Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2016. április 27., szerda

Nem tudom mi….

Mindig azt hiszem, ha egy jó darabig nem írok, kijövök a gyakorlatból, és nem lesz olyan tiszta, érthető és világos, mint szokott. Attól tartok, hogy nem fogom megtalálni a kellő szavakat és elfelejtem, hogyan érzékeltessek dolgokat.  Általában konkrét témával és elképzelésekkel ülök le, de most nem. Most csak elindult a kezem egy új dokumentum megnyitására, és elkezdtem írni, a nem tudom mit.

Néhány hónapja még az volt a belső válasz, hogy most a megélés, tapasztalás időszakában vagyok, fura is lenne írni, majd amikor megjön a késztetés hozzá. Ám az utóbbi hetek, napok valahogy megint megforgattak a saját tengelyem körül. Voltak jó és rossz dolgok is, amiket átéltem, és most olyan mintha állnék egy nagy rét közepén, ahol egyetlen fa áll előttem és forog a világ! Egyelőre azt sem tudom eldönteni, hogy a világ forog nélkülem, vagy velem, de szédülök és émelygek. Mindenesetre szeretném visszakapni azt a nyugalmat magam körül, ami néhány napja még itt volt. Vagy túl nyugalmas volt az életem önmagamhoz képest, és itt volt az ideje egy kis tavaszi ébredésnek lelki értelemben?

A nyugalmat az ember maga teremti meg, és a káoszt is, de olykor előfordul, hogy az élettől kapunk hirtelen felbukkanó feladatokat és érthetetlen helyzeteket. Old meg, hülyegyerek! Lássuk, mit kezdesz vele! Mennyit tanultál az életről és magadról az utóbbi időben? Gyere, vizsgázz egy kicsit!
Jópofa, nem? Kár, hogy ez annyira nem vicces, amikor ott állsz a gondok előtt, tök egyedül. Hiába kérsz tanácsot bárkitől is, egyedül vagy benne a helyzetben, helyzetekben. Ez akkor igazán remek, amikor sorra jönnek a feladatok, és a végén már azt érzed, hogy megfulladsz! Egy feladattal megbirkózik az ember, ha egyébként jól van. A gond akkor kezdődik, amikor sorozatban kapod őket. Az egyik már nyomaszt, és jön a következő, meg a következő. Benne is vagy az ördögi körben, és csak ki szeretnél jönni belőle!

Mit szoktak ilyenkor az emberek csinálni? Van olyan, aki észre sem veszi, hogy változnak a dolgok körülötte? Van, aki csak megy és csinálja, ami elébe kerül, de nincs rá hatással lelki téren? Van, aki nem érzékeli az energiákat maga körül? Az ilyen embernek minden napja ugyanolyan? Ha van ilyen, lehet, hogy most egy kicsit irigylem.

Van olyan, amikor az adott problémával kapcsolatban ugyan jól tudod, hogy egyedül kell döntened vagy megoldanod, de mégis keresel hozzá segítséget? Nekem van ilyen! Nem akárkit, hanem átgondoltan mérlegelve kiválasztasz egy vagy két embert a környezetedben, akikkel megosztod a kínod. Az egyikről jól tudod, hogy tökéletesen meg fog érteni, és támogat. A másik viszont legyen olyan ember, aki kőkeményen, ám szeretettel átitatva és nagy figyelemmel tükröt fog eléd tartani. Lesz-e elég bátorságod belénézni és elviseled-e ha nem azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem feltesz neked jó pár kérdést, majd magadra hagy, hogy magadnak válaszolj. Kinyitogatja a kis páncélod ajtaját, hogy ne is legyen más választásod, mint szembenézni önmagaddal. Ám közben felnyitja a szemedet, felkapcsolja a reflektorokat a fejedben, hogy végül meglásd a fényt az alagút végén, de az úton mégis egyedül mentél végig. Tehát, minden tanulsága és értéke a tiéd.

Vagy marad a kiborulás? A hirtelen felindulásból elkövetett „emberölés” ? Melyik a jó lépés, ha kiborulsz azonnal, de megszabadulsz a kínzó és nyomasztó érzésektől, gondolatoktól, vagy az a jobb, ha képes vagy azonnal átlátni a helyzetet, hogy három lépés hátra, nyugalom, hidegvér és kérdezz, mielőtt rombolsz?! Ez tanulás vagy embertípus kérdése? Nálam isis. Mindig tudtam fejben, hogy mi lenne a helyes, de sajnos nem mindig tudtam betartani a hidegvért, és előfordult, hogy okoztam hülye helyzeteket. Nem gyakran, de amikor becsúszott, az csúnya volt.

Találd meg az egyensúlyt magadban, ha érzékeny és szélsőséges típus vagy. Találd meg a nyugalmat magadban akkor is, ha éppen felrobbanni készülsz, vagy fáj a lelked, nagyon fáj! Találd meg a bizalmat magadban, hogy képes vagy megoldani a kemény helyzetet, mert tudod, hogy sikerül, ha akarod, és meg is érdemled a sikert. Amikor elkezded érezni magadon, hogy csökkent az energiád, és nem vagy elég erős ahhoz, hogy megbirkózz egy helyzettel, akkor mit teszel? Hogyan nyugtatod le magad, hogy képes legyél leülni egy padra, egyedül akár órákig és feltenni magadnak néhány velős és nagyon mély kérdést? Majd meghallani rá a választ, és elfogadni, megemészteni akkor is, ha meglep a belső hangod. Kinek van ennyi türelme és ideje önmagához és a világgal szemben? Rohanunk, és mindent azonnal akarunk megoldani, de ez így nem megy! Nem fordítunk elég időt arra, hogy kicsit eltávolodjunk dolgoktól és kivegyünk belőle érzelmeket, majd objektíven nézzünk vissza rá, holott ez lenne a megoldás, mert máris egy másik képet kaptunk, amit megint elemezhetünk egy darabig J  

NoraS



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése