A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szélsőséges reakciók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szélsőséges reakciók. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. április 20., vasárnap

Az utóbbi napokban… 1. rész

Az utóbbi napokban valahogy érdekes módon a bölcsebb barátaimmal és ismerőseimmel beszélgettem, meglepően sokat és tartalmasan, vagy röviden és tömören. Nem váltottuk meg a világot egyik alkalommal sem, de majdnem! Furcsa, hogy az utóbbi néhány hónapban és hétben (egyelőre) megmagyarázhatatlan dolgokat tapasztalunk, élünk meg, történik velünk, teszünk, vagy válunk a körülmények és történések áldozataivá. Jó és rossz dolgok egyaránt történnek velünk, amelyek borzasztóan szélsőséges élményeket, érzéseket és reakciókat váltanak ki belőlünk. És most úgy kell ki ,és leírnom ezeket a dolgokat, tapasztalatokat, kérdéseket, hogy eltávolodjak a saját élményeimtől, és messziről tudjak rálátni a körülöttünk lévő káoszra. Ez őszintén szólva nehéz lesz, de ugyanakkor szép kihívás is egyben.  

Jártál már úgy az utóbbi időben, hogy tudtad jól, ha bevállalod a felkínált „lehetőséget” (munka, üzlet, segítségnek, előnyöknek tűnő lehetőségek, bármi) egyáltalán nem azt az utat fogod követni, amit egyébként megterveztél magadnak, és elég sok porcikád tiltakozik is a dolog ellen, nagyjából azt is tudod, hogy mi lesz a történet vége, mégis bevállalod, mert valamiért erre a vargabetűre szükséged van. Törekszel  arra, hogy ne csinálj magadnak fölösleges kitérőket, de a dolgok nem mindig ennyire egyszerűek. Tudod, hogy be kell vállalnod ezt a dolgot, így belevágsz, és a kellő figyelemmel várod ki a dolgok végét. Amikor pedig lejárt a történet ideje, azt úgyis érezni és tudni fogod, és majd akkor lépsz, amikor kell, és azt is tudni fogod, hogy mit és hogyan kell lépni. Semmi más nem szükséges ehhez, mint türelem, nyugalom és önbizalom.

Ameddig van befolyásom a dolgokra, teszek értük, de amikor egyértelmű visszaigazolást vagy jelet kapok, hogy már nem én irányítom a történéseket, akkor jön a megadás, és elfogadás. Ettől kezdve a történet szereplője leszek és semmi más dolgom sincs, mint sodródni az árral és az eseményekkel. Így jöhetek ki a dolgokból a legjobban. És mennyire nagyon könnyű leírni ezeket az okosságokat, de hogy  mennyire beléjük tudok futni néha, az mesébe illő, és ezzel sem vagyok egyedül.

Persze az élet úgy szép, ha zajlik, de mitől van az, hogy ha nincs gondunk, akkor kreálunk magunknak? Vagy megcsinálja nekünk az életünk, és ez az a helyzet, amikor a körülmények áldozatává válik valaki. Az a fura, hogy ilyen tényleg van. És az a kemény ebben, hogy te teszed fizikailag, de olyan, mintha egy vad idegen cselekedne helyetted, ám az okozott balhét már az igazi énednek kell viselnie. Olyan ez, mintha a haverjaid betörték volna egy üzlet kirakatát, de valamiért neked kell elvinni az egész balhét, egyedül, pedig te csak ott álltál mögöttük és láttad, hogy mit művelnek. Ez az a helyzet, amikor én pl. nem is keresem a magyarázatot, mert ha valaha meg is kapom rá, hogy ez mi volt és miért történt velem, az nem most lesz, hanem sok idő múlva. Mivel nem akarok sokáig az okozott káron rágódni, inkább az esetleges megoldáson jár az eszem, és ennek a lehetőségének szeretnék teret engedni.  Ezt is egyszerűbb ám leírni, mint betartani, de egyre több barátomtól hallok olyat, amikor a hogylétükről kérdezem őket, hogy,

-          Az van, hogy baromságot csináltam, és most viselem a következményeit, de nem baj, ha nem beszélek róla, mert akkor csak ideges leszek, és én most inkább felejtenék!

Érdekes, hogy egy cseppet sem bántam, hogy nem zúdította rám a bánatát, és örültem, hogy egy állásponton vagyunk a kudarcok kezelését illetően. Ez nem azt jelenti, hogy azért nem meséljük el, mert szégyellnénk, hanem azért, mert elmúlt.

Miután a saját bőrömön tapasztaltam néhány megdöbbentő, furcsa, megmagyarázhatatlan dolgot, és a környezetemben élők is hasonlókról meséltek, elkezdtem kicsit utána olvasni annak, hogy a Mars Földhöz való közelsége vajon milyen hatással lehet az emberekre, viselkedés, érzelmek, tervek, sikerek és kudarcok lehetséges okairól, az áprilisi időszakban. No persze nem a pletykalapok napi horoszkópját olvasgattam, hanem megbízható és hozzáértő forrásokat kerestem, és megdöbbentő dolgokat találtam.

„Ez az időszak részben a tavasz kezdete miatt is, a megtisztulás, befejezés, újrakezdés időszaka, ha tetszik, ha nem.  Lesznek dolgok, amelyeket irányíthatunk és befolyásolhatunk, de sajnos lesznek olyan történések, amelyet egyáltalán nem fogunk érteni, olyan érzés lesz, mintha nem is mi tettük volna, de mégis. Fájdalmat okoz ez a dolog, de a fejlődéshez szükség volt erre a mozzanatra.”  Köszi!


Még jó, hogy utólag, és nem előre olvastam el ezeket a sorokat, és nem is vonatkoznak minden emberre ezek a gyökeres változásokat hozó történések, de bizony van egy nagy réteg, akik észre veszik nap, mint nap, hogy egy hatalmas energia, érzelem, manipulációs és anyagi, káoszban élünk, és egyre nagyobb igényünk lenne a nyugalomra, bizalomra és a harmóniára. Arra, hogy ha egy barátunk meghallgatja a bajainkat, akkor ne a saját rosszabb helyzetével vigasztaljon, hanem legyen hidegfejű, objektív és segítőkész, ne pedig irigy arra, amit esetleg még meg sem kapunk, csak szeretnék megkapni, elérni vagy, átélni. Mikor örült veled utoljára egy barátod, de úgy őszintén, amikor te jól voltál, és mikor sírt veled, amikor a padlón ültél?

 NoraS


Folyt…