Mindig azt hiszem, ha egy jó darabig nem írok, kijövök a
gyakorlatból, és nem lesz olyan tiszta, érthető és világos, mint szokott. Attól
tartok, hogy nem fogom megtalálni a kellő szavakat és elfelejtem, hogyan
érzékeltessek dolgokat. Általában
konkrét témával és elképzelésekkel ülök le, de most nem. Most csak elindult a
kezem egy új dokumentum megnyitására, és elkezdtem írni, a nem tudom mit.
Néhány hónapja még az volt a belső válasz, hogy most a
megélés, tapasztalás időszakában vagyok, fura is lenne írni, majd amikor megjön
a késztetés hozzá. Ám az utóbbi hetek, napok valahogy megint megforgattak a
saját tengelyem körül. Voltak jó és rossz dolgok is, amiket átéltem, és most
olyan mintha állnék egy nagy rét közepén, ahol egyetlen fa áll előttem és forog
a világ! Egyelőre azt sem tudom eldönteni, hogy a világ forog nélkülem, vagy
velem, de szédülök és émelygek. Mindenesetre szeretném visszakapni azt a
nyugalmat magam körül, ami néhány napja még itt volt. Vagy túl nyugalmas volt
az életem önmagamhoz képest, és itt volt az ideje egy kis tavaszi ébredésnek
lelki értelemben?
A nyugalmat az ember maga teremti meg, és a káoszt is, de
olykor előfordul, hogy az élettől kapunk hirtelen felbukkanó feladatokat és
érthetetlen helyzeteket. Old meg, hülyegyerek! Lássuk, mit kezdesz vele!
Mennyit tanultál az életről és magadról az utóbbi időben? Gyere, vizsgázz egy
kicsit!
Jópofa, nem? Kár, hogy ez annyira nem vicces, amikor ott
állsz a gondok előtt, tök egyedül. Hiába kérsz tanácsot bárkitől is, egyedül
vagy benne a helyzetben, helyzetekben. Ez akkor igazán remek, amikor sorra
jönnek a feladatok, és a végén már azt érzed, hogy megfulladsz! Egy feladattal
megbirkózik az ember, ha egyébként jól van. A gond akkor kezdődik, amikor
sorozatban kapod őket. Az egyik már nyomaszt, és jön a következő, meg a
következő. Benne is vagy az ördögi körben, és csak ki szeretnél jönni belőle!
Mit szoktak ilyenkor az emberek csinálni? Van olyan, aki
észre sem veszi, hogy változnak a dolgok körülötte? Van, aki csak megy és
csinálja, ami elébe kerül, de nincs rá hatással lelki téren? Van, aki nem
érzékeli az energiákat maga körül? Az ilyen embernek minden napja ugyanolyan? Ha
van ilyen, lehet, hogy most egy kicsit irigylem.
Van olyan, amikor az adott problémával kapcsolatban ugyan
jól tudod, hogy egyedül kell döntened vagy megoldanod, de mégis keresel hozzá
segítséget? Nekem van ilyen! Nem akárkit, hanem átgondoltan mérlegelve
kiválasztasz egy vagy két embert a környezetedben, akikkel megosztod a kínod.
Az egyikről jól tudod, hogy tökéletesen meg fog érteni, és támogat. A másik
viszont legyen olyan ember, aki kőkeményen, ám szeretettel átitatva és nagy
figyelemmel tükröt fog eléd tartani. Lesz-e elég bátorságod belénézni és
elviseled-e ha nem azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem feltesz neked jó pár
kérdést, majd magadra hagy, hogy magadnak válaszolj. Kinyitogatja a kis
páncélod ajtaját, hogy ne is legyen más választásod, mint szembenézni
önmagaddal. Ám közben felnyitja a szemedet, felkapcsolja a reflektorokat a
fejedben, hogy végül meglásd a fényt az alagút végén, de az úton mégis egyedül
mentél végig. Tehát, minden tanulsága és értéke a tiéd.
Vagy marad a kiborulás? A hirtelen felindulásból elkövetett „emberölés”
? Melyik a jó lépés, ha kiborulsz azonnal, de megszabadulsz a kínzó és
nyomasztó érzésektől, gondolatoktól, vagy az a jobb, ha képes vagy azonnal
átlátni a helyzetet, hogy három lépés hátra, nyugalom, hidegvér és kérdezz,
mielőtt rombolsz?! Ez tanulás vagy embertípus kérdése? Nálam isis. Mindig
tudtam fejben, hogy mi lenne a helyes, de sajnos nem mindig tudtam betartani a
hidegvért, és előfordult, hogy okoztam hülye helyzeteket. Nem gyakran, de
amikor becsúszott, az csúnya volt.
Találd meg az egyensúlyt magadban, ha érzékeny és
szélsőséges típus vagy. Találd meg a nyugalmat magadban akkor is, ha éppen
felrobbanni készülsz, vagy fáj a lelked, nagyon fáj! Találd meg a bizalmat
magadban, hogy képes vagy megoldani a kemény helyzetet, mert tudod, hogy sikerül,
ha akarod, és meg is érdemled a sikert. Amikor elkezded érezni magadon, hogy
csökkent az energiád, és nem vagy elég erős ahhoz, hogy megbirkózz egy helyzettel,
akkor mit teszel? Hogyan nyugtatod le magad, hogy képes legyél leülni egy
padra, egyedül akár órákig és feltenni magadnak néhány velős és nagyon mély
kérdést? Majd meghallani rá a választ, és elfogadni, megemészteni akkor is, ha
meglep a belső hangod. Kinek van ennyi türelme és ideje önmagához és a világgal
szemben? Rohanunk, és mindent azonnal akarunk megoldani, de ez így nem megy!
Nem fordítunk elég időt arra, hogy kicsit eltávolodjunk dolgoktól és kivegyünk
belőle érzelmeket, majd objektíven nézzünk vissza rá, holott ez lenne a
megoldás, mert máris egy másik képet kaptunk, amit megint elemezhetünk egy
darabig J
NoraS
