Az utóbbi napokban valahogy érdekes módon a bölcsebb
barátaimmal és ismerőseimmel beszélgettem, meglepően sokat és tartalmasan, vagy
röviden és tömören. Nem váltottuk meg a világot egyik alkalommal sem, de
majdnem! Furcsa, hogy az utóbbi néhány hónapban és hétben (egyelőre)
megmagyarázhatatlan dolgokat tapasztalunk, élünk meg, történik velünk, teszünk,
vagy válunk a körülmények és történések áldozataivá. Jó és rossz dolgok
egyaránt történnek velünk, amelyek borzasztóan szélsőséges élményeket, érzéseket
és reakciókat váltanak ki belőlünk. És most úgy kell ki ,és leírnom ezeket a
dolgokat, tapasztalatokat, kérdéseket, hogy eltávolodjak a saját élményeimtől,
és messziről tudjak rálátni a körülöttünk lévő káoszra. Ez őszintén szólva
nehéz lesz, de ugyanakkor szép kihívás is egyben.
Jártál már úgy az utóbbi időben, hogy tudtad jól, ha
bevállalod a felkínált „lehetőséget” (munka, üzlet, segítségnek, előnyöknek
tűnő lehetőségek, bármi) egyáltalán nem azt az utat fogod követni, amit
egyébként megterveztél magadnak, és elég sok porcikád tiltakozik is a dolog
ellen, nagyjából azt is tudod, hogy mi lesz a történet vége, mégis bevállalod,
mert valamiért erre a vargabetűre szükséged van. Törekszel arra, hogy ne csinálj magadnak fölösleges
kitérőket, de a dolgok nem mindig ennyire egyszerűek. Tudod, hogy be kell vállalnod
ezt a dolgot, így belevágsz, és a kellő figyelemmel várod ki a dolgok végét. Amikor
pedig lejárt a történet ideje, azt úgyis érezni és tudni fogod, és majd akkor
lépsz, amikor kell, és azt is tudni fogod, hogy mit és hogyan kell lépni. Semmi
más nem szükséges ehhez, mint türelem, nyugalom és önbizalom.
Ameddig van befolyásom a dolgokra, teszek értük, de amikor
egyértelmű visszaigazolást vagy jelet kapok, hogy már nem én irányítom a történéseket, akkor jön a megadás, és elfogadás. Ettől kezdve a történet szereplője
leszek és semmi más dolgom sincs, mint sodródni az árral és az eseményekkel.
Így jöhetek ki a dolgokból a legjobban. És mennyire nagyon könnyű leírni ezeket
az okosságokat, de hogy mennyire beléjük
tudok futni néha, az mesébe illő, és ezzel sem vagyok egyedül.
Persze az élet úgy szép, ha zajlik, de mitől van az, hogy ha
nincs gondunk, akkor kreálunk magunknak? Vagy megcsinálja nekünk az életünk, és
ez az a helyzet, amikor a körülmények áldozatává válik valaki. Az a fura, hogy
ilyen tényleg van. És az a kemény ebben, hogy te teszed fizikailag, de olyan,
mintha egy vad idegen cselekedne helyetted, ám az okozott balhét már az igazi
énednek kell viselnie. Olyan ez, mintha a haverjaid betörték volna egy üzlet
kirakatát, de valamiért neked kell elvinni az egész balhét, egyedül, pedig te
csak ott álltál mögöttük és láttad, hogy mit művelnek. Ez az a helyzet, amikor
én pl. nem is keresem a magyarázatot, mert ha valaha meg is kapom rá, hogy ez
mi volt és miért történt velem, az nem most lesz, hanem sok idő múlva. Mivel
nem akarok sokáig az okozott káron rágódni, inkább az esetleges megoldáson jár
az eszem, és ennek a lehetőségének szeretnék teret engedni. Ezt is egyszerűbb ám leírni, mint betartani,
de egyre több barátomtól hallok olyat, amikor a hogylétükről kérdezem őket,
hogy,
-
Az van, hogy baromságot csináltam, és most viselem a
következményeit, de nem baj, ha nem beszélek róla, mert akkor csak ideges
leszek, és én most inkább felejtenék!
Érdekes, hogy egy cseppet sem bántam, hogy nem zúdította rám
a bánatát, és örültem, hogy egy állásponton vagyunk a kudarcok kezelését illetően.
Ez nem azt jelenti, hogy azért nem meséljük el, mert szégyellnénk, hanem azért,
mert elmúlt.
Miután a saját bőrömön tapasztaltam néhány megdöbbentő, furcsa,
megmagyarázhatatlan dolgot, és a környezetemben élők is hasonlókról meséltek,
elkezdtem kicsit utána olvasni annak, hogy a Mars Földhöz való közelsége vajon
milyen hatással lehet az emberekre, viselkedés, érzelmek, tervek, sikerek és
kudarcok lehetséges okairól, az áprilisi időszakban. No persze nem a
pletykalapok napi horoszkópját olvasgattam, hanem megbízható és hozzáértő
forrásokat kerestem, és megdöbbentő dolgokat találtam.
„Ez az időszak részben a tavasz kezdete miatt is, a
megtisztulás, befejezés, újrakezdés időszaka, ha tetszik, ha nem. Lesznek dolgok, amelyeket irányíthatunk és
befolyásolhatunk, de sajnos lesznek olyan történések, amelyet egyáltalán nem
fogunk érteni, olyan érzés lesz, mintha nem is mi tettük volna, de mégis.
Fájdalmat okoz ez a dolog, de a fejlődéshez szükség volt erre a mozzanatra.” Köszi!
Még jó, hogy utólag, és nem előre olvastam el ezeket a
sorokat, és nem is vonatkoznak minden emberre ezek a gyökeres változásokat hozó
történések, de bizony van egy nagy réteg, akik észre veszik nap, mint nap, hogy
egy hatalmas energia, érzelem, manipulációs és anyagi, káoszban élünk, és egyre
nagyobb igényünk lenne a nyugalomra, bizalomra és a harmóniára. Arra, hogy ha
egy barátunk meghallgatja a bajainkat, akkor ne a saját rosszabb helyzetével vigasztaljon,
hanem legyen hidegfejű, objektív és segítőkész, ne pedig irigy arra, amit
esetleg még meg sem kapunk, csak szeretnék megkapni, elérni vagy, átélni. Mikor
örült veled utoljára egy barátod, de úgy őszintén, amikor te jól voltál, és
mikor sírt veled, amikor a padlón ültél?
NoraS
Folyt…
