerelőhöz, és hazahozzam. Mire félkómásan kitámolyogtam a lakásból, a szomszédom már kaparta a jeget a szélvédőmről, és kedvesen kiröhögött, hogy még félig alszom. Pár nappal később átugrom hozzájuk, egy darab fotót készíteni, mert nem találják a saját gépüket, és gyorsban kell egy oldal Borinak mailen. Tegnap pedig kutyasétáltatás közben kiszólt a kocsiból az épp hazaérkező anyuka, hogy most azonnal segítenem kell neki kivenni az autóból ezt a hatalmas kaktuszt. Hangosan visítottunk az utcán, hogy ez szép mutatvány lesz, de két perccel később már a hatalmas virágládát rángattuk az autóból, és a kedves szomszéd közben magát szidta, hogy  ami a fenéért dicsérte meg ezt a rohadt nagy, szúrós virágot az ügyfelénél, ez a hála???? Megkaptam ajándékba!

Tehát, ha erről az oldalról nézem most a nagyváros-ok és a vidék összehasonlítását, amit Reginával kezdtünk el, boncolgatni néhány hónappal ezelőtt, akkor most a vidék nyert! 


NoraS

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése