Adj hálát!

A nyár meleg és pörgős időszakának lassan vége,  megjött az ősz, majd hamarosan érkezik  a tél, és ezzel együtt  életünk napi fordulatszámlálója is lelassul. Rövidülnek a nappalok, hosszabodnak az éjszakák, hideg, ködös, nyirkos idő van, és eljön az év végi számvetés időszaka is. Jön a hálaadás, a karácsony és az új év.

  Esténként a jó meleg otthonunkban a kanapén kucorogva egy jó könyvvel és egy pohár borral, végiggondoljuk szép lassan az elmúlt évünket. Mit értünk el, miben fejlődtünk, megvalósítottuk-e terveinket, vagyis mérleget készítünk, majd pedig a kapott eredmény után elkezdjük a következő évünket tervezni.  Kíváncsi lennék, hogy van-e olyan ember, aki sosem összegez és sosem készít terveket.  Mert ha nincs terved nincs célod, és nincs eredmény, melynek sikere után hálás lehetnél -elsősorban önmagadnak-, mert hittél valamiben és kitartóan végigcsináltad. Az eredmény pedig, amit kaptál, sikerre ösztönöz, és még erősebb hited lesz önmagadban, tehát még nagyobb ötleteken törheted a fejedet, és haladhatsz a fejlődésed útján.  Töprengünk, hogy mennyi mindent szeretnénk még, mert annyi álom van még megvalósítatlanul.

Ahogy hullanak a fákról az őszi  sárgás, pirosas, barnás falevelek, felelevenednek gondolatainkban események és történetek a múltból, melyeket rövid verzióban elénk tár a képzeletünk, és hol hálásak, hol pedig elégedetlenek leszünk az apró történetek  újra átélésének  hatására. Bízom benne, hogy a hálás érzésekből kapjuk a többet.  

 Tudsz hálás lenni azért a sok apróságért, melyben nap mint nap részed lehet? A felkelő nap sugarának,erejének és tisztaságának? Minden nap egy új fejezet, tiszta lappal indulunk, de mégis elmegyünk emellett, és egész évben meg sem állunk, csak törünk előre.  Voltál már hálás a reggeli tejeskávédért? Van a konyhádban minden kelléked, hogy kávét főzhess és bögréd, kedvenc bögréd, amiből iszogatod, és élvezed az ízét, és erejét.  Megfordult már a fejedben ilyenkor, hogy hány embernek élete egyik leghőbb vágya, hogy  a reggeli kávéját a hangulatos otthonában ihassa? Voltál már hálás azért, mert megúsztál egy nehéz helyzetet? Szoktad néha csak úgy kimondani a szót, köszönöm!?  

A hála szó jelentése a magyar értelmező szótár szerint: hála – A köszönetnek és lekötelezettségnek jótevőnk iránti érzése. A hála mélyen a bensőből jövő érzés, érzelem. Az ál, az áldás gyökszava. A szó alázatot is kifejező, ősmagyar nyelvi.

Az Unitárius Egyház az egyetlen magyar alapítású egyház, mely a reformáció legfiatalabb ága. Megalakulását az 1568-as Tordán tartott Ország Gyűésen kimondott lelkiismereti és vallásszabadság törvényétől számítja.

Az Unitáriusok minden szeptember utolsó vasárnapján úrvacsorával egybekötött istentiszteletet tartanak. Ebből az alkalomból hálájukat és köszönetüket fejezik ki Istennek a mindennapi kenyérért és életért. Az őszi hálaadás ünnepe az egyik az évi négy úrvacsora  (hálaadás, karácsony, húsvét, pünkösd) közül. Tisztán és szépen felöltözve ülnek le az Úr asztalához.  Négy feltétel szükséges ahhoz, hogy  méltó vendégek legyünk, a hálaadás, tisztelet és szeretet érzelmeivel Jézus iránt, a jóindulattal és a megbocsátás szándékval, valamint hibáink megbocsátásával.

A nagyhét az egymásnak való megbocsátás időszaka, mert emberségünk velejárója az egymás elleni vétkezés. Vétkezünk, mert emberek vagyunk, és mások is vétenek ellenünk, mert ők is csak emerből vannak. Vajon melyik a gyakoribb, mi vétkezünk vagy ellenünk vétkeznek gyakrabban? Önmagunkkal elnézőbbek vagyunk? Más szemében a szálkát is, de a magunkéban a gerendát sem vesszük észre? Te belátod a hibáidat azt, ha tédevél, vagy ha netán egy adott helyzetben nem neked van igazad? 

Miért csak hálaadáskor és karácsonykor vetünk számot? Miért ilyenkor vagyunk érzékenyebbek és emberibbek? Miért csak ilyenkor érzékenyülünk el egy film vagy történet kapcsán?  Miért csak ilyenkor összegezzük a múltat, miért rohanunk el a fontos pillanatok és a köszönet mellett? Az év többi részében miért nem állunk meg időnként egy-egy pillanatra, és tekintünk vissza? Pedig ha ezt gyakrabban tennénk, mondjuk egy forró fürdő alkalmával, nagyobb rálátásunk lenne az életünkre és dolgainkra, és ezáltal jobb és magabiztosabb döntéseket hoznánk. Szoktál beszélgetni magaddal? Van annyi erőd, hogy magadnak bevalld, ha hibáztál, vagy másképp kellett volna valamire reagálnod,

A nagyhét ideje az önvizsgálatról szól, de miért csak ez az alkalom váltja ki belőlünk a hálaadás fontosságát és gyakorlását? Miért nem tesszük ezt naponta, akár többször is? Talán nincs miért? Nézz a színfalak mögé, és biztosan fogsz találni sok olyan dolgot, melyekért őszintén hálás lehetsz! 

Vannak olyan helyek, ahol a szelet kenyér kincs, a pohár víz, az élet. Ez egy jó kiindulási pont, étel és ital, melyek gondoskodnak az életben maradásunkról napról napra. Vannak emberek, akik számára a kenyér és a víz valóban az életben maradást jelenti, és vannak olyan emberek, akik számára a fényűzés és hatalmas vagyon is kevés. 

Az ember nem azért ad hálát, mert jó létben él, hanem azért kesereg, mert jobbat szeretne. Ez az igény visz minket előre, de ugyanakkor veszélyes is, mert ha nem tudod megtartani a mértékletességet, akkor könnyen megrepedhet a lelked békéje.

megoldanod?

Egy jó barát, olyan, mint egy falat kenyér. Anyáink törődése, gyerekeink feltétel nélküli szeretete, nagyszüleink gondoskodása, házastársunk támasza mind hálával kellene, hogy eltöltsön bennünket, mégis leginkább akkor tudjuk őket értékelni, amikor megérint az elvesztés lehetősége. Amikor valaki beteg lesz a családunkban vagy a közvetlen közelünkben, minden addigi apróság valahogy egy pillanat alatt felérékelődik, és azonnal meglátjuk, érezzük a szeretett személy fontosságát. Azonnal eszünkbe jutnak a közös élmények, és minden jó, ami hozzá fűződik.  

Azért kapjuk életünk során a pofonokat, hogy megtanuljuk értékelni a dolgokat? Nos, azt gondolom, hogy igen.  

A ritka percek áldását még értékesebbé kell tennünk! 

NoraSm

Nézz be hozzám: https://www.facebook.com/norapictures/

Kapcsolatok 2. rész: Hiszti - Hisztéria

Furcsa lehet, hogy éppen egy nő ír a női hisztiről, de mivel az én „szótáramban” ez a szó nem létezik, borzasztóan sajnálom a pasikat, amikor ezt a műsort rendszeresen átélik, valamint a női érzékenységemmel talán jobban meg tudom fogalmazni a témát. Hozzá kell tennem, hogy volt olyan pasi az életemben, aki mindenáron rám akarta húzni, hogy hisztizek, sőt a féltékenységgel is megvádolt, ám akkor is, és pláne így utólag tudom, hogy csak szerette volna ha hisztiznék és féltékeny lennék, mert ezt szokta meg a korábbi barátnőitől, és furcsa volt a számra, hogy én logikusan és tényekkel alátámasztva képes vagyok elmondani a véleményemet különböző dolgokról. 

Tehát, ha egy nő szóvá teszi, hogy neki mi nem tetszik, mi bántja, miben szeretné ha a párja megértené vagy változtatna, azt ne keverjük össze a hisztivel! A hiszti nem itt kezdődik!  Felsorolhatnám a hiszti előjeleit, de azt gondolom minden férfi ismeri őket, a tünetek viszont annál fontosabbak. A hirtelen felcsattanás, vádaskodás, vagy a tipikus – Hagyjál, semmi bajom- szavak kiborítóak. A férfiak nem gondolatolvasók, a nők pedig ahelyett, hogy valós információkat gyűjtenének az adott kérdésben, kombinálnak, összeesküvés elméleteket gyártanak, taktikáznak, és hazugságokba sodorják magukat. 

Kicsiny világunkban oly sokszor kell sajnos álarcot hordanunk, vagy visszafognunk magunkat, hogy őszintén kimondjuk a véleményünket – bár ezt sem értem, hogy mire jó- legalább a kapcsolatainkban lehetnénk nyíltak és őszinték. Ha a páromnak nem mondom el, hogy mi bánt és mit szeretnék tőle kérni, akkor szép lassan elszigetelem magam és egyszer csak azt veszem észre, hogy kapcsolatban élek ugyan, de magányos vagyok. A dolog természetes velejárója, hogy olyan partner szükséges, aki őszintén kíváncsi a gondolataimra és érzelmeimre, hiszen ez erősíti és mélyíti a kettőnk kötelékét, ám ha a kedvesen és logikusan felépített mondandóm süket fülekre talál, akkor eleve rosszul választottam. Egy kapcsolat eleje nem arról szól, hogy rengeteget beszélgetünk? Mindenről. Az életről, a terveinkről, a vágyainkról, célokról, érdeklődésünkről, és abból ki kellene derülnie, hogy van-e miről beszélgetni a későbbiekben is. Ha pedig a kapcsolat elején ezek a hosszú beszélgetések jól működtek, akkor annak később is így kell lennie, és ha mostanra eljutott oda a kapcsolat, hogy ez mégsem működik, akkor rá kellene jönni, hogy hol csúsztak el a dolgok, tehát a hiszti semmit sem fog megoldani, sőt, egyre nagyobb szakadékot fog kiépíteni a két ember között, és persze, hogy az a vége, hogy már nem lehet megmenteni. Ilyenkor jön a kesergés, hogy de én úgy szerettem a másikat, és ő is mondja naponta többször is, hogy szeret, de sajnos ennél több már nem történik. 

Ha a párok képesek elmenni párterápiára, akkor ezt édes kettesben miért nem tudják megoldani? Mért képtelenek őszinte kérdéseket feltenni a másiknak? Mért félnek kimondani az érzelmeiket félelmeiket több év együttélés után? Az elején tudtak beszélni, akkor most miért nem? 

Ismét mondom, hogy a nők gondolat olvasást várnak a pasiktól, azt, hogy kitalálják az érzéseiket, vágyaikat, fájdalmaikat, de részben ez lehetetlen, másrészt ha a nők annyira érzékenyek, és az empátiakészségük sokkal fejlettebb a férfiakénál, akkor miért nem képesek beleképzelni magukat a férfi helyébe, átlátni, átérezni, hogy az ő számukra mennyire blokkoló és dühítő, ha nem mondják el nekik a problémával kapcsolatos információkat. Miért nem tiszteli meg a nő a férfit azzal, hogy kérdez? Mért dönti el előre a nő, hogy a pasi úgyis hazudik vagy félrevezeti őt? Ha pedig ez a véleménye róla, miért is van vele?  Egy kapcsolat szövetség a  legnemesebb értelemben, és a hozzá fűződő őszinteség felszabadít és önbizalommal tölt fel.  

Nézzük a témát egy kicsit tudományosabb megközelítésben is

Hisztéria: a neurózisok egyik fajtája. Fokozott érzékenység, kiegyensúlyozatlanság jellemzi. A lelki konfliktusok gyakran testi tünetekben jelentkeznek. A hiszti érzelmi túlreagálás, fegyelmezetlen idegesség, önkontroll és az önbizalom hiánya. Nos, miután ezeket tudjuk, orvosolható, és ehhez van szükség a férfira, és persze elsősorban önmagunkra. Egy kapcsolatban nem rendelem alá magam a másiknak, hanem kiegészítem, és ő is engem. Őszinteség, higgadtság, nyugalom, megértés, és az empátia eszköz tárával dolgozhatunk, és mivel kettőn áll  a vásár, a hisztit csírájában fel lehet számolni, és végképp kiűzni a kapcsolatból, hogy  harmónia költözzön az otthonunkba. 

A hiszti elűzéséhez pedig ajánlok egy remek könyvet, mindkét nem számára, Dr. John Gray: A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek. A homlok csapkodás gyakori lesz a könyv olvasása közben, és mire a végére értek, megoldódik minden köztetek lévő feszültség. 

NoraS