Egyre többet foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert
részben a környezetemen látom a változást, jót, rosszat egyaránt, valamint
saját magamon is érzékelem olykor a gyökeres változást, ennek pedig
egyértelműen oka van. A témában pedig jobb beszélgetőtársat nem is találhattam
volna, mint Etienne-t. Előző beszélgetésünk a belső egyensúlyról szólt, melyet
rekord sokan olvastatok, és több levelet, visszajelzést kaptam, hogy
szeretnétek, ha ez a sorozat folytatódna, íme!
EK: Onnan indul el minden, hogy már máshogy
személed a világot, ez által más lehetőségek adódnak.
NS: Tehát a szemléletváltás igen is létezik!?
EK: Igen, persze, hogy létezik. A szemléletváltás
lényege a honnan hova, hogy az ember tudja, honnan indult, és hova akar
érkezni. Bár kétség kívül az alapja egy felismerés. A felismerése annak, hogy
nem akarom úgy csinálni tovább, ahogy eddig tettem. Ez igazából nem is a „csinálás”
másik módja, hanem a „gondolkodás” másik módja, a kapott eredmény mássága.
NS: Csinált valamit valahogyan eddig, és rá kell
jönnie, hogy ez nem működik. Át kell szerveznie, másképp kell csinálnia ahhoz,
hogy működjön. Nyilván embere válogatja, hogy mennyi idő alatt jön rá arra,
hogy nem működik az, ahogy eddig csinálta, de maga a szemléletváltás manapság
valóban kézzelfogható?
EK: A világ vége egyben egy új világ
kezdetét is jelenti. Jelenleg ennek egy átmeneti időszakát éljük. Amikor a régi
már nem működik, az új pedig még nem kristályosodott ki egészen. Tehát a Most valamilyen
módon átmenetet képez a kettő közöt. Ezt éljük, tapasztaljuk. Na, de egy
huszáros vágással visszakanyarodok az előző felvetésedhez, igen, másképp kell
csinálnia ahhoz, hogy más eredményt kapjon, de az már egy fejlődési szint, hogy
valaki rájöjjön arra, hogy másképp kell csinálnia ahhoz, hogy más eredményt
kapjon. A „problémát” az okoza, hogy
bármit csinál, nincs sikerélménye, és ez frusztrációt - önbizalomvesztést,
haragot, elkeseredettséget okoz. A valóság az, mivel csak a cselekményét
változtatja, a külsőségekkel foglalkozik, a lényegi belső dolgokon, a
szemléletén nem változtat, igazából nem csinál mást, csak a „Másképp csinálom
illúzióját éli”. Ugyanazt teszi folyton. Így a kapott eredmény is mindig
ugyanaz. Persze, ha valami olyat cselekszik, aminek pozitív az eredménye, akkor
nem kell változtatnia, hiszen működik, bár a jóból is lehet még jobbat
formálni... ráadásul könnyen.
Tehát a személetmódváltás egyértelműen arról
szól, hogy mit akarok másképp megtapasztalni az életben, és akkor ehhez keresek
valamilyen eszközt, lehetőséget, fejlesztem készségeimet, hogy ezt elérhessem.
NS: Ez visszavezethető a legutóbbi, és az egyel
előtte lévő beszélgetős estjeid témájához is, ahol arról beszéltünk, hogy
találd meg magadban azokat a területeket, amik nem működnek, és azon
változtass.
EK. Visszavezethető, így van.
NS: Képes lenne mindenki arra, hogy megtalálja
magában azokat a dolgokat, amin változtatnia kell?
EK: A válasz egy szóval? Igen! :) Van egy de, és
van egy zárójel, és sok felkiáltójel, más szóval, csak idő kérdése. Ugyanakkor
lehetséges spórolni az idővel és mérsékelni az út közbeni fájdalom mértékét,
azzal, hogy tudatosan választja meg az indulás irányát és módját.
Mindenki képes rá, az alapja pedig az igény megteremtődése benne, hogy ő
változni, változtatni akar. Az igény létrejötte az első lépés. Ekkor a döntés
ismét kettéválik: kitalálhatja magának, hogy „mindenki hagyjon békén, majd én
megteremtem a változásomat”, vagy különböző fórumokon lévő segítséget vesz
igénybe, és természetesen nem árt, ha a megfelelő fórumon a megfelelő segítséget
veszi igénybe. A nehézség abban rejlik, hogy sokszor ez előre nem derül ki, hogy
jól választ-e vagy sem. Gyakorta, helytelen következtetésre jut vagy reakciói
nyomán elmegy a kedve a folytatástól... feladja. Fel kell építeni mindent. Például,
kiválaszthatod és megveheted a otthonodhoz a legdrágább burkolatot is, ha nincs
a házadnak megfelelő alapja, összedől és maga alá temeti minden erőfeszítésedet.
Ezért nagyon fontos, hogy hogyan építkezik az ember. Az önismeret nem más, mint
önmagunk újra fogalmazása, önmagunk felépítése tetszésünk szerint.
NS: De honnan tudja az illető, hogy jó könyvet
vett a kezébe, vagy jó helyre ment segítségért?
EK: Nem volt olyan ember, akin ne tudtam volna
segíteni. Hiszek abban a keleti mondásban, mely szerint "ahol tanítvány
van, ott mester mindig akad." Nyitottá kell válnom a változásra,
változtatásra, ez szüli meg azt a helyzetet, ahol összetalálkozhatok a
megfelelő könyvvel, segítővel, akivel nekem dolgom van.
Ha készen van valaki a változásra, akkor
ilyen „meglepetésszerűen” bukkannak fel lehetőségek. Az én munkám is szájról
szájra terjed, és ezt az utat is részesítettem ezidáig előnyben. A utóbbi
időben nekem is változtatnom kellet ezen. Egész egyszerűen olyan irányba
ment el a világ, és olyan irányba történnek változások, hogy eldönthetem,
passzívan nézem, hogy mi történik az emberekkel, vagy pedig teszek
valamit értük. Legalább szólok, hogy legyen választási lehetőségük. Azon
emberek 99%-a, aki nálam megfordul, az ilyen "utolsó
stádiumos". Mert olvasott mindent, hallott mindent, már volt mindenhol, és
még egy utolsó esélyt ad ennek az egész dolognak, hogy hátha lehet ezt másképp
is. Nagyon sokszor így érnek el, így jutnak el hozzám, ilyen állapotban.
Nyilván ilyenkor nekik magukkal, és nekünk együtt is több feladatunk van. Ő már
bajban van. Nem kicsit van bajban, nagyon van bajban. Abba az irányba igyekszem
elmozdulni, hogy megmutassam az embereknek, hogy addig kell lépni, amíg nem
muszáj lépni, mert az sokkal fájdalommentesebb. Amikor leülünk beszélgetni valakivel,
és kiderül, hogy Ő jól van, az a lehető legjobb kiindulási állapot. Mert mikor
mész el hegyet mászni? Nem akkor, amikor mindkét lábad gipszben van, hanem
amikor jól vagy. Akkor kell! Akkor kell változtatni valamin, amikor az ember
jól van, ha ilyenkor változtat, akkor sokkal könnyebb változtatni, könnyebb
felismerni a hibákat, könnyebb elfogadni a hibákat, könnyebb
túllépni a hibákon. És azon túlmenően, hogy könnyebb változtatni, még ott
van annak is az áldása, hogy nem muszájból teszed. És amikor nem muszájból
teszel valamit, az azt eredményezi, hogy ugyanannak a cselekménysornak
más lesz az eredménye, a vége. Hamarabb is érsz célt, és az lesz az eredménye,
amit szeretnél. Egyébként pedig az szokott lenni, hogy az eredmény, jó-jó, ez
hasonlít arra, amit szerettem volna, de nem pont ezt akartam. Van benned
egy elégedetlenség, mert nem önszántadból lépted meg azt a dolgot, hanem
muszájból, az élet rákényszerített, ezért más eredményt kaptál. Így működik az
Univerzum, így osztja a lapokat. Ezért izgalmas, hogy az ember miként áll
ezekhez a dolgokhoz. Önszántából, nekifog, megcsinálja, vagy megvárja amíg kényszerítve
lesz, és akkor lép.
Olyan, mint a kereskedelemben. Hogyha te ismered
a piac dinamikáját, akkor pontosan tudod, hogy mikor vásárolj, és mikor adj el.
Ha nem ismered a trendeket, úgymond laikusként vagy az adott kereskedelmi
folyamatban, akkor mit fogsz csinálni? Reagálsz a piacra. Akkor fogsz eladni,
amikor esnek az árak, és akkor fogsz venni, amikor emelkednek az árak. Így nem
tud haszon termelődni. Mit tesz az átlag ember? Esnek az árak, jujj, azonnal
eladom, nehogy mindenemet elveszítsem. Emelkednek az árak? Akkor gyorsan
vásárolok, mert ez tuti üzlet. Ez nélkülöz minden féle ésszerűséget -
átgondoltságot. A hozzáértő pont az ellenkezőjét csinálja. Más koncepciója van
az egészre. Ő csinálja - formálja a trendeket, nem követi azt.
Pontosan ezért, azok az emberek, akik úgy jönnek,
idézőjelben "szűzen", hogy soha nem érdekelte őket a ”spirituális”
gondolkodás, nem foglalkoztak vele, sőt, mondhatni, inkább a racionálisabb
beállítottság jellemző rájuk, mintsem az elmélkedés, na velük lehet a legjobban
haladni, és a leggyorsabban, mert náluk nem kell annyit bontani. Nem kell
romokat eltakarítani. Hanem van egy üres telked, amire lehet építkezni.
Náluk a leglátványosabb, és a leggyorsabb a fejlődés. Tehát hogyha eleve jól
van, abból lehet jobbat csinálni. Hogyha rosszul van, abból nagyon komoly
feladat jót csinálni. A jóból jobbat csinálni könnyű. Tehát erre rá kell
döbbenniük az embereknek, ahogy a kínai mondás tartja, hogy "addig
kell lépni, amíg nem muszáj lépni". Mert ez egy előre gondolkodás,
tervezettséget feltételez, átgondoltságot. Egy döntést feltételez, egy
szisztémában való, célirányos gondolkodást. És ez így hozza is magával a kívánt
eredményt. Hogyha ez nincs benne, akkor nem is várhatom el, hogy ezeket a
hasznokat meghozza. Nem tudom elérni a célomat, Miért nem? Azért, mert nincs
célom. Azt se tudom, hogy mi a célom. Csak benne vagyok egy helyzetben, amit
nem értek, azt se tudom, hogy miért történik mindez? Miért pont velem, miért
pont nekem kell ezt megtapasztalni? Micsoda hülyeség ez az egész? Bla bla bla
bla...
Bár ott van benne az információ, vagy a feloldás,
de nem tudja kibontani belőle, mert ezekkel a reakciókkal van elfoglalva. Ha
jól van, akkor nem reagál, és nem duzzog, nem hiszi azt tévesen, hogy a világ
ellene van, hanem azt mondja, hogy ok - rendben, akkor én most mit is csinálok?
Nem túlélni akarok, hanem, el akarok jutni A-ból B-be, tehát végigjárom az tanulási utat. Teljesen más lesz a
végeredmény. Más ok, más okozatot szül. Így maga az út, amit végigcsinál és
amit megtapasztal - megért belőle az is más lesz. A kapott eredmény megint egy
másik, az adott ember számára hasznos útra viszi őt.
NS: Gondolod, hogy az elkövetkező 5-10 évben
látványos lesz a szemléletváltók aránya? Növekedni fog?
EK: Szerintem mindenféleképpen. Egyre többen
vannak azok az emberek, akik nem csak beszélnek róla, hanem élik is. Még nagyon
sokan vannak, akik CSAK beszélnek róla. Ezért érezzük azt, hogy mintha nem
lenne jobb a ma, mint a tegnap. A szemlélet váltás első lépcsőfokát meglépő
emberek tömege már elég volt ahhoz, hogy a változás elinduljon, de kevés ahhoz,
hogy ezt minőségi váltásként tapasztaljuk meg. A minőségi megtapasztalás
a „jobb világ” akkor jön el amikor a szavakon túl elkezdik élni is ezek az
emberek az Univerzum Törvényeivel szimbiózisban lévő megértéseiket.
Folyt...
További szép napot neked! Üdv, Kovács Nóra
Itt tudsz írni nekem: traning@norapicturestudio.hu
a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures
