ÉletPark : Magyarország helyzete koronavírussal kapcsolatban

2020. április 6., hétfő

Két részre szakadó Magyarország a Koronavírus hatására

Igazából full fölösleges írni a hazánkat sújtó vírus által okozott káoszról, mert aki megértette, megértette. Aki pedig nem, az nem is fogja, mert nem akarja.

Eddig nem is lenne semmi gondom, mindenki azt csinál, amit akar. Azzal viszont már van gondom, hogy mi, akik itt élünk a Balaton környékén, nem mászkálunk, holott mi megtehetnénk, hogy egyedül, vagy családdal elindulunk egyet biciklizni, vagy túrázni, vagy kiülhetnénk egyedül egy padra friss levegőt szívni, nézni a Balatont és hallgatni a madarak csicsergését, hiszen tavasz van, végre. 

De mi ezt nem tesszük. Ha netán mégis, akkor tudjuk a játékszabályokat, és be is tartjuk azokat.

Méghozzá azért nem, mert a nagy okos pesti, ( tisztelet a kivételnek!) aki tele van pénzzel, és ezért a törvények betartása, utasítások, javaslatok követése őrá nem vonatkozik! Ő felsőbbrendű, csak azt nem tudom, hogy miért? A nagy Budapesten lakik, de mégis a kis koszos Balatonra jön az ostoba családjával, hogy egyenek egy fagyit Velencén, Balatonfüreden, és Tihanyban. 

Napokkal ezelőtt nem értettem, hogy a Rendőrség milyen halomnyi szabálysértést gyárt az emberekkel szemben. Magamból indultam ki, és kis naiv azt gondoltam, hogy hozzám hasonlóan mindenki otthon van. Kis naivan azt gondoltam, hogy hamar túl leszünk a járványon, és néhány hét múlva a friss kávékat vihetjük az étterem teraszára a vendégeknek. Mára rájöttem, hogy nem így lesz!

Nem politizálok több okból sem! Nem értek hozzá, nem az én területem, de ettől még van véleményem! Országunk vezetője azt meri állítani, hogy az ellenzék miatt lesz tömeges megbetegedés és tart majd sokáig a járvány… sok logika ebben az állításában nincs. Ugyanis nem az ellenzék az, aki ellepte a velencei korzót a hétvégén, hanem sok agyhalott barom, aki szarik az egészre! Eddig is Budapest volt a legtöbb fertőzöttet számláló terület, hát hozzátok csak ide nekünk a Balatonra a vírust, szórjátok szét köztünk, hogy mi, akik betartjuk az óvintézkedéseket, mert megértettük, hogy a mi érdekünk, hadd legyen itt is egy raklap beteg. Köszönjük, igazán kedvesek vagytok! 

Mondjuk az a fagyizó, aki most kinyit, és vállalja, hogy tömött sorokban állnak előtte az emberek azért az 50 rongyos bevételért a leginkább hibás!

A felsőbbrendű pestinek, annyi esze nincs, hogy a seggén tudjon ülni. Nem értem miért kell most 4 motorosnak Budapestről lejönnie a Balatonhoz rajkodni, és miért sértődik meg, amikor a rendőr igazoltatja, megbünteti és hazazavarja! Mi kell még nektek, hogy felfogjátok?

Olyan durván látványosan szakadt két részre Magyarország az elmúlt hetekben, hogy azt csak a hülye  nem veszi észre. Vagyunk mi, akik termeltünk nektek, dolgoztunk, hajtottunk, kiszolgáltunk benneteket, meg a hülye kis elvárásaitokat. Szó nélkül hagytuk, hogy tiszteletlenül bánjatok velünk, és lenézzetek minket. Most, hogy a vírus miatt kényszer-pihenőre vagyunk ítélve, mi valahogy felfogtuk, hogy rajtunk múlik, tőlünk függ, hogy mikor nyithatunk ki legközelebb és mikor szolgálhatunk ki benneteket. De hogy ennyire ne tiszteljétek a saját országotok honfitársait, az megdöbbent! 

Senkinek sem kívánok rosszat, vagy azt, hogy tapasztalja meg milyen érzés, amikor elmegy a szaglásod és az ízlelésed, amikor fel kell fognod, hogy egy kibaszott vírus uralja  testedet, és lövésed sem lehet, hogy mit fog benned okozni. Nem kívánom senkinek, hogy fájjanak az izmai és fetrengjen a lázban majdnem két hétig, de nektek mi a bánatos Isten kell még, hogy ne az eszeteket játsszátok, hogy bagatell ez a vírus! Leszarom, hogy a saját életeddel és egészségeddel mit teszel, de a többiek életére tessék tekintettel lenni. Azért, mert egy emberi élet vagy az egészség a számodra nem érték, nekünk az! 

Semmi mást nem kívánok, mint azt, hogy a jó Isten teremtsen egyensúlyt, és aki hazárdjátékozik, kapjon az élettől megfelelő büntetést, korlátozást, különben jövő tavasszal sem lesz munkánk, téged meg a kutya sem fog kiszolgálni a balatoni puccos étterem teraszán. Felfogtad, gyökér!? Dehogy fogtad! 

Ha rajtam múlna, lezárnám Budapestet!

NoraSmith 

A témában írt eddigi írásaim: 

MIÉRT NEM VESZITEK ÉSZRE? 

ADOTT EGY HELYZET 

KORONAVÍRUS POZITÍV SZEMÜVEGGEL 

HOGYAN LETTEM NORA.COM

FACEBOOK NORAPICTURES 

2020. március 29., vasárnap

Aranyoskáim! - Koronavírus pozitív szemüveggel

Amikor néhány nappal ezelőtt megírtam a második cikkemet a koronavírussal kapcsolatban, úgy döntöttem, hogy mostantól csak akkor szólalok meg ebben a témában, ha nagyon lesz mondandóm vagy kérdésem, és csak akkor írok, ha olyan szögből tudok rálátni, ami még új vagy legalábbis nem lerágott csont. Nem szeretném mások szavait elemezni, vannak nekem sajátjaim.

Ami most eszembe jutott…

Az én eszem és lelkivilágom a logikus dolgokra van berendezkedve, és bízom benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Szándékosan szűrőm, hogy milyen cikket vagy videót nézek meg a koronavírussal kapcsolatban, mert sokkolódni nem szeretnék, félelemben élni meg pláne. Olyan írásokat olvasok, amelyek segítenek ezt a helyzetet megérteni, átlátni, jobb kedvre deríteni, hitet és nyugalmat adni, mert ebben a hozzáállásban hiszek.

Ám, vannak dolgok, amiket nem értek...

Ha Magyarországon nagyjából két hete, aki csak teheti, önszántából betartja, hogy csak akkor lép utcára, boltba, közösségbe, amikor nagyon muszáj, amikor a megbetegedések száma, már, ha ezek a számok valóban valósak, a többi országhoz képest alacsony, akkor egészen jól állunk. Nem értem, hogy mi alapján mondja azt olyan ember, akinek ez nem is a szakterülete, hogy a vírus tetőzése júliusra várható?!?

Ha időben kapcsolt és lépett honfitársaink nagy része, akkor honnan tudja azt előre valaki, hogy 500 db lelegeztetőgépre lesz szükség, sacc/kb egy hónap múlva?!

Ha az emberek nagy része úgy két hete otthon dekkol, most kaptunk egy részleges kijárási korlátozást, még két hétre, akkor hogyan lehet nagyjából másfél hónap múlva olyan tömeges megbetegedés hazánkban, hogy összeomolhat az egészségügy? Ebben csak én nem látom a logikát és az arányosságot? Ha nem találkozunk már két hete szinte senkivel, és most még két hétig hivatalosan is így kell lennie, akkor annak hatásosnak kell lennie, nemde-bár? Különben mi értelme lenne az egésznek??

Azt a részét értem, hogy a magyar egészségügy és kormányunk vezetői számára a koronavírus egy teljesen új és idegen terület. Nem voltunk még ilyen helyzetben. Azt is értem, hogy hatalmas káosz lehet az egészségügyi intézményekben, és mindenhol, aminek köze van az egészségügyhöz. De miért kell riogatni? Miért kell félelemben tartani egy országot? Ha megfigyeled, azok az emberek, akik munkájukat tekintve ismertek, azt se tudják hogyan segítsenek nekünk átvészelni, jobb hangulatot teremteni, lélekben vagy akár fizikailag is segítenek, tanítják a gyerekeket az internet segítségével. Akkor az országvezetés miért néz minket hülyének? Miért nem kapunk teljes információhalmazokat? Miért megy a ködösítés, sötétben tapogatózás, pánikkeltés?

Milliónyi bejegyzés és megjegyzés került a Facebookra, hogy az öregek kint vannak az utcán, és nem is érdekli őket ez a vészhelyzet. Állításuk szerint, az országot ők építették, tehát azt csinálnak most, amit akarnak. Aki valóban építette ezt az országot, 40, 50 vagy még több évvel ezelőtt, az most vigyázna rá, mint a szeme fényére.

Ne ezt a részét vedd észre! Hanem azt, hogy sehol sem volt még hivatalos korlátozás az utcán vagy üzletekben való őgyelgésre, amikor már alig voltak autók az utcákon. Amikor két hete úgy nézünk ki, mintha ciánoztak volna. Azt miért nem veszitek észre, hogy kihaltak lettek az utcák, és csend van?! Csak a madarak csiripelését hallod, és néha egy-egy autó hangját.

Azt miért nem mondja senki, hogy dicséret illeti a magyar nemeztet és minden egyes lakóját? Mi nagyon hamar megértettük, hogy mi történik Olaszországban és Spanyolországban. Mi ezt nem akarjuk megélni és átélni. Nem megijedtünk, hanem átláttuk, megértettük, felfogtuk! Hatalmas dicséret illeti minden egyes honfitársunkat, hogy vigyázunk magunkra, és egymásra. Hetek óta nem puszilkodtunk, nem öleljük meg egymást. Már elvonási tüneteink vannak, de tudjuk, hogy mi a tét és mi a cél! Az, hogy minél hamarabb, minél kevesebb áldozattal, fegyelmezetten, de szeretetben és pozitív hozzáállással kivárjuk azt a pillanatot, amikor először mehetünk le a Balaton partra kutyát sétáltatni. Azt a percet várjuk, amikor újra kiülhetünk egy kávézó teraszára. Azt a percet várjuk, amikor újra dolgozhatunk. Azt a percet várjuk, amikor a gyerekek újra mehetnek oviba és iskolába. Azt a percet várjuk, amikor eseményeken vehetünk részt. Azt a percet várjuk, amikor kezet foghatunk a barátokkal, haverokkal. Azt a percet várjuk, amikor újra megölhetjük egymást és annyi puszit adhatunk, amennyi a Földön sincs!