Van egy nagyon kedves barátom, ő kezdte el mondogatni nagyjából 3 évvel ezelőtt, munka közben. Hülye a vendég, engedd el! Paraszt a vendég? Engedd el! Lekezelő a vendég? Engedd el, és még sorolhatnám....
Van egy kérdésem...
ha mindent elengedünk, miért csodálkozunk, hogy lassan egy igazi seggfej országban élünk, és csak úgy elengedjük, ha szemétül bánnak velünk, bántanak, megaláznak, kihasználnak, nem sorolom tovább.
Ne szólj rá mások gyerekére, ha seggfejül viselkedik, mert az nem a te dolgod!
Oda akarok kilyukadni, hogy az utóbbi években leszarom tablettán él szinte mindenki, és közben süllyedünk le a posványba. Ott tartunk, hogy az alapvető tiszteletet sem kapjuk meg másoktól, míg ők simán elvárják tőlünk. De ugye ezt is engedjük el!
Azaz ne konfrontálódjunk! Ne adjunk hangot annak, ha valaki paraszt. Hagyjuk csak rá, és mivel nem szóltunk rá, ő elkönyveli, hogy ez így jól is van, azaz legközelebb még parasztabb lesz.
Miért is nem nyitjuk ki a szánkat? Miért nem jelezzük, hogy ácsi, aztán nem tovább?!! Miért nem húzunk határokat?! Miért nincsenek elvárásaink másokkal szemben? Miért kussolunk? Miért hagyjuk egy senkiházinak, hogy bábuként rángasson? Ha soha nem jelezzük mások felé, hogy átléptek egy határt, miért csodálkozunk, hogy seggfej ország lettünk?
NoraSm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése